Nógrád, 1988. augusztus (44. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-13 / 193. szám
Jutka nagy lélegzetet vett. Érezte, ahogy — megemelkedik a mell" kasa. Mintha nem is az övé lenne! Még az ébrenlét határán lebegett. Nem nyitotta ki a szemét. Lassú zuhanást érzett, ahogy a semmiből egyre sajgóbb testét érzékelte. A nyakára fojtogató nyomás nehezedett. Már érezte a kezét is. a lábát. Megvagyok, gondolta.. — Talán most beszélhetnék vele! — suttogta az asz- szöny a nővér, füléhez hajolva. Jutka fölismerte az igazgatónő hangját. Nem merte fölnyitni a szemét. — Én vagyok itt, Jutka, ne hülyéskedj! — fogta meg a lány kezét az igazgatónő! — Ne ébresszen föl! Nem akarok fölébredni! — nyöszörögte a lány, de meg volt győződve, hogy üvölt. A nyakán átkozottul lüktetett valami. A kezével megpróbálta kitapogatni a kötést. A szemét még mindig nem nyitotta fel. — Ne mozogj! Nem szabad ! Jutka kétségbeesetten fölnézett. A plafonon megakadt a szeme egy félig lelógó pókhálón, aztán mozdulatlan fejjel végigpásztázta a kórtermet. Végül az asszonyra nézett, aki erre gyöngéden magsimogafta az áttetsző, kamaszkezet. — Mi van Rózsival?! — Anyád jól van. Egy öltönyös férfi settenkedett az ágyhoz. Az asszony villogó szemekkel ránézett, és a foga között motyogta. — Hagyja! Majd én beszélek vele. A /férfi ahogy jött, óvatos léptekkel kiment. Amikor becsukta maga mögött az ajtót, odaszólt a rendőrruhásnak. — Minden rendben. Fölébredt. Az igazgatónő beszél vele. Egy óra múlva, visszajövök. Jutka újra lehunyta a szemét. Rózsi él, az a lényeg. Fájt mindene, úgy érezte, hogy egy húsdarálóból pottyant az ágyba. Fejében pillanatok, üvegek, mozdulatok, szétszabdalt történések zakatoltak. — Hogy érzed magad ? — Szuperül. — A lányok nagyon várnak, hogy gyere! Jutka bólintani akart, de megint belenyilalt a nyakába az előbbi iszonyú fájdalom. A lányok, gondolta, tökkelütött idióták mind! Zabáinak, szeretkezni akarnak, lehányják az egész világot, utálnak mindent. Miért várnák pont őt? Ez a szerencsében nő meg csak tehetetlenkedik itt, pedig van három gyereke, férje, családja, kéglije, és akkor egy intézetet agyusztál. Mit turkál az ő dolgaiba? Egyre mérgesebb lett. — Minek jött ide? — Látogatási idő van. Gondoltam, megnézlek. Esetleg válthatnánk néhány szót! De ha nem, akkor elmegyek. Jutka megmarkolta a lepedőt. — Pisilni kell. — Várj, szólok a nővérnek! Az aszony eltűnt az ajtóban. Jutkán végigfutott a bizonytalanság. Még ez a nő is, jobb, mint a pókháló. Űjra becsukta a szemét. Rózsinak, az anyjának az arca lebbent elé. — Te rohadt, szemét kurva! Tibort nem adom! —.. hallotta az anyja rikácsoló hangját. Mi történt? Mi tört össze körülötte? Miért ilyen átkozottul szerencsétlen? Az istenért! Jöhetne már valaki! Pisilni is kéne, meg pontosan azt is tudni kéne, hogy mi történt? Az asszony egy ágytállal jelent meg. — Az az idétlen nővér közölte, hogy ki van bukva tőled. Nem tudom, hogy mivel idegesítetted föl, de ha pisilni akarsz, akkor emeld föl a sejhajodat, és és ereszd el magadat! A lány kínok között elvégezte a dolgát. Életében, most először elszégyellte magát. Szégyellte. hogy a legalapvetőbb dolgát sem tudja egyedül elvégezni. Rá. szorul valakire! ö, aki fűzte a csajokat, hogy simán meg lehet szökni az intézetből. Ö,, aki hülyét csinált, az . összes nevelőből! Most az igazgatónő rakja alá_ a tálat. Ö, aki évekig eltüttyö- gött az aluljárókban, senki nem igázoltatta, ő itt egy nagydarab fölmosórongy! — Anyád mindent beismert a rendőrségen. Ne feszítsd keresztre magadat! — Mit mondott?! —• Ö akart végezni veled. Sőt! Le is szúrt. — Nem igaz. Rózsi hazudik. A kés az én kezemben volt. — Valami Tibort emlegetett, aki miatt szúrt. Jutka elernyedt. Túl volt az emberi kiszolgáltatottság összes stációján. — Rózsi szeretője. Persze ezt csak ő hitte. Tibor belém szerelmes. Miatta szöktem meg. Marha jól megvoltunk. Ájultunk egyik szeretkezésből a másikba. De ezt maga nem ismerheti, hiszen három gyereke van. Anyámnak megmutattam á fiút, azt hittem, nem ismeri. Ebből lett a balhé. — Hozzak valami innivalót? ' . — Campari. Jéggel, ha lehet! • Az asszony hamiskásan kacsintott, és kirobogott a kórházteremből. Jutka egykedvűen nézte az ajtót. Jön ez, jön az, Tibor is átverte. Nincs kibe kapaszkodni. Ez a nő is_ elrohan, legalább nyögne valami biztatót. Hová menekülhet az ember? Ki a francba, mert a csillagos eget nem lehet megközelíteni. Pedig azok milyen átkozottul tiszta fé" nyűek! Talán azért olyan elérhetetlenül messziek? Rövid idő múlva, kipirult arccal robogott be az asz- szonv. A nővér kaszáló mozdulatokkal követte. — Ne tegye! Gyógyszerek vannak benne, nem ihat folyadékot! x .Szű cs Mariann: Egyedül ketten — Ez illúzió, ne tegyen tönkre mindent! Kérem, hagyjon magunkra, nem lesz semmi baj! Jutka elfelejtette- az összes nyűgét. Ha nem fájt volna nyakán a seb. röhögött volna. Így csak jóleső- en figyelte, ahogy az igazgatónő kidobta a nővért, a szobából. Jó játék, gondolta, akkor folytatni kell! — Campari? — Azt szerettem volna hozni — mondta ravasz mosollyal az asszony —, de csali Cinzano volt a presz- szóban. — Kösz, de azt utálom. — .Akkor egyedül leszek kénytelen bevedelni. — Esetleg, ha meggy- szörpöt hozott vol... — Ez málna. — Na jó, egye fene! Jutka beleszagolt a pohárba. Campari volt. Meredten nézett az asszonyra. Miért csinálja ezt? Nem normális. — A lánya is lehetnék, hiszen az anyám majdnem olyan, mint maga, csak jobban tartja a formáját. De vegye tudomásul, hogy ő az en anyám! És bármi történjen vele, én kihúzom őt a szarból! Mit akar tudni? Miért ül itt? Miért csinálja a balhét miattam? Lehet, hogy a maiga lánya is, vagy a fia éppen most lesz prosti. Tökmindegy, hogy mit csinálnak! Kurvák lesznek, mert eladják magukat. Most mit néz úgy rám? Mindenki eladja a testét, vagy a tudását, álnevét egy balhéhoz. Mindegy. Kurva lesz mindenkiből, mert megalkuszunk ezzel a rohadt világgal! — Ez nem így van, Jut' ka! — Persze, hogy nem. Szépen, tisztes ségesre próbáljuk igazítani a képünket. Persze, eleinte megy is a dolog. Próbálunk mi normálisnak lenni, tömegesen szürkék, nem zavarók. De hát istenem, nem vagyunk azok! Ittam akkor este. Rózsi ész nélkül töltött, örült, hogy hazalógtam. Éppen akkor nem volt hapsi- ja. örültünk egymásnak. És ez a hülye Tibor beállított és.... Jutka egyre jobban belelendült a történetékbe. Évek óta most először sírta el magát. Kint a folyosón, türelmetlenül toporgott a civilruhás. Grazyna Brylewska: Nyisd meg arcodat A minitextil a hetve- nes évek terméke; magyar művészek is bábáskodtak megszületésénél. Sőt, az ötlet itt született meg, nálunk, már a hevenes évek elején. Dehát mi is a minitextil? ötlet, miniatürizált munka, kísérlet, tenyérny.; örökkévalóság? Művészet. Mérete . meghatározott: 20x20x20 centi. Ami azt jelenti, hogy kiterjedése is lehet. Miközben viták tárgya volt a tértextil — majd később a csodálaté —; a minitextil esetében soha nem volt probléma a harmadik dimenzió meghódítása. Egyértelműen vált témája alapján apró textilszoborrá. Ilyen méretben ugyanis aligha lehet „leké-, pezni” a valóságot egy az egyben. Az elvont dolgok ábrázolása pedig feltétlenül igényli a harmadik kiterjedést. Egy struktúra többet mond, Simone Pheulpin: Forma 2 térben ábrázolva, mint más technikával síkban megjelenítve. A textilnek önmagában is lényeges ösz- szetevője a strukturáltsága, hiszen függőleges és vízszintes fonalak kereszteződésében jön létre maga a textil, a „szövet”. Az els’ő idők minitextil-készítőinek jelentős része éppen abból az eufórikus örömből indult ki, hogy most Klpórbálhatja a technikát, az anyagot, a szövésmódot. Sorban születtek a szövött apróságok mellett a hímzést, hurkolást, fonást felelevenítő módszerek. És egyre inkább tágult az anyagok köre is. A drótkerítés vagy a papírszalvéta apropóján a drót vagy a papír, hasonlósága folytán a fa, a kő is szerepel olykor textilként# A szó szoros értelmében szerepel, mert textilszerepet tölt be. A kavics a gombolyagot helyettesíti esetleg, a sodrony a kötőfonalat. Virginia Davis: Kettős ikat szövés Mindez persze csak technika és anyag. Eszközök a gondolat kifejtésére. Az anyag megmunkálása alkalmat ad a színes kifejezésre is: némelyik miniatűr gobelin a zárdái művek aprólékosságával készült, beleértve a naivságát is. Sok ötlet rejlik a varródobozban: szinte szobrocskává emelt varródobozok, gombok, cérnák képviselik ,a művészek intim világát — mint amikor a festő a műtermét ábrázolja. És a gombostűk! összeragasztva, beszúrva, megfestve, micsoda strukturálódás« lehetőséget rejtenek! Oszloprend és fémgombok feje, — miniatűrben — ébreszt rá az emberi arányok viszonylagosságára. A merített papírral ismét egy építőanyag került a művész kezébe. Formázható, színezhető, hajlékony, lágy, nem textilidegen. Lehet rá írni, leÚj műfaj, új ötlet? A MINITEXTIL: KIÁLLÍTÁSI MŰVÉSZET hét varrni, beszőni felve- tőfcnalak közé. Ugyanígy a már nyomott papírt, levelet, újságcikket, könyvszöveget is. Mindez persze csak szemezgetés a témák között. Az ötletek felsoroliha- tatlanul sokfélék, beleértve. az ironikus, humoros, megfogalmazásokat. A magyarok közül például Hübner Aranka jeleskedett effélékkel. Az Értékálló pénz című minitextilje egy se- lvemből szőtt ötszázforintos volt; 1980-ban szerepelt a kiállításon, nem kevés jóstehetségről téve tanúbizonyságot. (A megszövés ugyanis valóban értéknövelő tényező.) Az idén két helyen is lesz nagyszabású minitextil" bemutató: Szombathelyen június 24-től augusztus 28- ig a 7. nemzetközi minia- tűrtextil-biennálén, a Szombathelyi Képtárban 236 művész háromszáz apró alkotása látható, a Műcsarnokban pedig az Eleven textil című kiállításon július 29-től az előző hat minibiennálé anyagából válogatás. T. A. Árki Bernadette: Üjság ADAM TAM ÄS: IMA TESTEDÉRT Tested hullámai partra vetnek sötétkék éjben szőke hajadból az égre szökik a Hold véres markolaté nádszálak kardoznak érted imádkozom újjamon gerinced rózsafüzére SZEPESI JÓZSEF: Árva csend duruzsol Pár narancshéj, hajtü — apró, itt felejtett bűnjelek jelentik immár, hogy szerettek- Meglopott az este, elfutott a perccel, árva csend duruzsol, bánatomhoz tercel. ETESI DEÁK LÁSZLÓ: f1*. •• r jn I fi Göröngyök es tüskék Ragyákat, göröngyöket őriz a szivem. Négykézláb indultam el én is szülőföldemen, hogy a Tiszántúlt megismerhessem. Később mezítláb ' mendegéltem ezeken a tarlótüskés földeken. Nem nyafogtam, ha akáctövisbe léptem, volt hozzá erőm, hogy csak úgy, két kézzel kiszedjem. SZEPESI ATTILA: MOTETTA égy üres napot adj Uram amikor nem történik semmi felüthetek egy régi könyvet Stellarium Rosarium hallgathatom ahogy a szél zúg elfeledt ódon éneket elnézhetem a fecskék röptét zsebeimből kirakhatom a kutyafogat csigahéjat itt sem vagyok csak mint a fák reggeledem alkonyodom rabtartó nyűgös lelkem nélkül élhetek oly árnyéktalan mint a mezők fűszálai hegyek mélyén a cseppkövek
