Nógrád, 1988. augusztus (44. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-19 / 198. szám

1986. AUGUSZTUS 19.. PÉNTEK NOGRAD 3 Avatás előtt: A balassagyarmati mérnök főhadnagy — Elhivatottság kell a ka­tonatiszti pályához. Mint sok más szakmához. Ide tel­jes ember, nagyszerű csa­ládi háttér, megértő feleség kell. és kiváló parancsno­kokra, igazi bajtársakra van szükség. És még egy. Jó fel- készültség szakmailag, fizi­kailag. egészségügyileg egy­aránt. Dicse Tamást Balassa­gyarmaton szüleinek családi otthonában keresem. Jól ki­sportolt. komoly arcú fia­talember fogadott. A kellemesen hűvös szo­bában ketten beszélgettünk. — Itt lakom a KlSZ-Ia- kótelepen. az egykori Süví- tőn. Szüleim fizikai munká­sok. Édesapám a MÁV-nál dolgozott, sajnos korán meg­romlott az egészségi állapo- ta. s el is távozott közülünk. Édesanyám a Finomkötött­ben dolgozik már huszonöt éve. Nagyanyám él még itt. Van egy öcsém, most sor­katona. Nála még csak a testvéri beszélgetés során jött szóba, hogy esetleg ő is vállalná a haza fegyve­res szolgálatát — vallja csa­ládjáról a 24. évét most be­töltő fiatalember... Úgy tűnik, hogy már ta­lálkoztam egyszer Dicse Ta­mással. Talán éppen akkor, amikor sorkatonai szolgálat­ra sorozták. Itt. Balassa­gyarmaton tanult a Bajcsy általános iskolában. majd növénytermesztő-gépészi ok­levelet szerzett a szécsényi Nógrádi Sándor Mezőgaz­dasági Szakközépiskolában. — Szécsénybő] felvételi nélkül mehettem volna a szakirányú egyetemre, de a katonai pályát választottam. Az örömöm akkor volt nagy. amikor átestem a szükséges egészségügyi, pályalkalmas­sági vizsgálatokon. Harcko- csizónak jelentkeztem. Sze­retem a gépeket. A felvételi bizottság egyik tagja kér­dezte meg. szeretnék-e kül­földön tanulni? Igent mond­tam. Egy hónap múlva megjött a behívó parancs, s jelentkeztem a Karikás Fri­gyes Katonai Kollégiumba. Innen 1983 májusától szá­molom a katonai pályafu­tásomat. . . És azon vettem észre magam, hogy szep­tember elsején már a Szov­jetunióban voltam. ott is Lenin szülővárosában. Ul- janovszkban... — Az első félév volt szá­momra a legnehezebb. Ak­kor jelentkezett a honvágy, az idegen környezet. Egy évig csak az orosz nyelvet tanultuk, de igyekeztünk fi­zikai állóképességünket is megőrizni. A rendszeres sportfoglalkozás ezt a célt szolgálta.. . Megtanultuk az orosz nyelvet, szót értet­tünk az uljanovszkiakkal. s ez már megkönnyítette ott­létünket. .. Igen ám. de Dicse Tamás számára is a legnehezebbje még hátravolt: amiért ki­küldték a Szovjetunióba. Minél tökéletesebben elsa­játítani a katonai hivatás­hoz szükséges hadtudományt. — Az első két évben az általános mérnöki és kato­nai ismeretek szerepeltek a tantárgyaink között. Beval­lom. ekkor számomra leg­kedvesebb a matematika és a hadtörténelem volt. Nehe­zebb volt a fizika, a kémia. De ezekkel a tantárgyakkal is megbirkóztam. .. Ahogyan teltek az évek. egyre ..magasabbra'’ kellett lépnie. — Az utolsó másfél év­ben már a speciális tantár­gyak elsajátításán volt a hangsúly. És a katonai ki­képzés mellett igen nagy hangsúlyt kapott a marxiz­mus—leninizmus. a párt po­litikai munkája, de nagyon fontos volt a testnevelés, a sport is számunkra... Azért volt szabad idejük is a hallgatóknak. Újabb ba­rátság született. amelyik örökre szól Dicse Tamás éle­tében. Megismerte feleségét, a francia—német szakos ta­nárnőt. az uljanovszki Szvet­lánát. Házasságukból idén márciusban született meg Ivett. — Természetesen barát­ságot kötöttünk a velünk együtt tanuló külföldiekkel is — folytatja a beszélge­tést — szovjetekkel. mon­golokkal. kubaiakkal... Dicse Tamás életének egy része augusztus 20-án. al­kotmányunk ünnepén Bu­dapesten. a Kossuth Lajos- téren lezárul. Hiszen ez év júliusában átvehette mér­nöki diplomáját, augusztus 19-én kiváló tanulmányai alapján felvarrták a váll- lapra a főhadnagynak kijá­ró két aranycsillagot, s au­gusztus 20-án is mondja a többiekkel, hogy ,,Én. Dicse Tamás, a dolgozó nép fia...” Az ünnepélyes pillanatnál ott lesz az édesanyja, öcs- cse. Ifjú felesége, kislánya Balassagyarmaton, a televí­zióban nézi a Kossuth La­jos téri ünnepséget.. Somogyvári László Őszi divatmodellek exportra Az év első bét hónapjában ÍM millió forint értékű árut exportál tőkespircokra a Salgótarjáni Ruhagyár. Ebből 40 mílbó forinttal részesedett a salgótarjáni üzemük, ahol jeleni« g is az UfcA-ba és az NS25K-ba készítik a legújabb őszi divalmodefleket. Bencze Peter képriportja I megújulás követelményei a mezőgazdaságban A támogatási rendszert hosszabb távon is... Interjú Rednágel Jenő miniszterhelyettessel Megyénk inorögasdaságánuk, termelőszövetkezetei­nek vezetői és dolgozói eddig is érzékenyen reagáltak az újra, fogékonyak voltak annak befogadására, szá­mos kezdeményezés bizonyította, hogy az állam jogos segítsége mel'ott. nemcsak megkeresik, felkutatják, hanem hasznosítják Is azokat a lehetőségeket, ame­lyekkel mérséklik a kedvezőtlen természeti adottsá­gokból fakadó hátrányokat. Az országban elkezödö- dött, kibontakozást szolgáló megújulási folyamat, a nyereséges gazdálkodás követelményeinek felgyorsu­lása. az ezt kikén>«zeritő szigorúbb pénzügyi előírá­sok, a magas szintre «melt világpiaci kívánságok, úi helyzet, feltételek es követelmények elé állítja me­gyénk mezőgazdaságát, termelőszövetkezeteit. E gondolatokról váltottunk szót Rednágel Jenő me­zőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettessel. — »Megyénk olvasói la­punkban már több alkalom­mal találkoztak az ön nevé­vel. Ne vegye tolakodásnak, ha megkérdem: mi húzó­dik meg Rednágel Jenő miniszterhelyettes névjegy- kártyája mögött? — Eddigi pályafutásom minden állomása a mező- gazdasághoz, élelmiszer- iparhoz kapcsolódott. Pa­rasztcsaládból' szárma­zom. a keszthelyi mezőgaz­dasági technikum elvégzé­se után, 1963-ban fejeztem be tanulmányaimat a köz­gazdaságtudományi egye­temen, majd onnan jelenle­gi munkahelyemre, a MÉM-be, annak a közgaz­dasági részlegébe kerültem, s 1988. január 1-én neveztek ki miniszterhelyettesnek. — Folytassuk azzal, hogy mezőgazdaságunknak mi­lyen a megítélése hazánk­ban és külföldön? — Élelmiszer-gazdasá­gunk, ezen belül mezőgaz­daságunk a 70-es évtized­ben, valamint az 1980-as évek elején jelentős fejlő­désen ment keresztül. Élel­miszer-termelésünk csak­nem 70 százalékával, évek óta kiegyensúlyozott, jó színvonalú belföldi ellátást biztosít. A megtermelt áru- mennyiség 30 százaléka a külkereskedelemben érté­kesül, amelyből jelentős a dollárbevétel aránya. Ága­zataink a bruttó nemzeti­termelésből 26, a nettóból pedig 22 százalékkal, a nép­gazdaság összes eszköz- állományánaik 13, az aktív­keresőknek pedig a 27 szá­zalékával rendelkezik. A külföldi összehasonlításban sincs miért szégyenkezni. — A hazai és külföldi el­ismerések ellenére mostaná­ban egyre gyakrabban hall­juk a mezőgazdaság ver­senyképességét, rontja, hogy drágán termel és nem elég­gé gyorsan igazodik a piaci követelményekhez. Miként látja ön? — A gazdaságosság meg­ítélése már hosszabb ideje vitatéma a hazai szakembe­rek körében. A kérdést több oldalról lehetne megkö­zelíteni. Költségben, ráfor­dításban, az alapanyag mi­nőségében versenyképes a magyar mezőgazdaság. Az élelmiszerek világpiaca 1980-as évek elején össze­omlott, fez árak drasztiku­san csökkentek és a világ­piacon nem elsősorban az áruk, hanem szubvenciók versenye folyik. Ez az élel­miszer-termelés jövedelme­zőségét érzékenyen befo­lyásolja és ezen keresztül megítélését is. E tényt saj­nos sokan figyelmen kívül hagyják. Gondot okoz vi­szont a feldolgozási folya­matban keletkező minőség- romlás, az ebből adódó vesz­teség, amely rontja piaci megítélésünket. Az előbbi okai eléggé összetettek. Meg­található az alacsony tech­nikai felszereltség, az infra­struktúra hiánya éppúgy, mint az ipari háttér fogya­tékosságai. Mindkettő je­lentősen elmarad a tőkés­országok színvonalától. Ilyen körülmények között kell nekünk ott versenyez­nünk, ahol valóban fizető­képes kereslet van. A meg­lévő korlátokon belül, a jelenlegi állapot előnyös megváltoztatására több­irányú lehetőség kínálko­zik. Ide sorolom a világban­ki programokhoz való to­vábbi kapcsolódást. Ezek­nek segítségével jelenleg is jelentős korszerűsítések folynak mind a mezőgazda­ság, mind az élelmiszeripar területén. Ezenkívül, ha lassan is, de a hazai ipar is felismeri, hogy az élelmi­szer-gazdaság potenciális piac számára. Azt viszönt el kell ismernünk, hogy al­kalmazkodóképességünk még sok kívánni vaflót hagy maga után. Növelni kell a költségtakarékos, piacké­pesebb termelés részarányát. Versenyképességük javítá­sa megköveteli, hogy min­den területen lépjünk előre, a termelés, a feldolgozás és a kereskedelem területén, ezek érdemi, hatékony együttműködésében. Jelen­leg a vertikális integráció inkább szavakban jelentke­zik, mint tettekben. Emi­att a piaci impulzusok las­san jutnak el még informá­ció formájában is a terme­lőkhöz. Az alkalmazkodás érdekében gyorsan létre kell hoznunk, ki kell alakí­nunk. alulról jövő kezde­ményezéssel és tényleges érdemi munkával az egyes termékpályák vertikális in­tegrációját, ahol az érdekel­tek közös elképzelése meg­valósul. Szorgalmazzuk a megyei élelmiszer-ipari vál­lalatok, termelőszövetkeze­tek különböző társulások­ra, egyesülésekre irányuló tevékenységét. Ezekhez jó lehetőséget biztosít az 1989- ben életbe lépő új társasá­gi törvény. — Mennyiben vonatkoz­nak az előbbiek a kedvezőt­len adottságú termelőszö­vetkezetekre, köztük me­gyénk nagyüzemeire, ahol a közismerten mostoha, ter­mőhelyi adottságok ellené­re is több tekintetben orszá­gos átlagot meghaladó ered­ményeket értünk el, termé­szetesen megfelelő állai^j segítséggel? — Az előzőekben vázolt - követelmények egyértel­műen vonatkoznak a ked­vezőtlen adottságú termelő- szövetkezetekre is. A terme­lés nálunk is csak piacra történhet, olyan termékek­ből, amelyet gazdaságosan lehet értékesíteni. Nagyon lényeges, hogy az előbb em­lített területen gazdálko­dók reálisan számba vegyék adottságaikat, s ehhez iga­zítsák termelési szerkeze­tüket, struktúrájukat. Ter­mészetesen a közgazdasági szabályozó rendszernek, a jövőben is el kell ismernie a kedvezőtlen adottságú termelők eltérő helyzetét. — Ismereteim szerint még a fejlett tőkésországok­ban is államilag támogat­ják a mezőgazdaságot. Ná­lunk viszont a kormány az árak szabaddá tételével ki* vánja az ágazat támogatási gyakorlatát megszüntetni. Ez a felfogás, s ennek meg­felelő gyakorlat, milyen irányba tereli a mezőgazda- sági nagyüzemeink jövő­jét? — Nálunk az agrártámo­gatásokat különböző szoci­álpolitikai indokok, ágaza­ti sajátosságok alakították ki. Ezért a tervezett leépíté­sekre is csak differenciáltan kerülhet sor a népgazdasá­gi követelményeket figye­lembe véve. Az árjellegű, vagy árakat helyettesítő tá­mogatásokat rövid időn be­lül — 1990-ig — az árak felszabadításával kívánjuk megszüntetni. Az árak sze­repének növelése feltételezi az árrendszer liberalizmu­sát, melynek során a me­zőgazdasági termelői és élel­miszer-ipari fogyasztói árak mind nagyobb része válik szabaddá, és ezáltal megte­remthető együttmozgásuk. Egyes támogatásokat, ame­lyek az áraknál jobban szol­gálják termeléspolitikai céljainkat — talajmeszezés, hazai fehérjetermelés, ön­tözés, beruházások — a jö­vőben is fenn kívánjuk tar­tani. — Elismerve annak jogos­ságát, hogy a termelési szer­kezet megváltoztatása, a piaci igények felkutatása, azokra való gyors reagálás, az érzékenység fokozása, a nagyüzemek feladata. Ezek­nek sikeres megvalósítása érdekében a minisztérium új szerepköréből adódóan, miben tud, és kíván segíte­ni a termelőszövetkezetek­nek? — Törekvéseink a reform­ban foglaltakhoz kapcso­lódnak, segítik a nomativi- tás erősödését, érvényesítik az ágazati sajátosságokat. En­nek keretében feladatunk az árrendszer liberalizálá­sa, a támogatási rendszer leépítése, korszerűsítése, az érdemi vertikális integrá- có megvalósítása, továbbá a tényleges paci viszonyok működtetéséhez szükséges közgazdasági, szervezeti feltételek megteremtése. A technikai fejlesztés meg­gyorsítása érdekében pedig folytatjuk a világbanki programokhoz való kapcso­lódást. — Végül ismét egy sze­mélyes kérdésem volna: me- gyénkbeni itt-tartózkodása során milyennek ismert meg, milyennek lát bennün­ket, s mire biztat a meg­újulással járó biztonságo­sabb, sok nehézséggel járó holnap megalapozása érde­kében? — Nógrád megye a mos­toha természeti adottságú területek közé tartozik. Eh­hez képest termelési és gaz­dálkodási eredményei jó­val kedvezőbbek, mint az ország más hasonló adottsá­gú területén. Ez számomra azt sugallja, hogy a megye mezőgazdasági üzemei fel­ismerve adottságaikat, mesz- szemenően alkalmazkodtak a piaci" követelményekhez. Alaptevékenységüket pedig kiegészítették általában jól fizető ipari tevékenységgel. Vagyis szorgalommal és hoz­záértéssel pótolták az alap- tevékenységnél jelentkező kiesést. Elismerésre méltó­nak tartom és nagyra be­csülöm a nagyüzemekben elért eddigi eredményeiket. Ügy látom, hogy a gazdasá­gok jó úton haladnak, s ez garancia a megújulással já­ró követelmények teljesíté­séhez — fejezte be gondola­tait Rednágel Jenő, minisz­terhelyettes. — Köszönöm a válaszo­kat. Venesz Károly

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom