Nógrád, 1988. augusztus (44. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-01 / 182. szám

NÓGRÁDI TÁJAKON TELEXEN ÉRKEZETT... Akiről beszélnek Lelket lehelni a vasba... Aligha hinném, hogy az erre járók között lenne olyan, aki ne állna meg Ku- ris József (kovács) szé- csényíelfalui portája előtt. Az embert akarva-akaratla- nul is megállásra kénysze­ríti az érdekes iránti kí­váncsisága. Mert itt aztán, ezen a portán van mit lát­ni. Kovácsolt kerítés, em­berfejek a csatornán, a ci- rádás vaskapu, virágállvá­nyok sokasága, a lakásban csigalépcső és megannyi tárgy, mind-mind vasból. — Lelket lehet lehelni a vasba! — mondja az idős, 72 éves házigazda, aki Nem­ibben volt inas, Nógrádsza- kálban kovácssegéd, kom- menciós kovács Etesen és falusi kovács Szécsényfel- faluban. — Itt volt az ud­varban a műhelyem, né­hány kovácsszerszám még mindég meglelhető. Tudja, az ötvenes évek elején, ami­lyen idők akkor jártak, ab­bahagytam a szakmát. Drót­húzó lettem a salgótarjáni acélgyárban, egészen a szta­hanovista szintig vittem. A Szakma kiváló dolgozója cím, két miniszteri oklevél bizonyítja, hogy nem vol­tam akármilyen ember... Borostás arcát simítja, s mondja a vas minden jel­lemzőjét. Hiszen hiába lett rokkantnyugdíjas, a vas iránti szeretete percig sem hagyta nyugodni, Bevallom — s bocsánatot 's kell kér­nem Józsi bácsitól — hiá­ba beszélt a mester, engem lekötött az a vasból készített virágcsokor, amelyik Kuris József türelmes munkája nyomán valósult meg. — Tudja, valamikor ré­gen, itt a kerítésen, eredeti virág volt. Az asszony hord­ta haza a mezőről, hogy mindég friss legyen. És ek­kor jött a nagy elhatározás. Az asszonynak — még menyasszony korában — megvasaltam egy tojást. Nézze csak meg. .. Üjfent kedveskedni akartam a pá­romnak. Elhatároztam, le­bontom a kerítést, és újat készítek, de most már vas­ból, hadd legyen ott a me­ző minden virága... Aztán csaknem négy éven át iz­zóit a hosszú gömbvas. Hol munka előtt, hol utána. Üj- ra megéledt a műhelyem is. A forró vas pedig formáló­dott a kalapács alatt. Az egyikből gyöngyvirág lett, a másikból margaréta, úgy, ahogyan a feleségem hozta fiaza mintának... így lett ez a kerítés egy csokor vas­virág. Nincs itt, ezen a va­son egyetlen hegesztés sem, ez mind kézi munka. S ahogyan alakult, formáló­dott, ahogyan lelket öntöt­tem a vasba —t mert van annak lelke, kérem, — úgy gyönyörködtünk először ket­tesben, majd egyre többen a vasban, a belőle készített virágokban... Az egyiken szirom is van, nézze csak meg. Azt a legnehezebb el­készíteni! Én, kérem, soha meg nem fáradtam. Ösztön­zött az öröm, ahogyan ala­kult a yas... Beinvitál az otthonába. A lakásban szebbnél szebb vi­rágállványok, függönytar­tók. Remekmű ez mind. Az 1937-ben megpatkolt tojást forgatom a kezemben, s megtalálom mindazt a szer­számot rajta, amit egyko­ron a lovak parkolásához használt Kuris József ko­vács Szécsényfelfaluban. — Most a héj nélküli ma­got termő tökkel foglalko­zunk. Kell a csokoládégyár­nak, kell a gyogyszerkészí- téshez. Tavaly egy mázsá­ért kilencezer-kétszáz forin­tot kaptam. Az egy hold­ról, a rossz termés ellenére is. negyvenezer forint felet­ti értéket termeltünk, ketten az asszonnyal.. . Végül újra a vasra tere­lődik a szó. — Tavalyelőtt felkértek néhány darabot Budapestre, 7-űrizték is a munkáimat. Bár nem tartották művé­szetnek, dicséretet kaptam. Én sem vártam többet. De azért megmarad az utókor­nak! Az unokák is látni fog­ják. .. Somogyvári László Költséges biztonság Negyvenezer festőr Kolumbiában Kolumbiában a 15—50 év közötti férfiak körében — minden természetes halált okozó betegséget vagy akár balesetet megelőzve — az első helyre került a halál- okok sorában a gyilkosság. Jobboldali halálbrigádok, baloldali gerillák, kábító­szer-kereskedő és emberrab­ló bandák, hivatásos bér­gyilkosok garázdálkodása a rettegés országává tette Kolumbiát. Egyben igen jövedelmezővé a biztonsá­gi berendezéseket, golyó­álló gépkocsikat, önvédel­mi fegyvereket forgalmazó cégeket. A hatóságokba vetett bi­zalom a nullával egyenlő. Ennek tudható be, hogy negyvenezer hivatásos test­őr áll magápalkalmazásban. A bogotai telefonkönyv „fontos tudnivalók” rova­tában külön oldalt szentel annak ismertetésére, mi­ként kell fegyverviselési engedélyt szerezni, vagyon­nak érvényességét . meg­hosszabbítani. Az idei bo­gotai nemzetközi vásár slá­gere a helyi kereslettel leg­inkább számoló kanadai pavilon bemutatott termé­ke, á golyóálló mellény volt. A kiállító prospektu­sait az utolsó darabig szét- kapodták. A páncélozott gépkocsik eladói átlagosan 35 száza­lékkal növelik forgalmukat minden évben. A politiku­sok főként merénylőktől, bérgyilkosoktól tartanak, az üzletemberek emberrab­lóktól — mondja a szalon vezetője, aki foglalkozásá­nál fogva maga is esetleges célpont, így 40 ezer dolláros biztonsági kocsin jár. Ezeket a személykocsikat az üzletágban öt osztályba sorolják attól függően, mi­lyen fokú védelmet nyújta­nak. cAz első két kategória használata ebben az ország­ban értelmetlen, mivel még a félig-meddig amatőr me­rénylők is legalább kilenc milliméteres automata fegyverekkel dolgoznak. A helyi viszonyokhoz kell alkalmazkodni — szögezi le. Golyóálló, ötödik kate­góriába sorolt kocsija majd­nem mindent tud. A mű­szerfalról vezérelhető be­rendezések gépolajjal förcs- kölik össze a kocsi mögött az úttestet, hogy a vezető lerázza, esetleges üldözőjét. Ugyanezen célból szögeket is szór az útra; a kipufogó képes átláthatatlan füst­függönybe burkolni a ko­csit, amely így köddé válik, s végesetben az alváz alá rejtett szerkezetből gép- piszolyropogást hallat és műanyag lövedékeket szór az autót megközelítő támadók­ra. / Százszázalékos biztonság azonban sajnos nincs. A szalon egyik legutóbbi ügy­fele, Alvaro Gomez ismert kolumbiai politikus a biz­tonságosnak tekinthető templomból kijövet új go­lyóálló kocsijához igyeke­zett, de a szükséges öt lé­pést nem sikerült megten­nie — géppisztolysorozat kaszálta le. Testőrét halán­tékon lőve találták a 35 ezer dolláros autó volánjá­nál... A. I. Mi terem az Elba menti kiskertekben ? — Az Elba folyó környé­kének festőién szép, szűk völgyeiben kicsiny kerteket művelnek a német emberek — így indul az élménybeszá­moló Havasi Károlynak, a Kertbarátok és Kistenyésztők Nógrád Megyei Szövetsége el­nökének tolmácsolásában, ö és a salgótarjáni Bereczki Máté kertbarátkor tagjai nemrégiben az • NDK-ban gyarapíthatták szakmai isme­reteiket. — Mivel a ház körül csak kevés konyhákerti növényt termesztenek, gondosan meg­válogatják hát, hogy melyek is legyenek azok. Van közöt­tük paprika, paradicsom, megtaláljuk a káposztafélé­ket és természetesen a szép virágokat is — mondja Ha­vasi Károly. — Ahol mi jártunk — Schőnában, Kö- nigsteinben, Bad-Schandau- ban — kevés uborkát fo­gyasztanak, s például a sár­gabarack is ritka. Az említett településeken és vidékükön csak a házak környékén láttak burgonya­töveket. A burgonyabogár el­len csak minimális menyisé- gű vegyszert használnak, vagy azt sem: Nem sajnálják a fárad­ságot és kézzel szedik le a bogarakat. Növényeik egyéb­ként — talán a gondos kivá­lasztásnak s a kedvező ég­hajlati adottságoknak köszön­hetően, ellenállóbbak a gom­ba- és egyéb fertőzésekkel szemben mint nálunk. A sok csapadék pedig kedvez a takarmánytermesztésnek. Igen elterjedt a juh- és a szarvasmarhatartás, az utób­bival a sehőnai korszerű te­henészetben ismerkedhet­tünk. A salgótarjáni kertbarátok jártak még többek közt Drezdában, s megtekintették a világhírű meiseni porcelán- gyárat is. A rendezett és tiszta falvakról, kisvárosok­ról, a tervszerű, gondos és aprólékos kertművelésről, ál­lattartásról sok-sok haszno­sítható tapasztalatot szerez­tek. M. I. Jutányos üdültetés ­kihasználatlanul Kedvezményes üdültetés­re kínál segítséget tagjai­nak a mozgáskorlátozottak megyei egyesülete. Az SZMT-vel való jó együtt­működés lehetővé teszi, hogy a szakszervezeti szer­vek támogassák a felme­rült igényeket. Csakhogy meglepő módon az érdeklő­dés alatta marad a várako­zásnak. Már május végén tizenöt ember indulhatott volna nyári kikapcsolódás­ra. ehelyett mindössze öten jelentkeztek. Jászárokszál- lás, Zsóriafürdő, Berek­fürdő, Eger, Hajdúszobosz­ló — valamennyi gyógyvi; zes hely — tudná fogadni a mozgáskorlátozottakat, ám e lehetőségek többsége mind­eddig kihasználatlanul ma­radt.---------------------------------------------­---------------------------­■ jpT várható a ne | eseményei Hptfőn a Pásztói Városi Tanács Végrehajtó Bizott­sága tart ülést saját székházában. Napirenden a ta­nácsülés elé kerülő előterjesztések és a tanácsok köz­ti gazdasági kapcsolatok. A Balassagyarmati Városi Tanács vb-ülésén a lejárt határidejű- határozatok végrehajtásának, az idei tanácsi gazdálkodás első fél évének- és az építésügyi hatósági tevékenység tapasz­talatait, valamint a Böjtös-alapítvány odaítélését vi­tatják meg. Kedden a balassagyarmati népfrontbizottság ki­bővített ülésen szól a településfejlesztő társadalmi munka helyzetéről, eredményeiről és tennivalóiról. Csütörtökön a Nógrád Megyei Népi Ellenőrzési Bi­zottság ülésezik Salgótarjánban. Napirendjén az áru­ellátás, illetve a Nógrád megyében működő tanácsi, gazdasági-műszaki ellátó és szolgáltató szervezetek tevékenysége szerepel. Pénteken a szlovákiai Podpolanec néptáncegyüttes vendégszerepei Bánkon. Szombaton huszonkettedszer rendezik meg Bánkon a Nógrád megyei nemzetiségi találkozót hazai nem­zetiségi és szlovákiai együttesek közreműködésével. I • • ___________ J B ogár a fülbe„ de úgy bogy csípjen... Népesedési helyzetkép — ahogy Fekete Gyula látja Fekete Gyula írót bizonyá­ra nem kell bemutatni az újságolvasóknak' Elsősorban a Nők Lapjában megjelent majd könyv alakban kiadott levélszociográfiái tették hí­ressé, amelyek az anyák rossz helyzetét, az elkényeztetett gyerekeket, a magányt, az öregkor terheit ölelik fel, de bepillantást engednek a bol­dog házasság titkaiba is. Azt már kevesebben tudják az íróról, hogy harcos szószóló­ja a népesség csökkenése kö­rüli vitáknak, okfejtéseiben ott bujkál a félelem a de­mográfiai lerobbanás miatt. — Hogyan vált ez szív­ügyévé? — A magyar irodalom ha^ gyománya, hogy az alkotó ember kötelezőnek tartja vál­lalni a politika, a közélet gondjait. Na most, nincs olyan téma, olyan terület, amely ne vezetne el a csa­ládokhoz. Ez a kis mikrokö­zösség valahol ott van a ma­gán- és a közügyek kereszt- útján. Nem lehet csak az egyik, vagy csak a másik aspektusból családról beszél­ni, mert a kettő fedi egy­mást. Ügy negyedszázada keveredtem erre a terület­re, úgy is, mint a Hazafias Népfront családvédelmi .ta­nácsának alelnöke, meg úgy­is, mint íróember. Minden szakmát — pszichológiát, szociológiát, — ami a csa­ládokkal kapcsolatos, egy kicsit meg kellett tanulnom. Tudja, az írók hiú emberek, nem szeretnek alulmaradni a vitákban. A magyar való­ságot a levélszociográfiák ré­vén ismertem meg, ekkor kaptam képet arról is, hol áll a magyar népesedési hely­zet. — Tényleg annyira tra­gikus? — Figyeljen! Ha csak azt mondom, hogy ebben az év­ben a lakosság száma alatta lesz a tizmilliónak, vagy hogy egy Kecskemétnél na­gyobb város „tűnt már el a térképről”, vagy utoljára 1957-ben volt megfelelő a népességszám, hát én bele- borzongok és nem tudom visszafogni az indulataimat. — Dehát 1975-öt kiugró évként emlegetik a születés­számot illetően... — Igen, ezt emlegeti a ■> sajtó, mint szörnyű hullámot. Olyanokat is irkáinak: örül­hetünk, hogy már levonult, mert ugye hol van annyi is­kola, férőhely, ahová azt a „rengeteg” gyereket be lehet dugni. Közben meg a statisz­tika azt bizonyítja, hogy egy­millió-kétszázezer gyerekkel született kevesebb az utóbbi harminc évben, mint az azt megelőző időszakban. Dehát ne csodálkozzunk! — Miért? — Mert a mi törvényeink kifejezetten család- és gye­rekellenesek, nem ösztönzik a fiatalokat a gyerekválalás- ra. Régen sajnálták a magta­lan családot, vagy azt, ahol kevés volt a lurkó. Akkori­ban elemi érdek volt az utód­lás, mert a családi gazdasá­gokban bedolgozó, munka­erő kellett. Ma sajnáljuk a többgyerekes bérből és fize­tésből élőket, roert minél többen üilik körbe az asztalt, annál kevesebb jut. — Az életszínvonal-romlás, a gazdasági nehézségek tehát befolyásolják a születésszám alakulását... — Ez csak egy dolog. Könyvet írok a témáról, és legalább száz olyan okot gyűjtöttem össze magamnak, amely megkérdőjelezi a gye­rekvállalást. Itt van mind­járt az emancipáció amit én anyagyilkos feminizmusnak nevezek, mert alárendelte az anyaság szerepét az ilyen­olyan mániáknak. Jött a szöveg, dolgozz csak asz- szony, majd megosztjuk a terheket testvériesen. Nyolc óra neked, nyolc óra nekem; fele főzés tied, fele főzés enyém és így tovább. Az anyák pedig megnyomorod- tak, mert van olyan munka, amit nem lehet megosztani. A csecsemőt sem lehet elosz­tani az anya és az apa kö­zött. Aztán itt van a mi adó­rendszerünk, amely a gyere­kek Számától függetlenüi rója ki az adót a szülőkre. A nyugdíjrendszerünk szin­tén abnormális- Független attól, hogy van-e utód, vagy nincs. Annak nagyobb a nyugdíja, akinek nincs gye­reke, hiszen életében sokkal többet tudott dolgozni, haj­tani, mint a családos. No jó, az is hajt, gürcöl, első, má­sodik gazdaság, közben meg szétesik a család, nő a válá­sok száma, a már megszüle­tett gyerek is elkallódik. Az állam nem fogadja ám el, hogy egy any^ három gye­rekkel otthon maradjon, s az számítson bele a nyugdíjba. Ez sok pénz, nagy luxus. De Battonya, az S,O.S- falu, az nem luxus. Ahol vénlányság- ra kárhoztatott „műanyák” foglalkoznak az elkallődottak* kal. Tudja-e, hogy az „állami gyerek” egy év alatt 225 ezer forintba kerül? Szóval úgy van az, hogy a legrosszabb megoldásra jut a legtöbb pénz, a legjobbra meg a leg­kevesebb. — Nem támadják önt azért, hogy ennyire kemény, hogy nyersen őszinte? — Ezekről a kérdésekről másként nem tudok beszél­ni. Mi értelme, ha elhadar­juk unalommal, monotóniá­val a gondokat, bajokat, a hallgatóság meg közben na­gyokat ásítozik, vagy legyint egyet: ezt már számtalan­szor elmondták. Én szeretem beletenni a bogarat az embe­rek fülébe, de úgy, hogy az csípjen. Háborodjanak fel, vitatkozzanak velem, akár ölre is mehetünk. Mert nem vicc ám a jelenlegi állapota­inkból bekövetkezhető fehér pestis, vagyis a demográfiai romlás s az ezzel járó szür­ke veszedelem, az elörege­dés. Addig kell észbe kapni, amíg nem késő..­Kiss Mária Zimbabwét szobrok A Harrare közelében fekvő város művészei egyszerű eszközöket használva, két-három nap alatt készítenek el egy-egy szobrot, ame­lyet azután a műhely melletti szabadtéri be­mutatón árulnak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom