Nógrád, 1988. szeptember (44. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-20 / 225. szám
NÓGRÁDI TÁJAKON... TELEXEN ÉRKEZETT... <7^ Tízéves nyugdíjasklub Ünnepi tagsági ülésre jötték össze szeptember 11-én a klubtagok Mátraverebély- ben annak emlékére, hogy tíz évvel ezelőtt 1978. szeptember 10-én tartotta alakuló ülését a nyugdíjasklub. Az akkori 26 fős létszámú klubtagság ekkor dolgozta ki a működési szabályzatot, a házirendet, az éves munkatervet és öttagú vezetőséget választott. A jubileumi ülést az úttörők kultúrcsoportja színes műsorral köszöntötte, majd a vezetőség nevében a klubtitkár idézte fel a ma 46 fős tagság előtt az 10 éves munkát. Ezek az idős emberek példát mutatnak abban, hogyan lehet közösségben egymást megértve, társas életet élni. Vasárnaponként délután jönnek össze, amikor beszélgetnek, előadásokat hallgatnak, kirándulásokat szerveznék, de rendszeresen részt vesznek társadalmi munkában is. Ott a kezük nyoma az iskolán, az orvosi rendelőn, a temetőben, a műemlék templomukon stb. A helyi pártszervezet és a tanács figyelemmel kíséri a klub életét. De támogatásáról biztosította őket a NÁÉV önköltséges busszal, az aknamélyítők szakszervezetének országos központja a meginduláshoz szükséges felszerelésekkel, a bátonyte- renyei áfész pedig az idei kirándulás sikeréhez járult hozzá. Verebélyi András Mátraverebély Panaszosunké a szú A nem kívánt „égi áldásokéról Mindig örömmel veszem, amikor a tv-nézőknek a régi idők mozija filmibur- leszk jelből adnak ízelítőt. Még most is jóikat tudok nevetni egy-egy olyan jelenetén, amikor dúl a torta- háború, vagy éppenséggel „paradicsom sortűz” készteti a film hősét távozásra. De napjainkban, séta közben, kit tud jókedvre deríteni olyan jelenség, amikor a lakóházak felső szintjéről víz csurog a nyakiába, vagy — a változatosság kedvéért — nyers tojás loccsan szét lábai előtt! De a gyanútlanul közlekedő annak sem örülnie, ha váratlanul az emeletről felelőtlenül kiöntött cigaretta- csikkek éppen frissen megmosott hajában találnak „menedéket”. Én mondom, nincs olyan emberfia, ki eme „égi áldás” bármelyikének örülne. Én sem fakadtam dalra jókedvemben Salgótarjánban, a Kistarján úton, ahol rakoncátlan gyerekek — szinte a film hőse bőrében érezve magam — paradicsommal próbálták ki rajtam célbadobó ügyességüket. Mit tehettem mást? Fenyegettem, szidtam őket s egész nap ezen bosszankodtam. Már-már feledtem eme szomorú esetet, amikor ás újabb bosszúság ért ezen az úton. A változatosság kedvéért most a köf>- ködések özöne szállt felém. No, megálljatok rakoncátlan gézengúzok! Majd lesz meimulass! — ordítoztam dühömben a magaslaton viháncoló, a siker diadalától felélénkült gyerekek felé. — Majd kaptok anyátoktól — tettem oda nyomatékül. A házmester segítségét kérve, megkerestem a csínytevő gyerekek szüleit, hadd szedjék ráncba a rakoncátlanokat. A szülő szemrebbenés nélkül végighallgatta méltatlankodásomat, a ^gyerekek viselkedéséről, s amikor látta, hogy mérgemben már minden szusz kifogyott belőlem, nyugodtan, méltóságteljesen megsizólalt: — És most mit csináljak velük? Tán akasszam fel őket? Nem, kedves szülő! Az akasztásra várón már nem lehet segíteni. Az ön gyermekein talán még igen, ha egy kis szigorral, fenyítéssel, kedvenc játékaiktól való elvonással hatni lúd rájuk. Addig amíg még nem késő. .. Mert mit tesz akikor, ha holnap, vagy holnapután esetleg az ön feje lesz a célpont?! Tanulságképpen lejegyezte: Kovács Margit Névadó után Balassagyarmaton A NÓGRÁD szeptember 13-i számában, végrehajtó bizottsági ülésekről szóló cikkben az első oldalon közük, hogy Balassagyarmaton, a Szontágh Pál utcával párhuzamos három — eddig névtelen — utcának új nevet adtak. Mivel a felsorolt nevek a város köztiszteletben álló volt orvosainak neve, feltételezem, hogy a harmaÁz idősekért Salgótarjánban az Úttörők útján üzemelő IV 24-es számú gyógyszertár többszörösen kitüntetett kiváló szocialista brigádja évek óta patronálja a salgóbámyai idősek klubját. Sokáig lehetne sorolni az eddig részükről nyújtott segítséget, kezdve a különböző tanácsadásoktól a gyógynövények helyes használatáig, melyben az idős emberek rész es ülhet nek. Legutóbb az otthon men- tőláidáját töltötték fel saját pénzből vásárolt új dik név nem Sánta Ferenc író — a Húsz óra, az ötödik pecsét stb. szerzőjének — neve. hanem dr. Sántha Kálmán ideg- és eknegyó- gyász professzoré, kinek nevét és működési helyét emléktábla őrzi a balassagyarmati kórházban. Gellén Zoltánná Balassagyarmat, Rákóczi út. 48. Salgóbányán gyógyszerekkel, kötszerekkel, az előírásnak megfelelő eszközökkel. A szociális otthon külön programot is kidolgozott az ott lakók részére, melyben elsőként szerepel Zenthe Ferenc színművész látogatása színes műsorral egybekötve. E látogatásra szeptember végén kerül majd sor, a salgóbányai születésű színművészt az előző találko- záshc.z hasonlóan nagy örömmel várják. Takács Lajosné Salgótarján Gondozásról — vendégszemmel „Kellemes környezetben odaadó ápolást láttunk" Fürdőkád — mozgás- sérülteknek Egy nagy-britanniai vállalat olyan fürdőkádat készített, amelyet a mozgássérült ember külső segítség nélkül is használhat. Ez egy állványra vagy a meglévő hagyományos fürdőkádra helyezhető vízálló doboz. Mindegyik oldala lehajtható, s ebben a helyzetében a kerekes szék magasságában átszállási rakodófelületet alkot. A rokkant, amikor már benne van a dobozban, erinek oldalait felhajtja, s a hagyományos csaptelepekből vizet enged belé. A szerkezet bármelyik szokványos fürdőkádra könnyen felszerelhető, illetve róla eltávolítható. Csendesülő hurrikán „Gilbert” nevű hurrikán, amely a múlt hét végén pusztított Mexikóban, trópusi viharrá csendesedett. A legfrisseb jelentések szerint Mexikóban százegy holttestre bukkantak, de félő, hogy a halálos áldozatok száma tovább növekszik, mert még mintegy kétszáz ember szerepel az eltűntek listáján. A „Gilbert” Monterreyben, Mexikó harmadik legjelentősebb városában okozta a legtöbb kárt. Az áradások utasokkal teli buszokat ragadtak magukkal, s a városban legalább hatvanan estek a katasztrófa áldozatául. A hurrikán okozta áradások több mexikói falut elvágtak a külvilágtól. Az emberek a házak tétjén ülve várják a mentő helikoptereket. A természeti csapás következtében több mint kétszázezer mexikói vesztette el otthonát. A hurrikán az Egyesült Államokban is követelt halálos áldozatokat. A Texas állambeli San Antonióban ketten vesztették életüket. A nógrádi gondozási munkának, az időskorúak és a rászorultak ellátására kiépített gondozóhálózatnak ismét híre kel: az elmúlt héten a Német Demokratikus Köztársaság két szakembere látogatott megyénkbe. Mónika Reichenbacb Erfurtban, Sibylls Galatusch pedig Neubrandenburgban szociális ápoló. Nálunk a különféle gondozási formákkal ismerkedtek; saját munka- területük magyar változatát tekintették meg a salgótarjáni, a balassagyarmati, a ludányhalászi szociális otthonban, tanulmányozták a salgótarjáni gondozási központ munkáját, s az idősek garzonházát is felkeresték. Balassagyarmaton, ahol a szociális otthon lakói között fogyatékosok és mozgássérültek is élnek, Csillik Jó- zsefné igazgató tájékoztatta a látogatókat. Említést tett a módszertani csoportról, amely — orvos, pszichológus, s az intézetvezetők közreműködésével — többek közt új gondozási módszerek kidolgozásával is foglalkozik. A német szakembereknek — érdeklődésükre — a személyi feltételekről is szólt. Elmondta, hogy az intézmény keretén belül működő idősek klubja, az innen irányított házi gondozószolgálat, valamint a bent élők ellátását száz dolgozó végzi, közülük negyvenkettő szakképzett. — Milyen végzettség szükséges az NDK-ban a szociEgyre több háztartásban és vendéglátóhelyen vállalkoznak a fogyasztók körében mind kedveltebb müzli elkészítésére egyedi recept szerint. Ezt felismerve látott hozzá a Natura Gazdasági Társaság a müzli igen fontos nyersanyagainak — a búza- és az árpapehelynek — forgalmazásához. Az újfajta termékek gyártására a székes- fehérvári Realmarket Gt. vállalkozott. ális ápolói munkakör betöltéséhez — tette fel a kérdést dr. Dudás György, az intézet orvosa. — Igen bonyolult a képzési rendszerünk. A tíz általános után hároméves iskolát kell elvégezni, majd még néhány egy-, illetve kétéves szakirányú tanfolyamon sajátítják el az ismereteket. Gondozóink nagy része szakképzetlen, amely egyrészt a munkaerőgondokkal, másrészt a hosszadalmas tanulástól való vonakodással magyarázható — adta meg a választ Mónika Reichenbach, aki vezető ápolónő, s tizenkét szociális otthon szakmai irányítása is a feladatai közé tartozik. — Az idős embert, ameny- nyiben állapota engedi, mi megszokott környezetében látjuk el. Az NDK-ban is ez a törekvés a mérvadó a szociálpolitikai munkában? — kérdezte Fazekas János- né, a megyei egészségügyi osztály szociálpolitikái csoportvezetője. — Jelenleg az intézményekben való elhelyezés dominál, de előnyei miatt a házi gondozást kívánjuk továbbfejleszteni. Véleményük szerint itt az egyes ellátási formák jól egymásra épülnek, s az eddig látottak- hallottak megerősítettek abban, hogy nekünk is hasonlóan keli megoldanunk a szervezést. Másfajta szemléletről, de a miénkhez hasonló körülA búzát és az árpát a kiváló minőségű gabonát termelő Békés megyei gazdaságoktól vásárolják, A fogyasztók egyelőre a Natura budapesti, szombathelyi és salgótarjáni üzleteiben vásárolhatják meg a fél kilogrammos csomagolású pely- het. a közeli hetekben azonban — az élelmiszer-kereskedelmi vállalatok megrendelései nyomán — az ország ményekről sokat elárulnak a további kérdésekre adott válaszok. Megtudtuk, hogy a keletnémet családok többsége főként a túl kicsi lakásra hivatkozva az állam gondjaira bízza a rászorulókat. Míg nálunk az idősek kétharmadáról a család gondoskodik, az NDK-ban mindössze a nyugdíjasok egyharmada él hozzátartozói körében. A gondozottaknak csupán a felét látogatják rendszeresen (tíz százalékuk teljesen egyedülálló), s negyven százalékukról mintha teljesen megfeledkeznének családtagjaik... Az intézeti elhelyezésre általában 1—6 hónapot, de előfordul, hogy 2—4 évet kell várni. Az otthonokban nem vállalnak rendszeres munkát a lakók. Szabad idejükben kézimunkáznak, klubfoglalkozásokon, s — havonta — kirándulásokon vesznek részt. Mónika Reichenbach szerint intézményeink jobban felszereltek, az itt dolgozók munkakörülményei előnyösebbek mint náluk: — A bemutatott gondozóházak, -klubok, és egyéb létesítmények egyszerűen csodálatosak. Kellemes környezetben odaadó ápolást láttunk. Több újdonságot fedeztünk fel, s ha ezeket nem is, de sok hasznosítható ötletet, ismeretet vihetünk haza, amit a nógrádiaknak is köszönhetünk. Mihalik Júlia müzlihez más nagyvárosaiban is kapható lesz! A pelyheket előállító és forgalmazó cégek azt ígérik, hogy még az idén az üzletekbe kerül a rozspe- hely is, ennek jelenleg a próbagyártása folyik. A Natura Gt. üzleteiben olyan receptkönyvet iis ajánlanak az új termékekhez, amelyben a müzli mintegy 50-féle elkészítési módját közük. Gabonapehely — a Kiillös paripán Körösi Csorna Sándor sírjához INDIÁI INDÍTÉKOK A ,;szaggatott” útvonal: Salgótarjáni Kohászati Üzeme k—Szeged— Isztam bul— Ankara—Ararat-hegy vidék— Teherán—Isfahan—Karachi — az Indus folyásának mentén — Peshawar—Delhi— Bombay—Madras—Calcutta —Darjeeling. Aki a megtételére vállalkozik: Handó Péter, a József Attila Megyei és Városi Művelődési Központ 27 éves villanyszerelője. Előzmény: tavaly Athénig kerekezett. Üitársa: a csomagok és „küllős paripája”, egy tízse- bességes kerékpár. Indítékai: alapvetően indiaiak, de erről inkább ő beszéljen: — Érdekel a távoli népek kultúrája, különösen a keleti világé. Eddig is tanulmányoztam történelmüket, sorsfordulóikat, filozófiájukat. Nagyon közel állnak hozzám. — Annak ellenére, hogy jó néhány „hegyen” innen vannak. .. — A távolságot le lehet győzni — akár egy kerékpárral is. — Fanatikusnak tartod magad? — Látod, ezen még nem is gondolkodtam.. . — Tudod mért kérdezem? — Hát... gondolom azért, mert két keréken nem sűrűn mennek Indiába tőlünk. — Ezért is. Viszont azt is hallottam, hogy most tanultál meg úszni. Hogy egy nagyot fürödhess majd az Indusban. .. — Ez igaz. Kovács Dénes úszóoktató volt a segítségemre. — Ügy látom, mindent testközelből akarsz megismerni. — Jobb így, mert ott „szállók ki” a bicikliből, ahol akarok, és magam választhatom meg az állomásokat, esetleg módosíthatok is. — Szívesen veled tartanék, ha nem volnának egyéb sürgős dolgaim. Egyébként, mint egyszemélyes „utazási iroda”, hogy győzöd ezt a fakultatív programokkal tarkított utat? — Szinte minden forintomat erre tettem fel. No, persze meg kell, hogy említsem a szponzoraimat is, akiknek köszönettel tartozók: az SKÜ 10 ezer forinttal, a KISZ KB szintén 10 ezerrel, a megyei tanács ifjúsági és sportosztálya 5 ezerrel, a megyei KlSZ-bx- zottság 2500 forinttal támoStart Indiába az SKÜ elől. gatja az utam. A „menedzserem” Brunda Gusztáv, a megyei tanács művelődési osztályának a munkatársa. —> A szponzorok mit kértek cserébe? — Csupán azt, hogy csendes nagykövete legyek a testmozgás és a kultúra sze- retetének. Alkalomadtán azért meg is szólalok — eszperantóul. „Eszperantós” címeim is vannak, amiket Soós Károlytól, a megyei, sőt az országos eszperantómozgalom ismert alakjától kaptam. — Az SKÜ trikóját végig viseled? — Természetesen váltásokkal, igen. — Pedig nem soká látnak. .. — Elsősorban nem a támogatásukért teszem. Náluk szakmunkásvizsgáztam. Szeretem a gyáriakat. — Azt nem mondhatjuk, hogy egy óra'múlva itt vagy. Tényleg, mikor látunk legközelebb? — Először elmegyek Dar- jeelingbe, Körösi Csorna sírjához. Ügy tervezem, hogy 1989 tavaszán ismét magyar utakon poroszkálok — ahogy te nevezted — a küllős paripámmal. Persze, sok minden közbejöhet addig. — Amit te elterveztél, azonkívül semmi ne jöjjön közbe. Ezt kívánjuk. ☆ Handó Péter tegnap, a délutáni órákban ment „világgá”. Benkő Mihály
