Nógrád, 1988. augusztus (44. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-04 / 185. szám

NÓGRÁDI TÁJAKON MAI AJÁNLATUNK KOSSUTH RADIO: *.30: Beszélni nehéz 8.42: Az MRT gyermekkó­rusa énekel 9.00: Napközben 11.00: A Szabó család 11.30: Kortársunk: Szakonyi Károly 12.45: Válaszolunk hallgatóinknak 13.00: Klasszikusok délidőben 14.10: Népdalgyűjtőúton Bartók Béla# nyomában 14.30: ,A „Sarló” megalakulása 15.00: Szóról szóra 16.05: Szívesen hallgattuk 17.13: Szőnyi Erzsébet: öt régi tánc fúvós- zenekarra 17.30: Tanácstalan .vállalati v tanács 17.55: Tihanyi József népdalfelvételeiből 19.23: Az ötkarika jegyében 19.38: Alma és fája. Széchenyi Ferenc, István és Béla Leven-'lel Júlia doku­mentumműsora 20.30: Korkóstoló 21.00: Mózes — Részletek Rossini operájából 22.00: Hírvilág 22.30: Schubert: Bevezetés és változatok az „Elszáradt virágok” Című dal témájára 23.00: A dzsessz világa PETŐFI RÁDIÓ: 8.05: Napraforgó \ 9.05: Operettkedvelőknek 10.00: Rivaldafényben 11.10: Térkép és útravaló 12.10: Archívumunkból 12.25: A népművészet ifjú mesterei 13.05: Gyermekeknek: Winnetou 13.35: Szív. Edmondo §)e Amicis regénye 14.00: Komolyzenei lemezlovas 14.15: Operettnyitányok 15.05: Névforduló 15.20: Cigánydalok 15.40: Veszett Nagy Sándor nyomában 16.20: Százéves a szórakoz­tatózene nagy mestere: Irving Berlin 17.05: Szerencsecsütörtök 19.05: A Poptarisznya dalaiból 20.00: Kérted %- hallgathatod! 20.30: Slágerlista 21.05: Egy hírhedett kalandor a XVII. századból. , Jókai Mór regénye 21.31: A Makám és a Profán együttes játszik 21.50: A Kattogó kabaré különkiadása 23.10: Barangolás régi hanglemezek között 23.33: Könnyűzenei stúdiónk új felvételeiből BARTÓK RÁDIÓ: 9.08: Nagy siker volt! 10.07: Századunk zenéjéből 11.10: Magyarán szólva 11.36: a kamarazene kedvelőinek 12.24: Alekszandr Ognyivcev operaáriákat énekel 13.05: A heavy metal kedvelőinek 14.00: Barokk muzsika 15.00: Europa Cantat — Pécs, 1988. 16.10: Romantikus muzsika és Hermann Prey 16.30: Anneliese Rothenberger operafelvételeiből 17.00: Romantikus muzsika 18.00: Fúvósfórum 18.30: In limba materna 19.05: Hanns Eisler: A szám- üzöttség tájai — dalciklus 19.58: Magyar szerzők műveiből 21.00: Fél óra népzene 21.30: Mindenki — másként 21.50: Bertin Osorne énekel, Juan Pablo Torrea trombitán játszik 22.05: Napjaink zenéje 23.00: Europa Cantat — Pécs, 1988. MISKOLCI STÚDIÓ: 6.20—6.30 és 7.20—7.30: Reg­geli. körkép. Hírek, tudósítá­sok, információk, szolgáltatá­sok Borsod, Heves és Nógrád megyéből. — Reklám. — 17.30: Műsorismertetés, hírek, idő­járás. — 17.35: A Tiszától a Dunáig. Zenés magazin. Szer­kesztő: Jakab Mária. (Köz­ben: 18.00—18.15: Észak-ma­gyarországi krónika. — Rek­lám.) — 18.25—18.30: Lap- és műsorelőzetes. MAGYAR TELEVÍZIÓ: 1. MŰSOR: 8.55: Tévétorna nyugdíjasoknak 9.00: Képújság 9.05: Teledoktor . 9.15: Szia, Mami! — Augusztus 9.45: Szünidei matiné A kerékpár nem trapéz Magyar rajzfilmsorozat (Pityke őrmester c. sorozat) 9.50: Utazz velünk! — Magyarországon A hajdúvárosok 10.30: A hetedik út titka Holland filmsorozat XIII/ii. rész 10.55: Allatkertek 2000-ben Angol dokumentumfilm­sorozat 11.25: Képújság 17.20: Hírek 17.25: Hármas csatorna — 18.15: Tájak, városok, emberek 18.55: Tévétorna 19.00: Esti mese 19.15: Lottósorsolás 19.30: Híradó 20.05: Gyémántdíjasok fesztiválja — ’87. Belga zenés fii n 20.45: A mágorpusztai domb 21.05: John Updike: Gyere hozzám feleségül! Tévéfilm 22.10: Claude Levis-Strauss Francia portréfilm 23.25: Híradó 3. 2. MŰSOR; 17.50: Képújság 17.55: Mozart Magyar—francia tévé­filmsorozat vi/5. rész: 19.25: Správy — Hírek szlovák nyelven 19.30: Ecranul nostru 20.00: Képújság 20.05: „Senki többet? Harmadszor!” 21.05: Híradó 2. 21.20: Száz híres festmény 21.30: Telesport 22.00: Képújság BESZTERCEBÁNYA: 1. MŰSOR: 16.40: Kulcsok az Ismerethez 17.05: A nap percei 17.15: Orion. Magazin 17.45: Orvosi tanácsok 17.55: Források. 18.20: Esti mese 18.30: Kék fény 19.30: Híradó 20.00: Pecheg ember. 21.15: Dalok a képernyőről 21.35: Autósok-motorosok magazinja 2. MŰSOR: 18.25: Közép-szlovákiai ma­gazin 18.45: Golyócska Miska 19.10: Esti mese 19.30: Híradó 20.00: Bohócok 21.30: Híradó 22.00: Világhíradó 22.15: Fekete eső. Japán tévéfilm MOZIMŰSOR: Salgótarjáni November 7.: Délelőtt 10-től: Twist Olivér. Színes, szinkronizált angol film. — Nagy zűr Kis-Kíná- ban. Színes, látványos ameri­kai fantasztikus kalandfilm. — Kamara: Üdvözítő kegye­lem. Színes, szinkronizált angol film. — Balassagyarma­ti Madách: Rövidzárlat. Szí­nes, szinkronizált amerikai fantasztikus filmvígjáték. — Madách Kamara: Antonieta. Színes francia—mexikói—spa­nyol film. — Kisterenyei Pe­tőfi: Asterix Britanniában. Színes francia rajzfilm. — Pásztói Mátra: Fél 6-tól: Gyilkosok utcája. Színes, szinkronizált francia bűnügyi film. — Video: Infraember. Színes hongkongi fantasztikus kalandfilm. — Szécsényi Rá­kóczi: Este 6-tól: Vong asz- szony kincsei. Színes, szink­ronizált szovjet kalandfilm. — Jobbágyi: Rémmese. Színes USA rajzjátékfilm. — Nagy- lóc: Szárnyas fejvadász. (16) Színes, szinkronizált fantasz­tikus kalandfilm. »4 villany az új, a csillag a régi” Éjszakai fényben a salgótarjáni Paiócz Imre tér. — bp — telexen Érkezett... FILMJEGYZET Tűz van, babám! Akár tagadjuk, akár nem, a nyári hónapok kulturális, művészi szempontból nem teljes értékűek a többiek­kel való összehasonlításban. Ezért fordulhatott elő pél­dául az. hogy június és jú­lius közös figyelemre méltó eseményeként, azaz a „hó­nap filmje”-ként írtunk több hete Milos Forman utolsó Csehszlovákiában ké­szült filmjéről, a Tűz van babám!-ról. Ám, hogy most — bevett gyakorlatunktól eltérően — film jegyzetben is szólunk a műről, semmi­képpen sem magyarázható a nyárral, az úgymond uborkaszezonnal. Volna le­hetőségünk ugyanis más filmről észrevételeket ten­ni. mégha azok a produk­ciók esztétikai szempontból olyannyira értéktelenek, hogy belőlük tizenkettő pontosan egy tucat. A Tűz van. babám! 1967- ben készült, a cseh új hul­lám csúcsán, s mára már bátran klasszikus jelzővel illethetjük. Témaválasztása, groteszk, ironikus-szatiri­kus szemlélete, vidám, ke­sernyés hangulata a „hul­lám” tipikus darabjává te­szi. Ugyanakkor ábrázolá­sának mélysége, átfogó vol­ta ki is emeli a többiek so­rából. A hatvanas években nagyon sok filmrendező — említhetjük Ivan Passer, Vlocil. Papousek' Karel Ka- china nevét — bírálta a kora­beli csehszlovák társadalmi viszonyokat, élesebben és ta­lán kacagtatóbban is. mint Formán, olyan lényegi kri­tikára azonban senki sem vállalkozott. Szóban forgó filmje egy kisvárosi tűzoltóbálon / ját­szódik. Ezen a nagyszabású­nak álmodott és szánt ösz- szejövetelen kívánják kö­szönteni — ajándékkal — a 86 éves hajdani tűzoltóegy­leti elnököt, s hogy fokoz­zák az ünnepség különös­ségét, szépségkirálynőt vá­lasztanak. tapasztalatok nélkül, irányítottan és ma- nipuláltan. ahogyan azt más cselekedeteikben is meg­szokták. Tombolahúzás kor­bácsolná. még magasabbra a kedélyeket és a vidámságot. A bál lebonyolításában minden tűzoltónak megvan a maga feladata, a szépsé­geket pedig külön triumvirá­tus választja ki. Minden ki van itt gondolva, minden tennivaló ki van itt osztva, mehetne minden, mint a ka­rikacsapás. Csakhát a gépe­zet valami miatt nyekereg- nyikorog, s a dolgok nem úgy sülnek el, ahogyan elő­zetesen elképzelték- Példá­ul a tombola ajándéktár­gyait valakik ellopkodják, a kiválasztott szépek nem is annyira mutatósak. Súlyos­bítja a helyzetet, hogy — éppen most — kigyullad egy szegény öregember háza, de a nagy hidegben a tűzoltó­autót képtelenek beindítani (előtte már a tűzoltókészü­lék sem lépett működésbe), így hát havat lapátolnak az égő házra, és tehetetlenül nézik rombadőlését. A vé­gén a szeretett öregurat sem tudják méltón megajándé­kozni, mert a díszes doboz­ból — megintcsak — valaki kilopta az ajándékot. Ezen a bálon visszájára fordulnak a dolgok, mert hiába a jó szándék, ha hi­ányzik a kellő hozzáértés, a helyzetfelismerés, a fegye­lem, és a cselekedni tudás. Forman filmje allegória — mint példáui Gorkij ver­se. A viharmadár dala. A viharmadár a forradalmat jelenti, a tűzoltóbál egy olyan társadalmat szimbo­lizál, amelyikben nem mű­ködnek igazán a dolgok. Ezért aztán hiába a sok sürgés, igyekezet, az ered­mény hozzáképest soványka. A film magyar szinkronja már 1968-ban készen volt, de a filmet végül is nem mutatták be. Csehszlovákiá­ban sem. Csak az utóbbi években lehetett látni — na­gyon keveseknek — zárt kö­rű, filmklubos vetítéseken, továbbképzéseken. Akik amellett döntöttek, hogy a Tűz van, babám !-nak jobb helye van a dobozban, azok pontosan értették Milos For­man művét, üzenetét. A ren­dező azonban egyáltalán nem kárörvendően. Vagy el­lenségesen meséli el gondo­latait. Hősei nem ellenszen­ves emberek, s mondaniva­lója is segítő szándékú. Ezért hibáztathatok a til­tást elrendelő hivatalnokok. Talán — sőt biztos! — ha akkor szembe nézünk ön­magunkkal, fogyatékossá­gainkkal és hibáinkkal, s nem csak szavakban igé­nyeljük az őszinteséget, a bírálatot, akkor most előbb­re tartanánk. Akkor nem kellene egy húsz évvel ez­előtti filmet új alkotásként üdvözölnünk. Bízzunk benne, hogy ezek után nem fordulnak elő ef­féle esetek. Sulyok László Egy arc a zenei táborból Madarász Iván zeneszerző A második alkalommal Balassagyarmaton megren­dezett országos amatőr ze­nei tábor egyik oktatója Madarász Iván zeneszerző, aki már tavaly is részt vett a tábor munkájában. Madarász Iván, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Fő­iskolán tanít, zeneszerzői munkásságára a műfaji sokoldalúság a jellemző. El­ső „operáját, amelynek címe A nő meg az ördög, 1973- bam, huszonnégy éves korá­ban mutatta be a tévé ze- , nés színháza. Robin Hood című musicalja két éve nagy sikerrel megy a Fővá­rosi Operett Színházban. ír filmzenét és színpadi kísé­rőzenét is. Lót című egyfel- vonásos operáját a tévé 1986-ban mutatta be; a mű 1989-ben lemezen is megje­lenik. A kortárs zenéről tartott előadása után be­szélgettünk. — Hogyan került a tábor­ba, és miért vállalta el má­sodszor is, hogy itt tanít­son. — A KISZ Központi Bi­zottsága volt a fő szervező­je és támogatója a tábor­nak, ők kértek meg, hogy vegyek részt a munkában, mint kamarazene-tanár. Má­sodszor is eljöttem, mert azt tapasztaltam, hogy na­gyon lelkesek a diákok, s a szakmai kérdések iránt is érdeklődnek. Jó a munka­légkör, nincs „gürizés”-íze a dolognak, hiszen itt nem folyik élethalálharc, mint a főiskolán. Sok sikerélmé­nyem volt pedagógiai szem­pontból, az eredményesség­től függetlenül is. Itt a résztvevők úgy tudnak ko­molyan foglalkozni a ze­nével, hogy közben a sze­mélyiségük nem sérül, amint ez profiknál gyak­ran előfordul. A tábor mű- « vészeti vezetője, Ember Csa­ba, olyan feltételeket biz­tosít, amelyek kedveznek a munkának. — Ügy gondolom, azért is jó egy ilyen tábor, mert zeneértő közönséget nevel, s erre igen nagy szükség van ma, amikor egyre jobban eltávolodnak egy­mástól alkotó és közönség, ön például, hogyan éli meg ezt a szakadékot? • — Nem, azt élem meg, hogy az én zenémet nem fogadja el a közönség; az foglalkoztat csak, hogy va­lami jó dolgot hozzak létre. Ha egy zene hermetikus el­zártságban él, az még nem értékmérő, s az ellenkezője, sem. Az elefántcsonttorony is termelhet olyan értéket, ami aztán ki tud onnan tör­ni. S a művészetben egyéb­ként sem lehet megjósolni, hol, hogyan, miből kelet­kezhet érték. — ön sok műfajú kom­ponista. Egyidejűleg alkot eltérő műfajú darabokat, vagy pedig vannak (voltak) különböző korszakai? — Igyekszem összhangba hozni a megrendeléseket, és azt, amit amúgy is csinálni szeretnék, vagyis a külső és belső feltételeket. Ügy gon­dolom, az az igazán tehet­séges ember, aki bármi tör­ténjék is vele, bármilyen helyzetbe kerüljön is, min­denből ki tudja hozni a po­zitívumot. Arra törekszem, hogy a bennem meglévő gondolatokat, motívumo­kat, a külvilág elvárásaihoz igazítsam, de természetesen nem úgy, hogy közben le­szállítom a maganak szabott színvonalat.... Varga Mária (Fotó: Czele János) Hideg fény Táskámat a térdeimmel szo­rítva guggoltam, s hogy minél kevésbé akadályozzam a körü­löttem tipródó vásárlókat, szinte rátapadtam a polcra. A „Ra-Re" sorozat frissen megjelent köteteit mustrálgat- tam, majd összeszedtem belő­lük néhányat felegyenesed­tem - a táskát hagytam a földre csúszni -, és összehúz­va magam megkíséreltem még kisebb teret elfoglalni. Kinyitottam az egyik köny­vet - a lapok sercegve váltak el egymástól —, elolvastam a borító fekete belső oldalára nyomott szöveget („Ha meghal az Isten, valakinek el kell te­metni.”), utána néhány centi­méterre az orrom elé emel­tem, és megszagoltam. Félig leeresztett szemhéjakkal, elré- vedve szagolgattam. (Szeretem az új könyvek il­latát.) „Műélvezetemben" szelíd, a tömeg mormogása felett le­begő női hang zavart meg. A mögöttem lévő polcrendszert megtöltő könyvek íróit sorolta. Élők és holtak. Én már átfé­sültem azt a részt. Próbáltam nem odafigyelni, de haszta­lan. Lassan közeledtek.- Van valami érdekes? — Türelmetlen férfihang vágta el a névzuhatagot.- Azt hiszem, nincs — mond­ta a nő nyugodtan.- Gyerünk! - horkantotta a férfi. Valami durván a derekam­nak vágódott, a vékony ka­bát alig fogott az ütés erejé­ből. Felszisszentem, és merev lábakkal, bokában megcsava­rodva, dühösen hátrafordultam. Hatvan év körüli, ősz hajú férfi volt a bűnös. A könyék- ben behajlított bal karjára akasztott vékony, fehér kamp- pósbot elállt a testétől, azzal „támadhatott". Tétován forgatta a fejét, szája némán, éppencsak rés- nyire nyílva tótogott, mozdu­latlan szemgolyóinak fehér­sége néha-néha átütött sze­müvege sötét lencséjén. Nem éreztem a tekintetét. „Jégszemű" gondoltam elpi­rulva. Ideges mosolyú sovány nő állt mellette-jobbra, bocsánat- kérőén felém tárt két kézzel. Biccentettem. Észre kellett vennie, „látom".- Valami baj van? - kér­dezte a férfi.- Semmi, semmi, gyerünk... — mondta a nő. Leemelte az öreg alkarjáról a botot, a kezébe adta, rá- hajlítgatta az ujjait, elindul­tok. Utat akartam nekik adni- segíteni! -, de egyszerűen képtelen voltam, a polc nem engedett. Nagy nehezen sikerült ki- evickélnünk a pénztárgépek­hez, óttuszakodtak a sorban állókon, az ajtóig. A nő előre engedte a férfit, megfordult, még egyszer széttárta a keze­it, és ő is kilépett a boltból. Matúz Gábor Jobbágyiban gyerekeknek Jobbágyiban a Polgári Vé­delem üzemi klubja gondos­kodik a gyerekek szünidei programjairól. Hétfőtől pén­tekig naponta 11—14 óráig húszféle mese- és rajzfilm, valamint ifjúsági kalandfilm közül választhatják ki a vi­deóba kerülőt. Ha csütörtök, akkor játékdélután van; a választékban: sakk, dominó, logikai játékok és társasjá­tékok, illetve videojáték 15- féle programmal. Pénteken­ként a zsibongóban asztali­teniszezhetnek. Szerepel még ajánlatukban hegyi túrá­zás, augusztus 14-én pedig szendvicskészítő versenyen vehetnek részt az érdeklő­dők.

Next

/
Oldalképek
Tartalom