Nógrád, 1988. augusztus (44. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-30 / 207. szám

1988. AUGUSZTUS 30.. KEDD NOGRAD 3 A FÜTÖBER bátonyterenyei gyárában 290 millió forint termelési értéket állítottak elő az idén augusztusig. A belföldi és tőkésmeg rendeléseken kívül az NDK-nak is szállíta­nak. — bp — KGYV-tervezőiroda: „amit a megrendelő óhajt” Egyedi álmok Már több mint húsz éve főhadiszállása a Kállai Éva utca egy teljes lépcsőháza a Kohászati Gyárépítő Vál­lalat salgótarjáni tervezőiro­dájának. Persze, induláskor, 1967 szeptemberében még kimondottan beruházás jel­legű megbízatások adtak fel­adatot a maroknyi csapat­nak, s a 13 gyáregységet számláló öntödei vállalat volt a gazda. A Centrolit- koncepció — A kisterenyei Gyula­rakodón egy nagy öntödét kellett volna létrehoznunk — emlékezik dr. Farkas I. , Zoltán irodavezető. — A Centrolit-koncepció néven emlegetett stratégia azonban ,az energiaválság korszaká­ban nem valósult meg, s a beruházási iroda idővel ter­vezőirodává alakult a KGYV fennhatósága alatt. Profilunk az irányítószervnek megfe­lelő gyártervezés, azon be­lül is főleg öntödék és ön­tödei gépek tervezése. — Nem volt nehéz az át­állás? — Rugalmasan sikerült megoldani, amiben fontos szerepet kapott szakember- gárdánk rátermettsége. Enél- kül például biztosan nem valósulhatott volna meg két jelentős exportvállalkozá­sunk. — Melyek voltak ezek? — Az egyik nagylélegzetű tervet 1979—80-ban készí­tettük a sömmerdai Robot­ron cégnek. A 3 ezer ton­nás, nyomásos alumínium- öntöde magyar vállalkozás volt, beruházási költsége­ként egymilliárd forintot je­gyeztek. Bösdofban 1982-ben amolyan bedolgozást vál­laltunk, mi készítettük az acélöntödei olvasztóművet. Ennél a témánál a kelet­németek egy japán cégtől rendeltek öntödét nemesacél­öntvények gyártására, így a távolkeletiek voltak a ge­neráltervezők. A mi irodánk az olvasztóművet tervezte, s ez alapján szállította le azt a KGYV. Itt a beruhá­zási költség 800 millió fo­rintra rúgott. — Mennyire kapásak ide­haza? — Általában négy-öt part­nerre] állunk egyszerre kap­csolatban. Kereslet egyéb­ként van, csakhogy az nem mindig fizetőképes. Érdek­lődnek, tájékoztatást kérnek tőlünk a különböző cégek, ám ezekből még nem lesz üzlet. A vállalatok behatá­rolt, szűkös beruházási le­hetőségeik miatt új létesít­mények tervezésére nem nagyon adnak megbízatást. Ellenben mostanában a kör­nyezetvédelmi megoldások és a rekonstrukciók iránt van igény. Jó példa ez utób­bira a Pásztói Szerszám- és Készülékgyár, ahol nemré­giben fejeztünk be egy jelen­tős rekonstrukciót. Az 1976- ban épített öntöde a jövő­ben még inkább számíthat a „kistőkések” megrendelé­seire, hiszen eredeti ezer­tonnás kapacitása a duplá­jára nő majd. Sokéves tapasztalat — Tudna-e rövid áttekin­tést adni azokról a megren­delőkről, akiknek tervet dol­goztak ki? — Többek között a mi ter­veink alapján építették meg a Kisvárdai Vulkán öntödét és a Balassagyarmati Fém­ipari Vállalat öntödéjét még a hetvenes években, vala­mint a Salgótarjáni Vasön­töde és Tűzhelygyár kupoló- kemencéjét és olvasztómű­vét, továbbá a Videoton nyo­másos alumínium- és precí­ziós öntödéjét. Emlékezetes feladat volt a Rába gömb­grafitos öntvényeket gyártó öntödei olvasztóműi beren­dezéseinek a tervezése, a budapesti EVIG-vasöntöde kupolós olvasztóműve gáz­tisztító és porelszívó meg­oldásának papírra vetése, valamint a szolnoki MEZŐ­GÉP törökszentmiklósi vas­öntödéje és az egri vasön­töde rekonstrukciója doku­mentációjának elkészítése. — Nem tartanak attól, hogy a kohászat immár régi problémái csökkentik a ter­vezőmunka iránti igényt? — Mint már említettem, előtérbe kerültek olyan irá­nyú megrendelések, amelye­ket a környezetvédelmi elő­írások szigorodása sürget. Ezek, valamint a vissza- visszatérő rekonstrukciók, s az a tény, hogy az önté- szetnek mindig ki kell szol­gálnia a gépipart, nem hagy minket munka nélkül. A gondok ellenére tehát bizo­nyos relatív szempontok pozitívan befolyásolják a KGYV tervezőmunkáját. Mindemellett szükség van arra, hogy minőségben is lépést tartsunk, hiszen ez a fejlődés elengedhetetlen ve­lejárója. — Apropó, minőségi ter­vezés! Képesek a legkor­szerűbbet is papírra vetni? — Öntödei megoldásokban képesek vagyunk erre. Csu­pán az szab gátat az ez irányú tevékenységünknek — fűzi az elhangzottakhoz az irodavezetőhöz hasonlóan 1967-től itt dolgozó Góga János technológiai osztály- vezető —, hogy hiába ren­delkezünk a szakmáról nap­rakészen informáló folyó­iratokkal, szakirodalommal, hiába vértezzük fel magun­kat a megfelelő tudással, ha a megrendelések ezeket nem követik színvonalban. — Ahogy az elketroniká- ban sokéves lemaradásban vagyunk, úgy, az öntödei gépekről is hasonló mond­ható el — teszi hozzá Far­kas I. Zoltán. — Hogyan látják a saját munkájukat és a lehetősé­geiket? — Az irodavezető válaszá­ban sokéves tapasztalat sű­rűsödik. Ahogy a megrendelő óhajtja — Minden finomítás nél­kül kijelenthetem: nehéz munka a tervezőtábla előtt állni és rajzolni. Ráadásul úgy rajzolni, ahogy azt a megrendelő óhajtja. Ugyan­is a megrendelő a készülő berendezés egy-egy fázisá­ban mást és mást gondolhat, amit a tervezőnek követnie kell a rajzokon. Határtalan felelősséggel jár a tervező- munka. Bátran elmondha­tom: tervezőmérnökeink, munkatársaink szeretik a szakmájukat. Nem szériater­mékek tervei készülnek ná­lunk. Nem lehet egy beér­kezett megrendelést egy tervrajzszámmal azonosíta­ni, majd pedig elküldeni. — No, és a lehetőségeik? — Az évek során számos olyan kapcsolatunk alakult ki, amelyekre építhetünk. Keresnek minket a megren­delők. Távlatokban azonban felelőtlenség lenne nyilat­kozni, mivel fokozódó ön­állóságunk, ami egyfajta magunkra való utaltságot is jelent, az ország más vál­lalataihoz hasonlóan bizony­talansági tényezőket is rejt magában. Benkő Mihály Társadalom biztosítási rendszer A reform koncepciója Önállá pénzalapként, valódi pénzintézetként Mint ismeretes, legutóbbi ülésén a kormány megvitat­ta a társadalombiztosítási rendszer reformjának kon­cepcióját. s annak elveivel, irányávai egyetértett. A Mi­nisztertanács álláspontja az, hogy a reform első lépése­ként 1989. január elsejével a társadalombiztosítás vál­jék ki a költségvetésből, alakuljon át decentralizált pénzalappá, s csupán az ál­lami támogatás útján kap­csolódjék a jövőben az ál­lami költségvetéshez. A társadalombiztosítás je­lenlegi rendszere ugyanis még az 50-es évek direkt irányí­tási rendszerének terméke, a gazdasági reform beveze­tése óta sem változott, s ma már nincs összhangban a közgazdasági környezet­tel, a formálódó szocialista piacgazdasággal. Bevételei és kiadásai nem állnak egy­mással szoros kapcsolatban, nem visel kockázatot, s a rendszerben lévő érdekeltsé­gi, gazdálkodási, racionali­zálási lehetőségek sincse­nek kihasználva. Ugyanak­kor a lakosság is egyre in­kább igényli a társadalom- biztosítás reformértékű fej­lesztését. mert szeretné pon­tosan tudni, hogy a rend- saer mit garantál, a befize­téseikért cserébe mi jár ré­szére. Az emberek maga­sabb. értékállóbb nyugdí­jat, családi pótlékot, általá­ban jobb megélhetési biz­tonságot is várnak a módo­sításoktól. Ahhoz, hogy a társada­lombiztosítás mindezeknek az elvárásoknak megfelel­hessen, lehetővé kell tenni, hogy önálló pénzalapként, valódi pénzintézetként mű­ködhessék, egyértelmű kap­csolatot teremtve a befize­tések és az ennek fejében ,.vásárolt” szolgáltatások kö­zött. A kötelező társada­lombiztosításnak a jövőben egységes, a társadalom egé­szére általános, átlagos szín­vonalú ellátást kell bizto­sítania, az ezt meghaladó igényeket pedig az' önkéntes biztosítási formák elégít­sék ki. A társadalombiztosítás működése nem képzelhető el állami garancia, állami támogatás nélkül. A kor­mányzat állami kötelezett­ségnek tekinti az állampol­gári jogon nyújtandó, fix összegű ellátásokat — csa­ládi pótlék, segélyek, mini­mális összegű alapnyugdíj —; az egészségügyi szolgálta­tásokat mindaddig, amíg át nem térnek annak társada- lombiztosíJ.ási finanszírozá­sára1; a régi reálnyugdíjaik re­álérték-veszteségének, a tár­sadalombiztosítás hiányzó tartaléktőkéjének vissza­pótlását; a munkanélkülise- gély-rendszert, amíg annak biztosítási alapú rendszere ki nem építhető; valamint a társadalombiztosítás igaz­gatási-ügyviteli feladatai­nak finanszírozását, amíg az önkormányzati forma nem teljesedik ki. A társadalombiztosítási járulékoknak pedig a nyug­díjbiztosítást, valamint a betegbiztosítást és a baleset- biztosítást kell fedezniük, ez azonban kezdetben a nyug­ellátások mellett csak a táp­pénzre, a gyógyszerekkel és a gyógyászati segédeszkö­zökkel kapcsolatos támoga­tásra, az útiköltség-téríté­sekre lesz elegendő. Később, az anyagi fedezet megte­remtésével a biztosítás az egészségügyi ellátások széle­sebb körére terjedhet ki. A reform megvalósításá­nak első lépése a társada­lombiztosítás leválasztása az állami költségvetésről. Az ezzel kapcsolatos pénzügyi számítások már megkezdőd­tek a Szociális és Egész­ségügyi Minisztériumban, az ügyben a végleges dön­tést a parlament hozza meg. A társadalombiztosítás tel­jes átalakítása még éveket vesz majd igénybe. Hosszú távon ’olyan biztosítóintézeti szervezet kialakítása a cél, amely különféle befekteté­sekkel gyarapítja vagyonát, abból javítja az ellátások színvonalát, s viseli tevé­kenységének kockázatát. Szerződéskötések százmillióért Lézerlaboralórium Tatabányán Bérmunkát vállal a TIT Három szerződést írtak alá a napokban a munkálatokkal megbízó Nógrád Megyei Be­ruházási Vállalat és a kivi­telező Nógrád Megyei Állami Építőipari Vállalat képvise­lői. Megállapodás született 24 lakás és az ezeket magába foglaló „B” jelű épület alat­ti tömbfűtőmű megépítésé­ről Balassagyarmaton, a Mik­száth Kálmán utcában. Az üzlet 50 millió forint értéket képvisel, a lakások és a fű­tőmű átadási határideje 1989. szeptember vége. A második szerződés értel­mében, a NÁÉV-esek 25 la­kást, egy OTP-fiókot és a Hungária Biztosítónak egy irodát építenek Bátonytere- nyén. A tennivalókkal jövő év novemberének végéig kell elkészülniük, s ezért 51 mil­lió forintot kaphat majd a vállalat. Idei feladatról szól a har­madik megállapodás, amely Salgótarjánban a nyugati vá­rosrész első ütemének terep- rendezését foglalja magában. Értéke 8 millió forint. Lézerlaboratóriumot ren­deznek be Tatabányán, a Tudományos Ismeretterjesz­tő Társulat Komárom me­gyei szervezetének stúdió­jában. Az egymillió forintos beruházással — a Központi Fizikai Kutató Intézet, a Budapesti Műszaki Egyetem, valamint a Tungsram Rt. szakembereinek segítségével — még az idén elkészülő laboratórium kettős célt szol­gál. Elsődlegesen ismeretter­jesztési, oktatási célra hasz­nálják. Ezért a fénytan iránt érdeklődő tanulóknak.,szak­kört szerveznek, a csopor­tosan érkező látogatók szá­mára pedig előadótermet alakítanak ki a laboratóri­um mellett. Emellett a TIT szakemberei' a Lézer ipari célokra való alkalmazását is .tervezik. A zömébenjjha- gyair, kis reSzhen pedig NDK-gyártmányú berende­zésekkel ugyanis sokféle munkafolyamatot — példá­ul távolságmérést, roncso­lás men te s any ag v i zsgó latot. mikroszkopikus hegesztést — lehet elvégezni. Az isme­retterjesztő szakemberek a berendezések sokrétű fel- használásában bízva remé­lik,- hogy e szolgáltatásuk iránt érdeklődnek majd a Komárom megyei vállala­tok, szövetkezetek. Fordító- irodát is működtet, népraj­zi füzeteket, és Barangoló címmel honismereti rejt­vényújságot ad ki • a Komá­rom Megyei. Munkásmozgal­mi és ‘ipartörténeti Múze­ummal együttműködve. S azontúl, hogy gazdasági vál­lalkozásokba fog, élénken reagált a gazdasági élet vál­tozásaira: előtérbe helyezte a közhasznú ismereteket nyújtó szakmai át- és to­vábbképző tanfolyamok szervezését, az-.1-988 89-es év-adra a hagyomáríyos elő­adások, sorozatok, nyelvtan­folyamok ■ mellett húszféle szakirányú tanfolyamot hir­detett meg a megye hét vá­rosában. (MTI) Mintegy két és fél mil­lió forintért korszerűsíti egyik szerelőcsarnokát az Elektronika Átvitel­technikai Szövetkezet patvarci üzemegysége. A korábban nyitott ol­dalú építményben már a befejezés előtt meg­kezdődött a szovjet ex­portra kerülő bemérő­hely műszeregyüttesé­nek a szerelése.

Next

/
Oldalképek
Tartalom