Nógrád, 1988. augusztus (44. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-24 / 202. szám
1988. AUGUSZTUS 24., SZERDA NOGRAD 3 Több mint 5 ezer magyar szakember munkája nyomán tovább épül a kőolaj- és földgáztisztító üzem a szovjetunióbeli Tengizben. A nyugati li- cenc alapján készülő, két technológiai sort tartalmazó feldolgozó rendszer felépítésével — állami szerződések értelmében — a jam- burgi gázvezeték építésében vállalt kötelezettséget váltjuk meg. A VEGYÉPSZER koordinálásában részt vevő több mint 60 vállalkozó — közöttük nógrádiak is — két részletben, az év végén, illetve 1989. április 30-ig adják át az első technológiai sort beüzemelésre, beszabályozásra. Az épülő feldolgozó —, ahogy a szovjet név kezdőbetűinek rövidítéséből a tengiziek nevezik: a CPSZ-üzem A 31. AÉV kémcnyépítői dolgoznak 211 méter magasban Egy „BKV”-járat a tcngizi homokon (MTI-fotók) Nem a felismerés, hanem a kényszer irányít Beszélgetés Balázs Miklóssal, az MSZMP Hégrád Megyei Bizottsága osztályvezetőjével ( Jelenünk és jövőnk szempontjából egyaránt létkérdés, hogy a Nógrád megyei ipari, mezőgazdasági üzemek miként váltják valóra a part gazdaságpolitikája célkitűzéseit. Az idei első fél év teljesítményének főbb jellemzőit a közelmúltban tekintette át a megyei pártbizottság, a napokban pedig nyilvánosságra került, a Központi Statisztikai Hiva- lal megyei igazgatóságának jelentése. Az elképzelések és a tények szembesíléséről, időszerű gazdaságpolitikai kérdésekről beszélgettünk Balázs Miklóssal, a megyei pártbizottság osztályvezetőjével. — A kibontakozási program elfogadását követő év derekán, hogyan ítéli meg a gazdaság féléves eredményeit, azok összhangban vannak-e a stabilizáció céljaival? — Mind. nekelőtt arra szeretnék emlékeztetni, hogy a gazdasági-társadalmi kibontakozás megyei politikai feladatterve a népgazdasági egyensúly javításához való erőteljesebb hozzájárulást, a rugalmas piaci alkalmazkodást, a hatékonyság és versenyképesség növelését jelölte meg legfontosabb tennivalóként. Azt is hangsúlyozta, hogy ezekben az években határozott lépéseket kell tenni a relatív műszaki, technikai, gazdasági lemaradás csökkentésére; a termékszerkezet-korszerűsítés, a műszaki fejlesztés jövőt megalapozó gyorsítására. Elismeréssel szólhatok arról, hogy a megye ipara, miként évek óta, most is dinamikusan bővülő tőkésexporttal járult hozzá az egyensúlyi gondok mérsékléséhez. A hat hónap alatt megközelítőleg 34 százalékkal nőtt a nem rubelelszámolású kivitelből származó árbevétel. — A hatékonysággal, jövedelmezőséggel összefüggő elképzelések, hogyan alakultak? — Ellentmondásosnak tűnő, de a tervelőrejelzéseknek megfelelően romlott a jövedelmezőség." Az új adózási rendszerre való áttérés során a megye üzemeinek többsége a nyereség jelentős csökkenésével szá- molt. Sajnos, soha ilyen pontosan nem váltak valóra a prognózisok. — Mi ebben a sajátos? — Az előzetes népgazdasági szintű számítások azt jelezték, hogy az üzemek egyharmadának helyzete a hatékonyabb gazdálkodásnak köszönhetően javulná fog, másik harmadáé változatlan marad, míg a többieké romlik. Nos, a megye ipari üzemeinek döntő többsége az utóbbi kategóriába került. , — Az első fél évből mesz- szemenő következtetés aligha vonható le. Izgalmasabb arról beszélni: vannak-e jelei a kibontakozást megalapozó, a szerkezetátalakításra és a műszaki fejlesztés gyorsítására irányuló munkának! — Főleg kezdetinek mondható jelei tapasztalhatók, de néhány területen látunk konkrét intézkedéseket, kezdeményezéseket is. Például a kohászat ma döntően szocialista importra támaszkodik, az egymás közötti kapcsolatokban azonban mindjobban felszínre kerül a világpiachoz igazodás szüksége. Ez új árviszonyokat, a piaci munka újragondolását, új szerkezetátalakítási irányokat eredményezhet megyénkben. Az üveg- és kerámiadpar- hoz tartozó üzemek, véleményem szerint, a leginkább progresszív szerepet tölthetik be a megye gazdaságában. A fejlődés újabb lehetőségét nyújthatja az üvegipari üzemeknek az önállóvá válás, s szellemi bázisukon kiépülhet egy kutatási-fejlesztési központ. Az üveggyapotgyártást megvalósító magyar—japán vegyes vállalat a saját és külső erőforrások integrálásának jó példája. — Ezek szerint elégedettek lehetünk a hosszú távú fejlődést szolgáló lépésekkel? — "Szó sincs róla. A szükségesnél lényegesen kisebb az előrelépés, holott, a megye iparában komoly, felhalmozódott strukturális feszültségek vannak jelen. Az említett kezdeményezések csupán az elmozdulás csiráit jelenthetik, de remélem másoknak is például szolgálnak. Két alapvető gond azonban továbbra is fennáll. Egyrészt nagyon sok helyen ma sem jutnak túl a napi termelési, gazdálkodási problémákon, tehát nincs stratégiájuk sem. Másrészt a kedVező intézkedések jó része nem tudatos helyi felismerés, hanem kényszer szülte azokat. — S, mi várható ott, ahol hiányzik a felismerés, nincs kezdeményezés? — Remélhetően a piac és a közgazdasági szabályozók, valamint a helyi kollektíva érdekeltségi befolyása minél előbb ébresztőt fúj. Ma még sajnos több üzemben külső segítség, ösztönzés nélkül nehezen boldogulnak. Ezt felismerve legutóbb a megyei pártbizottság kezdeményezte, hogy szakértői bizottság vizsgálja meg a fejlődésben gondokkal küzdő gyárak, gyáregységek helyzetét és segítse elő a kibontakozást szolgáló helyi programok kimunkálását. — Említette a megye ipar- szerkezetének feszültségeit, melyekre gondolt? — Szerkezeti problémáink az elmúlt évtizedekben fokozatosan halmozódtak fel. Köztudott: iparunk nehézipar-centrikus és támogatásigényes. Hiányoznak az úgynevezett húzóágazatok. Különösen a nem önálló telephelyeken konzerválódott a korszerűtlen műszaki-technikai színvonal. Általában gyorsan avul a termékszerkezet, mindinkább jelentkeznek területi és foglalkoztatási gondok, ráadásul aligha lehetünk elégedettek a megújuláshoz nélkülözhetetlen szellemi háttérrel. — Az úgynevezett szellemi tőkéről mind több szó esik... — Indokolt is, hiszen lemaradásunk egyik fő oka a szellemi bázis hiánya, s ez döntő a fejlődés szempontjából. Hogy megyénkben miért alakult így, külön elemzést igényelne. Az okok között ott vannak a piaci kapcsolatok, kutatási, fejlesztési lehetőség nélküli gyáregységeik, amelyek termelési, végrehajtási feladatokat kaptak. Nincs igazi szellemi műhely sem. így a megye helyzete különösen nehéz, mert hiányoznak a műszaki fejlődés gyorsításához szükséges intellektuális feltételek. Figyelmeztető az is, hogy az utóbbi években több műszaki, gazdasági szakember távozott Nóg- rádból. Gazdaságstratégiai kérdés tehát, miként csökkenthető, hogyan hidalható át minél kisebb veszteséggel ez a lemaradás. Meggyőződésem, hogy leggyorsabban kell a kérdést politikai szintre emelni, megyei koordinációval orvosolni. Emellett persze nem csökkenthet a gazdálkodó szervezetek felelőssége sem a szakemberképzésben, át- és továbbképzésben. — Sokakat foglalkoztat manapság a szénbányászat helyzete. Az utóbbi időben egymásnak ellentmondó, gyakran érzelmeket felkavaró közlések is napvilágot láttak. Lesz, vagy nem szénbányászkodás megyénkben? — Ma annak a nagyobb az esélye, hogy a jelenleg is tartó eljárás után szanálják, és nem felszámolják a vállalatot. Szeretném hangsúlyozni, ez nem azt jelenti, hogy a vállalatot kisegítik a nehéz helyzetből, s minden mehet tovább a megszokott módon. A szanálási javaslat nagyon kemény követelményeket támaszt, s e közül a két legfon. tosabb: a fajlagos szénter- melési költség nem lehet több az importszén, illetve az azt helyettesítő olaj áránál ; a másik, hogy a vállalatnak központi támogatás nélkül kell nyereségesen gazdálkodnia. E követelmények elérése érdekében a vállalat vezetése kibontakozási programot dolgozott ki. A szanálás ezt jelenti, hogy a Nógrádi Szénbányák két-három év türelmi időt kap a megvalósításhoz, s ez idő alatt a működéshez még csökkent mértékű támogatásban részesül. A legfőbb, hogy a vállalat vezetése és. kollektívája vállalásai teljesítésével folyamatosan bizonyítsa, képes a szanálási megállapodás végrehajtására. Ellenkező esetben új döntési helyzet áll elő. Ami pedig a különböző híreszteléseket, publikációkat illeti, ezek jelzik, hogy menynyire sokszínű volt a döntés- előkészítésben részt vevők, véleményt nyilvánítók álláspontja, informáltsága. Előfordult, hogy nem kellően ellenőrzött, egyéni érzelmektől vezérelt vélemények is napvilágot láttak. Ezt én nem tekintem tragikusnak. A jövőben mindinkább hozzá kell szoknunk ahhoz, hogy a viták a nyilvánosság előtt zajlanak, a vélemények lehetnek olykor szubjektivek, kevésbé megalapozottak is. Az viszont igaz, hogy a híresztelések a bányászok között bizonytalanságot okoztak, nehezítették az egységes cselekvésre való mozgósítást. — A megyei pártbizottság mennyiben kapcsolódott bele a szénbányászat rendezésével 'kapcsolatos döntéselőkészítő munkába? Tartott-e védőernyőt a vállalat fölé? — Részt vettünk valameny- nyi — főhatósággal folytatott — tárgyaláson. Mindenekelőtt azért, mert a Nógrádi Szénbányák nemcsak az egyik legjelentősebb gazdasági egység a megyénkben, jelentős társadalompolitikai tényező is. Nem szabad elfeledni, hogy minden, a bányászattal kapcsolatos döntés megyénkben — a családtagokkal együtt — több mint tízezer ember sorsát érinti. Védőernyőről pedig szó sincs. Nem is lehet, mert a kibontakozást szolgáló megyei politikai feladatterv világosan megfogalmazza a szelektív fejlesztést, s ezen belül a veszteséges tevékenységek felszámolását szorgalmazza. Alapvető érdek Nóg- rádban is, hogy ne legyen jövője a tartósan veszteséges gazdasági egységeknek. Igaz, azokkal értettünk egyet, akik bizalmat szavaztak a bánya jelenlegi vezetésének vállalásai teljesíthetőségében. Meggyőződésem, hogy ez nem a meghirdetett szerkezet- átalakítás ellen hat. A bánya is csak a struktúra radikális változtatásával képes kilábalni nehézségeiből. — Eddig főként a hosz- szabb távra szóló tennivalókról beszélgettünk. Az év második felében milyen feladatok állnak a megye gazdasága előtt? — Legfontosabb továbbra is hozzájárulni a népgazdaság egyensúlyi helyzetének javításához. Ennek legfőbb útja a konvertibilis export növelése. A hatékony, jövedelmező gazdálkodás pedig a jövő fejlesztési forrásait biztosítja. A gazdaság kényszerpályája ebben nem engedhet meg uborkaszezont. Rövidebb távon, így az elkövetkező években is, azok a területek, ágazatok, szakmakultúrák teljesítményére támaszkodhatunk, amelyek már ma is viszonylag jól prosperálnak, illetve komparatív előnyökkel rendelkeznek. Mindenekelőtt a gépipar, az üveg- és kerámiaipar, valamint a kohászat és a könnyűipar egyes területeiről van szó. Az ott dolgozóknak kell, hogy közös feladataink . megoldásából mindinkább kivegyék részüket. Vannak vélemények, amelyek a következő egy-két évet az útkeresés, a várakozás időszakának tekintik. Ezt sugallja a kidolgozás alatt álló, következő reformintézkedésekre való várakozás is. — Az útkeresés véleményem szerint nem a most következő, hanem az elmúlt esztendők jellemzője volt. Ügy gondolom az okokat sikerült reálisan feltárni és a kivezető utat helyesen megjelölni. Ezt: tette a Központi Bizottság tavaly júliusi ülése, valamint az országos pártértekezlet. Ma azok várakoznak, akik nincsenek tisztában saját tennivalóikkal, nem akarnak vagy nem mernek vállalkozni. V Ez a magatartás azért sem helyes, mert fennáll az elszakadás veszélye a jövő évi népgazdasági terv irányelveiben is megfogalmazott reálfolyamatoktól. — Mi várható a megye gazdaságában, ha az Országgyűlés a jövő évi terv radikálisabb A változatát fogadja el? — Az A változat határozottabb fordulatvételt fogalmaz meg. Gyorsabb ütemű szerkezetátalakítással, a támogatások egyensúlyt javító, ‘ radikálisabb leépítésével számol, erőteljes politikai bátorítást ad a piacgazdaság kiszélesítéséhez, az adminisztratív korlátok megszüntetéséhez. Megítélésem szerint á megye gazdaságában átmeneti teljesítménycsökkenés, a feszültségek időszakos növekedése várható. Annyi bizonyos, az A változat az említett szerkezetátalakítási és műszaki fejlesztési feladatok gyorsabb ütemű megvalósítását igényli. Átmenetivé és nem elhúzódóvá a kedvezőtlen hatások akkor válhatnak, ha mihamarabb új, hatékonyabb, piacképesebb tevékenységek honosodnak meg a megye üzé- meiben. Már a jövő évi tervelőirányzatoknak is ennek tudatában- kell készülniük ! — Köszönöm a beszélgetést! M. Szabó Gyula Magyar építők Tengizben
