Nógrád, 1988. augusztus (44. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-13 / 193. szám

Jutka nagy lélegzetet vett. Érezte, ahogy — megemelkedik a mell" kasa. Mintha nem is az övé lenne! Még az ébrenlét ha­tárán lebegett. Nem nyitot­ta ki a szemét. Lassú zuha­nást érzett, ahogy a semmi­ből egyre sajgóbb testét ér­zékelte. A nyakára fojtoga­tó nyomás nehezedett. Már érezte a kezét is. a lábát. Megvagyok, gondolta.. — Talán most beszélhet­nék vele! — suttogta az asz- szöny a nővér, füléhez ha­jolva. Jutka fölismerte az igaz­gatónő hangját. Nem mer­te fölnyitni a szemét. — Én vagyok itt, Jutka, ne hülyéskedj! — fogta meg a lány kezét az igazga­tónő! — Ne ébresszen föl! Nem akarok fölébredni! — nyö­szörögte a lány, de meg volt győződve, hogy üvölt. A nyakán átkozottul lüktetett valami. A kezével megpró­bálta kitapogatni a kötést. A szemét még mindig nem nyitotta fel. — Ne mozogj! Nem sza­bad ! Jutka kétségbeesetten föl­nézett. A plafonon meg­akadt a szeme egy félig le­lógó pókhálón, aztán moz­dulatlan fejjel végigpásztáz­ta a kórtermet. Végül az asszonyra nézett, aki erre gyöngéden magsimogafta az áttetsző, kamaszkezet. — Mi van Rózsival?! — Anyád jól van. Egy öltönyös férfi set­tenkedett az ágyhoz. Az asszony villogó szemekkel ránézett, és a foga között motyogta. — Hagyja! Majd én be­szélek vele. A /férfi ahogy jött, óvatos léptekkel kiment. Amikor becsukta maga mögött az ajtót, odaszólt a rendőrru­hásnak. — Minden rendben. Föl­ébredt. Az igazgatónő be­szél vele. Egy óra múlva, visszajövök. Jutka újra lehunyta a szemét. Rózsi él, az a lé­nyeg. Fájt mindene, úgy érezte, hogy egy húsdaráló­ból pottyant az ágyba. Fe­jében pillanatok, üvegek, mozdulatok, szétszabdalt történések zakatoltak. — Hogy érzed magad ? — Szuperül. — A lányok nagyon vár­nak, hogy gyere! Jutka bólintani akart, de megint belenyilalt a nya­kába az előbbi iszonyú fáj­dalom. A lányok, gondolta, tökkelütött idióták mind! Zabáinak, szeretkezni akar­nak, lehányják az egész világot, utálnak mindent. Miért várnák pont őt? Ez a szerencsében nő meg csak tehetetlenkedik itt, pedig van három gyereke, férje, családja, kéglije, és akkor egy intézetet agyusztál. Mit turkál az ő dolgaiba? Egyre mérgesebb lett. — Minek jött ide? — Látogatási idő van. Gondoltam, megnézlek. Eset­leg válthatnánk néhány szót! De ha nem, akkor elme­gyek. Jutka megmarkolta a le­pedőt. — Pisilni kell. — Várj, szólok a nővér­nek! Az aszony eltűnt az ajtó­ban. Jutkán végigfutott a bizonytalanság. Még ez a nő is, jobb, mint a pókháló. Űjra becsukta a szemét. Rózsinak, az anyjának az arca lebbent elé. — Te rohadt, szemét kurva! Tibort nem adom! —.. hallotta az anyja riká­csoló hangját. Mi történt? Mi tört össze körülötte? Miért ilyen át­kozottul szerencsétlen? Az istenért! Jöhetne már vala­ki! Pisilni is kéne, meg pontosan azt is tudni kéne, hogy mi történt? Az asszony egy ágytállal jelent meg. — Az az idétlen nővér közölte, hogy ki van bukva tőled. Nem tudom, hogy mivel idegesítetted föl, de ha pisilni akarsz, akkor emeld föl a sejhajodat, és és ereszd el magadat! A lány kínok között el­végezte a dolgát. Életében, most először elszégyellte magát. Szégyellte. hogy a legalapvetőbb dolgát sem tudja egyedül elvégezni. Rá. szorul valakire! ö, aki fűz­te a csajokat, hogy simán meg lehet szökni az intézet­ből. Ö,, aki hülyét csinált, az . összes nevelőből! Most az igazgatónő rakja alá_ a tálat. Ö, aki évekig eltüttyö- gött az aluljárókban, senki nem igázoltatta, ő itt egy nagydarab fölmosórongy! — Anyád mindent beis­mert a rendőrségen. Ne fe­szítsd keresztre magadat! — Mit mondott?! —• Ö akart végezni ve­led. Sőt! Le is szúrt. — Nem igaz. Rózsi ha­zudik. A kés az én kezem­ben volt. — Valami Tibort emlege­tett, aki miatt szúrt. Jutka elernyedt. Túl volt az emberi kiszolgálta­tottság összes stációján. — Rózsi szeretője. Per­sze ezt csak ő hitte. Tibor belém szerelmes. Miatta szöktem meg. Marha jól megvoltunk. Ájultunk egyik szeretkezésből a másikba. De ezt maga nem ismerheti, hiszen három gyereke van. Anyámnak megmutattam á fiút, azt hittem, nem isme­ri. Ebből lett a balhé. — Hozzak valami inniva­lót? ' . — Campari. Jéggel, ha lehet! • Az asszony hamiskásan kacsintott, és kirobogott a kórházteremből. Jutka egy­kedvűen nézte az ajtót. Jön ez, jön az, Tibor is átverte. Nincs kibe kapaszkodni. Ez a nő is_ elrohan, legalább nyögne valami biztatót. Hová menekülhet az em­ber? Ki a francba, mert a csillagos eget nem lehet megközelíteni. Pedig azok milyen átkozottul tiszta fé" nyűek! Talán azért olyan elérhetetlenül messziek? Rövid idő múlva, kipirult arccal robogott be az asz- szonv. A nővér kaszáló moz­dulatokkal követte. — Ne tegye! Gyógyszerek vannak benne, nem ihat fo­lyadékot! x .­Szű cs Mariann: Egyedül ketten — Ez illúzió, ne tegyen tönkre mindent! Kérem, hagyjon magunkra, nem lesz semmi baj! Jutka elfelejtette- az összes nyűgét. Ha nem fájt volna nyakán a seb. röhö­gött volna. Így csak jóleső- en figyelte, ahogy az igaz­gatónő kidobta a nővért, a szobából. Jó játék, gondol­ta, akkor folytatni kell! — Campari? — Azt szerettem volna hozni — mondta ravasz mo­sollyal az asszony —, de csali Cinzano volt a presz- szóban. — Kösz, de azt utálom. — .Akkor egyedül leszek kénytelen bevedelni. — Esetleg, ha meggy- szörpöt hozott vol... — Ez málna. — Na jó, egye fene! Jutka beleszagolt a pohár­ba. Campari volt. Mered­ten nézett az asszonyra. Mi­ért csinálja ezt? Nem nor­mális. — A lánya is lehetnék, hiszen az anyám majdnem olyan, mint maga, csak job­ban tartja a formáját. De vegye tudomásul, hogy ő az en anyám! És bármi történ­jen vele, én kihúzom őt a szarból! Mit akar tudni? Miért ül itt? Miért csinál­ja a balhét miattam? Le­het, hogy a maiga lánya is, vagy a fia éppen most lesz prosti. Tökmindegy, hogy mit csinálnak! Kurvák lesz­nek, mert eladják magu­kat. Most mit néz úgy rám? Mindenki eladja a testét, vagy a tudását, álnevét egy balhéhoz. Mindegy. Kurva lesz mindenkiből, mert megalkuszunk ezzel a ro­hadt világgal! — Ez nem így van, Jut' ka! — Persze, hogy nem. Szé­pen, tisztes ségesre próbál­juk igazítani a képünket. Persze, eleinte megy is a dolog. Próbálunk mi nor­málisnak lenni, tömegesen szürkék, nem zavarók. De hát istenem, nem vagyunk azok! Ittam akkor este. Rózsi ész nélkül töltött, örült, hogy hazalógtam. Ép­pen akkor nem volt hapsi- ja. örültünk egymásnak. És ez a hülye Tibor beállí­tott és.... Jutka egyre jobban be­lelendült a történetékbe. Évek óta most először sír­ta el magát. Kint a folyosón, türelmet­lenül toporgott a civilruhás. Grazyna Brylewska: Nyisd meg arcodat A minitextil a hetve- nes évek terméke; magyar művészek is bábás­kodtak megszületésénél. Sőt, az ötlet itt született meg, nálunk, már a hevenes évek elején. Dehát mi is a minitex­til? ötlet, miniatürizált munka, kísérlet, tenyérny.; örökkévalóság? Művészet. Mérete . meghatározott: 20x20x20 centi. Ami azt je­lenti, hogy kiterjedése is le­het. Miközben viták tár­gya volt a tértextil — majd később a csodálaté —; a minitextil esetében soha nem volt probléma a har­madik dimenzió meghódí­tása. Egyértelműen vált témája alapján apró tex­tilszoborrá. Ilyen méretben ugyanis aligha lehet „leké-, pezni” a valóságot egy az egyben. Az elvont dolgok ábrázo­lása pedig feltétlenül igény­li a harmadik kiterjedést. Egy struktúra többet mond, Simone Pheulpin: Forma 2 térben ábrázolva, mint más technikával síkban megjelenítve. A textilnek önmagában is lényeges ösz- szetevője a strukturáltsága, hiszen függőleges és víz­szintes fonalak keresztező­désében jön létre maga a textil, a „szövet”. Az els’ő idők minitextil-készítői­nek jelentős része éppen abból az eufórikus öröm­ből indult ki, hogy most Klpórbálhatja a technikát, az anyagot, a szövésmódot. Sorban születtek a szövött apróságok mellett a hímzést, hurkolást, fonást felelevení­tő módszerek. És egyre in­kább tágult az anyagok kö­re is. A drótkerítés vagy a papírszalvéta apropóján a drót vagy a papír, hasonló­sága folytán a fa, a kő is szerepel olykor textilként# A szó szoros értelmében szerepel, mert textilszerepet tölt be. A kavics a gombo­lyagot helyettesíti esetleg, a sodrony a kötőfonalat. Virginia Davis: Kettős ikat szövés Mindez persze csak tech­nika és anyag. Eszközök a gondolat kifejtésére. Az anyag megmunkálása al­kalmat ad a színes kifeje­zésre is: némelyik minia­tűr gobelin a zárdái művek aprólékosságával készült, beleértve a naivságát is. Sok ötlet rejlik a varródoboz­ban: szinte szobrocskává emelt varródobozok, gom­bok, cérnák képviselik ,a művészek intim világát — mint amikor a festő a mű­termét ábrázolja. És a gombostűk! összeragasztva, beszúrva, megfestve, mi­csoda strukturálódás« lehe­tőséget rejtenek! Oszlop­rend és fémgombok feje, — miniatűrben — ébreszt rá az emberi arányok vi­szonylagosságára. A merített papírral ismét egy építőanyag került a művész kezébe. Formáz­ható, színezhető, hajlé­kony, lágy, nem textil­idegen. Lehet rá írni, le­Új műfaj, új ötlet? A MINITEXTIL: KIÁLLÍTÁSI MŰVÉSZET hét varrni, beszőni felve- tőfcnalak közé. Ugyanígy a már nyomott papírt, levelet, újságcikket, könyvszöve­get is. Mindez persze csak szemezgetés a témák kö­zött. Az ötletek felsoroliha- tatlanul sokfélék, beleért­ve. az ironikus, humoros, megfogalmazásokat. A ma­gyarok közül például Hüb­ner Aranka jeleskedett ef­félékkel. Az Értékálló pénz című minitextilje egy se- lvemből szőtt ötszázforin­tos volt; 1980-ban szere­pelt a kiállításon, nem ke­vés jóstehetségről téve tanúbizonyságot. (A meg­szövés ugyanis valóban ér­téknövelő tényező.) Az idén két helyen is lesz nagyszabású minitextil" bemutató: Szombathelyen június 24-től augusztus 28- ig a 7. nemzetközi minia- tűrtextil-biennálén, a Szombathelyi Képtárban 236 művész háromszáz ap­ró alkotása látható, a Mű­csarnokban pedig az Ele­ven textil című kiállításon július 29-től az előző hat minibiennálé anyagából vá­logatás. T. A. Árki Bernadette: Üjság ADAM TAM ÄS: IMA TESTEDÉRT Tested hullámai partra vetnek sötétkék éjben szőke hajadból az égre szökik a Hold véres markolaté nádszálak kardoznak érted imádkozom újjamon gerinced rózsafüzére SZEPESI JÓZSEF: Árva csend duruzsol Pár narancshéj, hajtü — apró, itt felejtett bűnjelek jelentik immár, hogy szerettek- Meglopott az este, elfutott a perccel, árva csend duruzsol, bánatomhoz tercel. ETESI DEÁK LÁSZLÓ: f1*. •• r jn I fi Göröngyök es tüskék Ragyákat, göröngyöket őriz a szivem. Négykézláb indultam el én is szülőföldemen, hogy a Tiszántúlt megismerhessem. Később mezítláb ' mendegéltem ezeken a tarlótüskés földeken. Nem nyafogtam, ha akáctövisbe léptem, volt hozzá erőm, hogy csak úgy, két kézzel kiszedjem. SZEPESI ATTILA: MOTETTA égy üres napot adj Uram amikor nem történik semmi felüthetek egy régi könyvet Stellarium Rosarium hallgathatom ahogy a szél zúg elfeledt ódon éneket elnézhetem a fecskék röptét zsebeimből kirakhatom a kutyafogat csigahéjat itt sem vagyok csak mint a fák reggeledem alkonyodom rabtartó nyűgös lelkem nélkül élhetek oly árnyéktalan mint a mezők fűszálai hegyek mélyén a cseppkövek

Next

/
Oldalképek
Tartalom