Nógrád, 1988. augusztus (44. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-27 / 205. szám
A NÖGRÄD Diósjenőn Tűzpászta százéves málnai , Nagy becsben tartják azt a kilencvenöt éves szerkezetet Diósjenőn, amelyhez immár százéves múltjukat is kötik. Az új Zsuk-kocsi mellett az öreg jószágot kenegeti társadalmi munkában Juhász László, a helyi Villtesz-telep dolgozója. — Ez a kocsifecskendő 1893-ban készült, át kell festeni az ünnepre, amit szívesen vállaltam. A községi tűzoltó-egyesületnek együttműködési megállapodása van a Villtesz-brigáddal. Tizenhárom éves fia, barátjával együtt, körülötte sürgölődik. A nyári szünet ráérős napjaiban a kí- váncsiskodás hajtotta őket ide, hiszen ilyen régi ko- csifecskendőt nem mindennap • láthat az ember gyereke. Juhász László bemutatja nekik, hogyan működtették ezt' valamikor a diósjenői önkéntes tűzoltók, s hozzáteszi, ez bizony még ma is üzemképes lenne. Ez az ünnepre készülődő szerkezet még hallotta valamikor a tűzoltónótát, amire már igen kevesen emlékeznek a faluban. Újvári János bácsi felesége azonban még eldúdol belőle egy strófát: „Tűz van, tűz van a faluba’ szertár előtt megszólal a trombita. Tűzojtók mentsük meg a házikót, egy hét múlva megtartjuk a kézfogót.” ^ Az asszony emlékei még jobban élnek: — Tűzojtó vöt már az Uram huszonkilencberj. is, amikor összeálltunk,' pöröl- tem is vele, mert ő gyakorlatokra járt, én meg maradtam itthon a jószágokkal, magam etessek, itassak. No, hát az igaz, szépek voltak, amikor egyenruhában vonultak. „. Azért a nyolcvanéves Újvári János is emlékszik még, milyen is volt hat évtizeddel ezelőtt az önkéntes tűzoltók munkája Diósjenőn. — A nagy nyári munkák idején mindig volt két ügyeletes ló, hogy azonnal indulni tudjunk a fecskendővel, ha tűz lett valahol. Trombitával meg félrevert haranggal jelezték a tüzet, ázál.más házak voltak akkoriban, ezek gyakran lángra lobbantak, ott voltam sok tűzoltásnál. Néztük azt is mindig, ott van-e a kazlak mellett a szerszám a tűzoltáshoz: a pemete, a kapacs, a szikracsapó... Ma már jórészt ismeretlen tűzszerszámok ezek. azt is mondhatnánk, helyükbe a tűzcsapok léptek, amiből összesen hetvenhat darab van Diósjenőn, általában közkifolyók mellett, s az oltóeszközökkel felszerelt Zsuk-kocáiról könnyen összeállítható a fecskendő. Meg is kérdezzük a tanácson Valyó József igazgatási főelőadótól, a községi tűzoltó-egyesület elnökétől, hogyan szervezné meg az oltást, ha valaki most beszaladna a tanácsra, és azt mondaná, tűz van az egyik háznál. — Jó helyre jönne — feleli. — Mindjárt átmennék a tűzoltószertárba, beugranák a tűzoltókocsiba, s indulnék az emberekért. Hattíz olyan embert gyorsan össze tudnék szedni. akik — attól függ, hogy milyen nagy a tűz — értenek a tűzoltáshoz segíteni tudnak. Megállapodásunk van ugyanis a Villtesz-üzemmel, hogy ilyen esetben a karbantartó brigádtól jönnek segíteni. öt éve elnöke az egyesületnek Valyó József, azelőtt titkári tisztsége volt. Komolyabb tűzesetre csak úgy hét-nyolc évvel ezelőttire emlékszik, amikor az erdészetnél a fatelep égett, és ■elsőként a diósjenői tűzoltók érkeztek a helyszínre. Egész egy órán keresztül tartották a tüzet, akadályozták meg a továbbterjedését. Azután érkeztek meg Vácról. Balassagyarmatról, Rétságról az állami tűzoltók. Azt mondja, akkori beavatkozásukkal körülbelül kétmillió forintos tűzkárt akadályoztak meg. Tény, hogy több éve nem kellett a községbe kihívni a hivatásos tűzoltókat. Apróbb bozót- és avartüzek- nél gyorsan megjelentek az önkéntesek, s nem lehetett komolyabb baj az esetekből. A diósjenői önkéntes tűzoltó-egyesületben ma huszonhat aktív tag dolgozik, s tizenketten vannak pártoló tagok, nagyrészt . idősebb emberek, akik régebben aktívan munkálkodtak. A községi tanács számláján elkülönítve évente 27 ezer forintot kapnak a helyi termelőszövetkezettől és 10 ezer forintot a Villtesz- től. eszközeik fejlesztésére. Bevételük származik még abból is, hogy a klubhelyiségüket bérbe adták a víz- társulatnak. A tűzoltók felkészültségét nemcsak abban mérik, hány tüzet. mennyi idő alatt oltottak el. Nagyon fontos a megelőzés és a verseny. — Az idén májusban Szé- csényben a felnőttek versenyében tizenöt másodperces fölénnyel nyert versenyrajunk — mondj*a Valyó József. — Jól jött ez a győzelem most, a centenáriumra. kár,, hogy megyei versenyt ebben az esztendőben nem rendeznek. Jól szerepel a versenyeken az utánpótlás is. az iskola fiú és leány tűzoltóraja. akikkel egyik önkéntesünk. Békési Gyula tanár foglalkozik. A százéves egyesületet múltja kötelezi, azt mondják róla, a hatvanas évek végén, a hetvenes években élték fénykorukat. amikor egy csupaszív ember, Csur- ja Sándor volt a parancsnok. Legendák fűződnek tevékenységéhez: hogyan hozta ki a vízbe esett embert, vizes ronggyal a száján, hogyan mentett ki gyereket égő házból... (De ő már nincs az élők sorában, talán lesz valaki még. aki az egyesület történetéről szólva róla is megemlékezik.) 1 Nemcsak névrokona á valamikori parancsnoknak Csurja József, a Villtesz- üzem gépbeállítója. a sajtolóműhely csoportvezetője. aki három évtizedet tud már maga után a tűzoltó- égyesüíetben. Kitartó ember, pedig azt mondja, ma ennek az egyesületi tevékenységnek nincs olyan tekintélye mint volt valamikor. — Beszélgettem idősebbekkel. akik a húszas években voltak tűzoltók. Azt mondják, akkoriban ők maguk, de a faluban mások ;s megtiszteltetéSjnek tekintették, ha valaki az önkéntes tűzoltó-egyesület tagja lehetett. Manapság az embereket jobban leköti az élet. az anyagiak, a háztáji. A tűzoltóegyletnek múltja van, még tizenöt-húsz esztendeje is. ha tűzoltóversenyt rendeztek, az egész falu elment megnézni. Ha máshová utaztunk versenyre, Jenőről egy teljes busz- nyi drukkert tudtunk szervezni. Csurja József joggal emlékezhet a versenyekre, mert maga is huszonöt éven át volt a versenyraj tagja, s nem egy országos rendezvényen érték el kiemelkedő eredményt. De nemcsak versenyekre járt, tüzet is oltott: a hatvanas évek elején, amikor egy . öreg ház kigyulladt Diósjenőn. akkor volt az első kivonulása, még’ a kocsifecskendővel. Leégett ugyan a tetőzet, de a belső berendezést sikerült kimenteni s nem terjedt át a tűz a gyors közbelépés miatt a szomszéd épületre 'sem. I A centenárium kapcsán — 1888. május 19-én hagyta jóvá a diósjenői tűzoltó- egylet alapító okiratát a királyi belügyminiszter viaszos pecsétje — jórészt a múltról beszéltünk pedig van jelene és jövője is az egyesületnek. Ott , vannak szervezetten a társadalmi munkákon: segítettek az iskola építésénél, javították a diósjenői tó oxigénellátását a horgászok kérésére, saját felszerelésükkel lemossák a termelőszövetkezet kombájnjait. és egy igazán testhez álló munka — tűzpász- tát készítettek az erdők körül. a parkírozóknál. A jövőt pedig — amellett. hogy a múlt is erre int — a fiatalítás jelenti: ma is tízfős versenyrajban húsz-harminc év közötti fiatalok készülődnek a versenyekre. Az egyesület meg a centenáriumi ünnepségre készül: szeptember ■ utolsó szombatján, 1 egyenruhában, kocsitfecskendővel s a mostani tűzoltóautóval, fúvósok kíséretében vonulnak végig a falun az önkéntesek. s az egész napos rendezvényt olyan program zárja este. amilyen már régen volt Diósjenőn: tűzoltó- bál. Zsély András Esős disputa a tűioltószertár előtt fffe Csurja József: Busón yl drukkerrel mentünk..; Sisakpróba — játékból Ojvári János és felesége Kilencvenöt esztendős kocsifecskendő ♦ t Tűz-víz embere az egyesületi elnök — Képek: Kulcsár Jásseá—•
