Nógrád, 1988. szeptember (44. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-27 / 231. szám

MAI AJÁNLATUNK KOSSUTH RADIO: NÓGRÁDI TÁJAKON... telexen Érkezett. 'Vó/emény A nap lovagja Új folyóirat I. 20: Társalgó 9.44: Monteverdi: Arianna panasza 10.05: Kapcsoljuk a pécsi körzeti stúdiót 10.25: A hét zeneműve 11.10: Nóták 11.28: Rózsa Sándor 12.45: Világhírlap 13.00: Klasszikusok délidőben 14.10: Magyarán szólva 14.30: Dzsesszmelódiák 15.00: Forog az idegen 15.39: Mazsaroff Mária népdalíelvételeiből 16.05: Hangszerszólók 10.20: A Nyitnikék postája 17.00: Magyar orvosok világtalálkozója. II. rész 17.30: Szöul, ’88. 17.50: A Szabó család 19.15: Szöul, ’88. 19.25: A Rádiószinház bemutatója 20.00: Koncz Zsuzsa és Bródy János énekel 20.29: Lakáshelyzetek. 6. rész 20.59: Hangportrék 22.00: Hírvilág 22.30: Kapcsoljuk a 6-os stúdiót. 23.43: Operaáriák PETŐFI RADIO: 8.05: Napközben 12.10: Halló, itt Szöul! 14.30: Vásárrádió 15.05: Kapcsoljuk a 8-as stúdiót 15.30: Csúcsforgalom 17.30: Kamaszpanasz 18.30: Talpalávaló 19.05: Csak fiataloknak! 20.00: Nótaest 21.05: Valami történt. 21.23: Noviki nemzetközi countryfesztivál 22.00: Magadból semmit fel ne adj! 23.10: A dzsessz története 23.50: Virágénekek BARTÓK RADIO: 9.08: Régi híres előadó- művészek lemezeiből 10.25: Toples II. 05: Hernei régi zenei napok. 1986. III/3. rész 12.06: Nicolae Herlea opera­áriákat énekel 13.05: Atokföldje. 14.00: A Magyar Rádió és Televízió gyermek- kórusának hang­versenye 15.03: Zenei Tükör 15.45: Bemutatjuk új felvételünket 17.00: Magyar népdal- feldolgozások 17.30: Farkas Katalin énekel 18.30: Na maternjem jeziku 18.05: In der Muttersprache 19.43: A berlini rádió szimfonikus zene­karának hangversenye 21.30: Színészvizsga — 1988. 22.01: Eugen Suchon 80 éves. MISKOLCI STÜDIO: 6.20—6.30 és 7.20—7.30: Reg­geli körkép. Hírek, tudósítá­sok, információk, szolgáltatá­sok Borsod, Heves és Nógrád megyéből — Reklám. — 17.30: Műsorismertetés, hírek, tudó­sítások. 17.35: Fiatalok zenés találkozója. Szerkesztő: Beély Katalin és Zakar János — Válaszolunk hallgatóink leve­leire — Észak-magyarországi krónika — Reklám. 18.25— MAGYAR TELEVÍZIÓ: 1. MŰSOR: 9.30: Tévétorna nyugdíjasoknak 9.35: Képújság 9.40: Tévétéka Felvételre ajánljuk! Hármas csatorna Sci-fi VIII/4. rész: Űrkutatás 10.35: Mi-tu-ház avagy a mindent tudó háztartás 10.50: Reklám 11.00: Szöul ’88 14.00: Reklám 14.05: Mozgató 14.15: Képújság 17.45: Hírek 17.50: Három nap tévéműsora 17.55: Alpok-Adria magazin 18.25: Reklám 18.35: Tévétorna 18.40: Nils Holgersson csodá­latos utazása a vad- ludakkal 19.05: Esti mese 19.25: Reklám 19.30: Híradó 20.20: Reklám 20.25: A folyók nem állnak meg — VIII/7. rész 21.15: Stúdió ’88. 22.00: Reklám 22.05: Szemtől szemben Rój Mevegyevvel 22.45: Van öt perce? Verdi: Aida — Radames románca 22.50: Híradó 3. 2. MŰSOR: 17.30: Képújság 17.35: stiri — hírek román nyelven 17.40: Reménytelenül... ' 18.10: Zenebutik 19.10: A folyók nem állnak meg — VIII/6. rész 20.00: Gyémántdíjasok fesztiválja ’87 20.20: Szöul ’88 0.20: Képújság BESZTERCEBÁNYA: 1. MŰSOR: 15.30: Olimpiai játékok 17.00: A nap percei 17.10: Művelődési sorozat 17.40: Publicisztika 17.55: Dokumentumfilm a vas­utak problémáiról 18.20: Esti mese 18.30: Távlatok — magazin 19.30: Híradó 20.05: Az árulás napjai — cseh film — 1. rész 21.50: Olimpiai játékok 2. MŰSOR: 16.30: Angol nyelvtan- folyam 17.00: Olimpiai játékok 20.00: Fiatalok tv-klubja 21.30: Híradó 22.00: Világhíradó 22.15: Erfurt — dokumentum­film MOZIMŰSOR: Salgótarjáni November 7.: Háromnegyed 6-tól: Kémek a sasfészekben I—II. Színes, szinkr. látványos angol film. Középiskola: Fél 3-tól: Hideg napok. — Kamara: Hajdúk. Színes történelmi magyar film. — Kohász: A szakasz. (16) Színes amerikai háborús filmdráma. — Múzeumi Moz­gó: Pogányok ideje. (16) An­gol film. — Tarján vendéglő: Nincs kettő négy nélkül. Színes, szinkr. olasz filmvíg­játék. — Balassagyarmati Ma­dách: Fél 4, háromnegyed 6 és 8-tól: A cápa 2. (16) Szí­nes amerikai horrorfilm. — Kamara: Nőrabiás. (16) Szí­nes NSZK—jugoszláv történel­mi kalandfilm. — Kisterenyei Petőfi: Fantasztikus labirin­tus. Színes, szinkr. amerikai kalandfilm. — Bátonyterenyei Petőfi: A Jedi visszatér. Szí­nes, amerikai fantasztikus kalandfilm. — Bátonyterenyei Bányász: Hannah és nővérei. Színes, szinkr. amerikai film­vígjáték. — Általános iskolá­soknak: Én és a nagyapám. — Pásztó: Fél 6-tól: Zsivágó doktor I—II. Színes amerikai Málnay Levente rendező a századelő egyik híres re’ gényét, Bródy Sándor A nap lovagja című művét válasz­totta filmjének témájául. Bródy munkásságában fon­tos hely illeti meg ezt a művet: lezár egy írói ke­resgélésekkel teli, félsike­rekkel terhes korszakot, és ígéretét jelenti a felfelé íve­lésnek. A finom, egyúttal határozott és pontos társa" dailomkritika lefegyverzően őszinte önkritikával páro­sul, amennyiben a főhős Asztalos Aurél alakjában nem csekély mértékben ma­gát az írót kell felfedeznünk. Málnay Levente nyilván nem azonos egyikükkel sem, ám hogy ezt a regényt filmesítette meg, tovább­gondolkodásra késztet szán­dékait illetően. Bizonyára úgy gondolja, hogy vajúdó, a megújulás szükségességé­vel és akadályaival bajló­dó korszakunkban tanulság­gal szolgálhat a nem külö­nösebben tehetséges, annál nagyobb ambíciójú, ifjú új­ságíró története. Kétségtelen, a lehetőség és a kísértés a korábbiaknál sokkal na­gyobb a karrierre, s az is elfogadhatónak látszik, hogy ezt az ember egyedül, sa­ját tehetségére, képességei­re alapozva aligha tudja sikeresen megtenni. Segí­tőkre szorulunk, ha éppen­séggel nem is olyanokra, mint saját korában Aurél, Szigliget Nyilvánvaló, hogy a Bala­tont idehaza már régóta nem kell ajánlani senkinek. Ellenkezőleg, a fő évszak­ban, nyaranként éppen a tó közvetlen környékének kó­ros túlzsúfoltsága jelenti az egyik legnagyobb gondot. Ilyenkor az „össznépi” tu­multusban nem is az ember fuldokliik a tóban — habár pár tucat ember kétségkívül belefullad —, hanem a ta­vat nyeli el az embertömeg, annak minden gyászos kö­vetkezményével együtt. Pedig egy múlt századi balatoni könyvben, Szerel- mey Miklós Balaton Albu­mában még azt írta 1851- ben, hogy „az egész Balaton vidéke regényességben olly gazdag, hogy azt száraz pa­I píron holt betűkkel vissza­adni lehetetlen”. Ez a régi szép könyv által emlegetett regényesség már a múlté, nyomai talán kora tavasz- szal, késő ősszel, télidőben föl-föl fénylenek, leginkább a rejtettebb zugokban. Most mégis egy Balaton- könyvet ajánl az olvasó fi­gyelmébe Funk Miklós, a Művészeti Alap irodalmi szakosztályának igazgatója, az időközben elhunyt Koczogh' Ákos szerkesztette Szigliget című albumot, illet­ve antológiát, amelynek gyö­nyörű képanyagát Kónya Kálmán készítette. Nincs itt valami ellent­mondás? Nincs. Ez a Képző- művészeti Kiadó által meg­jelentetett kötet ugyanis nem művészeti vagy fotóal­bum — a kiadó szép sort adott ki ezekből is az utób­bi években —, hanem jórészt szépirodalmi antológia, amelynek anyagát a szer­kesztő évek hosszú során át gyűjtötte össze, versből, em­lékező prózából, egyéb más műfajú írásbój, dokumen­tumból. Szigliget ugyanis nemcsák aki kezdetben egészen okosan aknázta ki a Fen­séggel (nagy befolyású ma­gas rangú katonatiszt) és fiatal metreszével véletle­nül létrejött ismeretségét. Megnyílt előtte az úri világ, amely rögvest tudomására is hozta, valójában nem előtte, hanem mesés kap­csolatai előtt kalapol. Bródynak nincsenek illú­ziói. Már rádöbbent, hogy nem lehet büntetlenül a felsőbb körökhöz dörgölődni. Olyan keményen tartják ke­zükbe a hatalmat, a szer­zett kiváltságokat, hogy csak az ő játékszabályaik szerint lehet közöttük bol­dogulni. Újságírónk is el­fogadja — afféle balek módjára —, mert annyira valaki akar lenni, elhiszi, hogy ez a Magyarország a tisztesség hazája, és — ha kell — képes meghalni 'akár egy kétes erkölcsű hölgyet ért sérelem miatt is. Per­sze miféle tisztességű tár­sadalom az, ahol az úri osztály képviselője úgy puffant ja le botcsinálta el­lenfelét, mintha nyúlra va­dászna. Hogy ez a párbaj ? Igaz, csak hát az egyik egész nap csak a fegyver- használatban gyakorolja ma­gát, míg a másik egy-egy pisztolyt legfeljebb csak mutatóban látott. Miért nem olyan eszközzel mérkőznek, amelyik mindkettőjük szá­mára egyformán megada­tott, gyakorlásra is? Miért a tó egy kiemelkedően meghitt pontja, hangm a ma­gyar irodalomtörténetben is fontos szerepet betöltő hely. Miként azt Funk Miklós megjegyzi: „Talán sokan nem tudják, hogy a felszaba­dulás után született élő ma­gyar irodalomnak a fele — technikailag legalábbis — itt keletkezett, itt vetették papírra munkáikat azok az írók, akik a volt Esterházy- kastélyból átalakított alkotó­házban 1952-től megfordul­tak." A könyv tehát nem a Balatont aj ámítja, még csak Szigligetet sem önmagában, hanem elsősorban a Balaton­ról szóló, vagy inkább az ide köthető irodalmat, ki­csit irodalomtörténetet. Amikor az ötvenes évek­ben megalakult az Irodalmi Alap, annak akkori alapító igazgatója, Ady Endre har­costársa, Bölöni György ezt a kastélyt választotta alkotó- háznak. A szigligeti alkotó- ház azóta valódi otthona lett az élő magyar iroda­lomnak, évente több mint száz író, költő töltött el itt hosszabb-rövidebb időt, 1968-tól, a Művészeti Alap létrejöttétől pedig csatlakoz­tak hozzájuk képzőművészek és zenészek. Az alkotóház híre-neve túljutott az ország határain is, annak külföldi vendégei révén. Ez a különös és szívet me­lengető, értelmet mozgató, a létezés kérdéseit is boncoló, lényegében szépirodalmi an­tológia kronologikus sorrend­ben közli a szerzők alko­tásait, természetesen Eötvös Károllyal kezdve a sor, a Balaton immár klasszikus írójával. A tó klasszikusai közé tartozik Berzsenyi Dá­niel is. S hogy időben to­vább lépjünk, Lipták Gábor a tó szerelmese, Tatay Sán­dor, a Badacsonyé. De alkotott itt Kassák La­jos, Bodor Aladár, Németh nincs meg az esélyegyenlő­ség? E gondolatok éppenség­gel ma sem söpörhetők a szőnyeg alá, s ebből a szem­pontból Málnay Levente — aki a televízióra való át­dolgozást is magára vállal­ta — jól számított. Mun­katársaival, színészeivel (Má" csai Pál a címszerepben) nincs baj; például gyönyö­rűen fotografálták az oszt­rák alpesi tájak, jól ala­kítanak a szereplők. De valahogyan, valamiért még­is hideg marad az ember a tévéfilm láttán. Talán azért, mert valójában, ha meg is érti a karrieristát nem ké­pes vele azonosulni. Sok­kal közelebb érzi magához a másik tollforgatót (Blaskó Péter formálja meg kitű­nően), aki ágrólszakadt ugyan, de világos helyzetis­merete, szelleme — s fel­tehetően iigazi tehetsége is — van. Asztalos Aurél „új­kori lovagféle” lehetett vol­na, egyszerre pap, tanító és katona; ám mindehhez nem volt meg csak az aka­rata. Mikszáth Kálmán írta A nap lovagja című regény egyik kiadósának előszavá­ban: ,;A palotát még nem látja a szem; de a palotá­nak való anyag mind meg­van.” Illőnek érezzük ezt a tévéadaptációra is. László, Dénes Zsófia, Szé­kely Zoltán, Pilinszky János, Nagy László, Örkény István, s még annyi más író, költő, hogy fölsorolásuk szinte le­hetetlen. így szólal meg az antológiában Gergely Mihály, László Gyula, Parancs János, hogy megint csupán néhány nevet említsünk. De példá­ul Volly István népdalku­tató vagy Bozóky Mária műkritikus, újságírók, publi­cisták, építészek írásai ugyancsak a kötet szerves részeit jelentik, annak iro­dalmi és művelődéstörténeti értékét emelik. Berzsenyi Dániel, a bala­toni tájak első tudatos mű­élvezője óta napjainkig tart az irodalom ámulata és ne­mes tisztelgése a tó vagy in­kább a táj kapcsán a termé­szet örök nagysága előtt, amelynek egyébként az em­ber is parányi része. Ez a szigligeti vidék pedig — Eötvös Károly sokat idézett szavai szerint — a kerek világ legragyogóbb foltja. Berzsenyi így kiált föl: Nézzétek, mi kies sorhegy ölelgeti A tér telkeit és a vizenyős lapályt; Itt leltek gyönyörű thessali berkeket, Bércforrást, susogó völgyeket és homályt. A költő tehát máris a klász- szikus európai szellemi táj­hoz kapcsolja ezt a földet. Ennek része Szigliget, az alkotóház. Nem véletlenül idézi Gergely Mihály Nagy Lászilót: Ez a 17-es szoba, az iszkázi legény is ezt szerette, az iszkázi csodafiú ebből az ablakból nézte az leget, vizet, fákat, erről az asztalról röptette föl kitárt szárnyú angyalait... A szellemet, a kultúrát, a költészetet idézi ez a könyv. Tóth Elemér a Szovjetunióban Jövő év januártól új fo­lyóirattal jelentkezik az SZKP KB központi lapjá­nak szerkesztősége. A Prav­da munkatársainak gondo­zásában Rogyina (Haza) címmel havonként jelent­kező lap kerül az olvasók­hoz. A központi pártlap szombaton első oldalán is­merteti a folyóirat készítői­nek terveit. A társadalom- politikai, népszerű-tudomá­nyos havilap, amelyet sok fotó gazdagít majd, szándé­kai szerint tömeglappá lesz, állandó rovataiban a törté­nelemmel, napjaink esemé­nyeivel, az ifjúság, a tár­sadalom más rétegeinek problémáival és a világpo­litikával foglalkozik majd a Rogyina. Egy új folyóirat jelentke­zése a jelenlegi helyzetben már csak azért is feltűnést kelthet, mert a meglévők egy része is előfizetési kor­látozásokkal, papírhiány- nyal küzd. A közelmúltban éppen e helyzet késztette néhány, az átalakítás és a nyilvánosság politikáját a sajtó eszközeivel a leghatá­rozottabban képviselő új­ság, folyóirat vezetőjét ar­ra, hogy Mihail Gorbacsov- hoz intézett levélben vázol­ja a helyzetben rejlő veszé­lyeket. Az öt főszerkesztő arra hívta fel az SZKP KB főtitkárának figyel­mét, hogy a papírhiány ki­tűnő hivatkozási alapul szolgál azoknak a hivatal­nokoknak, akik a „legpe- resztrojkásabb” lapok előfi­zetését, példányszámát visz- szafogva igyekeznek sebet ejteni a nyilvánosság poli­tikáján. Az átalakítás mel­lett keményen kiálló lapok közül sokat sújt a korláto­zás, míg olyanok, amelyek olykor vonakodva vagy se­hogy sem állnak ki a pe­resztrojka mellett, semmi­lyen korlátozás sem érint. Vendégki állítás Alsó­Szász országból Egy esztendővel ezelőtt á Néprajzi Múzeum szerepelt vendégkiállításon az NSZK- bain. Alsó-Szászorxzágban. A magyar paraszti bútor- és lakáskultúra emlékeit vit­ték el Cloppenburgba. E kiállítás viszonzásaként most két intézmény, az al- só-iszászországi szabadtéri néprajzi múzeum és az ár­terület- és Lakódombkutató intézet által összeállított anyag érkezett Magyaror­szágra. A jövő nyárig megtekint­hető kiállítás az északné­met lakásról és lakóiról kö­zöl érdekes információkat, Közös fedél alatt címmel. Méghozzá több mint két­ezer év településformáit, építkezési szokásait, pa­raszti gazdálkodását fel­idézve. Az anyag természetéből adódik, hogy többnyire raj­zok, fotók, rekonstrukciós rajzok, okiratmásolatok, metszetek, árnyékképek, kő­nyomatok töltik meg a ter­meket. S csak kiegészítőül hoztak el a cloppenburgi skanzenből néhány paraszt­bútort, munkaeszközt, hasz­nálati tárgyat, konyhai edényt. Bőséges magyarázó szöveg igazítja el a látoga­tót a lakóépület és a beren­dezkedés formáiról, a jel­legzetes település paraszti életéről. Történelmi visszapillan­tással az időszámítás kezde­teitől indul a kiállítás. Meg­tudjuk milyen állatok te­nyésztésével, milyen növé­nyek termesztésével foglal­koztak a századok folyamán: Alsó-Szászországban. 18.30: Lap- és műsorelőzetes. film. Sátoraljaújhelyen a sétatér kialakításának első üte­mében felújították az egykori ivókutat, a Kossuth- téren. A századfordulón még állt a kút, amelyből napjainkra már csak egy oszlop maradt, de ftz alko­tást díszítő szobornak nyoma veszett. Most az Ipar- művészeti Múzeum raktárában talált, hasonló korból származó Medici Vénusz dekorálja az ivókutat, ame­lyet a Dörzsik forrás vize táplál. (MTI-fotó) (ok) Az élő irodalom fészke

Next

/
Oldalképek
Tartalom