Nógrád, 1988. szeptember (44. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-28 / 232. szám

NÓGRÁDI TÁJAKON. TELEXEN ÉRKEZETT... 7 ■ ■ ## UTTOROSAROK »Barátunk az újság« TÁBORI EMLÉKEK „Kellemes, feledhetetlen tíz napot tölthettem el Salgó- bányán a Barátság nemzet­közi táborban a magyar, finn, lengyel és csehszlovák pajtások között. Feladatunk a cikkek, riportok elkészíté­se volt, melynek eredmé­nyeképpen született meg a „TÁBORI KRÓNIKA”. A programok között szerepelt Pásztó, Szécsény, Hollókő, Salgótarján és Eger neveze­tességeinek megtekintése. Üzemlátogatáson a Salgó­tarjáni Sütőipari Vállalat­nál, a NÓGRÁD szerkesztő­ségében, a nyomdaipari vál­lalatnál, Pásztón a szikvíz- és üdítő-, valamint a tejüzem­nél voltunk. De sok játék, táncház, izgalmas verse­nyek is szórakoztatlak ben­nünket. Feledhetetlenek ma­radnak a baráti arcok és a rájuk emlékeztető, tőlük kapott ajándékok." (Rafa Mária, Diósjenő. Tolmécsi Márta, CsécSe.) „Nagy élmény volt részt vennem abban a számítás- technikai szaktáborban, amely a diósjenőiek első próbálkozásaként jött létre. Az egy hét alatt elsajátít­hattuk a programozás alap­jait, s persze sok számító- gépes játékot megismerhet­tünk. Ellátogattunk Rom- ihányba is, ahol az igazi nagy számítógépek működé­sét tanulmányozhattuk.” (Szerénái Adrienn, Endre- falva.) ' „A Gagarin Általános Is­kola tanulói, kisdobosai és úttörői a szolnok-tiszalige- fi KISZ-táborban tölthettek feledhetetlen tíz napot. Sok érdekes vetélkedőt rendez­tünk, de a városban is ren­geteg színes program várt ránk. Voltunk a repülőté­ren, a nyomdában, a kenyér­gyárban. de a strandnak is gyakori vendégei voltunk.” (Ä1 Ghaoni Hesna, Salgó­tarján.) TANÉVNYITÓRÓL BALASSAGYARMAT (Rá­kóczi isk.) „Egy rendkívüli eseményről szeretnék hírt adni, amely a tanévnyitó ünnepségen történt. Az is­kola működési szabályzatá­ban általunk is elfogadott jogok alapján éltünk azzal a lehetőséggel, hogy elmond­hattuk véleményünket. Én, mint űttörőtanács-titkár, ta­nuló társaim nevében is be­számoltam arról, hogy az el­múlt évben az adott körül­mények között színes, vál­tozatos foglalkozások, ren­dezvények voltak. Mi ebben az iskolában látjuk, érezzük nevelőink szeretetét, törő­dését, értünk való áldozatos munkájukat. De látjuk ha­zánk, iskolánk, szüléink problémáit, nehézségeit is. Ennek ellenére még sem értjük, miért olyan a B épü­let, amilyen, miért nincs tornaterem, szertár, öltöző, nagyobb udvar. Mi, gyere­kek eddig is sokat tettütak, s ezek után is szeretnénk. De kérnénk szüleinket, pat­ronáló vállalatainkat, de fő­leg a városi tanács illetéke­seit, segítsenek abban, hogy a megkezdett tornaterem, az öltöző és szertár megépül­jön... Szeretnénk, ha a ma­tematika és számítástechni­kai tagozat mellétt ebben az évben beindulna az angol tagozat is. Mert annak az iskolának, amely 154 éves múltra tekint vissza, van jelene, mi pedig azon le­szünk, hogy jövője is le­gyen.” (Petrik Anett.) DIÓSJENŐ. „Községünk­ben nemcsak tanévnyitóra, hanem iskolaátadási ünnep­ségre is sor került. Hajdaná­ban katolikus és református iskolája volt a falunak. Ez­után épült fel az, amelybe ez ideig jártunk. De azt is kinőttük, így az alsótagoza­tosak a falu különböző he­lyein tanultak. Szeptember elsejétől már fogadni tudta az iskola minden diákját, KEDVES PAJTÁSOK! Ebben az évben kereszt- rejtvények megfejtését kínál­juk nektek helytörténeti munkakörben. Első rejtvé­nyünk egy megyei kulturális eseményhez kapcsolódik. A beküldendő sorok megfejté­séről megtudhatjátok, mi az az esemény, mikor és hol rendezik meg. Annyit előre elárulunk: a rendezvényt minden ősszel a múzeumi és műemléki hónap alkal­mából a Nógrád Megyei Mú­zeumok Igazgatósága szer­vezi. Vízszintes: 1. Hónap. 6. Ilyen számla is van. 8. Sír. 9. Végtag fordítva. 10. Ju­goszláv város. 11. H... (ha­zai). 13. Helyrag. 14. Satu M... 15. Bélyeg németül. 16. Családtag. 17. Fotó része. 18. Figyel. 20. Kettős betű. 21. Főműve egy tragédia. 23. Testrész. 24. Rangjelző. 25. Kutya. 27. Égve közepe. 28. Fekszik. 31. Állatlak. 33. A hiszen hat új tanterem, ké­mia- és fizikaelőadó, könyv­tár, műhely, számítógépte­rem várta a szeptemberi be- csengetést.” (Rafa Mária.) JOBBÁGYI. „Az évnyitón háromszáz diák még a nyár örömteli perceire gondolva hallgatta a Himnuszt, főleg az újdonsült elsősök várták szorongva ezt a napot... Az első két nap .társadalmi munkával telt el1: a gazok eltűntek, az udvar megtisz­tult, a kerítést kijavítottuk és az osztályok is elrende­ződtek. Reméljük az új tan­évben sok jó dolgozat és fe­lelet születik.” (Tari András.) AZ ELSŐ ÚTTORÖMUNKARÓL „Megkezdtük az 1988/89-es úttörőévet. Szeptember 21- én reggel csapatunk kisdo­bosai és úttörői újságokkal megrakodva érkeztek az is­kolába. Egész délelőtt lázas gyűjtőmunka folyt. Tíz óra­kor már papírral megrakod­va ment el az első teher­kocsi a MÉH-vállaliathoz. Első lelkes úttörőmunkánk - kal sikerült csapatunk pénz­tárát gyarapítani.” (Herczeg Vera, St. Rákóczi isk.) Notre Darne-i toronyőr sze­relme. 37. Száraz, sós föld. 38. Számjegy. Függőleges: 1. CSúcs. 2. Kérgéből kinint készítenek. 3. Varázsló. 4. Pénzzel fel­fogadott. 5. Mezőgazdasági szerszám. 6. Ítélkező tanács. 7. Drámaköltő lakójáról is­mert falu. 10. Az idő része. 12. Literatúrai. 16. Mutató­szó. 19. Éhsége. 21. Kertfaj­ta. 22. Nem valódi. 26. Köz­ség Baranya megyében. 29. Kártyalap. 30. Betűt ró. 32. Old keverve. 34. Eeeee... 35. Helyrag. 36. Félalmaf!) Beküldendő: vízsz.: 1., 21., 38., függ: 10., 12. Beküldési határidő: október 7. Címünk: NÓGRÁD Szerkesztőség, ÜTTÖRÖSAROK, Salgótar­ján, Palócz Imre tér 4. S AROKSZEBKESZTO: 'eb t REJTVÉNY 1 2 3 4 5 J 1 7 8 m 11 i u 1 15 i f. ■ o> CD ■ 1 r 21 22 ?3 ■ ■H 28 29 1 |®331 32 33 34 36 37 BIDS-körkép Önkéntes és kötelező szűrések SIDA. SZPID, AIDS. E 'három szó valamelyikét a világ bármely pontján meg. értik. Korunk pestise ma már a világ összes orszá­gát érinti. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) jú­lius végi adatai szerint mintegy 108 ezer AIDS'be- teget tartanak nyilván a világon, a fertőzöttek száma pedig óvatos becslések sze­rint is több millió. Egyedül az Egyesült Ál­lamokban több mint 69 ezer a betegek száma, ed­dig több mint 35 ezren es­tek áldozatul a gyilkos kór­nak. és legalább másfél mil­lió ember hordozza véré­ben a végzetes HÍV vírust. Az amerikai törvényhozás az idei pénzügyi évben ku­tatásra és tájékoztatásra egymilliárd dollárt irány­zott elő. A világ és a nyugat-euró­pai AIDS-statisztika máso­dik helyén Franciaország áll. Itt az AIDS-szűrés szi­gorúan önkéntes és tilos bárki tudta nélkül a vizsgá­latot elvégezni. Átfogó szű­rés a többi nyugat-európai országban sincs. Igaz egyes társadalmi csoportokat kö­telezhetnek a teszt elvég­zésére. Az NSZK néhány tartományában a közalkal­mazottaknak. Ausztriában pedig a nyilvántartott pros­tituáltaknak kell megjelen­niük több kevesebb rend­szereséggel a szűrésen. Az afrikai országok ed­dig mintegy 10 ezer AIDS-es esetet jeleztek a WHO-nak. A legkevésbé érintett tér­ség Ázsia. A kontinensen az AIDS-betegek száma „csak” néhány száz. Mivel az ázsiai kormányok többnyire a külföld problémájának te­kintik a betegséget, általá­ban megelégszenek a kül­földiek szűrésével. Napjainkban egyre keve­sebben foglalkoznak mézes­kalács készítésével. A régi mesterség utánpótlása Szé- csényben biztosítva van. Ta­kács Béla és felesége fiatal korát meghazudtolva nagy szakértelemmel készíti a la­kodalmakba és búcsúkba szívesen vásárolt csemegét. A különféle kalácsok, szí­vek, babák és huszárok mű­helyében készülnek. Felvé­teleink a mézeskalács-házikó belsejében folyó munkából adnak ízelítőt. —Rigó Tibor felvételei— A mézeskalács-házikó belsejében „Ha újra kezdeném, akkor se döntenék másképp..." Katonaemberekről esvén szó, hajlamosak vagyunk azonnal általánosítani, ön­kéntelenül a kötöttség, a szabályozottság, a paran­csolgatás ötlik eszünkbe; ők maguk mint egyenruhát vi­selő, kemény kiállású, har­sogó szavú, szemráncoló, szigorú férfiak jelennek meg lelki szemeink előtt. Ezért jómagam is alaposan meg­lepődtem, miikor elébem top­pant beszélgetőpartnerem. Horváth András őrnagy ránézésre semmiben sem különbözik középkorú tár­saitól. Sötét öltönyben, mo­solygósán fogad „reziden­ciáján”, ránézésre akár egy újmódi menedzsernek is be­ülhetne. Immár jó évtizede az MHSZ Nógrád megyei gépjárművezető iskolájának vezetője. Senki sem monda­ná rá, hogy hovatovább há­rom évtizede viseli a mun­dért. .. Tősgyökeres tarján! és idősebb testvére példája nyomán fellelkesülve válasz­totta hivatását. Pályára ke­rülése azonban nem volt zökkenők nélküli. Katonai kollégiumba kívánkozott, ám az ötvenhatos események miatt otthon hirtelen meg­álljt parancsoltak, mondván, a jelen körülmények között egy katonatiszt is sok a családban, nem még kettő. Menjen csak, tanuljon tisz­tességes polgári szakmát, aztán majd tehet, amit akar. így nem volt mit ten­ni, elvégezte a gépipari tech­nikumot, majd ezután — nem feledve ambícióit — 1961-ben bevonult az egye­sített tiszti iskolára. — Hogy mi vonzott a ka­tonai pályára. Bizonyára furcsán néznek rám, ha azt mondom, hogy a viszonylag kötetlenebb életforma. A közhiedelem úgy tartja, a mi életünk alaposan regu- lázott, pedig amíg más gyárban vagy hivatalban helyhez és időhöz van köt­ve, a seregben jár-kel az ember, beutazza az orszá­got, sok érdekeset lát, sok­féle embert megismer. Ezért ha újra kezdeném, akkor se döntenék másképp. .. Tisztté 1965-ben avatták. Az ünnepélyes procedúrát követően azonban alaposan elszontyolodott, mikor kö­zölték véle, hogy Tatára he­lyezték a megálmodott Nóg­rád környéki tájak helyett. Ám a következő év már Verpeléten érte. Onnan ti­zenkét évvel ezelőtt került vissza Salgótarjánba. Jelen­legi munkahelyén két évig kiképzési főelőadóként tevé­kenykedett, majd 1978-ban nevezték ki mostani beosz­tásába. — Nem volt könnyű dol­gom. Az ország húsz gép­járművezető-képző intéze­tének rangsorában a bukási arányt tekintve nagyság­rendekkel lemaradva, az utolsó helyen kullogtunk. Hat év alatt én voltam az ötödik iskolavezető. Főnöke­im szabad kezet adtak, de így is hat-hét évbe került, míg futotta némi ered­ményre. Hat évvel ezelőtt, még huszonhárom százalék volt a bukások aránya, ta­valy már az öt százalékot sem érte el... Felettesei nem fukarkod­tak munkájának elismerésé­vel. Kiérdemelte a Haza Szolgálatáért Érdemérem ezüst fokozatát, a Kiváló MHSZ-munkáért ezüst, majd arany fokozatát. Az idén a Közlekedési és Közbiztonsá­gi Érdemérem arany fokoza­tát vehette át, miközben az általa vezetett intézmény is sorra kapta az elismerése­ket. Mondja, egyebek között azért szereti munkáját, mert így szinte állandóan a fiatalok körében mozoghat, és közöttük ő maga is ke­vésbé érzékeli az idő múlá­sát, pedig már a negyven- ötödik évét tapossa. Családi házat épített Ka- rancsalján, ott él feleségé­vel és két fiával. A nagyob­bik már tizennyolc éves, ám az apja legnagyobb szívfáj­dalmára nem a katonai hi­vatást választotta. Csekély­ke szabad idejében gombáz­ni szeret leginkább. Sokat olvasna, ha tehetné, ám er­re legfeljebb késő este ma­rad ideje. A ház körül ugyanis mindig akad tenni­való. Említi, az utóbbi időben kevésbé vonzó már a kato­nai pálya, ám ennek nem a megbecsülés hiánya az oka, mert az emberek tiszteleté­ből az élet bármely' terüle­tén mindenki annyit visel, amennyit ki tudott vívni magáinak. Zárszó gyanánt kínálja magát a kérdés, vajon az autós iskola vezetője meny­nyire van otthon a volán mögött? — Hát van egy rozzant Skodám, és ha tehetem, nyakamba szedem a me­gyét. Bármennyire fáradt­nak érzem magam, a vezetés pihentet, kikapcsol, elvonja a figyelmem a napi gon­dokról, nehézségekről. .. —Balás—

Next

/
Oldalképek
Tartalom