Nógrád, 1988. augusztus (44. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-06 / 187. szám
A nőgrád Szécsényben Egy nap az aratók között Reggel kilenc óra van, az aratás egyik hétköznapja, 1988. július 27. A Szécsényi II. Rákóczi Ferenc Termelőszövetkezetben is javában tart a betakarítás. Dr. Sümegi Sándor termelési elnökhelyettes az előre megbeszélt időpontban vár. Ma ő tölti be az idegenvezető szerepkörét. Tudja, hogy szeretnénk bepillaintani az aratásba, kiváncsiak vagyunk a dolgozók véleményére, nem kevésbé a napi munka folyamatára. A hőmérő higanyszála harminc fokot mutat. A tsz gépkocsijában ülve kánikulai éghajlatot regisztrálunk. A rekkenő hőséget még a lehúzott ablakok, az utastéren keresztüllibbenő szellő sem enyhíti. Mögöttünk porzik az út, Varsánv felé indulunk, hogy a Herminában, a termelőszövetkezet legnagyobb egybefüggő tábláján, ezen a százhektáros területen belekóstoljunk az aratás hangulatába. Miközben a meglehetősen rázós földúton zötvkö- lődünk, dr. Sümegi Sándor örömmel nyugtázza, hogy az aratás zökkenőmentes, a termelési eredmények várhatóan meghaladják a tervezettet. Amikor arról érdeklődöm: szándékosan alulterveztek-e, hogy átlagon felüli hozamról számolhassanak be, az elnökhelyettes válasza elutasító. Nem taktikáztak. A kedvező téli időjárás, valamint a vegetációs időszak optimális csapadékmennyisége eredi- ményezte a kiváló aratási mutatókat. Persze azonnal hozzá fűzi: az ország té- eszeinek többségében is így van ez.,. Gépkocsink megáll, az elnökhelyettes pedig a betakarításra váró búzatáblához invitál. Mutatja, milyen gyönyörű a termés. Bár nein vagyok szakember, én is megállapítom: igen, igen, nem minden évben lát az ember ilyen szép, életerős kalászokat. Indulnánk tovább, hogy kissé távolabb, a már látókörünkben feltűnő kombájnokhoz közeledjünk. Ekkor egy Zuk áll meg mellettünk Márton Imre műhelyfőnök, a kombájnosok művezetője száll ki a volán mellől. Üdvözli dr. Sümegit, s közli, hogy minden gép üzemképes, rendben kezdődött 'a napi munka. Menne is tovább, hisz’ ilyenkor szinte pillanatnyi szabad ideje sincs, de néhány szó erejéig még marasztaljuk. Márton 1980-tól dolgozik a szécsényi termelőszövetkezetben, bár a mezőgazdasági gépek javításával már 1958-tól foglalkozik. Akár a szakma kiváló mesterének is nevezhetnénk. Érti a munkáját. a kombáinokat a legapróbb csavartól a legnagyobb alkatrészig behunyt szemmel ismeri. Most mégsem elégedett: — A téli nagyjavítás során precízen, nagy gonddal tettük rendbe a gépeket. Komoly műszaki hiba nincs is, ugyanakkor olyan apró gondok, mint a magyar gyártmányú ékszíjak rendszeres hibája, sok kiesést okoz. Ezt pedig a gépen ülők zsebe is' bánja. Teljesítménybérben dolgoznak, s a kényszerű pihenő hátráltatja teljesítményüket... Sok panaszra persze nincs ok. Csupán a néhány ék- szijhiba okozott kényszerű munkaszünetet, de az aratásban ez nem okozott lemaradást. Búcsúzunk a művezetőtől, újra gépkocsiba ülünk, s a már-már elviselhetetlen hőségben, ingeinket kigombolva, ideiglenes legyezőket használva zötyö- günk néhány kilométerrel odébb. Kombájnost keresünk, s bizony jó negyedórát kell várnunk, míg a tábla másik végéről odaér hozzánk az egyik. Fiatalember vezeti, s a nagy porban és zajban élénk mutogatással és hangos szavakkal sikerül őt „leparancsolni” a kormánytól. Bemutatkozása után újra rákérdezek a nevére. Tényleg Márton Imrének hívják? Igen, ő az ifjabbak, a művezető 23 éves fia, aki szakközépiskolai tanulmányai befejezése után került a tsz-be, s azóta kombájnozik, — Nem irigylésre méltó a mi munkánk — mondja. — Igaz ilyenkor jobban keresünk a megszokottnál, de nincs éjjelünk és nappalunk. Kora reggeltől, késő estig a gépen ülünk és dolgozunk. Képzelheti, ilyen hőségben, egy kabinba zárva milyen érzés naphosszat a táblát járni. — Mostanában nem sokat van a családdal... — Fiatal házas vagyok, de amikor még csak udvarlója voltam feleségemnek, akkor is tudta, hogy az aratás idején alig-alig látjuk egymást. Megszokta, ebből nincs probléma. Meg különben is. jól jön az a kis pénz, ami ilyenkor vast ágit ja pénztárcánkat. — Mennyit keresnek? — Hát a mostani fizetést még nem ismerem, de az elmúlt években a tizenötezer forint megvolt. Jó lenne most is ennyi.. . Ifjabbik Mártonéknak bizonyára. Gergő fiuk három hónapos, kell a ruhára, a gyerekjátékokra és a későbbiekre is. S míg ezen gondolkodom. a fiatalember már fordul a gépével, indul a tábla másik vége felé. Mi sem várakozunk. Idegen- vezetőnknek a tsz irodájában van tennivalója. Ideiglenesen elbúcsúzunk, de folytatjuk tovább őrjáratunkat. Benézünk a vetőmagüzemCsaládban marad. A művezető apa — id. Márton Imre — fiát, a kombájnon dolgozó ifjabb Márton Imrét igazítja ei be, később a gépműhelybe is. A vetőmagüzemben nagy a forgalom. Megérkeztek az első szállítmányok a napi aratásból. Traktorok, tehergépkocsik követik egymást a mázsáidnál. Tóth Ignácné. vetőmagüzem-vezető irányítja a járműveket. Vele indulunk, hogy betekintsünk a termények feldolgozásába. Tóth Ignácné végigvezet a hatalmas csarnokon, ahol korszerű gépekkel végzik a tisztítást, a szárítást, a minőség , kiválasztását. Ami szembetűnő: rend, tisztaság mindenütt. Ez szoros része a jó munkaszervezésnek, melyre a téeszben nem panaszkodnak. És nem csak itt az üzemben, hanem a határban sem... Tóthné az itt dolgozók jó hozzáállásáról, napi munkájukról beszél. De vajon van-e gabonagond ? Megérintette-e a termelőszövetkezetet a Gabonatröszt vállalatainak váltóval történő — azaz nem készpénzes — fizetésének szele? Kérdésem nem lepi meg az üzemvezetőt. Elmondja, az eladásokkal nem volt gondjuk. Szerződéseik értelmében megfelelő ütemben és meny- nyiségben szállították a termést, s ellenértéke is — forintban — folyamatosan érkezett. Más kérdés, hogy ottjártunkkor a Gabonatröszt képviselője épp ez ügyben érkezett a téeszbe. Az általuk meghatározott határidő utáni „váltóügyletben” azonban a szécsényiek nem voltak érdekeltek. Addig az időpontig minden eladásra szánt gabonát leszállítottak! Őrjáratunk harmadik órájában pihenőt iktatunk a programba. Ezt a hőséget még árnyékban is nehéz kibírni, hát még napon, állandó jövés-menéssel! A határban persze csak rövid ebédszünetet engedélyeznek maguknak az aratás főszereplői. Egyébként a kombájno- soknak, a szállítóknak élelemről nem kell gondoskodniuk. Ingyenesen kapják a,z ebédet, a vacsorát, folyamatosan a hűsítőt, az ásványvizet, a kávét. Régen bevezetett és jól bevált rend ez a II. Rákóczi Ferenc Termelőszövetkezetben. .. A nap már lemenőben van, igaz a fülledt meleg mit sem csökken, amikor a gépműhelybe megyünk. Ide ugyan nem szállítják a búzát a készültség és a felelősség viszont nagy. Ha jön egy nagyobb műszaki hiba. a kombájnt gyorsan meg kell javítani. Tácsik János gépcsoportvezető arról számol be, hogy igazán nagy problémájuk nem volt a gépekkel. — Három E 516-os és nyolc E 512-es kombájn dolgozik a földeken —kezdte Tácsik. — Azok vezetik a gépeket, akik a téli karbantartást, javítási munkát végezték. A dolgozók tehát most vizsgáznak: hogyan dolgoztak megelőzően? Nos, megítélésünk szerint jól, mert csupán az egyik E 516-os kombájn motorja romlott el, de a pótlást 24 órán belül megoldottuk, kijavítottuk. — Nincs gond a szállító- járművekkel sem? — Három teherautó és — a napi szükséglettől függően — öt-nyolc traktor szállítja a terményt. Ezekkel nem volt gond. Sőt, újítottunk is. Egy ikerpótkocsis vontató üzembe állításával energiát és munkaerőt takarítottunk meg. 4 Délután ötkor aztán újra dr. Sümegi Sándor társaságában folytatjuk, illetve fejezzük be a szécsényi határszemlénket. Újabb kilométerek • következtek a Herminán. Az elnökhelyettes elmondja: szinte centiről centire ismeri a poros utakat. Aratáskor napjában sokszor megjárja ezeket. Belefér a 200—250 kilométeres „adagjába". Amikor eltűnik szemünk elől a varsányi út, s a tábla másik végén járunk, éppen pihennek a kombájnok. Megérkezett a vacsora. Falatoznak a vezetők, elcsendesednek a gépek. Ahogy elnézem az összetartó kis csapatot, feltűnik, hogy egészen fiatal, s idősebb is köztük. Gyorsan kapom is az információt: a legfiatalabb a 19 éves Fiikor Péter, a legidősebbek pedig — régi motorosok az aratásban — Puszta Endre, Mócsány Péter, Pintér György, Kovács László. S van köztük egy‘pöttömnyi ember , is — akit már délelőtt is láttunk: Zsíros Szabolcs. Még csak 12 éves, de nem ez az első idénye az aratásban. Nyaralás helyett a határt, a betakarítást választja, amúgy hobbiból. Mindenki azt mondja, ő a jövő kombájnosa, s ezt a gyerek is megerősíti. Mert ő kombájnos szeretne lenni! Utunk végén még két gépnél állunk meg egy pillanatra. Bartus Ferenc és Erdős Mihály bálázógépükkel kezdik tizenkét órás műszakjukat, este hatkor. Ők éjszaka is dolgoznak, a kombájnokat váltják a határban, hogy a szalmát szép „oszlopokba” gyűjtve, rendet tegyenek a földeken. És persze ezzel sincs vége! A Heston petnencézőgépet és a Rába 250 és 245 típusú, talajlezárást végző gépeket is várja a határ. Amikor pedig mindannyi elvégzi munkáját, majd felsóhajthatnak a téeszben: véget ért az aratás. Vaskor István Fotó: Rigó Tibor Varsó raid oben az aratás főszereplői Dr. Sümegi Sándor dicséri a jó termést A kombájnok jután a báJázógép járja a főidőket Nincs megállás, dolgozik a gép Pásztor Győző két pótkocsis vontatójával a tiatárba!
