Nógrád, 1988. szeptember (44. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-01 / 209. szám

1988. SZEPTEMBER 1.. CSÜTÖRTÖK 3 NÖGRÁD A likviditás kemény dió „ÖIHFUUAR” H BÉRKLUBBA Manapság nem adják könnyen a bértömegfejlesz­tési lehetőségeket. Különö­sen azok a megmondhatói ennek, akik beneveztek a bértömegfejlesztést az elő­írt feltételek teljesítése ese­tén segítő bérklubba. A ke­resetszabályozási kötöttsé­gek alól mentesülni kívánók közé tartozik a Nógrád Vo­lán is, amely 1988. április 25-től tagja a szervezetnek. Amennyiben teljesítik a kiszabott feltételeket, úgy a mostani 2,5 százalékos köz­pontilag előírt bértömeg­fejlesztéssel szemben éves ,sziríten 8—9 százalékosat va­lósíthatnak meg. Persze, ez nem csupán egyszerű elha­tározás kérdése, különösen nem az egy olyan vállalat­nál, amelyik funkciójánál fogva saját teljesítését ille­tően bizonyos függőségi vi­szonyban van a partnereitől. A keresetszabályozási kö­töttségek oldásának a lehe­tőségeire, valamint a füg­gőségi .viszonyra részletesen is fény derül abból a be­szélgetésből, amelyet a Nógrád Volán gazdasági és munkaügyi szakembereivel folytattunk. — A vállalat számára a pénzügyi likviditás, a fize­tőkészség betartása számít igazán kemény diónak — részletezi a bérklubtagsággal járó feltételrendszert Nagy Viktorné közgazdasági osz­tályvezető. — Féléves érté­kelésünk azt mutatja, hogy tartósan jó az eddigi fize­tőképességünk, akárcsak a többi feltétel időarányos tel­jesítése, ám a második fél évben sokkal nehezebb idő­szak elé nézünk. — A fizetőkészséget folya­matosan, több előírt kö­telezettségi időpont alapján teljesítjük — folytatja Vies Andrásné pénzügyi osztály­vezető.'— Maximum 30 na­pos csúszás a megengedett. Ez idő alatt nem kis erőnk­be telik, míg mozgósítani tudjuk partnereinket. Álta­lában 40—50 olyan fedezet­hiányos vállalat van, amely nem teljesít időre, veszélyez­tetve ezzel a mi helyzetün­ket. — Hogy miért nézünk ne­hezebb időszak elé — veszi át a szót Nagy Viktorné —, láthatta az előbb elmondot­takból is, holott a feltétel- rendszer csupán egy ele­méről volt szó. — Melyek még a fontos elemek? — A konvertibilis export- árbevételt az előírásnak megfelelő mértékben kell növelnünk. Ugyancsak lé­nyeges, hogy a vagyonará- nyos nyereség meghaladja a 13 százalékot, továbbá ár­megállapítási gyakorlatunk ellen ne merüljön fel kifo­gás. — Ismerve a jelenlegi gaz­dasági mozgásteret, ezek közül csak egyet teljesíteni is. valóban nehéz. Nézzük meg például, hogyan igye­keznek eleget tenni tőkés- export-kötelezettségeiknek ? — Kapcsolódunk megyénk vállalatainak tőkésexport­szállításaihoz, s például a Salgótarjáni Kohászati Üze­mek, a salgótarjáni sík­üveggyár, a Romhányi Épí­tési- és Kerámiagyár, va­lamint a Salgótarjáni Vas­öntöde és Tűzhelygyár igé­nyeinek teszünk eleget. Leg­jelentősebb belföldi megbí­zóink a Volán Kamion, a MASPED, az ALUKER, a külkereskedelmi vállalatok közül a FERRUNION, a TRANSELEKTRO és a METALIMPEX. Külföldi nyugatnémet megbízóink a BICOTRANS, a TM TRAN­SPORT és a PNATRANS. Az említetteken kívül előké­szítő tárgyalásokat folyta­tunk a MÁTRA—DOROG— MONIMPEX képviselőivel, az INTERIMPEX céggel, to­vábbá több külkereskedelmi vállalattal. Fuvarjaink rész­ben devizátermelők, részben devizakímélők, és az is fpn- tos, hogy az anyag- és ener­giatakarékossági, valamint a környezetvédelmi szempon­tokat is előtérbe helyezzük. — Utóbbiak elérése felte­hetően modern járműveket igényel. — Exportszállításainkat 30 jármű látja el. Ezen belül három Skoda-LIAZ-t lízin­gelünk, az idén vásároltunk 27 millió forint értékben 7 darab Rába kamiont, és fo­lyamatban van 4 darab IVECO kamionszerelvény lí­zingre történő beszerzése. A szerződést aláírták, ebben az évben érkeznek az IVE- CO kamionok. — A beszélgetést zárjuk azzal, amivel tulajdonkép­pen indíthattuk volna: mik motiválták a Nógrád Volánt, amikor belépett a bérklub­ba? — A tárgy évi nehézségek feloldása mellett az egyik fő cél a munkaerő megtar­tása — válaszol Cseh József munkaügyi osztályvezető. — Számos összehasonlítási alapunk van az országból. Ezek azt bizonyítják, hogy bár bizonyos elmaradásaink vannak ezen a téren, a Nógrád Volán nem tartozik a rosszul fizető cégek kö­zé. öt üzemigazgatóságunk­kal külön-külön ismertettük a belépéssel járó és az ab­ból rájuk háruló feladato­kat. Egyébként az első fél évben 2,5 millió forint moz­góbért osztottunk szét, el­sősorban azokon a helyeken, ahol a bérklubtagsággal já­ró feltételek teljesítéséért a legtöbbet tették. ☆ A bérklubtémához kötő­dő íráshoz napjainkban már azt is hozzá kell' fűzni, hogy a bérklub —, bár jogsza­bályba még nem foglalták — a jövőben valószínűleg meg fog szűnni. Beszélgeté­sünk résztvevői és sokan mások is tudnak erről, en­nek ellenére törekvéseik, „időarányosan” törvényesí­tettek. A bérklubbal persze, nem szűnik meg a gazdaság, to­vábbra is vállalkozásra, ver­senyre ösztönző sokarcú fel­tételrendszere. Benkő Mihály Váltás előtt a Pentamer A bátonyterenyei Penta­mer Ipari és Szolgáltató Szö­vetkezet az év eddig eltelt időszakában alig több mint félmillió forint nyereséget ért el. Kevesebb ez a szokásos­nál, igaz, pang a beruházá­si piac, s a kollektíva kény­telen a kevésbé jövedelmező munkákat is elvállalni. Az elmúlt hónapok tennivalói közé tartozott a nemti kul- túrház felújítása, tetőszigete­lés a nagybátonyi Fűtőber- nél, s gépvázakat is gyártot­tak a szakemberek. Ebben a megrendelésínsé­ges időszakban jól jött a Pentamernek a Ganz Acél- szerkezeti Leányvállalat meg­bízatása. Az üzlet 15 millió forintot hoz a konyhára. A feladat értelmében, a mátra- nováki volt bányaépületben garzonlakásokat alakítanak ki az építők. A megrendelő ezekben kíván majd otthont biztosítani a nevelőotthonból kikerült fiatal dolgozóinak. A szövetkezet csarnokszer­kezeti munkákat is végez a mátraterenyei gyárnak, hoz­závetőlegesen 8 millió forint értékben. A megrendelők kö­zé tartozik továbbá a Mátra- vidéki Szénbányák, melynek külszíni bányában használa­tos szállító berendezések fel­adó és fordító egységeit gyártják a bátonyterenyei vasasok. A Pentamer vezetői jól lát­ják, hogy a jelenlegi hely­zetükön csak szerkezetváltás­sal segíthetnek. Ezért a jö­vőben gyártásra profilírozza magát a kislétszámú mun­kásgárda. A tervek között szerepel műszerek szerelése, kooperá­cióban műszeripari szövet­kezetekkel. Az együttműkö­dés résztvevői a Videoton­nak dolgoznak majd be, s a műszerek képmagnókba, il­letve hegesztőberendezésekbe fognak készülni. Hőszigetelő paplanokhoz szükséges drót­háló készítésének gondolatá­val is foglalkoznak a penta- meresek, továbbá különféle gépek kooperációban való gyártását tervezik. A meg­rendelések megszerzésében a Mentor Szövetkezet segít a bátonyterenyei kollektívának. Közvetett módon exportot is lebonyolít a Pentamer. Ausztriában és az NSZK-ban 24 minősített hegesztője vesz részt csővezetékek kiépítésé­ben, valamint egyéb külső szerelési munkákban. Fiatal vasasok munka közben a szövetkezet telephelyén. 11 szolgálat tisztessége H atvan felé közeledve a legtöbb ember valamiféle számvetést készít. Gondo­latban visszahozza a múló időt. Számot vet azzal, hogy tudásából, tapasztalatából, em­beri tisztességéből mennyire futotta? Hon­nan indult é,s hová jutott? Mi az, amit elvégzett, mit tehetett volna másképpen és mi az, amit, ha újra kezdené, ugyan­így tenne. Önmaga és mindazok miatt is, akik felelősen dolgoznak tovább a politi­ka, az emberek szolgálatában. S, a munka sodrában arra is ügyelnek, hogy az ösz- szegyűjtött ismeretek, tapasztalatok, embe­ri és közösségi értékek ne menjenek ve­szendőbe. Géczi János ismert és elismert szemé­lyisége Nógrád megye politikai életének. Messziről indult. Nógrád egyik parányi te­lepülésén, Magyargécen született. Annak a generációnak a tagja, amely nehéz, meg­próbáltatásokkal teli életet élt. Sorsának változása szorosan kötődik az ország sors­fordulójához, a felszabaduláshoz. Megragadta a lehetőséget, amely sokszázezer tehetsé­ges munkás- és szegényparaszt-fiatalnak egyszerre megadatott: tanulni kezdett. Egerben, a tanítóképzőben kapott diplo­mát, s néptanító lett Karancsságon, majd Nógrádmegyerben. De bárhol is tette dol­gát, falusi iskolákban, a tanács művelődési osztályán, tanárként, majd igazgatóként a marxista—leninista esti egyetemen tudato­san törekedett arra, hogy eleget tegyen mindazon tennivalóknak, amelyek az értel­miségi létből adódnak. Pedagógus volt, a szó igazi értelmében, s ez a szemlélet határozta meg egész te­vékeny életét. A legnehezebb helyzetekben is mélységesen hitt, bízott az emberekben. Abban, hogy többre, jobbra képesek, ha alaposabban ismerik a világot, környeze­tüket. Ha ráébresztik őket arra, életük jobbulása rajtuk, felkészültségükön, hoz­záértésükön, munkájukon múlik. Ezt a hi­tet, ezt a bizodalmát erősítette a környe­zetében dolgozó pedagógusokban, ezt kér­te számon tőlük. Többre, jobbra törekedett. Tanított, s közben maga is tanult. Egyetemi diplomát szerzett, ismereteket gyűjtött, s tapasztala­tokban gyarapodott. Meggyőződéssel val­lotta, hogy az értelmiség a lehetőséggel, amelyet kapott, akkor él igazán, ha tevé­kenységével a közösség, a társadalom gya­rapodását, az emberek boldogulását szolgál­ja. Ha felkészült, a munkát, az igaz ér­téket becsülő, a szocialista hazához hű fia­talokat nevelnek. Mindig is a közösségért tevékenykedő ember volt, így került egészen fiatalon az ifjúsági mozgalomba, a kommunista párt­ba. Ifjúsági vezetőként, alapszervezeti, já­rási és megyei titkárként, tanácsi tisztsé­gekben dolgozott. Valamennyi megbízatá­sát megtiszteltetésnek, bizalomnak tartot­ta, s arra törekedett, hogy becsülettel ele­get tegyen a munkának, amire vállalko­zott. Azt vallotta: a politikai, a közéleti munkát csak körültekintően, vagy felelős­séggel lehet végezni. Nem tévesztette szem- elől — és másoknak sem engedte ezt —, hogy a döntések, a legegyszerűbb intézke­dések mögött is emberek állnak, általuk az ő sorsuk fordul jobbra, vagy nehezebbre. Tizenhat esztendeig volt a megyei párt- bizottság első titkára, ezt megelőzően a megyei tanács elnöke. S, közben ország- gyűlési képviselőnek választották. Jól is­merte hát Nógrádot. Munkája során szá­molt azzal, hogy a megyének az elisme­résre méltó hagyományai mellett olyan adottságai is vannak, amelyek nehezebbé teszik az ipari, a mezőgazdasági üzemek gyarapodását, a szellemi erők kibontakoz­tatását, az emberek mindennapi életét. A vezetés — a vezetők — fontos feladatának tartotta, hogy szüntelenül keressék a le­hetőségeket az anyagi, a szellemi erőforrá­sok hatékonyabb hasznosítására, a politi­kai, a gazdasági megújulásra. Kár lenne titkolni, hogy a mai helyzet az országban, s itt a megyében is nehéz. Az ipari, a mezőgazdasági üzemek mun­kájában, a települések fejlesztésében, az emberek életkörülményeinek alakulásában sok a bizonytalanság. Ám, ha végigtekin­tünk a mögöttünk maradt évtizedeken, az is kiderül, hogy Nógrád megye üzemei, te­lepülései, kultúrája, az emberek élete más, kedvezőbb képet mutat, a fejlődés jól lát­ható, mérhető. S, ebben a munkában, a következetes és a követhető politika, a he­lyi párt- és az állami testületek tevé­kenysége mellett része van a szocializmus ügyét, az ország, a megye lakosságának érdekeit képviselő, életük jobbítását szol­gáló vezető eszének, szívének, kezének is. Minderről azért érdemes szólni, mert mos­tanában mintha kevesebbet érne a tudás. a szorgalom, a tisztességes munka ered­ménye, mintha kevésbé becsülnénk érté­keinket, amelyekért dolgoztunk. Megyei vezetőként, mindig is a realitá­sok talaján állt. őszintén örült a siker­nek, de azok nem tévesztették meg. Idegen volt tőle a megalapozatlan optimizmus. Azt vallotta: az ember, ha mégoly’ tehet­séges, felkészült is, ha egyledül van, erőt­len. A közösség ereje azonban megsokszo­rozódik, ha a közös célok valóra váltásáért együtt munkálkodnak. így gondolkodott és ennek megfelelően cselekedett. A megye politikai, gazdasági, kulturális, egészség- ügyi helyzetét, településpolitikáját megha­tározó döntéseknél messzemenően épített a pártszervekben, az alapszervezetekben, az állami, a társadalmi és tömegszervezetek- ben tevékenykedő kommunisták vélemé­nyére, tanácsaira. Arra törekedett, hogy a testületek munkájában széles körű de­mokratizmus, a kollektív felelősség elve, és szigorú következetessége érvényesüljön. Igényes, pontos munkát követelt, a helyzet alapos ismeretét. Ugyanakkor se­gítette is abban, — elsősorban a tehetsé­ges fiatalokat —, hogy tevékenységük va­lóban ilyen legyen. Akik együtt dolgoztak vele, sokra becsülték, hogy másoktól sem követelt soha többet, mint önmagától. A vezetői munka fontos követelményének tartotta a felkészültséget, a tények szigorú ismeretét, a távolabbi célok és a minden­napi teendők harmonikus összhangját, a szavak és a tettek egységét. Természetes­nek vette, hogy a vezetői munkával épp­úgy együtt jár a tervszerűség, a követ­kezetesség, mint a türelem, a figyelmes­ség és az együttérzés az emberek ügyes­bajos dolgai iránt. Nagy munkatempót diktált. S mégis mindig maradt ideje arra, hogy mélyítse, korszerűsítse tudását. Attól fogva, hogy tagja lett a pártnak, kötelességének tar­totta gyarapítani politikai, ideológiai is­mereteit. Pártiskolán, politikai főiskolán tanult, s munkája, élete, természetes ré­szévé vált az önképzés. Politikai, ideoló­giai felkészültsége, naprakész tájékozott­sága, amelyet a megye pártszerveinél, alapszervezeteinél gyűjtött tapasztalatok alapoztak, biztosan eligazította a hosszú éveken át a Központi Bizottságban vég­zett munkában is. S arra is volt gondja, hogy a megyében a politikai képzés hasz­nosan szolgálja a politikai, a propaganda- munkát, a társadalmi, gazdasági megúju­lást. Erősítve önállóságukat, felkészítse a pártszerveket, az alapszervezeteket, a kom­munistákat a politika bátor, határozott képviseletére. Géczi János sikeres életpályát futott be, de megmaradt egyszerű, szerény, közvet­len embernek. Érzékenynek az újra, de vigyázva a régi szép, emberi, közösségi ér­tékekre, kapcsolatokra is. Ahogy mondta: a házépítő embernek bizony nem könnyű a dolga, ha a régi helyén újat akar épí­teni. Az elhasználódott falakat le kell bon­tani egészen az alapokig, s bizony a rom­bolásban sokszor értékes elemek is el­vesznek. Az teszi okosan a dolgát, aki meg­próbálja a régi, kipróbált, de még hasz­nos elemeket megmenteni, hozzáigazítani, beépíteni az új épületbe. Ehhez bátorság kell, következetes munka és nem kis tü­relem is. Sokat és keményen dolgozott. Elkötele­zetten, fegyelmezetten, tisztességgel szol­gálta a politikát, a megye lakosságának boldogulását. Hogy a munkában bosszú­ságok is érték? Minden bizonnyal. Ezeken azonban mindig felül emelkedett nagy- nagy önfegyelemmel, önuralommal. S ahogy dolgozott, ahogy élt, úgy vonul most vissza: emberként nyugállományba, de megmarad pártmunkásnak. Segít, ahol an­nak szükségét érzik, ahol számítanak hal­latlanul gazdag tapasztalataira. Nincs ben­ne semmi fenntartás, hiszen az élet ter­mészetes rendje a visszavonulás és a megújulás is. C red menyekben gazdag és töretlen az *■ életpálya, amelyet Géczi János, a politikus, a közéleti ember bejárt. Elkö­telezettsége, tisztessége, emberi magatar­tása, elismerést, megbecsülést, tiszteletet ébreszt. S ez magyarázza, hogy a legnehe­zebb időkben is szövetségeseket szerzett a politikának és sok barátot önmagának. Kívánjuk, hogy pihenését töltse erőben, jó egészségben családja, barátai körében. A lelkiismeretes, felelősségteljes munká­val megszolgált kitüntetését pedig viselje hosszú-hosszú éveken át békességben, egészségben.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom