Nógrád, 1988. augusztus (44. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-29 / 206. szám

2 NOGRAD 1988. AUGUSZTUS 29., HÉTFŐ Magyar—román pártffötitkári találkozó Aradon (Folytatás az 1. oldalról.) Három és félórás volt a munkatalálkozó első megbe­szélése Grósz Károly és Ni- colae Ceausescu között. A 210 perces megbeszélésen nem tartottak szünetet. Ezután a kíséretek tagjai a fogadóterembe mentek, de hosszú várakozásra kénysze­rültek, mert Grósz Károly és Nicolae Ceausescu újabb Ceausescu beszédében ki­emelte: úgy értékeli, hogy a megbeszélések jól kezdődtek és pozitívan alakulnak „az­zal a közös akarattal, hogy megtaláljuk azokat az esz­közöket, amelyekkel erősít­hetjük tártjaink, népeink együttműködését, a jószom­szédi kapcsolatokat, azért, hogy bizalommal tekinthes­sünk a jövőbe”. Kifejezte reményét, hogy a megbe­szélések új kezdetet jelen­tenek a kapcsolatok fejlesz­tésében. Grósz Károly megköszön­te a meghívást, a kedves fogadtatást. „Pártunk meg­bízásából nyílt szívvel a leg­messzebbmenő együttmű­ködés szellemében jöttünk ide. A tárgyalás első szaka­sza arról győzött meg ben­nünket, hogy pártjaink, né­peink érdekében további együttműködési lehetőségek állanak előttünk. Meggyő­ződésem, többször kell ta­lálkoznunk, hogy egymás ál­láspontját megismerjük és a közös, jószándékú eszmecse­rékben az együttműködés lehetőségeit feltárjuk. Hi­szem, hogy nem elsősorban Elsőként Nicolae Ceausescu foglalta össze a tárgyalások tapasztalatait,* hasznosnak, szükségesnek ítélte a talál­kozót, amely jó eredmé­nyekre vezetett. A további­akban elmondta: a nyílt, elvtársi légkörben lezajlott nj.et'beszéléseke.n érintették a két ország és a két part kapcsolatait, véleményt cse­réltek az együttműködés fejlődéséről. Szó volt a ta­lálkozón a két ország életé­nek alakulásáról, valamint nemzetközi kérdésekről is. Rámutatott: „A kérdések széles körét megvitatva, azokból az elvekből indul­tunk ki, amelyek államaink kapcsolatainak alapjait ké­pezik, és amelyék benne vannak a két ország együtt­működési és barátságii szer­ződésében — hangsúlyozta. Megállapítottuk: mindkét nép érdiekei azt kívánják, hogy fejlesszük együttmű­ködésünket, megfelelően alakuljon a jószomszédi vi­szony mindkét fél gazdasá­gi és társadalmi haladása, a szocializmus építése, a ma­gyar és a román nép anya­gi és szellemi színvcnalá- rtaik emelése érdekében. Fontosnak ítéltük, hogy kap­csolataink szolgálják a szo­cializmus szélesebb körű érdekeit, az egységes Euró­pa megteremtésének ügyét, annak az egységes Európá­nak a megteremtését, amely a társadalmi rendszerek kü­lönbözőségére és minden nép ama jogénak tiszteletben tartására épül, hogy külső beavatkozás nélkül, saját akaratának megfelelően fej­lessze országát. Közös egyetértésre jutottunk abban — jelentette ki Nicolae Ceausescu —, hogy a gazda- sági-műszaiki-tudományos és kulturális együttműködés­ben, a különböző cserekap­csolatokban, mint pl. a tu­risztika, mindez megvalósít­négyszemközti megbeszélés­re vonult vissza. Ez negyven percig tartott és csak ezután jelentek meg a fogadóterem­ben, ahol Nicolae Ceausescu díszebédet adott vendége tiszteletére. Ezen részt vet­tek a kíséretek tagjai is. Televíziósok és fotósok pergőtüzében mindkét párt vezetője rövid pohárköszön­tőt mondott. szavakkal, hanem tettekkel tudunk hozzájárulni az egye­temes haladás ügyéhez, konkrét együttműködésben nyilvánulhat meg szándé­kunk. A népeink közötti együttműködés hozzájárulás lehet az enyhülés és az em­beriség érdekében a béke ügyéhez” —. mondotta. Vé­gezetül sok sikert kívánt Románia népeinek a szocia­lizmus építésének útján, az RKP-nak, hogy vezető sze­repét maradéktalanul töltse be, és Nicolae Ceausescunak pedig jó egészséget. A díszebéd után Grósz Károly és kísérete rövid időre a részére fenntartott Maros folyó melletti Park Szállóba ment. Délután helyi idő szerint négy órakor kezdődött az újabb megbeszélés a kísé­retek bevonásával. A tanács­kozást követően az épület dísztermében nemzetközi sajtótájékoztatóra került sor. Ezen Grósz Károly és Ni­colae Ceausescu rövid beve­zető után válaszolt az újság­írók, tudósítók és riporterek kérdéseire. ható a jelenlegi körülmé­nyek között: nevezetesen, hogy szükség van a tapasz­talatcsere kiszélesítésére, hogy jobban megértsük egymás országának problé­máit, hogy megtalálhassuk az együttműködés lehetősé­geit mind szélesebb terüle­ten, — Vannak olyan kérdé­sek, amelyekben nézetkü­lönbségek maradtak — utalt rá a román főtitkár. Abban egyeztünk meg azonban, hogy előtérbe kell helyezni azokat a témákat, amelyek­ben azonos, vagy nagyon közeid az álláspontunk. Az általános kérdéseket illető­en pedig tovább kell mun­kálkodnunk álláspontjaink közelítésén, azon, hogy az együttműködés során megér­tésire jussunk azokban a témákban is, amelyekben továbbra is nézetkülönbsé­gek vannak. Abból indulunk ki, hogy a szocializmus or­szágonként különböző felté­telek között épül — minden {jártnak és népnek önállóan kell megválasztania a szo­cialista építés útját. Maga az' élet is bebizo­nyította, hogy ez az egyedü­li helyes út ebben az irány­ban. A mostani megbeszélés során ebben a kérdésben megegyeztünk. Ügy véljük: amennyiben egyes általáno­sabb elméleti vagy gyakor­lati kérdésben vannak is né­zetkülönbségek közöttünk, ezeket nem kell eltúlozni, arra törekedjünk, hogy job­ban megértsük egymást, he­lyezzük előtérbe azokat a témákat, amelyekben közös az álláspontunk. Elmond­hatjuk, hogy a legtöbb kér­désben, beleértve a szocia­lista építés kérdéseit is, kö­zös álláspontot sikerült ki­alakítani. Maradtak még meggondo­landó és megvitatandó kér­dések természetesen, de az a keret amelyben megegyez­tünk, jó és széles perspek­tívákat nyújt, így népeink és pártjaink között az együttműködésben. A tár­gyaláson abból a felelősség- tudatból indultunk ki, ame­lyet valamennyien érzünk népeink és pártjaink iránt, hogy az évszázadok óta szomszédságban élő népe­inknek fejleszteniük kell a kapcsolatokat, a barátságot, s nem létezik más út, mint az együttműködés annak ér­dekében, hogy biztosíthas­suk a haladást, a jólétet és a függetlenséget minden nép számára. Az egyetlen, aki eldöntheti, hogy milyen politikát folytatunk, az a> adott ország népe. Senki sem tekintheti magát az igazság letéteményesének, valamennyi kérdésben. Nicolae Ceausescu végül kifejezte meggyőződését, hogy a most született meg­egyezések fontos mozzanatai lesznek a két párt és a két nép további kapcsolatainak. Kijelentette: az RKP, annak vezetése mindent megtesz azért, hogy a magyar nép­pel és a magyar kommunis­tákkal való barátság és együttműködés tovább bő­vüljön. Ezt követően Grósz Ká­roly nyilatkozatában kifej­tette: nagy érdeklődéssel fo­gadta el az MSZMP Politi­kai Bizottsága Nicolae Ceausescu meghívását. — Nagy várakozással jöt­tünk, várakozásunkban nem csalódtunk — mondta. — A hasznos, nyílt, realista, jó légkörű tárgyalás alkalmat és lehetőséget adott arra, hogy eszmét cseréljünk két­oldalú kapcsolatainkról. Tá. jékoztathattuk a Román Kommunista Párt vezetését, az MSZMP törekvéseiről, megismerhettük vélemé­nyüket a kétoldalú kapcso­latokról valamint azt a gondolkodásmódot, aho­gyan román elvtársaink vizsgálják a szocializmus építésének kérdéseit.' Min­den kérdésről szót váltot­tunk, ami a magyar közvé­leményt, a párt tagságát foglalkoztatja, amely hatás­sal lehet jövőbeni együtt­működésünkre. Mint ahogy Ceausescu elv­társ is hangsúlyozta: a két nép, a két ország több száz éve ól egymás mellett ezen a földrészen jóban, rossz­ban. Voltak feszültségek, vannak nézetkülönbségek, amelyek zöme a múltból fa­kad, abból táplálkozik. A szocializmus ma még nem tudta mindezeket a problé­mákat feloldani. Erre együtt kell vállalkoznunk, hiszen ez elsősorban a mi ügyünk. Ehhez alkotó légkörre, nyílt­ságra van szükség. Ez a nyíltság és őszinteség lehe­tővé tette, hogy elismerjem' sok mindent nem tudunk egymásról, sok kérdésben hiányos az informáltsá­gunk. Vannak olyan kérdé­sek is, amelyek megközelí­tésében felfogásunk eltér. Ugyanakkor azt is tapasz­taltam, hogy szinte minden kérdésben segítő szándék­kal válthattunk szót, cserél­hettünk véleményt, és meg vagyok arról győződve, hogy közös akarattal a vitatott kérdések is megoldhatók. A sajtókonferenciát köve­tően ünnepélyes keretek kö­zött búcsúzott el egymástól Grósz Károly és Nicolae Ceausescu. A magyar és ro­mán zászlóval, valamint a két pártfőtitkár fényképé­vel díszített megyeháza előt­ti téren felsorakozott a dísz­őrség, amelynek tisztelgő sorfala előtt elvonult a ma­gas rangú vendég és ven­— Tárgyalásunkat »végig­kísérte az a felelősségtudat, amellyel népünknek tarto­zunk politikánk alakítása­kor, a szocialista világnak és az egyetemes emberi érde­keknek, törekvéseknek. Ha­sonló a véleményem tár­gyalópartneremmel: politi­kánk minősítése a gyakorla­ti tapasztalatok alapján elsősorban és mindenekelőtt népeinkre vár. Egyöntetűen arra töreked­tünk, hogy az együttműkö­dés lehetőségeit keressük, ezért mindenekelőtt a ter­meléssel összefüggő kérdé­sekben állapodtunk meg Ügy gondoljuk, hogy e téren mán eddig is szép eredmé­nyeket éráink el, de mégsem lehetünk elégedettek, hi­szen úgy látjuk: kölcsönö­sen nagy tartalékaink van­nak még. Mindenekelőtt a tudományos kutatás, a ter­melési kooperáció, a vegyes vállalatok működtetése, va­lamint az országainkon kí­vüli piacok feltárása hordoz még nagy lehetőségeket Fontosnak tartottuk kölcsö­nösen, hogy ne csak a po­litikusok, hanem a nép is folytasson diplomáciai tevé­kenységet. Ezért bátorítjuk a turizmust: népeink ismer­kedjenek meg egymás or­szágának életével, természe­ti kincseivel, adottságaival, élvezzék a barátságból szár­mazó előnyöket. Ügy látjuk, a történelmi múlt is sok kérdés feltárá­sát teszi indokolttá, ezért a történelmi vegyes bizottság munkájának bátorításában állapodtunk meg, s a kul­turális vegyes bizottságot is arra kérjük: szervezze kul­turális kapcsolatainkat, munkálkodjon a kulturális együttműködésen. Egyetér­tés volt közöttünk abban is, hogy közös haladó hagyo­mányaink ápolására az ed­digieknél nagyobb figyelmet kell fordítanunk. Közös szándékkal kiszélesítjük az újságírók cseréjét, hogy a tö­megtájékoztatás útjain ke­resztül is még több reális információt, ismeretet jut­tassunk el népeinkhez. Meg vagyok róla győződve, hogy találkozónk eredményes hozzájárulás volt az enyhü­lésért, a népek közötti együttműködésért kifejtett erőfeszítésekhez. Kijelent­hetem: a Magyair Szocialis­ta Munkáspárt elvi és poli­tikai kötelességének tartja, hogy minden korábbi jelen­legi megállapodást mara­déktalanul betartson és a politika eszközeivel szervez­ze az állam, a társadalom, a gazdaság különböző szer­vei közötti kapcsolatok el­mélyítését. Személyes meg­győződésem, hogy rendsze­resebben kell találkozniuk pártjaink vezetőinek, az ál­lami és a társadalmi szer­vek intézmények irányítói­nak, hogy ne csak a nagy egészről, hanem a részekről is több ismeretünk legyen — mondotta végezetül Grósz Károly. Élve az alkalommal, sok sikert kívánt a Romá­nia népeinek a szocializmus építéséhez. A nap folyán Szűrös Má­tyás koszorút helyezett el az aradi vértanúk emlékmű­vén. A kegyeletes megeml^ kezésen jelen volt Szűts Pál déglátója. Felcsendült a ma­gyar és a román himnusz, majd Grósz Károly és Nicolae Ceausescu búcsút vett egymástól. Ezt követő­en, az MSZMP főtitkára gép­kocsiba szállt, elindult Ma­gyarország felé. Grósz Károly és kísérete az esti órákban hazaérke­zett. A magyar—román tárgyalásokról közös közle­ményt adtak ki. (MTI) Nicolae Ceausescu és Grész Károly rövid pohárköszöntöje Nemzetközi sajtóértekezlet Ünnepélyes búcsúztatás Befejeződő«« a KISZ KB ülése Országos KISZ-értekezlet novemberben A KISZ Központi Bizott­sága szombaton befejeződött kétnapos ülésén módosítások­kal elfogadta a párt ifjúság- politikájának korszerűsítésé­re vonatkozó javaslatot, meg­erősítette az országos KISZ- értekezlet összehívásától ho­zott korábbi határozatát, dön­tött annak időpontjáról és helyszínéről, valamint a kül­döttek kiválasztásának rend­jéről. Határozott a következő KB-ülés időpontjáról és napi­rendjéről is. A testület megerősítette korábbi határozatát az orszá­gos KISZ-értekezlet össze­hívásáról. Időpontjául a no­vember 18—20. közötti idő­szakot jelölte meg, helyszí­néül pedig Székesfehérvá­rott. a Videoton oktatási közponját választotta. (MTI) Megyei tanévnyitó Sziigyben (Folytatás az 1. oldalról.) tást, és egyre többen lesz­nek olyanok, akik a peda­gógiai munkát szabályozó 'rendelkezések nélküli is tud­ják dolgukat. A felelősség- teljes alkotás, a megújulás az oktató-nevelő munkában is nélkülözhetetlen. Társadalmi folyamataink, politikai intézményrendsze­rünk és gazdaságunk átala­kítása megköveteli tőlünk, hogy szorosabb kapcsolat létesüljön az élet és az is­kola között. Az ókori böl­csek gondolata: nem az is­kolának, hanem az életnek tanulunk — ma ismét rend­kívül aktuálissá válrt. Átala­kulás, fordulat, reform, igényesség, fegyelem, taka­rékosság és megannyi más fogalom megértésre, peda­gógiai fogadtatásra vár ne­velési intézményeinkben. Az alapkészségek — például írás, olvasás — kialakítása és a korszerűségre nevelés együtt megvalósítandó fel­adat — hangsúlyozta Gon­dos János. Ma már az egyszerűbbnek tartott teri- nivalókat is csak az eddigi­eknél megalapozottabb mű­veltséggel lehet elvégezni, több tudásra, nagyobb szak­ismeretre van szükség, S társadalmi és gazdaságii át­alakítási programunk sike­re nem kis részben attól függ, hogy a tudás milyen gyorsan hasznosul az egész társadalom javára, hogy az emberek felelősségérzete, erkölcsiiságe mennyire felel meg szocialista fáradal­munk mai követelményei­nek. Ezek a tulajdonságok spontánul aligha képesek készséggé formálódni; erre nevelni kell a pedagógus, a szülő, az ifjúsági és gyer­mekszervezetek, az egész társadalom összefogásával, koordinált tevékenységével. A megyei pártbizottság titkára ünnepi beszéde be­fejező részében elmondotta, hogy megyénk oktatási in­tézményei felkészültek az új feladatokra, s az oktatást irányító állami, tanácsi, szervek, intézmények — a nehezebb körülmények kö­zepette is — jelentős erőfe­szítéseket tettek annak ér­dekében, hogy ne csökken­jen az oktatás színvonala. Bejelentette, hogy a megyei tanács — a korábbi évek törekvéseinek folytatásaikép­pen — saját erőforrásaiból 16,5 millió forintot biztosít soron kívüli béremelésre, ami a nevelők többsége szá­mára újabb 5 százalékos nö­vekedést jelent. Az avatóünnepség végén kitüntetéseket és pénzjutal­makat adtaik át az építésben és a társadalmi munkában élenjáróknak. Boros Sándor, a megyei tanács elnökhe­lyettese a művelődési mi­niszter Kiváló Munkáért ki­tüntetését adta ált Máté Sán­dornak, a szécsényi építő­ipari szövetkezet elnökének (posztumusz), Kiss István kubikos-brigiádvezetőnek és Marké Antal tanácselnök­nek. Ugyanilyen kitüntetést kapott a MÉM-től Kiss László művezető. A helyi alapítású Községeinkért em­lékplakettet 14-en kapták meg, és számosán vehettek még át különböző elismeré­seket, jutalmakat. Befejeződtek a Karancsi napok (Folytatás az 1. oldalról.) boltban százezrekért korsze­rű traktor, ha az a kister­melő számára elérhetetlen, esetleg szükségtelen, s a ké­ziszerszámok kínálata szinte már szégyellni való. A kedvezőtlen adottságot jól tükrözi, hogy a megye földjeinek aranykorona-ér­téke átlagosan 16, szemben az országos 21-el — mon­dotta dr. Halaj Ignác, a megyei tanács mezőgazdasá­gi és élelmezésügyi osztá­lyának vezetője. A kister­melés szép eredményeiben jelenleg 60 ezer család osz­tozik szűkebb pátriánkban, s ez a szektor állítja elő a bruttó mezőgazdasági ter­melés 40 százalékát. Dr. Gergely Sándor, a há­zigazda tsz elnöke kisterme­lésre alkalmas területek át­adását jelentette be, majd a TOT, a megyei tanács és a Karancs Mgtsz elismeréseit adták át az élenjáró kisgaz­dáknak. A kétnapos tanácskozás során megjelent dr. Papócsi László MÉM miniszterhe­lyettesnek tettük fel a kér­dést: — A kedvezőtlen adottság, s a kilábalást nehezítő „el- vonásos” pénzügyi politika hatásaival (szanálás, felszá­molás) hogyan kíván meg­birkózni a kormány? — A kedvezőtlen adott­ságú mezőgazdasági üzemi körnek egy kihívással kell szembenéznie. Az eddigi módszerek — beleértve a támogatásokat is —, nem tarthatók fenn, mert nem késztetnek szerkezetváltásra. A szigorítás egyfajta üzenet. Első megközelítésben várha­tóan növelheti a vesztesé­ges kört, illetve a szelekció nagyobb lesz: egyes üzemek javuló, többségük romló gazdasági helyzetbe kerül. A megoldás a támogatások korszerűsítésében, a bank­tőke célszerűbb felhasználá­sában keresendő, de döntő­en azzal függ össze, hogy ahol nem lehet a bővített újratermelés feltételét meg­teremteni, ott váltani kell a szervezeti formát, a tevé­kenységi kört, esetleg haté­konyabban kell bekapcsolód­ni integrációkba, vagy vál­tani kell aN vezetést. A gaz­dasági élet válságban van, de ez a válság azért lehet pozitív is, mert új lehető­ségeket, feltételeket teremt; mi most arra törekszünk, hogy minden adminisztratív akadályt eltüntessünk a vál­lalkozások szabad útja elől! — mondotta dr. Papócsi László. (németh)

Next

/
Oldalképek
Tartalom