Nógrád, 1988. szeptember (44. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-02 / 210. szám
1988. SZEPTEMBER 2., PÉNTEK NOGRAD 3 Élelmiszerexportunk ma és Holnap A tömegtermék „versenyképessége” A nemzetközi agrárpiac jelenlegi helyzetét nem lehet néhány év klimatikus viszonyaival, vagy olyan rövid távú közgazdasági hatásokkal magyarázni, minta recesszió. A nyers mezőgazdasági tömegtermék „versenyképességéről” az utóbbi években a világpiac immár véglegesen kimondta az ítéletet. A hazai élelmiszer-termelés — beleértve az élelmiszeriparét is — műszaki szintje jóval alacsonyabb és egyenlőtlenebb, mint a fejlett ipari államokban, amelyek piacán a magyar termékeknek versenyeznie kell. Különösen az értékesítést közvetlenül megelőző fázisok — például a tárolás, osztályozás, szállítás, árukikészítés és csomagolás — műszaki fejletlensége okoz gondot. Mindez olyan, egyre élesedő versenyhelyzetben, amikor a korábban még elfogadható minőség már nem elegendő. Az 1990-ig várhatóan rendelkezésre álló gazdasági erőforrásaink szelektív fel- használása esetén mai versenyhelyzetünk középtávon valamelyest javítható. Rövid távú versenyképességünk jelentős javulására azonban csak egyes termékek vagy termékcsoportok esetében lehet számítani, de a termékek összességében nem. Ehhez ugyanis jélenleg még hiányzik egy jókora vásárlóerővel rendelkező, igényes és húzóerőt kifejtő, széles belső élelmiszerpiac. Akadályt jelent továbbá az élelmiszer- termelésnek az iparral és az eszközimporttal szembeni alárendeltsége, valamint a termelőegységek ismert jövedelmi helyzete és felhalmozóképessége is. A hetvenes évek nagy világgazdasági változásainak hatására a konvertibilis valutával fizető nemzetközi agrárpiac is többközpontúvá vált, míg, a mi kivitelünk továbbra is lényegében egy- központú, Nyugat-Európa centrikus marad. Ez most több kisebb exportőrrel szemben is versenyhátrányt jelent számunkra és sürgeti az új piacok feltárását. Célszerű volna ezért a külpiacokon működő magyar kereskedők körét az ottani viszonyokat ismerő, megfelelő személyi és üzleti kapcsolatokkal rendelkező helyi eladókkal bővíteni. Egy-egy nagyobb piaci körzetben eredményes lehet például az önálló exportjoggal rendelkező vállalat (vagy vállalatok) számára képviseleti irodát létesíteni. A jövőben tehát erősítenünk kell az új piacok feltárására, a meglévők bővítésére és a közvetlen piaci jelenlétre irányuló kezdeményezéseinket, javítva ezzel is érvényesülésünk esélyeit. A potenciális és új piacokon hatásos magyar élelmiszer image-t kell kialakítanunk és megszilárdítanunk. Az olyan — hagyományos és kifejlesztendő — export- termékeinknél, amelyek speciális termőhelyi, illetve termelői sajátosságokat (megjelenési forma, különleges terméktípus, zamat, stb.) hordoznak, rendkívül fontos az adott piacon a fogyasztók figyelmét felkelteni és termékhűségüket kialakítani. Ilyen termékeink a feldolgozott sertés- és baromfikészítmények, a friss, valamiint a gyorsfagyasztott és szárított gyümölcs- és zöldségfélék, borok, bizonyos szeszes italok és még néhány magyar specialitás. A tőkés piac nehéz értékesítési viszonyai közepette nekünk olyan versenyképesség kialakítására van szükségünk, ami nem a jellegtelen tömegárukban, az olcsóságban testesül meg. Ez minden bizonnyal külpiaci fönnmaradásunk feltétele. A sajátos magyar arculat kialakításának közismerten egyrészt a termékre, másrészt a terméket szállítóforgalmazó vállalatra, harmadsorban pedig a származási országra kell koncentrálnia. Magyarországot az ..egészséges és tiszta környezetből származó ízletes ételek és zamatos italok megbízható forrásaként” kellene a tőkés piac vevőinek emlékezetébe vésni. Meggyorsítják a szennyvíztisztító mű bővítését Szeptember 6-án és 7-én, az SZMT-székházában Nógrád megyei munkavédelmi napok Egyéni védőfeszerelés és munkaruházati kiállítást, valamint -bemutatót rendeznek szeptember 6-án és 7-én, az SZMT salgótarjáni székházában. A jelentős esemény, a Nógrád megyei munkavédelmi napok címet viseli, szervezői az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőség Nógrád Megyei Felügyelősége, továbbá a Szakszervezetek Nógrád Megyei Tanácsa. A program keretében előadás hangzik majd el az egyéni védőeszközök és védőruhák időszerű kérdéseiről. Tájékoztatják a remélhetően nagy számban jelenlévőket a Munkaruházati Kereskedelmi Vállalat tevékenységéről. Szó lesz a Műszaki Árut Értékesítő Vállalatnak az egészség és a testi épség védelmében kifejtendő feladatairól. Nem utolsósorban pedig a Népszava-kiadványoknak a munkavédelmi agitációban és propagandában betöltött szerepükről hallanak majd ismertetőt a szakemberek. A rendezők természetesen a nem szakmabeliek érdeklődésére is számítanak. Érdekes lehet számukra például a ma- nckenes bemutató. A kiállítás és bemutató ideje alatt szakemberek válaszolnak a feltett kérdésekre. A helyszínen munkavédelmi kiadványok is vásárolhatók. Bővülő külkereskedelmi szervezet Több mint 600 jogi személy — vállalat, szövetkezet — rendelkezik már külkereskedelmi joggal. Közülük több mint 250 szervezet az idén kapcsolódott be a külkereskedelembe. A kisiparosok érdeklődése is jelentős. A múlt esztendőben még egyetlen magánvállalkozó sem kaphatott külkereskedelmi jogot, az idén viszont 100 kisiparos szerezte már meg a jogosítványt. Ezek a szervezetek a Magyar Gazdasági Kamara keretében működnének. Munkájukban a termelők, a felvásárlók, értékesítők, külkereskedelmi vállalatok egyaránt részt fognak venni. Különösen a mezőgazdasági termékek értékesítésénél fontos, hogy ezek a szervezetek minél előbb megkezdjék tevékenységüket. Bővítésre szorul- a salgótarjáni szennyvíztisztító mű, s a nem kis feladat végrehajtására a Nógrád Megyei Állami Építőipari Vállalat kapott megbízatást. Az építők ez év elején kezdtek hozzá a tervek megvalósításához, ám az elmúlt két hónapban szünetelt a munka, mert az erőket át kellett csoportosítani a salgótarjáni üveggya- potgyártó üzem építéséhez. A jövő héttől viszont ismét visszairányítják a dolgozókat a szennyvíztisztító műre, sőt. a tempó fokozása érdekében növelik majd a korábbi létszámot. A beruházás 150 millió forintos értékéből az idén 20 millió forintot kell „tárgyi- asítani”. Nem kevesebb, mint harminc kisebb-nagyobb műtárgyat építenek meg a NÁÉV-esek az elkövetkezendő hónapban. Többek között átadják majd rendeltetésének az utóülepítőt, az iszapkezelő gépházat és kazánházat, a fertőtlenítő medencét, a rács műtárgyat, csatornákat készítenek, vezetékeket fektetnek le. Remélhetően az időjárás kedvez majd a kivitelezőknek, s zökkenőmentes lesz a munkavégzés. A kibővített létesítményt egyébként 1990-ben veszi majd át az üzemeltető, a Nógrád Megyei Víz- és Csatornamű Vállalat. Munkaidőnyilvántartó A MKM Balassagyarmati Kábelgyárában „Ruminat” munkaidő-nyilvántartó rendszert szereltek fel. Az új korszerű berendezéssel az őranyilvántartó-lapok adminisztrációs kezelése megszűnik, a rugalmas munkaidőben dolgozók munkaidőnyilvántartása gyorsabb lesz. A rendszer bevezetésével kevesebb élőmunkát vesz igénybe a dolgozók munkaidejének nyilvántartása. —RT— mmíuí Uritta Ssl9étiv|áfi&aa Időiként a Palócker is bokszol... Hajnali tejszámlálás. Akik végzik: Fejérváriné, Gécziné és Kozik Emil. A Vörös Hadsereg útnak a Beszterce étteremtől a város- központ felé vezető szakaszán felborított kukák jelzik, hoáy „éjszakai polgártársak” a testedzés intelligenciájukra szabott változatát művelték az éj leple alatt. Odébb, az SBTC-klubház utáni cukrászda bejárata előtt kék dobozokban literes tejek sorakoznak bebocsátásra várva. Hogy annyian jutnak-e be, mint amennyire a rendelést adták, az majd csak később, nyitáskor derül ki. A Palócker áruforgalmi osztályvezetőjével, Kozik Emillel, a kereskedelmi vállalat áruforgalmi főelőadójával, Géczy Mihálynéval és Fejérvári Gézánéval, a városi tanács kereskedelmi főelőKc't megfeneklett túrókrém. adójával a Palócz-téren találkozunk fotós kollégámmal. A szakemberekkel hajnali ellenőrzésre indulunk — a Palócker néhány boltjába —, aminek, az árukiszállítások mennyiségi és minőségi vizsgálata a célja. Hajnali 5 óra A Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyárral szemközti 153-as számú bolt előtt két gurulókocsin kenyerek sárgállanak a sötétben. Gyorsan előkerül a zseblámpa, s a mellékelt fuvarlevél alapján „azonosítják” a mennyiséget. — Meg van minden — közli — Kozik Emil. — Egyébként nem hibát keresünk mindenáron, hanem meggyőződünk arról, hogy a kiszállított áru megfelel-e a kívánalmaknak. — Sok á panasz? — Nem vitamentes ez a terület sem: Meg van-e darabszámra az áru? Miért „folyó- sak” a zacskóstejek? Miért nem érkezett meg az az áru, amit rendeltek? — ezek az „alapszempontok”. Következő állomásunk a BRG melletti 61-es számú bolt, ahol a termetes IFA- gépkocsi rakteréből épp akkor pakolja valaki a tejtermékeket. — Üócs József — mutatkozik be a fiatalember. — Mikor indult ma? — Hajnali kettőkor kezdtem, Pásztóról jövök. Többek között Kányás, Szentkút és Salgótarján érintésével jutok el Szilaspogonyba. Általában ekkor már 8 óra van. Visszafelé összegyűjtöm a kipakolás utáni göngyöleget. Körülbelül délre végzek. — Derék egy műszak... — Hosszú, de olyan a havi beosztásunk, hogy pihenésre is marad idő. — Sok kritika éri a boltok részéről a szállítókat? — Akadnak néha vitáink. Közben az ellenőrzést végző kereskedők nemcsak szemrevételezik az árut, hanem át is számolják. — A 260 darab félliteres tejből, a 60 darab egyliteresből, a 40 darab félliteres kakaóból és a 20 darab félliteres karamellás tejből mindössze egy darab literes tej volt „folyós” — közli Géczi Mihályné a végeredményt. Eladók csatárláncban A finomsütemények minőségéről jobb nem szólni, a vélemény leolvasható Kozik Emil arcáról, bár még fél hat sincs... Visszafelé újra megállunk a 153. számú boltnál, ahová már a tej is megérkezett. Vojtkovszki Pálné boltvezető-helyettes és társa, Varga Joachimné egy vaskampó segítségével a raktár felé tessékelik a tejesládákat. Ide 5 darab pozsonyi és 5 darab búrkifli nem érkezett meg, akárcsak a megrendelt féltartós tej egész mennyisége. „Mellesleg” 2 darab félliteres kakaó hiányzik. A gyorsmérleg mellett 10 darab kifli, illetve 10 darab zsömle kerül a raktár mérlegére. A kiflik súlya 45 dekagramm, a zsömléké 58 dekagramm — fölötte a minimális súlyhatárnak. — Hová lett a kakaó? — kérdem naivan Kozik Emilt. — Az talán sosem derül ki, nem csak most, de hasonló alkalmakkor sem. Mindenesetre a „visszárban” el lehet számoltatni, ha a szállító elismeri. — És ha nem? — Akkor jegyzőkönyvet vesznek fel, aminek az egyik példánya a szállítókhoz, a másik a Palóckerhez kerül. A 203. számú „vásártéri” boltnál Sípos János sütőkisiparos és három bolti eladó csatárláncban állva továbbítja a kenyeret — egyelőre még a bolt gyomrába. A kenyér még szinte magán viseli a kemence forró leheletét. Azért mindent nem lehet melegen ajánlani. Például. .. — Van olyan, hogy fél kettőkor jön a „déli” zsömle, amikor 9 óra tájban lenne ideális, ugyanis ekkorra már elfogy a hajnali kiszállítás. Földi Tünde boltvezetőhelyettes szavai után a 221. számú Pécskő utcai Palócker boltba indulunk. Hat óra után valamivel érkezünk. A raktárban ragyogó rend fogad. A kiszállított áruból 5 liter tej hiányzik, s akad két összetört dobózú túrókrém. — Legutóbb 120 darab zsömlét küldtem vissza — mondja Fejérvárinéhoz fordulva Fehér Nándorné boltvezető-helyettes. — Teljesen laposak voltak. Mivel a bolt önkiszolgáló jellegű, sok süteményt fol- pack fóliába csomagolva árulnak. A vevők bizonyára örömmel fogadják. Ezt látszik alátámasztani a kereskedelemben több mint három évtizede dolgozó, most már kisegítő pénztáros Kle- nóczki Lászlóné tapasztalata is. — Kedvesek a vevőink és nagy a forgalmunk. Amikor a Pécskő csemege zárva volt, 400 ezer forintos forgalmunk is volt egy nap. — Irány az ÉVI! — adja ki a parancsot Kozik Emil. Az ÉVI Üzletház önkiszolgálójába 1580 liter tej, 10 mázsa kenyér, és 3 ezer darab péksütemény érkezett aznap. A Palócker bolthálózatának legnagyobbika a vállalati forgalom 10 százalékát adja. Épp ezért érdekes, amit Nagy István boltvezető mond. — Semmiből sincs hiányunk, tizenegy kakaós csigát viszont visszaküldtünk, mert törött volt. Az igazi finom süteményt a 165-ös számú „Napsugár” boltban látjuk. Meleg és finom. — A vendéglátó szállította — tudjuk meg Valet András- né boltvezető-helyettestől. A vendéglátó süteménye valamivel drágább, mint a sütőipari vállalaté, de megéri, mert minősége szinte kifogástalan — folytatja Kozik Emil Valetné mondatát. —■ Épp a minap tárgyaltunk a sütőipari vállalattal arról, hogy az általuk is felismert problémákon változtatni fognak. Kissé tág az időhatár Nyolc órakor, a Somoskőújfalui -89-es számú boltban zárjuk a portyánkat. — Előfordul. . . — véleményez egy félig teli kefí- respoharat Balázs Tiborné, boltvezető-helyettes. — A kenyérszállításban vannak még zökkenők, hiszen fél hét és tíz óra között jön az áru, ami nagyon tág időhatár mind a kereskedő, mind a vásárló számára. ☆ Az ellenőrző körút végén Kozik Emiltől egy rövid értékelést kérek. — Öröm, amikor ilyen, a maihoz hasonló ellenőrzésekkor kevés a probléma. A tapasztalt hiányosságok ellenére jónak értékelhető a mintavételezett kiszállítás. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nyugodtan ülhetünk a „babérjainkon”. Természetesen vonatkozik ez a szállítókra is, akikkel biztos vívunk még egy-két barátságos „bokszmeccset” a vásárlók érdekében... Benkő Mihály Fotók: Bábel László
