Nógrád, 1988. augusztus (44. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-01 / 182. szám

1988. AUGUSZTUS 1., HÉTFŐ NOGRAD 3 Az adószakértő válaszol Társulások kedvezményei Egy fogadónap tükrében Képviselő vagy szupertanácstag? Az 1988-al megelőző idő­szakban víziközmű-társulást hoztunk létre. Beruházá­sunk nem valósulhatott meg, nem is terveztük az áfa- rendszer bevezetése előtt. Az 1988-ra áthúzódó mun­kákra a kivitelező felszá­mítja a 25 százalékos áfa-t. Ez a lakosságnak elviselhe­tetlen terhet jelentene. Té­lő, hogy a többletköltségek megjelenése veszélyezteti a régen várt, ivóvízzel való ellátásukat. Nem kaphatna-e a kivitelező vállalat áfa alóli felmentést? (Egy aggódó bizottsági tag) Nem kell községünknek aggódnia. A támogatások rendiéről szóló 42 1988. (V. 31.) MT számú rendelet ér­telmében lehetőség van ar­ra, hogy az 1987. december 31. napját követő beszerzé­seiket terhelő általános for­galmi adó összegét a vízi- íközmű-társulások 100 szá­zalékban visszaigényelhe­tik, illetve a lakossági pénz­eszközök bevonásával meg­valósuló beruházásaikat ter­helő áfa-nak megfelelő összegű támogatásban ré­szesülhetnek. Gázvezeték építésére tár­sulást szeretnénk szervezni. Ügy hallottuk, hogy a gáz­társulásokat nem illetik meg olyan kedvezmények az áfa-t illetően, mint a . ví­zitársulásokat. Igaz ez, vagy mi várha­tó ezen a téren? (Közös községi , tanács szakigazgatási szerve) Valóban igaz, hogy az egyéb közműberuházásokat — gáz, villany, útépítő — megvalósító társulásokat az áfa-törvény nem részesíti hasonló kedvezményben, mint a víziközmű-társulá- sokat. Ezek a társulások az általános forgalmi adóról szóló 1987. évi. V. törvény alapján nem minősülnek adóalanynak, ezért tagjaik­nak, a beszerzéseket terhelő áfa nem téríthető vissza. (Szeretném megemlíteni, hogy a gázközmű-beruházá­sokhoz kapcsolódó beszer­zéseket terhelő áfa-t egyéb­ként az adóalanynak minő­sülő üzemeltető vállalatok sem igényelhetik teljes egé­szében vissza — 80 száza­lékban azoknak is viselni kell a terheket a folyó év­ben. Az Országgyűlés nyári ülésszaka is elismerte, hogy a lakosságnak is növekvő többletterheket jelent ezek­nek a közműberuházások­nak az áfa-ja; de gazdasá­gi helyzetünk nem engedi meg ezeknek a terheknek akár egyedileg, akár általá­nos formában, vagy állami támogatással való ellensú­lyozását. Az illetékes bizott­ságok felhatalmazást kap­tak további vizsgálatra és várhatóan a szeptemberi ülés fog dönteni a népgaz­daság erőforrásaiból ren­delkezésre álló tartalékok függvényében. Kényelmes munkakörül­ményeket kapott Palotás­halmon az országgyűlési képviselő: a fogadóórák ide­jére Markolt Gergelyné ta­nácselnök átengedte a dol­gozószobáját Sándor Gá­bornak. A pásztói székhelyű választókerület képviselője, az érdeklődésre sem panasz­kodhatott: a NÓGRÁD-ban megjelent előzetes hírve­résnek, a plakátoknak kö­szönhetően igen sokan rá­nyitották az ajtót. A taná­csot és segítséget kérők zöme azonban szarvasgedei illetőségű választópolgár volt, de erről majd később. Mindenekelőtt azt tudakol­tuk: Sándor Gábor, hogyan választja meg a helyszínt, hol tart fogadónapot? — A képviselői munká­ban nélkülözhetetlen, hogy minél több településen megforduljon az ember, a találkozásokra számos lehe­tőség nyílik. A fogadónapok helyszíneinek megválasztá­sánál messzemenően figye­lembe veszem, hogy hová jutok el ritkábban, hol nem voltam falugyűlésen, más, egyéb közéleti fórumon. A szándék érthető, a pél­da azonban most kevésbé ül, hiszen Palotáshalmon a tanácsi rendezvényeknek is gyakori, vendége a választó- kerület képviselője. S ha a •nostani fogadónap kapcsán a tanácselnöki dolgozószo­bát említettük, a kényelem mellékes szempont. A fon­tosabb előnyt így említette Sándor Gábor: — A helyszín alaposan megkönnyítette a munká­mat. Egy-egy panasz, ész­revétel nyomán csak azt kellett mondanom: kis tü­relmet kérek. Mentem a ta- náéselnökhöz, a végrehajtó bizottság titkárához. más szakemberekhez egy-egy dokumentumért, rendezé­si tervért — máris megvolt a válaszom. E gördülékenvségen le­hetne lelkezdezni, várjuk azonban ki a véggt! Csinál­junk egy leltárt: mivel is kopogtattak a képviselőhöz, miben kérték a segítségét? — Elsőként egy idős asz- szonv keresett, áldatlan helyzete megoldását remél­ve. Vegyes tulajdonú ház­ban lakik, a „társ” elköltö­zött, a tulajdonrésze erősen megrongálódott, s azzal fe­nyeget, hogy a romos épü­letrész magával rántja az idős asszony lakrészét is. Az első olyan pillanat következett, amikor a kép­viselő feállt és kisétált a végrehajtó bizottság titkárá­hoz. A tájékozódás nem volt haszontalan. Ismerik jól az ügyet, több felszólí­tást is kapott a hanyag tu­lajdonos — érdemi válasz azonban nem érkezett tőle. Mi várható? Megoldás és happy end: talán már a jövő héten egy kényszer- bontás pontot tesz az ügyre. Kérdezném, hogy miért kell ezért a képviselőnek Palotáshalomra'menni; pos­tás szerepet vállalni — de- folytassuk inkább a leltárt. — Sok szarvasgedei pol­gár keresett fel. Amikor a települést közös tanácsi igazgatás alá vonták. Gedé* re is készült rendezési terv, s most azt panaszolták: a lehetőség és a szándék nem esik egybe. Magyarán: a terv nem ott engedélyez, ahol a gedeiek építkezni szeretnének. Mit mondha­tok én erre? Annyi bizo­nyos: a tervek kialakítása előtt nagyobb nyilvánosság­ra, több információra lett volna szükség. Más választóknak a ta­nácsiakkal való konzultálás után kedvezőbb választ ad­hatott a képviselő. Akik például a járdák rossz álla­potát panaszolták, azok meg­nyugodhattak: az út felújí­tását követően, talán már szeptemberben, aszfaltbur­kolatot kap a járda is. Megnőttek az igények a közvilágítással szemben is. Akik azonban több lámpa­helyet szeretnének, azok nem felejhetik el: minden­nek ára van, pénzre van szükség. — Hasonló az eset a víz­zel. Sokan szóvá tették a nitrátos ivóvizet, végső megoldást azonban csak az az ecsegi völgyzáró gát el­készülése hozhat. Ha lesz rá egyszer pénz... Mi mindennel kell egy képviselőnek foglalkozni... Mások azt kérik tőle: érje el, hogy a termelőszövetke­zet ne csak a méhészekkel közölje a légi permetezés idejét. Nem is beszélve a használt szerről, hiszen ezek az információk jelentősen segítenék a számom kister­melőt. Ügy tűnik, minden meg­oldódott a helyszínen, elvég­re még egy telekvásárlást is sikerült elrendezni a taná­csiak bevonásával. Kell-e valamit tovább vinnie,. va­lami panasszal házalnia a képviselőnek? — Az ellátást érintő sok­sok észrevétellel kapcso­latban alighanem ezt kell tennem. Márcsak azért is, mert az egyik választóm szerint a pásztói áfész egy május eleji panaszkönyvi bejegyzésre is elfelejtett vá­laszolni. Miről van szó? A gedeiek elkeseredett han­gon panaszolják a vegyes­bolt ellátását. Némi túlzás­sal üresek a polcok, az alap­vető élelmiszerek kínála­tával is tgond van. Liszt, cukor is hiányzik, kevés a tej és a kenyér, vaj és margarin csak időszakon­ként van. Jogosnak tartom a nyitva tartást illető kri­tikát is. Ennyi az ízelítő a „tárgy- sorozatból”. Sándor Gábor látja, hogy kissé csodálko­zom. — Nem ez az első eset, amikor az embernek az az érzése, valamiféle szuper- tanácstagnak tekintik a kép­viselőt. Azaz olyan ember­nek, aki majd elintéz hely­béli ügyeket, amelyek ilyen­olyan ok miatt megfenek­lettek. De mit csinál akkor a közvetlen választott képvi­selő, azaz a tanácstag? Sán­dor Gábor jogosnak tartja a csodálkozást és így kom­mentálja: — Az a gyanúm — s ezt a konkrét esetek megerősí­tik —, hogy nincs minden rendben a helyi kapcsola­tokban, a tájékoztatásban és véleménycserében. Job­ban a tanácstagok körmére kellene nézni, s azt hiszem, a népfront sem áll a helyzet magaslatán. S addig? Addig marad postásnak :— szupertanács­tagnak — az országgyűlési képviselő. Rövidre zárni a helyi kis ügyeket is. Kelemen Gábor A tőkéspiacokon is sikert arat a Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyár „Eniverzál” széntüzelésű kályhája, melyet a gyár szakemberei fejlesztettek ki. A termékből még az idén 1000 darabot exportálnak Ausztriába. _RT__ R társadalmi megújulás esélyei Együtt élni a konfliktusokkal Ma már tudjuk, naivitás volt azt hinni, hogy a szo­cializmus megszünteti az ér­dekkonfliktusokat, s a köz javát, mint vízmértéket alapul véve, minden vita gyorsan, hatalmi szóval rendezhető. Nem jön létre automatikusan, fájdalom- mentesen megegyezés pél­dául a Paksi Atomerőmű és Baranya megye (Ófalu) vitájában az atomhulladék­temető építéséről. A víz­mérték használhatatlan a bős—nagymarosi vízlépcső (.építését szorgalmazók és el­lenzők huzavonájában is. A társadalomban meglevő, különféle érdekek felszínre hozása, ütköztetése, kezelhe­tővé tétele idő- és türelem­igényes, különösen akkor, ha nincs kellő tapasztalat és kiforrott mechanizmus. A demokratikus hagyomá­nyok, a kellő vita- és poli­tikai kultúra hiánya is ne­hezíti a közmegegyezést: nagy a hajlam a demagógiá­ra egyfelől, és a népgazda­sági érdekek kinyilatkozta­tására másfelől. Sokféle érdek él egymás mellett társadalmunkban, egy részük szinte észrevét­len, más részük harsány, messze nem azonosak a ki­fejeződés, az érvényesülés esélyei. A különböző cso­portérdekek és érdekcsopor­tok viszont akkor is létez­nek és hatnak, ha nem kap­nak legális megnyilvánulási lehetőséget és mozgásfor­mákat. Jobb, ha ezek nyílt vitában megütköznek, mintha rejtve maradnak. Nem tagadható azonban az sem, hogy az utóbbi két-' Tiárom évtizedben kialakult a különböző szintű társadal­mi-gazdasági vezetők sajá­tos alkumechanizmusa, ám ez nem kapott nyilvánossá­got. Az ilyen informális al­kumechanizmusok közvetíté­sével kerülhetett sor az erő­sen vitatható vállalat-össze­vonásokra, az iparági re­konstrukciókra, a sorozatos szanálásokra, a vég nélküli szabályozási engedmények­re, vagy a reformfolyamat megállítására. A vaskohászat, a szénbá­nyászat nagy veszteségeinek felszámolása most azért okoz óriási gondot, mert még a legutóbbi években is számo- latlanul kapták az állami pénzeket beruházásra, ártá­mogatásra a központi irá­nyításba beépült, lobby köz­reműködésével. A változó társadalmi-poli­tikai környezet további új eleme, hogy a paternalista állami gondoskodás, az egyes nagy szervezetek és a ki­emelt tevékenységi körök feletti atyáskodás lassan kezd kihalni. Ám nem any- nyira az irányítási rend­szer, a hatalomgyakorlás tu­datos átalakítása miatt kö­vetkezett ez be, hanem sok­kal inkább azért, m,ert a „jótékonykodás” egyszerű­en lehetetlenné vált a gaz­dasági erőforrások elapa­dása miatt. A szocialista eszménye­ket, a távlati célokat ösz- szegző, kifejező elméleti té­telekből nem vezethetők le a gyakorlati lépések, a konkrét döntések, mint ahogyan azt a centralizált irányítási modell működte­tésénél korábban feltételez­ték. Az is nyilvánvaló: az aktív, felelősen politizáló ál­lampolgár nem szorítkozhat a központilag meghatározott feladatok végrehajtására, hanem magának is a tenni­valók kezdeményezőjévé, ih- letőjévé kell válnia. Vagyis a különböző intézmények, a párt-, az állam-, a társadal­mi szervek, a politika és a lakosság viszonya, munka- megoszlása megújításra vár. A korábban létrejött in­tézmények jobbára jelenleg is a centralizált irányítás módszereihez, a központi irányítás igényeihez igazod­nak. A meglevő szervezetek összegyűjtik és továbbítják az igényeket, de ritkábban rangsorolják, szelektálják, szintetizálják azokat. Vala­mennyi szervezet fejleszti például államigazgatási, kormányzati kapcsolatait, ám az egymás közti közeledés, informálás és érdekiintegrá- lás még fejletlen. Pedig a különböző szervezetek, egye­sületek sokszor egymás közt az államigazgatási appará­tusnál megnyugtatóbban tisztázhatnák egymást érin­tő-keresztező ügyeiket. Az érdekegyeztetés egyik legfőbb akadálya a bürok­ratizmus, az a tény, hogy a vezetők és a testületek nem függnek a tagságtól, így gyakran az állásfoglalásaik sem azonosak a tagság igé­nyeivel s ezért nem élvez­hetik annak bizalmát, támo­gatását. Döntéseikben egyéb­ként is túlteng a taktikázás, az egzisztenciális megfon­tolás, jobbára a hatalmi centrumok elvárásaihoz iga­zodnak. Az állampolgárok széles köre a társadalmi beren­dezkedést akkor ismeri el igazságosnak, ha megfele­lően kifejezheti érdekeit, ha aktív részese lehet a dön­tés-előkészítésnek. A társa­dalmi kontrolitól mentes hi­vatalok viszont többnyire okvetetlenkedőt, riválist látnak az érdekeltek szer­vezett fellépésében, s igye­keznek politikai, jogi eszkö­zökkel meggátolni hatalmuk korlátozását. A szakmai is­meretek, a felkészültség hiá­nyára, esetenként politikai veszélyekre hivatkozva megnehezítik, akadályozzák az egyesületek alapítását. Erkölcsi értékrendünk el­bizonytalanodása is részben az irányítás, a végrehajtás merev elhatárolásából,. a különböző szintek bürokra­tikus hierarchizálásából, a kölcsönhatások és vissza­csatolások hiányából követ­kezik. Az atomizáltság, a túlhajtott, nyers anyagi' ér­dek, a máról holnapra élés, a háttérbe szorított köztu­lajdonosi jog, az alacsony tőkehatékonyság jelzi, hogy az ösztönös jelenségek, a kerülőutak legalábbis meg­nehezítik a valós érdekek — így a hosszú távú, a kö­zösségi ihletésű és más ér­tékközpontú Hajtóerők — felszínre kerülését, érvénye­sülését. Senki nem hiheti, hogy a felismerést követően rende­leti úton, azonnal átalakít­ható a politikai mechaniz­mus. Szerencsére nem is nulláról indulunk. Egyebek közt ezt jelzi az Ország­gyűlés, a kormányzati mun­ka korszerűsítése. Az orszá­gos pártértekezlet döntései nyomán elkezdődött a sze­mélyi konzekvenciák levo­nása — az országos közpon­tok élén. Ennek következetes végigviitele, az új demokra­tikus politikai intézmény- rendszer kiépítése — tehát a tennivalók java — azon­ban még megoldásra vár. Kovács József

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom