Nógrád, 1988. szeptember (44. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-02 / 210. szám

1988. SZEPTEMBER 2., PÉNTEK NOGRAD 3 Élelmiszerexportunk ma és Holnap A tömegtermék „versenyképessége” A nemzetközi agrárpiac jelenlegi helyzetét nem le­het néhány év klimatikus viszonyaival, vagy olyan rövid távú közgazdasági ha­tásokkal magyarázni, minta recesszió. A nyers mezőgaz­dasági tömegtermék „ver­senyképességéről” az utóbbi években a világpiac immár véglegesen kimondta az íté­letet. A hazai élelmiszer-terme­lés — beleértve az élelmi­szeriparét is — műszaki szintje jóval alacsonyabb és egyenlőtlenebb, mint a fej­lett ipari államokban, ame­lyek piacán a magyar ter­mékeknek versenyeznie kell. Különösen az értékesítést közvetlenül megelőző fázi­sok — például a tárolás, osztályozás, szállítás, áru­kikészítés és csomagolás — műszaki fejletlensége okoz gondot. Mindez olyan, egyre élesedő versenyhelyzetben, amikor a korábban még el­fogadható minőség már nem elegendő. Az 1990-ig várhatóan ren­delkezésre álló gazdasági erőforrásaink szelektív fel- használása esetén mai ver­senyhelyzetünk középtávon valamelyest javítható. Rövid távú versenyképességünk je­lentős javulására azonban csak egyes termékek vagy termékcsoportok esetében lehet számítani, de a termé­kek összességében nem. Eh­hez ugyanis jélenleg még hiányzik egy jókora vásárló­erővel rendelkező, igényes és húzóerőt kifejtő, széles bel­ső élelmiszerpiac. Akadályt jelent továbbá az élelmiszer- termelésnek az iparral és az eszközimporttal szembeni alárendeltsége, valamint a termelőegységek ismert jö­vedelmi helyzete és felhal­mozóképessége is. A hetvenes évek nagy vi­lággazdasági változásainak hatására a konvertibilis va­lutával fizető nemzetközi ag­rárpiac is többközpontúvá vált, míg, a mi kivitelünk továbbra is lényegében egy- központú, Nyugat-Európa centrikus marad. Ez most több kisebb exportőrrel szemben is versenyhátrányt jelent számunkra és sürgeti az új piacok feltárását. Célszerű volna ezért a külpiacokon működő ma­gyar kereskedők körét az ottani viszonyokat ismerő, megfelelő személyi és üzleti kapcsolatokkal rendelkező helyi eladókkal bővíteni. Egy-egy nagyobb piaci kör­zetben eredményes lehet pél­dául az önálló exportjoggal rendelkező vállalat (vagy vállalatok) számára képvise­leti irodát létesíteni. A jö­vőben tehát erősítenünk kell az új piacok feltárására, a meglévők bővítésére és a közvetlen piaci jelenlétre irányuló kezdeményezésein­ket, javítva ezzel is érvé­nyesülésünk esélyeit. A potenciális és új piaco­kon hatásos magyar élelmi­szer image-t kell kialakíta­nunk és megszilárdítanunk. Az olyan — hagyományos és kifejlesztendő — export- termékeinknél, amelyek spe­ciális termőhelyi, illetve ter­melői sajátosságokat (meg­jelenési forma, különleges terméktípus, zamat, stb.) hordoznak, rendkívül fon­tos az adott piacon a fo­gyasztók figyelmét felkelte­ni és termékhűségüket ki­alakítani. Ilyen termékeink a feldolgozott sertés- és ba­romfikészítmények, a friss, valamiint a gyorsfagyasztott és szárított gyümölcs- és zöldségfélék, borok, bizo­nyos szeszes italok és még néhány magyar specialitás. A tőkés piac nehéz érté­kesítési viszonyai közepette nekünk olyan versenyképes­ség kialakítására van szük­ségünk, ami nem a jellegte­len tömegárukban, az olcsó­ságban testesül meg. Ez min­den bizonnyal külpiaci fönn­maradásunk feltétele. A sajátos magyar arculat kialakításának közismerten egyrészt a termékre, más­részt a terméket szállító­forgalmazó vállalatra, har­madsorban pedig a szárma­zási országra kell koncent­rálnia. Magyarországot az ..egészséges és tiszta kör­nyezetből származó ízletes ételek és zamatos italok megbízható forrásaként” kellene a tőkés piac vevői­nek emlékezetébe vésni. Meggyorsítják a szennyvíztisztító mű bővítését Szeptember 6-án és 7-én, az SZMT-székházában Nógrád megyei munkavédelmi napok Egyéni védőfeszerelés és munkaruházati kiállítást, valamint -bemutatót rendeznek szeptember 6-án és 7-én, az SZMT salgótarjáni székházában. A jelentős esemény, a Nógrád megyei munkavédelmi napok címet viseli, szervezői az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőség Nógrád Megyei Felügyelősége, továbbá a Szakszervezetek Nógrád Megyei Tanácsa. A program keretében előadás hangzik majd el az egyéni védőeszközök és védőruhák időszerű kérdéseiről. Tájékoz­tatják a remélhetően nagy számban jelenlévőket a Mun­karuházati Kereskedelmi Vállalat tevékenységéről. Szó lesz a Műszaki Árut Értékesítő Vállalatnak az egészség és a testi épség védelmében kifejtendő feladatairól. Nem utolsó­sorban pedig a Népszava-kiadványoknak a munkavédelmi agitációban és propagandában betöltött szerepükről halla­nak majd ismertetőt a szakemberek. A rendezők természetesen a nem szakmabeliek érdeklő­désére is számítanak. Érdekes lehet számukra például a ma- nckenes bemutató. A kiállítás és bemutató ideje alatt szak­emberek válaszolnak a feltett kérdésekre. A helyszínen munkavédelmi kiadványok is vásárolhatók. Bővülő külkereskedelmi szervezet Több mint 600 jogi személy — vállalat, szövetkezet — rendelkezik már külkeres­kedelmi joggal. Közülük több mint 250 szervezet az idén kapcsolódott be a kül­kereskedelembe. A kisipa­rosok érdeklődése is jelen­tős. A múlt esztendőben még egyetlen magánvállalkozó sem kaphatott külkereske­delmi jogot, az idén viszont 100 kisiparos szerezte már meg a jogosítványt. Ezek a szervezetek a Ma­gyar Gazdasági Kamara ke­retében működnének. Mun­kájukban a termelők, a fel­vásárlók, értékesítők, kül­kereskedelmi vállalatok egy­aránt részt fognak venni. Különösen a mezőgazdasági termékek értékesítésénél fontos, hogy ezek a szerve­zetek minél előbb megkezd­jék tevékenységüket. Bővítésre szorul- a salgó­tarjáni szennyvíztisztító mű, s a nem kis feladat végre­hajtására a Nógrád Megyei Állami Építőipari Vállalat kapott megbízatást. Az építők ez év elején kezdtek hozzá a tervek megvalósításához, ám az elmúlt két hónapban szünetelt a munka, mert az erőket át kellett csoportosí­tani a salgótarjáni üveggya- potgyártó üzem építéséhez. A jövő héttől viszont ismét visszairányítják a dolgozó­kat a szennyvíztisztító mű­re, sőt. a tempó fokozása érdekében növelik majd a korábbi létszámot. A beruházás 150 millió fo­rintos értékéből az idén 20 millió forintot kell „tárgyi- asítani”. Nem kevesebb, mint harminc kisebb-nagyobb mű­tárgyat építenek meg a NÁÉV-esek az elkövetke­zendő hónapban. Többek között átadják majd ren­deltetésének az utóülepítőt, az iszapkezelő gépházat és kazánházat, a fertőtlenítő medencét, a rács műtár­gyat, csatornákat készíte­nek, vezetékeket fektetnek le. Remélhetően az időjá­rás kedvez majd a kivite­lezőknek, s zökkenőmen­tes lesz a munkavégzés. A kibővített létesítményt egyébként 1990-ben veszi majd át az üzemeltető, a Nógrád Megyei Víz- és Csa­tornamű Vállalat. Munkaidő­nyilvántartó A MKM Balassagyarmati Kábelgyárában „Ruminat” munkaidő-nyilvántartó rend­szert szereltek fel. Az új korszerű berendezéssel az őranyilvántartó-lapok ad­minisztrációs kezelése meg­szűnik, a rugalmas munka­időben dolgozók munkaidő­nyilvántartása gyorsabb lesz. A rendszer bevezetésé­vel kevesebb élőmunkát vesz igénybe a dolgozók munka­idejének nyilvántartása. —RT— mmíuí Uritta Ssl9étiv|áfi&aa Időiként a Palócker is bokszol... Hajnali tejszámlálás. Akik végzik: Fejérváriné, Gécziné és Kozik Emil. A Vörös Hadsereg útnak a Beszterce étteremtől a város- központ felé vezető szakaszán felborított kukák jelzik, hoáy „éjszakai polgártársak” a testedzés intelligenciájukra szabott változatát művelték az éj leple alatt. Odébb, az SBTC-klubház utáni cuk­rászda bejárata előtt kék do­bozokban literes tejek sora­koznak bebocsátásra várva. Hogy annyian jutnak-e be, mint amennyire a rendelést adták, az majd csak később, nyitáskor derül ki. A Palócker áruforgalmi osztályvezetőjével, Kozik Emillel, a kereskedelmi vál­lalat áruforgalmi főelőadó­jával, Géczy Mihálynéval és Fejérvári Gézánéval, a váro­si tanács kereskedelmi főelő­Kc't megfeneklett túrókrém. adójával a Palócz-téren ta­lálkozunk fotós kollégámmal. A szakemberekkel hajnali ellenőrzésre indulunk — a Palócker néhány boltjába —, aminek, az árukiszállítások mennyiségi és minőségi vizs­gálata a célja. Hajnali 5 óra A Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyárral szemközti 153-as számú bolt előtt két gurulókocsin kenyerek sár­gállanak a sötétben. Gyorsan előkerül a zseblámpa, s a mellékelt fuvarlevél alapján „azonosítják” a mennyiséget. — Meg van minden — köz­li — Kozik Emil. — Egyéb­ként nem hibát keresünk mindenáron, hanem meggyő­ződünk arról, hogy a kiszál­lított áru megfelel-e a kívá­nalmaknak. — Sok á panasz? — Nem vitamentes ez a te­rület sem: Meg van-e darab­számra az áru? Miért „folyó- sak” a zacskóstejek? Miért nem érkezett meg az az áru, amit rendeltek? — ezek az „alapszempontok”. Következő állomásunk a BRG melletti 61-es számú bolt, ahol a termetes IFA- gépkocsi rakteréből épp ak­kor pakolja valaki a tejter­mékeket. — Üócs József — mutatko­zik be a fiatalember. — Mikor indult ma? — Hajnali kettőkor kezd­tem, Pásztóról jövök. Töb­bek között Kányás, Szentkút és Salgótarján érintésével jutok el Szilaspogonyba. Ál­talában ekkor már 8 óra van. Visszafelé összegyűjtöm a kipakolás utáni göngyöleget. Körülbelül délre végzek. — Derék egy műszak... — Hosszú, de olyan a ha­vi beosztásunk, hogy pihe­nésre is marad idő. — Sok kritika éri a bol­tok részéről a szállítókat? — Akadnak néha vitáink. Közben az ellenőrzést vég­ző kereskedők nemcsak szem­revételezik az árut, hanem át is számolják. — A 260 darab félliteres tejből, a 60 darab egyliteres­ből, a 40 darab félliteres ka­kaóból és a 20 darab féllite­res karamellás tejből mind­össze egy darab literes tej volt „folyós” — közli Géczi Mihályné a végeredményt. Eladók csatárláncban A finomsütemények minő­ségéről jobb nem szólni, a vélemény leolvasható Kozik Emil arcáról, bár még fél hat sincs... Visszafelé újra megállunk a 153. számú boltnál, ahová már a tej is megérkezett. Vojtkovszki Pálné boltveze­tő-helyettes és társa, Varga Joachimné egy vaskampó segítségével a raktár felé tes­sékelik a tejesládákat. Ide 5 darab pozsonyi és 5 darab búrkifli nem érkezett meg, akárcsak a megrendelt féltartós tej egész mennyisé­ge. „Mellesleg” 2 darab félli­teres kakaó hiányzik. A gyorsmérleg mellett 10 darab kifli, illetve 10 darab zsömle kerül a raktár mérlegére. A kiflik súlya 45 dekagramm, a zsömléké 58 dekagramm — fölötte a minimális súlyha­tárnak. — Hová lett a kakaó? — kérdem naivan Kozik Emilt. — Az talán sosem derül ki, nem csak most, de ha­sonló alkalmakkor sem. Min­denesetre a „visszárban” el lehet számoltatni, ha a szál­lító elismeri. — És ha nem? — Akkor jegyzőkönyvet vesznek fel, aminek az egyik példánya a szállítók­hoz, a másik a Palóckerhez kerül. A 203. számú „vásártéri” boltnál Sípos János sütőkis­iparos és három bolti el­adó csatárláncban állva to­vábbítja a kenyeret — egye­lőre még a bolt gyomrába. A kenyér még szinte magán viseli a kemence forró lehe­letét. Azért mindent nem lehet melegen ajánlani. Pél­dául. .. — Van olyan, hogy fél ket­tőkor jön a „déli” zsömle, amikor 9 óra tájban lenne ideális, ugyanis ekkorra már elfogy a hajnali kiszállítás. Földi Tünde boltvezetőhe­lyettes szavai után a 221. számú Pécskő utcai Palócker boltba indulunk. Hat óra után valamivel érkezünk. A raktárban ragyogó rend fo­gad. A kiszállított áruból 5 liter tej hiányzik, s akad két összetört dobózú túrókrém. — Legutóbb 120 darab zsömlét küldtem vissza — mondja Fejérvárinéhoz for­dulva Fehér Nándorné bolt­vezető-helyettes. — Teljesen laposak voltak. Mivel a bolt önkiszolgáló jellegű, sok süteményt fol- pack fóliába csomagolva árul­nak. A vevők bizonyára örömmel fogadják. Ezt lát­szik alátámasztani a keres­kedelemben több mint há­rom évtizede dolgozó, most már kisegítő pénztáros Kle- nóczki Lászlóné tapasztalata is. — Kedvesek a vevőink és nagy a forgalmunk. Ami­kor a Pécskő csemege zárva volt, 400 ezer forintos for­galmunk is volt egy nap. — Irány az ÉVI! — adja ki a parancsot Kozik Emil. Az ÉVI Üzletház önkiszol­gálójába 1580 liter tej, 10 mázsa kenyér, és 3 ezer da­rab péksütemény érkezett aznap. A Palócker boltháló­zatának legnagyobbika a vállalati forgalom 10 száza­lékát adja. Épp ezért érde­kes, amit Nagy István bolt­vezető mond. — Semmiből sincs hiá­nyunk, tizenegy kakaós csi­gát viszont visszaküldtünk, mert törött volt. Az igazi finom süteményt a 165-ös számú „Napsugár” boltban látjuk. Meleg és fi­nom. — A vendéglátó szállította — tudjuk meg Valet András- né boltvezető-helyettestől. A vendéglátó süteménye valamivel drágább, mint a sütőipari vállalaté, de meg­éri, mert minősége szinte ki­fogástalan — folytatja Kozik Emil Valetné mondatát. —■ Épp a minap tárgyaltunk a sütőipari vállalattal arról, hogy az általuk is felismert problémákon változtatni fog­nak. Kissé tág az időhatár Nyolc órakor, a Somoskő­újfalui -89-es számú boltban zárjuk a portyánkat. — Előfordul. . . — véle­ményez egy félig teli kefí- respoharat Balázs Tiborné, boltvezető-helyettes. — A kenyérszállításban vannak még zökkenők, hiszen fél hét és tíz óra között jön az áru, ami nagyon tág időhatár mind a kereskedő, mind a vásárló számára. ☆ Az ellenőrző körút végén Kozik Emiltől egy rövid ér­tékelést kérek. — Öröm, amikor ilyen, a maihoz hasonló ellenőrzé­sekkor kevés a probléma. A tapasztalt hiányosságok elle­nére jónak értékelhető a mintavételezett kiszállítás. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nyugodtan ülhetünk a „babérjainkon”. Természete­sen vonatkozik ez a szállí­tókra is, akikkel biztos ví­vunk még egy-két barátsá­gos „bokszmeccset” a vásár­lók érdekében... Benkő Mihály Fotók: Bábel László

Next

/
Oldalképek
Tartalom