Nógrád, 1988. augusztus (44. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-22 / 200. szám
1988. AUGUSZTUS 22., HÉTFŐ NOGRAD 3 Az antennarendszer építése nem adókedvezményes Ez évben termelek virágot először. Tudom, hogy már foglalkozott a virágtermesztés adójával, de már ’ nem emlékszem, meddig adómentes a termesztés. Kérem, segítsen! (Egy nyugdíjas asszony.) Igen, márciusban és áprilisban volt erről szó. Az 1987. évi 16. számú tvr. 2. § b. pontjában foglaltak alapján a virágtermesztés vállalkozásnak minősül. Az üzleti nyereség 100 ezer forintig terjedő része mentes vállalkozói adó alól, az e fölötti rész 25 százaléka az adó. A vállalkozásból kivont jövedelemnek a személyes fogyasztásra kerülő része az 1987. évj VI. tv. 8. §-a alapján iszemélyi jövedelemadó terheli és az általános szabályok szerint adóköteles. A vállalkozó számlájából történő kifizetéskor a köziileteknek kell-e 1988. január 1. után adóelőleget levonni? (Költségvetési intézmény, kisszövetkezet és több érdeklődő.) Ez év január 1-től a vállalkozónak a közületi szervnél , való értékesítés („kifizetőnek” történő eladás szolgáltatásvégzés) esetén a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvény végrehajtására kiadott 38/1987. (X. 12.) MT- számú rendelet 22. § (1) bekezdése alapján nem kell előleget levonni. Ugyanis a vállalkozók is önadózók, így saját maguknak kell kiszámítaniuk az adóköteles. jövedelmüket1 és az ez után járó adó összegét. Társasházunk azt latolgatja, hogy kiépíti majd a központi antennarendszert, ami alkalmas lenne a kábeltelevíziós rendszer üzemeltetéséhez is. Kérdésünk: a fizetett hozzájárulás után az szja tv; 20. §-a (1) bekezdésének c. pontjában meghatározott adókedvezmény megilleti-e társasházunk lakóit? (Társasház.) A társasházak ellátását szolgáló antennarendszer és a kábeltelevíziós hálózat kiépítéséhez fizetendő hozzájárulás után a fenti adó- kedvezményt nem lehet igénybe venni, mivel az ilyen jellegű létesítmények megvalósítása — adójogi szempontból — nem minősül közműfejlesztésnek. Kisiparosként esetenként kapok műszaki ezakgrafi- kai megbízásokat vállalatoktól, bár képesítésem nincs, de a munkámmal meg vannak elégedve. Továbbra is szeretném ezt a munkát végezni. Végezhetem-e, illetve a tevékenység adóztatására milyen irányelvek vannak? (N. N.) A műszáki szakgrafikai tevékenység az szja vhr. 7. § (2) bekezdésének a pontjában nevesífetten szerepel így, ha kisiparos — a tevékenységétől függetlenül magánszemélyként — eseti megbízásként készít műszáki szakgrafikát, adóztatására tv. 6. § (1) bekezdésének b. pontjában foglaltak az irányadók. E jövedelem adóztatását nem befolyásolja az a körülmény, hogy egyébként műszaki szakgrafika végzéséhez szükséges-e például: képesítés, szakértői névjegyzék stb., vagy sem. A TASZ-számla 1987. december 31-i .záróállománya bevitt vagyonnak szá- mít-e, vagy azzá válik-e az állóeszköz-beszerzésre történő felhasználásakor? (N. N.) Az 1987. december 31-i állapot szerint a TASZ- on lévő befizetés, mivel az akkor hatályban lévő általános jövedelemadó-rendelkezések szerinti 6 százalékos úgynevezett kezelési költséget utána megfizették, a vállalkozói adó szempontjából „adózott- nak” minősül. (Más kérdés, hogy 1988. évi tartalékolás csak 25 százalékos vállalkozói adó befizetésével lehetséges, azaz a „kezelési költség” — az adómentes jövedelemrészt nem számítva — 19 százalékkal növekedett.) Az 1988. évi felhasználás esetén a vállalkozói adóra és a magánszemélyek jövedelem- adójára vonatkozó elszámolási szabályokat kell alkalmazni. 120 eve alapítottak a gyárat Vasfinomítástól az acélfeldolgozásig Az új termékek között találh ató a Dexion—Salgó, melyet automata gépeken állítanak elő. — kép: Rigó — Andrássy Manó, a Gömör megyei bánya- és vasgyártulajdonos. a múlt század nagy ..vasgrófja” kezdeményezésére alakult meg 1868. augusztus 21—22-én a Sak gó-Tarjáni Vasfinomító Társulat — rövidebb elnevezéssel : Salgó-Tarjáni Vasgyár —, azzal a céllal, hogy a Gömör megyei ércből termelt nyers vasat finomítsa. Tevékenysége 10 kavarókemencével. 2 gőzhámorral 1 hengersorozattal, 8 melegítőkemencével és 10 gőzkazánnal indült meg. Tíz évvel az üzemkezdet után már megközelítőleg 14 ezer tonna készárut termelt. Az akkori mércével mért óriási fejlődés következtében az olvasztók alig tudták kielégíteni a gyárat nyersvassal. Indokoltnak látszott. hogy működjenek együtt az északi régió gazdasági és kulturális életét nagyban meghatározó Rimamurányi Vasmű Egyesülettel, s a fúzió 1881-ben meg is valósult. Létrejött a Rimamurány— Salgótarjáni Vasmű Részvénytársaság. A 120 éves vállalat életének döntő jelentőségű állomása 1946. amikor is a három legnagyobb hazai ipar- vállalat egyikeként államosították. Termelése 1955-re — 1938-hoz viszonyítva — megháromszorozódott, létszáma pedig meghaladta a 4 ezret. A gyár Salgótarjáni Kohászati Üzemek néven „lépte át” a 100 éves évfordulót. S rá tíz évre megkezdődött a ma is tartó termékszerkezet átalakítása, nagyszabású műszaki fejlesztéssel párosulva. Ma* az acélgyár 200 ezer tonna terméket állít elő. döntően hidegen hengerelt szalagacélokat, hidegen húzott huzalokat, rúd- és szegféleségeket, kovácsolt és sajtolt termékeket. raktári állványszerkezeteket. anyagmozgató skállí- tópályákat. hosszvarratú hegesztett csöveket, mintegy 4.5 milliárd forint éves értékben. A gyár története elválaszthatatlan a város, s talán a megye kultúréletétől is. Az évtizedek alatt olvasó- és színjátszó körök működtek a gesztorságával, dalárdát, fúvószenekart tartott fenn. Már a múlt században nagy gondot fordított a munkások és alkalmazottak lakás- körülményeinek a megoldására. Két általános iskolát is támogatott, önálló egészségügyi bázisa volt. Ez irányú törekvése ma elsősorban a szociális gondoskodásban tűnik ki. de kultúrhá- za is az egyik leggazdagabb programot állítja elő. Ám ami talán ennél is fontosabb: a jelenlegi termékskála megállja a helyét a küi- és belföldi piacon, biztosítja a gyár prosperitását. fejlődését. E szakmában ma óriási verseny tapasztalható: nagyobb a kínálat. mint a kereslet. A talpon maradás e nagy múltú üzem számára is csak akkor valósulhat meg. ha szembenéznek a kor kihívásával. különösen a műszaki haladással. Ma úgy tűnik: e csendes ünnepen emelt fővel emlékezhet a gyárvállalat valamennyi kollektívája. i(németh) Lesz-e kibontakozás a szénbányáknál? Megyénk közvéleménye előtt ismert a döntés: szanálják a Nógrádi Szénbányákat. A vállalatot 1,2 milliárd forint adósság terheli, saját erejéből képtelen talp- raállni. A szanáló szervezet április második felében kezdte meg az eljárást, s mostanra a megkötendő megállapodás tervezete is elkészült. Amennyiben a Pénzügyminisztérium illetékesei is jóváhagyják annak tartalmát, úgy szeptember elején a vállalat és a szanáló szervezet vezetői aláírhatják majd a végleges megállapodást. Késlekedésre nincs idű Tételezzük fel, hogy a munkásgárda megkapja az utolsó lehetőséget életképességének bizonyítására. Vagyis az állam rendezi a számláját- A pénzügyi segítség- nyújtásnak azonban ára van: az évtized záró esztendejében — 1990-ben — nyereségessé kell válnia a bányász- kodásnak. A jelenlegi nehéz gazdasági helyzetünkben ugyanis nem tarthatók fenn hosszabb távon a veszteséges iparágak, köztük a szénbányászat dotációja. A népgazdaság csak olyan tevékenységek kiadásait hajlandó megelőlegezni, amelyek megtérülnek, nem viszik, hanem hozzák a pénzt. A nógrádi szénbányászkodásnak is ebbe a vonulatba kell illeszkednie, különben „felszámolja” önmagát! De mi a biztosíték arra, hogy a kívánt határidőre megszűnik a vállalat ráfizetése? A szakembereknek, a bánya vezetésének a szanálási eljárás során ki kellett dol- gozniok egy olyan kibontakozási programot, melynek tervezett intézkedései garantálják a célkitűzés elérését. A megállapodás alapvető feltétele az intézkedések következetes és maradéktalan végrehajtása. Ahhoz, hogy valóban nyereséget hozzon bő két esztendő múlva a Nógrádi Szénbányák, többek között 50 százalékkal kell növelnie a munka hatékonyságát, s arra van szükség, hogy minden téren ésszerűbben gazdálkodjanak. Bár végleges döntés még nem született a kollektíva sorsáról, a megújhodás szellemében kell dolgozni. Késlekedésre nincs idő. Tudják ezt természetesen a vállalatnál is. Éppen ezért tűzte napirendre legutóbbi ülésén a pártbizottság, a bányászok által „fehér könyvinek nevezett programban foglaltak megvalósítását, a szükséges feltételek megteremtését. A testület megállapította: az utóbbi időszakban egy sor intézkedés történt. Hatására néhány területen máris észlelhetők pozitív változások. Ám aggasztó, hogy nem csökken — az idei tervhez viszonyítva — a lemaradás a termelőüzemekben. A parázs vitában megfogalmazódott a közös vélemény: a nógrádi szénbányászoknak önmaguknak kell megoldaniuk súlyos gondjaikat! Végre kell' hajtaniuk a jónak látszó, de még tovább finomítható kibontakozási programot. A 4700 főnyi kollektíva bízhat erejében, szellemi potenciáljában: a fizikai beosztásúak 60 százaléka szakmunkás, az alkalmazotti állományúak 30 százaléka felsőfokú végzettségű. Az emberekben rejlő tartalékok még messze nincsenek kiaknázva- S a kányási fejlesztések befejezésével — minden bizonnyal — jelentősen javulnak maid a termelés műszaki feltételei is. Mit tartalmaz a pártbizottság, a kommunisták által támogatott program? Első helyre kívánkoznak a termelési struktúra átalakítására irányuló törekvések, amelyek vezérlő elve a gazdaságosság javítása. A közelmúltban hozott határozatot a tervgazdasági bizottság arról* hogy a hazai szén nem lehet drágább az importnál. Vagyis az energetikai szén csak akkor bányászható ki, ha az egységnyi energiára jutó önköltség alatta marad a 90 forintnak. A háztartási szén esetében 160 forint ez a határérték. A Nógrádi Szénbányák a jövőben olyan területeken akar szenet fejteni, ahol nagyjából tarthatók az önköltségi mutatók. Ebből a meggondolásból került előtérbe a külszíni bányászkodás. Jelenleg Tóalján és Ménkesen termel külfejtés, s az innen kikerülő jó minőségű, lakossági felhasználásra alkalmas szén nyereségesen értékesíthető. Érthető módon, további külszíni bányákat is nyitnak majd. Csak egyetérteni lehet azzal az elképzeléssel is, miszerint a szénmedence legnagyobb aknájában, Kányá- son fokozatosan megszüntetik a művelést. A mindössze másfél méter vastag, gyenge minőségű, vízdús homokrétegek által közrefogott szénteleppel rendelkező bányamezőből „átteszik” a bányász- kodást egy jóval kedvezőbb adottságú területre. Kár volt idáig várni a lépéssel. Bizonyos, hogy ha előbb sor kerül rá, most nem volna ilyen tetemes az adósság. Mivel befejezéshez közeledik a szállítási rekonstrukció és hamarosan az új lejtősaknán szállítják ki a szenet, az útvonal lerövidül, a költségek csökkennek. Ménkesen is, akárcsak Ká- nyáson, az elővájás gyorsítása az egyik legfontosabb feladat. Úgynevezett váltófrontokat kel] kialakítani, hogy legyen honnan termelni- Érthetetlen, miért hanyagolták el ennyire a fejtés-előkészítést az aknákban, miképpen engedhető meg, hogy ne legyenek kihasználva a nagy értékű és nagy teljesítményű vágathajtó gépek? A teljesítmények növelése általános érvényű kötelezettség valamennyi munkahelyen. Tiri- besen és a jövő évben Szorospatakon is felszámolják a bányászkodást, s a termelő- eszközöket és az embereket átcsoportosítják Kányásra és Ménkesre. A könnyen elérhető szénpilléreket viszont magától értetődően lefejtik. Vállalkozni és gazdálkodni A szénen kívüli tevékenység arányának emelése meghatározó a veszteség megszüntetése szempontjából, ezért bővíteni akarják az ipari termelést és tovább javítani a jövedelmezőségét. Az idén megkezdett nyugati export növelése kívánatos, s az NDK-beli partnercéggel a kooperáció kiszélesítése is kifizetődőnek tűnik. A kibontakozási programban különböző szervezési intézkedések is szerepelnek. Többek között gyarapszik majd az önállóan gazdálkodó egységek és irodák száma. A vállalat igazgató tanácsa társulásokról is döntött. Alakulóban van a- tervezőiroda és az Agrofil közös vállalkozása .kazánok tervezésére, gyártására és telepítésére. A kisterenyei faipari részleg tőkeerős külijő társakkal szeretné meglévő gépeit kihasználni, szakembereit foglalkoztatni. ‘ Három év alatt mintegy nyolcszázzal csökkent a dolgozók létszáma. Termelő- munkára jelenleg is felvesznek elsősorban fiatal embereket. Az alkalmazottak arányát eddig 15 százalékkal mérsékelték, s a nyugdíjba menők helyett a jövőben sem vesznek fel újakat. Azok a bányászok, akik elmúltak ötvenévesek és rokkantságuk eléri az 50 százalékot, minden további nélkül elmehetnek nyugdíjba. A szénfalnál maradókat viszont jobban megfizetik, s a termelőüzemekben augusztus elsejétől felemelték az elővájásokon és a fejtéseken dolgozók irányműszak- berét- Duplájára növelték a vasárnapi, és több mint kétszeresére a szabadnapi és hétköznapi túlműszakok pótlékját. Rendkívüli alapbér- fejlesztésben volt részük azoknak, akik megérdemelték. A bérfejlesztésekre az anyagi fedezetet az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal által engedélyezett 2,5 százalékos bértömeg-növekedést lehetővé tevő 14,5 millió forint biztosítja. Talán mindez ellentmondásnak tűnik, mert súlyos pénzügyi zavarokkal küszködik a vállalat. A tervgazdasági bizottság határozata értelmében ugyanis már az idén 700 millió forinttal csökkentették a szénbányászat dotációját, mégpedig úgy, hogy az ugyancsak veszteséges Tatabányai Szénbányáktól 385 millió, a Nógrádi Szénbányáktól 315 millió forintot vontak el. Megyénk szénbányászai tehát a második fél évre nemcsak állami támogatást nem kapnak, hanem még nekik kellene visszafizetniük 76 millió forintot. Persze, ha volna miből! A nyereséges vállalatra van szükség Mert pénze nincs a gazdálkodó egységnek, bár a közelmúltban a szanáló szervezet garanciájára a Budapest Bank Rt. adott 115 millió forint hitelt. Elég volt a pénz augusztus 15-i bérre, jut belőle a hűségjutalom kifizetésére, s, néhány szállító tartozását is kiegyenlítheti a vállalat. Mert pillanatnyilag 300 millió forinttal adós különböző árukat szállító partnereinek a szénbányák, igaz, neki is tartoznak 140 millióval. Mivel pénz kell a vállalatnak, ezért eladja a nélkülözhető termelési eszközeit, szociális, kulturális és sportlétesítményeit. I Tizenkét objektum kiárusításáról van szó, ezek együttvéve 470 millió forint értéket képviselnek. Az ez a fajta pénzszerzés természetszerűen csak ideiglenes megoldást jelenthet a Nógrádi Szénbányáknak. A megnyugtató rendezést a nyereséges termelés jelenti majd. Megyénknek szüksége van a gazdaságosan bányász- kodó vállalatra, hiszen léte vagy nem léte 25—30 ezer ember közérzetét, életét befolyásolja- Ám csak az önmagát eltartani képes szénbányákra van igénye az országnak! A bányászokon a sor, hogy bebizonyítsák: őket nem lehelt csak úgy „leírni”... ; Kolaj László
