Nógrád, 1988. július (44. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-09 / 163. szám
5 1988. JÚLIUS 9.. SZOMBAT NÖGRÄD Először magyarul Áz Árbat gyermekei Szülőföldjük Nógrád: Fábián Gyöngyvér A Szovjet Irodalom július—augusztusi összevont száma teljes terjedelmét az utóbbi idők egyik lenagyobb érdeklődését kiváltó regényének szenteli, és közreadja Anatolij Ribakov Az Arbat gyermekei című művét. A könyv, amely csak két évtizeddel a megírása után láthatott napvilágot, témájával, tényanyagával váltott ki megkülönböztetett érdeklődést, hatalmas vitát a Szovjetunióban. Sokan megerősítik az író szavahihetőségét, hivatkozással arra, hogy maguk is átéltek hasonlókat. Mások felháborodásuknak adnák hangot, s történelemhamisításnak tartják a leírtakat. Nincsen annak megmondhatója, csókolózott-e Buzogány Kata a Giligóban, de talán nem is igen illik ilyesmiről kiváncsiskodni. Az is kérdés lenne, vajon vigyázott-e az apát úr tinóira, a Nagymező-oldalon egy bizonyos Sánta Peti. Nem bánnám, ha tudnám: halászott-e Galambos Gergely a Sásrét melletti Bázsai-öbölben, avagy talán Dóczi Barnabás értett a mohoshátú vén pontyok fogdosásához, amely pontyokat igen szerették a tihanyi monostor imádsá- gos böjtölői. Amint mostanság hallom, egyszerűen csak Sédnek nevezife, . itt Aszófőn a Sötét-rét felől érkező fürge erecskét, noha egykoron, amint azt még jól tudhatta akár Kenyeres Balázs, akár Mónár Gergely, hogy a rákot-pisztrán- got nevelő gyöngypatak nem más, mint az Evetkes. Erről azonban ne vitázzunk, mert hárman háromfélét mondanak a dolgokról. Az igazán nagy tudományéi Zákonyi Ferenc a Vé- kériy-patak mellett esküszik, a térképen Aszófői-séd olvasható, talán mert a félsziget a Füred felőli hónaljánál, az aszófői saroknál talál bele a fürge vizecske a Balatonba. Hirdessük ezúttal, inkább a bizonyost: ama Giligóban, a soknevű Séd mellett rejtezkedik a fekete- fenyők balzsamillatú koronái alatt az ország legszebb kempingjeinek egyike. De bolond lennék reklámot csinálni ennek a mesebeli rejtekhelynek. Még ide csődülnének fél Európából a telhetetlen autós nomádok, és úgy leinnák magukat a Vörösmái meg az öreghegy pincekápolnáiban, hogy sokkal inkább összetévesztenék az Ágas magas csúcsát a Meggy-heggyel, mint a kemping melletti serény patak koronként változó neveit. Miként mondom, efféle kétes ügyekbe ne is avatkozzunk, hanem kötődjünk a tudottakhoz. Buzogány Katától a Sánta Petin át egész Mónár Gergelyig — összesen vagy harmincán — egytől egyig létezett személyek az 1645. évi úrbéri ösz- szeírásokban. Valamennyien adózni tartoznak birtokos uraságuknak, a ' tihanyi apátságnak. Mégpedig legalább 1211-től, mert ez esztendőben említődik először a falu neve a híres monostor okleveleiben. Jobbára szép dolgokból regé 1 itt a história, de azért A regény a sztálini „fordulat” idején, 1934-ben játszódik, s cselekménye a Kirov-gyilkossággal ér véget. Ebben az időszakban kezdődtek a koncepciós perek. A rendszer saját híveit kezdte letartóztatni, perbe fogni, lágerekbe küldeni, meggyilkolni. A regény ezt, a vihar, előtti pillanatot ábrázolja szereplői sorsának bemutatásával. Sokatmondóak a színhelyek, és a közeg is érdekes- A moszkvai elit szórakozóhelyei, nyaralói, a társbérleti lakások nyomorúsága, az isten háta mögötti falvak, a száműzetés színhelyei, Sztálin dolgozószobája és szocsi villája, az NKVD irodái, a népbiztosságok, a nagy építkezések színhelyei. A főhősök — köztük Szása Pankratov, akik koholt vádak alapján elítélnek és száműznek — az Arbaton laknak. Együtt jártak iskolába, innen veti a sors a legkülönbözőbb helyekre és pozíciókba őket. Sorsuk a szovjet történelem mindmáig alig ismert, napjainkban nyilvánosságra kerülő tragikus korszakába enged bepillantást. Az Arbat gyermekei című alkotásnak ez lesz az első magyar nyelvű megjelenése. Több nógrádi jeles művész nem tartotta szükségesnek, hogy részt vegyen Irányi Ödön emlékkiállításának megnyitó ünnepségén, amelyet a közelmúltban rendeztek meg Salgótarjánban, a Nógrádi Sándor Múzeumban, tisztelegve az itt élők körében népszerű ember, rokonszenves festő emléke előtt. A Budapesten és az ország más tájain élő pályatársak eljöttek, hogy meghallgassák Baranyi Judit művészettörténész meleg hangú és magas szakmai színvonalú értékelő szavait, emlékezését az emberre és művészre, aki önzetlenül oly sokat tett évtizedeken át a művészeti £let kohéziójának erősítéséért — nem rajta múlt, hogy nem mindig sikerrel —, a pálya elején álló művészek útjának egyen- getéséért, egyáltalán az alacsony színvonalú vizuális kultúra emeléséért. ján, Szarvas, Budapest, Balassagyarmat, Szécsény, Szek- szárd, illetve Hamburg, Bur- minghám, München, Malmö, Baden, Gabrovg következett, helyenként főbb alkalommal is az egyéni kiállítások sorában. A fölsorolás nem teljesDerkovits-ösztöndíjban részesült 1970-ben és 1973-ban- Többször nyert díjat a salgótarjáni zománcbiennálé- kon, továbbá Hamburgban, a szegedi, a salgótarjáni tavaszi tárlatokon, Besztercebányán, Budapesten, Hódmezővásárhelyen, Jugoszláviában, Bulgáriában, Hannoverben, Dunaújvárosban, Limoges-ban, a New Delhi-i portrékiállításon és másutt. Fábián Gyöngyvér kétéves korától rajzol. Hároméves korától orvos akart lenni. Akkor ki kellett írni szobája ajtajára: Gyermekgyógyász. Későbbi indulása is kicsit rendhagyó volt. Jelentkezett az orvostudományi egyetemre és a képzőművészeti főiskolára is. A merőben más, de mindkét helyen szigorú felvételi követelményeknek itt is, ott is megfelelt. Mint minden útelágazásnál, fölmerült a vagy-vagy kérdése. A nehéz választásnál a képző- művészetre tette föl az életét. A festőművészben azonban megmaradt egy kicsit az „orvos” is. A művészt sokat foglalkoztatja például a magány, az öregség, a küzdelem sok- sok kérdése, a demográfiailag vészesen elöregedő országban a magukrahagyatot- tak megoldatlan gondja, a lét mini műmön vagy az alatt élők oly gyakran közönybe merült élete. Megfesti az arcukat, hogy legalább a képeket nézők lássák őket, mint valami fölkiáltást: itt vagyunk. Magam is tudom, a tanácsok az igazán súlyos helyzetekben tehetetlenek, de vannak, akik segítenek, alig elviselhető terheket vállalnak az öregekért. Aztán, ha eltávoznak, jelentkezik a hivatal: ide az elárvult lakás kulcsaival. Mindez jogszerű. Jog és erkölcs azonban mintha nem mindig födné egymást. Hogy vannak gazemberek és csalók is? Természetesen, vannak. Úgy tetszik, se így, se úgy nem jó megöregedni. Minden társadalmi erőfeszítés ellenére sem az. Bizony, nem jó utolsónak maradni szeretteink közül. Természetesen, a művész nem ezt mondja. A festő csak fest. Részvéttel és nagy felelősséggel, a humanizmus szellemében, nem harsányan, inkább csak halkan, a költészet örök húrjain játszik, a színek és a kompozíció törvényei szerint. S úgy tetszik, ez a finoman és diszkréten elvont lírai hang nemcsak idehaza, de Európa-szerte visszhangot vált ki az emberekből. Mert — divatoktól függetlenül — emberi. Vannak más hangjai is a művésznek. De valamennyi a humánum jegyében zeng, akár a mitológiák, akár az ember és természet rettentően romló kapcsolatáról szól. Hiszen már gyermekként az ember érdekelte. A Nógrádi Népújság 1957. évi egyik júniusi számában képes tudósítást közölt egy gyermekrajz-kiállításról. A tudósítás előtt Fábián Gyöngyvér 7. osztályos tanuló Tanulmány című rajzát közölte, egy kisfiú portréját,, amivel az akkori kislány első helyezést ért el, a megyei általános iskolai rajzkiállításon. Az 1956—57. tanév Nógrád megyei rajzkiállítását akkor a Salgó utca 2- ben, a kisker. kultúrházban rendezték meg. Későbbi vallomása a szülő" földről ma is érvényes: „Salgótarjánban születtem., pályámhoz itt kaptam egy élet~ re szóló élményt. Gyermek- fejjel a várost körülvevő hegyekre eszméltem. Már diákkoromban érdeklődéssel néztem a munkában megfáradt emberek fejét és kezét. A bányászokat' akik nehéz és kemény emberek, s akik mindennél többre becsülik a napsütést■ Még ma is kísért a formálódó üveg csillogása, izzása. Apám az üveggyár főmérnöke volt, sokszor magával vitt az üzembe. Akkor éreztem meg. milyen csodálatos dolog az, amikor a formátlan anyag értelmet, mondanivalót kap az ember kezétől. Az emberi verejtéknek és áz üveg csillogásának a két tősége: hasonlósága és különbözősége fogott meg. Hiszem, hogy a művésszé válás első lépései során ezek a soha el nem múló emlékek vezették a kezemet és a fantáziámat.” Az anyag alakításának e korai varázsa is hozzájárulhatott ahoz, hogy bár Fábián Gyöngyvér festőművész lett, a festés mellett már főiskolás korában foglalkozott a zománccal, diplomamunkája is zománc volt, a budapesti Tűzoltó utcai gyermekklinika ötvennégy darabból álló eltolható válaszfala. Igaz, ma már másként csinálná. De ma sem kell szégyenkeznie miatta. Későbbi nemzetközi sikereire pedig, amelyeket táblaképein kívül éppen tűzzománcaival ért — és ér — el, egyenesen büszke lehet. Bár nem az. Aki az ember sorsát vizsgálja a világban és a társadalomban törvényszerűen alázatossá válik. A dolgok mögöttes tartalmainak megérzése — és érzékeltetése — nem tesz lehetővé semmiféle harsánvságot. Az élet féltése és óvása nagy érzelmi telítettséget, de sohasem érzelgősséget, tételez föl. Sokszor , 'a messzeségből, vagy valami különösen mély homogén térből süt föl képein az ember arca, „mögüle” mindig az emberi sors. Sokszor nem könnyű a látvány, a gyakran tájba, esetleg biblikus mitológiába tűnő alakok szemlélése azonban mindig a megértő ember figyelmére számítanak. Tudnunk kell azonban azt is, hogy a mitológiák örökérvényű mondandói a mai gondokról is szólnak, miként a napsütés és a szél is átjárja a mindenkori ember törékeny otthonát, ahol oly sokszor megül mostanában a csönd. Tóth Elemér Ászófői emléktábla Az aszófői határban található XIII. századi román stílusú templomrom. akad elég a csúnyábbjából is. A vadregényes kempingsátrairól eszembe jut, hogy a sátorozási ügyekben jeles szakértő, Kinizsi Pál, akit borzongva mondanak „vad erejű hatalmasnak” a reneszánsz idején kelt tihanyi pergamenek, egészen ismerősként lovagolgatott ezen a tájékon, mint Vázsonykő ura. Jobb nem tudni, hol égette el elevenen a monostor egyik szerzetesét. Még pedig 1490-ben, Hollós Mátyás halála esztendejében, lombhullásos ősz idején. Bármennyire sajnálkozik az eset miatt a krónika, percig sem tagadja, hogy a tévelygő testvér rút tettekre vetemedett. Az apátság birtokainak védelme ürügyén cégéres gonosztevőkből válogatott magának csapatot, s ő is kengyelből osztotta a jajt, igazi haramiaként rabolgatva a szomszédos urakat. Bizonyos, hogy" zavarok támadtak a nagy király halála után. Bizonyos, hogy Kinizsiben bősz harag lobogott a papok ellen, amit maguk a korabeli szerzetesek állítanak róla. Személyesen fogta el valahol itt az Aszófő körüli erdőkben a még kevés gyakorlatú rablóvezért, s rögtön a hevenyészve élesztett rőzse- lángokba hajította. Egy-két szusszantás híján éppen fél évezrede ennek, márpedig a feledésre sokkal rövidefyb idő is elegendő, különösen ott, ahol kezdetektől nagyobb ünnep a szüret a bibliás parancsolatoknál. Kétleném, hogy istentelen ez a beszéd. Mert ha az lenne, ugyan miért állították volna meg fogatukat az aszófői vendégfogadó előtt a reformkor valóban szentekkel felérő hagy jellemei. Megint csak a bizonyosról: lévén a falu szívében országos utak kereszteződése, ama kereszteződésekben pedig a fogadónak nevezett jobbik szívkamra, igen sokszor szivarra, pipára gyújtott itt a helyi borral teli kelyhek mellett Deák Fe- I renc, Festetics György, Kisfaludy Sándor, Csányi László, s mind valamennyien, I akiket a hatalmas kiterjedésű Zala vármegyéből a országjobbító igyekezet ősz- I tökéit a füredi savanyúvízhez. Emléktábla, vagy egyéb ke" gyeleti jel nem szól ittjár- tukról. Csak írott hagyatékukból “tudjuk, hogy érkezéskor és távozáskor, magá- I nyosan vagy csoportosan, de j át kellett utazniuk Aszófőn, Keszthely és Badacsony felől más alkalmas út' nem | is létezett. A fogadót köny- nyű szívvel, oktalan elmével lebontották. Sokan azt sem tudják, hol volt, s volt-e egyáltalán. Addig is, amíg kedvet kapnak a hely szülöttei az örökség áttekintésére, legyen a faluról ideiglenes emléktábla ez a röpke kis írás. Gerencsér Miklós Természetesen nincs olyan paragrafus, amely előírná a tiszteletadás kötelezettségét. Jogszabály nem intézkedik arról, hogy figyeljünk egymásra, amíg élünk, tiszteljük egymás emlékét, ha másra már nem lehet mód. Így tehát nem szenvedett csorbát a jog. A morális veszteség pedig ezúttal sem az elhunytat érte, hanem az élőket. így is lehet élni, sőt, eredményeket elérni, az úgynevezett helyi művészeti életből azonban — úgy tetszik — egyre inkább hiányzik valami, amit emberségnek nevezhetünk. Szerintgpj,, ez lényegi hiány, ami jelzi azokat az erkölcsi állapotokat, amelyek közepette élünk. Néhány kivételtől eltekintve arról van szó, hogy mindenki hordja csak egyedül a maga keresztjét, amíg él, senkitől ne várjon semmit — azt meg is kapja —, ne legyen baja, ne legyen beteg, ne legyen^ megszorult- S aki ennek ellenére képes létrehozni valamit, örüljön neki. Ha pedig meghal, béke poraira. Nem mindenki gondolkodik íg.v. A Nógrádból elszármazottak között itt volt az emlékező’ tömegben Fábián Gyöngyvér festőművész is, aki — másokkal egyetemben — szintén önmagáért tartotta szükségesnek a részvételt. Kapcsolata a szülőfölddel, mindazokkal, akikkel érdemes, változatlanul szoros. Salgótarjánban született 1944- ben. Jelenleg Budapesten él, évek óta jelentős nemzetközi sikereket ér el képeivel és tűzzománcaival. Járja Európát. Ha itthon van és keményen dolgozik, a munka szünetében úgyszólván állandóan „él” a telefon a budai Gyimesi utcai otthon és a salgótarjáni Pécskő úti lakás között, ahol édesanyja él. Fábián Gyöngyvér 1969- ben fejezte be főiskolai tanulmányait Kádár György osztályán, 1974-ben Bécsben tűzzománctanulmányokat végzett. A művészeti életben 1970 óta jelentkezik a művészeti életben egyéni kiállításaival idehaza és mind sűrűbben külföldön. A kollektív tárlatoknak is rendszeres résztvevője. Kiállításainak puszta fölsorolása gépiratlapokat töltene meg, ezért a teljesség igénye nélkül csak néhányat említek, jelzésként. Egyébként az első önálló tárlatát még 1964- ben rendezte ■ Nagybátony- ban. Utána, 1974-től a mai napig Szombathely, Salgótar
