Nógrád, 1988. július (44. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-23 / 175. szám

2 NOGRAD 1988. JULIUS 23.. SZOMBAT Grósz Károly Kaliforniában (Folytatás az 1. oldalról.) hangsúlyozva: szükség van arra. hogy változást érjünk el az emberek magatartá­sában, egymáshoz és orszá­gúikhoz való viszonyukban, szükség van arra, hogy jobban figyeljünk a nemze­ti kultúra ápolására, s egy­úttal az egyetemes emberi kultúra nagy eredményeinek a megismerésére. Most olyan gazdaságot aka­runk kialakítani, amely min­denkit nagyobb teljesít­ményre serkent — szögezte le Grósz Károly, aki ismer­tette az ezzel kapcsolatos elképzeléseket, bele értve az új vállalkozási törvény terveztet, amely a külföldi működő tőkének is nagy lehetőségeket kíván bizto­sítani. Leszögezte egyúttal, hogy az ilyen célok elérésé­hez a politikának is meg kell változnia. Szükség van arra. hogy több legyen a demokrácia, az emberek sza­badabban éljenek, gondol­kodjanak és beszéljenek. Utalt arra, hogy országunk­nak céljai megvalósításához .jobban kell nyitnia a világ felé. Évtizedek óta hirdet­jük, valljuk, hogy a világ­nak békére van szüksége hogy az országok közötti vitás kérdéseket tárgyalások út­ján kell rendezni. Ezt meg i,s akarjuk valósítani. Ennek érdekében bővítjük kapcso­latainkat Nyugat-Európa or­szágaival, mert ennek törté­nelmi alapjai, hagyományai vannak. De túl akarunk lépni az európai szárazföld határain, más földrészeken is fejleszteni akarjuk kap­csolatainkat; az amerikai kontinensen mindenekelőtt az Egyesült Államokkal. Meg akarjuk őrizni a múltból mindazt, ami érték de azon, ami elavult, amit az élet meghaladott, nekünk is túl kell lépnünk — han­goztatta beszédében a mi­niszterelnök. Grósz Károly a közönség­től is igen sok kérdést ka­pott. Egyebek között meg­kérdezték tőle, hogy milyer eredményt vár Reagan el­nökkel folytatandó tárgya­lásaitól. — Reagan elnökkel min­denekelőtt a nemzetközi helyzetről és a két ország közötti kapcsolatokról sze­retnénk konzultációt folytat­ni — mondotta válaszában Egy másik kérdésre vá­laszolva leszögezte: a kon­zultációk hozzájárulhatnak a még mindig fennálló, bár gyorsan csökkenő fenntar­tások felszámolásához, ame­lyekkel az Egyesült Álla­mokban a sommásan kom­munista rendszereknek mi­nősített államok iránt, visel­tetnek. ! A sok kérdés közül több vonatkozott Magyarország külkapcsolataira. Grósz Ká­roly egyebek között el­mondotta: fokozatosan ren­dezni kívánjuk kapcsolata­inkat Izraellel. Ennek felté­teleiről Simon Peresz izra­eli külügyminiszterrel is tárgyalt. Jelenleg megbeszé­lések folynak egyebek kö­zött izareli MALÉV-iroda nyitásáról és a menetrend- szerű légijárat beindításá­ról. Grósz Károly ismertet­te a Közös Piaccal nemrég létrejött megállapodást is. Egy kérdésre válaszolva részletesen szólt arról, hogy milyen összefüggést lát a magyar reformok és a Szovjetunió által megvaló­sított, illetve tervezett re­formok között. Leszögezte: nemzeti érdekünknek te­kintjük azt, hogy a Mihail Gorbacsov által képviselt reformok megvalósuljanak. A befolyásos üzletembe­rekből, politikusokból álló közönség, amelynek sorai­ban szép számmal voltak amerikai magyar üzletembe­rek is, igen nagy rokon- szenvet tanúsított a kor­mányfő iránt: beszédét, vá­laszait sok alkalommal meg­tapsolták, s az előadás után több százan kérték meg hogy adjon -autogramot. Ami ennél fontosabb: a küldött­ség tagjainál, szakértőinél máris többen érdeklődtek az üzleti kapcsolatok meg­teremtésének új lehetősé­gei, vagy egyszerűen egy magyarországi látogatás iránt. A San Franciscó-i keres­kedelmi kamarában tett lá­togatással folytatódott pén­teken reggel Grósz Károly kaliforniai programja. Az MSZMP KB főtitkára, a Minisztertanács elnöke a fontos amerikai pénzügyi és gazdasági központ vezető üzletembereinek újabb cso­portjával találkozott, a gaz­dasági kapcsolatok fejleszté­sének lehetőségéről adott számukra ismertetést. Szólt azokról a tervekről, amelyek változást ígérnek. Az egyetemi felvételnél pél­dául a későbbiekben kötele­ző lesz egy idegen nyelv felső fokú ismerete, a vég­zett egyetemisták, a nappa­li tagozatos hallgatók közül is minél többnek szeretnénk biztosítani azt a lehetősé­get, hogy ismereteit külföl­di egyetemeken bővítse Ugyancsak külföldi gyakor­lat lehetőségét szeretnénk nyújtani minél több szak­munkásnak. Felmerült a le­hetőség, hogy Budapesten olyan egyetemi központot hozzanak létre külföldi és magyar hallgatóknak, ahol a képzés nyelve az angol és nemcsak magyar, hanem meghívott kiváló külföldi vendégprofesszorok is oktat­nak. Amerikai közreműkö­déssel menedzseriskolát is létrehoznak Magyarorszá­gon. Grósz Károly válaszolt a jelenlévők, valamint a meg­hívott újságírók kérdéseire is. Egyebek között elmon­dotta, hazánk szívesen nyit­na kereskedelmi képvisele­tet San Franciscóban is. eh­hez azonban az amerikai hatóságok egyelőre nem ad­tak hozzájárulást. Hazai idő szerint az esti órákban kezdődött meg a megbeszélés Grósz Károly és kíséretének tagjai, illetve Armand Hammer és az Oc­cidental Petroleum vezetői között. Egybeesnek a nézetek Dukakis a nyerő Lloyd Bentsen texasi szená­tort választották meg a de­mokrata párt alelnökjelöltjé- nek csütörtökön este az at­lantai párttanácskozáson, az úgynevezett konvención­A küldöttek közfelkiáltás­sal voksoltak Michael Duka­kis massachusettsi kormány­zó, a párt elnökjelöltjének választottja mellett. Sokáig kérdéses volt, hogy a csü­törtök esti választás simán zajlik-e majd le, mivel az előválasztásokon mintegy 7 millió szavazatit szerző pol­gárjogi vezető, J.essé Jáckson hívei még a hét'elején is azt mondták, hogy fel fogják vé­tetni Jackson nevét az alel- nökjelöltek listájára. Időköz­ben azonban megoldódtak a Pukakis és a Jackson közötti nézeteltérések, és a csütörtö­ki, a jelöltek beterjesztésére vonatkozó határidő lejártá­ig Bentsen nevén kívül más személy neve nem került fel a listára. Hatalmas ünneplés köze­pette lépett csütörtökön este a sportcsarnokban, a tanácskozás színhelyére Michael Dukakis, miután a küldöttek elfogadták vá­lasztottját az alelnök jelöl ti posztra. Dukakis eddig a.ta­nácskozást egy közeli szál­lodából figyelte televízión keresztül. Az elnökjelöltsé­get elfogadó beszédében Du­kakis kijelentette: „A Rea- gan-korszak lezárult, egy új éra küszöbén állunk.” Mihail Gorbacsov és Grósz Károly moszkvai találkozója kapcsán az SZKP KB Poli­tikai Bizottsága elégedetten nyugtázta, hogy az SZKP és az MSZMP nézetei a szocia­lista építés feladatait illető­en egybeesnek — hangoztatta a testület pénteki üléséről kiadott közlemény. Az SZKP Politikai Bizottsága egyúttal arra hívja fel a figyelmet, hogy az előbbi megállapítás­ból kiindulva még élénkebbé kell tenni a két párt, a két ország közötti tapasztalat- cserét — ennek érdekében intézkedéseket tesznek. „Ez a harc lesz a végső. Csak összefogni hát, és nemzetközivé lesz holnapra a világ...” — A világ min­den nyelvén éneklik ezt a dalt, vigyázzban állva vagy felemelt ököllel. Forradal­mak és felkelések indulója, 1947-ig a Szovjetunió álla­mi himnusza. Ma is minden kommunista és szocialista, szociáldemokrata gyűlés, kongresszus záróakkordja. Számos országban ugyan­akkor a mai napig tilos elő­adni. Most százéves a nem­zetközi munkásmozgalom leghíresebb dala, az Inter- nacionálé. 1988. július 23-án a fran­ciaországi Lille-ben, egy kávéházban hangzott fel először, az akkor már ha­lott munkásmozgalmi költő, Eugéne Pottier szövegére, Pierre Degeyter zenéjével, egy helyi munkáskórus elődásában. A kávéház ne­Á hét két kérdése Külügyi szóvivői tájékoztató Komoróczki István, a VSZ PTT ülésen megvitatott kérdések kapcsán hangsú­lyozta: a Magyar Népiköz­társaság Külügyminisztérir- uma támogatja azt a szov­jet javaslatot, hogy ameny- nyiben a NATO eltekint a hetvenkét F—16_os vadász- bombázó Olaszországba te­lepítésétől, úgy a Szovjet­unió kész hasonló harci re­pülőgépei számának csök­kentésére a Varsói Szerző­dés kelet-európai államai­ban. Az egyik tudósító arról érdeklődött, hogy a VSZ csúcsértekezletén voltak-e véleménykülönbségek, il­letve a gorbacsovi új gon­dolkodás, az abból fakadó leszerelési javaslatok való­ban kisebbségben marad­tak-e, miként azt nyugati hírforrások írják. A szóvi­vő az állításokat cáfolva rá­mutatott: a gorbacsovi ja­vaslatokat a VSZ PTT ülé­sének részvevői általános támogatásukról biztosították. Az egyik tudósító arról tudakozódott, hogy Szabó István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Ter­melőszövetkezetek Orszá­gos Tanácsának elnöke mi­lyen jellegű látogatáson tar­tózkodik Izraelben ? Utalt nyugati távirati irodák je­lentésére. amelyek szerint Szabó István kijelentette: hazánk hibát követett el, komoly gazdasági nehézsé­geket okozott magának, ami­kor megszakította az Izra­ellel fennálló diplomáciai kapcsolatokat. A szóvivő el­mondta. hogy Szabó István termelőszövetkezeti elnök­ként. a gazdasági együtt­működés elősegítésének óha­jával látogatott Izraelbe. Több újságíró érintette a magyar—román viszony ala­kulását. azt firtatva: lát-e a magyar vezetés lehetőséget arra. hogy a Varsói Szerző­désen belül rendeződjék a kapcsolat. A szóvivő emlé­keztetett: többször hangsú­lyoztuk. hogy kétoldalú pár­beszédekkel próbálunk meg­oldást találni, úgy véljük, hogy a VSZ erre nem al­kalmas fórum. Hazánk nem kíván külső közvetítő fél­hez fordulni a problémák rendezése érdekében. A szóvivő végezetül cá­folta azt a nyugati lapje­lentést amely szerint a ma­gyar állam és az egyház kö­zötti viszony megromlott volna. A Külügyminisztéri­um tudomása szerint nincs sem feszültség, sem valami­féle viszály a kapcsolatok­ban. A szóvivő megítélése szerint az, hogy időnként ilyen-olyan polémikus meg­nyilvánulások elhangzanak, semmiképp sem jelent el­lentétet. Ellenkezőleg, a vé­leménykülönbségeknek. az egyéni álláspontok kifejté­sének teret kell adni. (MTI) O Megoldható-e a kara- bahi vita? Immár fél éve naponta érkeznek jelentések a Ka- rabah-hegyvidéki Autonóm Terület hovatartozását érin­tő szenvedélyes vitákról, sztrájkokról, és tüntetések­ről. Indulatok, összecsapá­sok, katonai rendcsinálás, gyűlések, programok, alkot­mányos vita — mindez je­len van a hírekben. A Szovjetunió soknemze­tiségű államában a nyíltabb tájékoztatás felszínre hozta azokat a mélyben forrongó feszültségeket, amelyek ed­dig is megvoltak, és ame­lyek megoldását halogatni lehet, de elfelejtkezni ró­luk aligha. A nemzetiségi öntudat ébredésének már két évvel ezelőtt, Alma Ata is tanújelét adta, azóta a balti köztársaságok lakói, a krími tatárok, az örmé­nyek és azerbajdzsánok problémája is napvilágra került. Megoldásuk nem rejthető ünnepi beszédek mondatai mögé. Az igaz­ságos rendezés ugyanakkor olyan problémákba ütközik, amelyek gyökerei a régmúlt történelmébe nyúlnak. Meg­oldásuk ezért is nehéz. Az érzelmi hullám követelte el­szakadás nem járható; erre világított rá a moszkvai Legfelsőbb Tanács Elnök­ségének döntése. A karabahi függetlenség biztosítása a Szovjetunió népeinek közösségét ve­szélyezteti olyan időszak­ban, amikor az átalakítás összefogással megvalósítan­dó feladatai állnak az or­szág előtt. A határok átren­dezése lavinát indíthatna el hasonló követelésekkel az ország számos vidékén. Ha az örmények javára dől el a kérdés, ellenőrizhetetlen fo­lyamatok indulhatnak el, amelyek veszélybe sodor­hatják az Azerbajdzsánhoz tartozó gazdag bakui olaj­mezők biztonságát, márpe­dig ilyen gazdasági terhet nehezen viselne el az or­szág, amelynek most óriási szüksége van minden erő­forrására a pangás idősza­kában történt lemaradás behozása érdekében. Ha vi­szont nem változnak a dol­gok, az örmény sztrájkok gazdasági következményei beláthatatlanok. Mindenki­nek az az érdeke, hogy a rend helyreálljon, és senki se érezze vesztesnek ma­gát, hiszen csak így lehet az átalakítás kitűzött céljait megvalósítani — mondják a megoldást keresők mindkét táborában, Örményország­ban és Azerbajdzsánban egyaránt. Egyelőre csak re­mélni lehet, hojy a józan hangok kerekednek végül felül. O Lesz-e tűzszünet az iraki—iráni háborúban? Alig két nappal azután, hogy az iráni fél elfogadta az ENSZ Biztonsági Taná­csának 598. számú határoza­tát, és felsejlett az utóbbi év­tized legvéresebb és leértel- metlenebb háborújának a vége, Irak válaszával is­mét beláthatatlan távolba vetítette a megoldást. Bagdad továbbra is köz­vetlen tűzszüneti tárgyaláso­kat szeretne, ám ezt Irán ha­tározottan visszautasítja. Te­heránban Javiér Pérez de Cuellar ENSZ-főtitkár dip­lomáciai lépéseiben, az ENSZ közvetítő tevékenységében bíznak. Ennek keretében valószínű, hogy a két szem­ben álló fél külügyminiszte­rét New Yorkba hívják. Irak és Irán között törté­nelmi homályba vesző terüle­ti problémák ürügyén 1980 szeptemberében dördültek el a fegyverek. A háttérben azonban nem a néhány négy­zetkilométer fölötti vita húzó­dott meg, hanem az iráni sah elűzése után a térségben kialakult erőviszonyok ala­kulása. A sah bukásával Irán fenyegetően erős, felségjoga­it iszlám vonatkozásban ön­kényes kiterjesztő állammá vált. Irak a szomszéd kato­nai túlerejének csökkentésé­re, jelentős külföldi pénzügyi, katonai és politikai támoga­tás birtokában intézett elle­ne támadást. A 40 milliós, jelentős had­erővel rendelkező Irán — fő­ként az Egyesült Államokkal fennálló vitái miatt — elszi­getelődött, katonai ereje meg­fogyatkozott, belpolitikai fe­szültségeit pedig egyre ke­vésbé vezeti le a haza vélt védelme. A feszült helyzet­ben minden arab ország Irak mellett állt, kivéve ta­lán Szíriát. A Szovjetúnió teljesen semleges igyekezett maradni. Moszkva ellenezte, hogy a háborúért egyoldalú­an Iránt tegyék felelőssé, s követelte, hogy vonják ki a Perzsa-öbölből a külföldi ha­jókat. Az öbölben a hajózást a két hadban álló fél meg­állapodása biztosíthatja a leghatékonyabban — han­goztatta­Irán számára a múlt héten a 290 főt szállító utasgép lelövése olyan helyzetet te­remtett, amelyben együttér­zést remélhetett a nemzetközi közvéleményben, s valószínű­leg ezért szánta el végre ma­gát a BT-határozat elfoga­dására. Lépése, különösen ha sikerrel jár, javíthatja az ország nemzetközi tekinté­lyét. A kedvező nemzetközi visszhangot kiváltó döntés egyelőre nem több remény­nél: a fegyverek még nem hallgattak el. (Kaszab Zsuzsa) Százéves~ az Internacionálé ve ez volt: „A Szabadság­hoz”. Az újságárusok szak- szervezeti csoportja tartot­ta itt összejöveteleit, és a dal első élőadása nem nyerte meg túlzottan tetszésüket. Jobb­nak tartották a francia forradalom vérpezsdítő in­dulóit, a Carmagnole-t, és a Marseillaise-t. Az Internacionálé Gus­tave Delory, később szoci­alista képviselő és lille-i polgármester ösztönzésének köszönhető: ő fedezte fel, egy kis füzetben az egy évvel korábban elhunyt Pottier szövegét. Odaadta, Pierre Degeyter szocialista pártmunkásnak és autodi­dakta zenésznek, hogy öntse dalba. A belga származású De­geyter Gentben született 1848-ban. Tehetséges lehe­tett, mert 18 éves korában elnyerte a lille-i zeneiskola első -»díját, ennek ellenére, egyszerű munkásként dol­gozott az észak-franciaor­szági nagy iparvárosban. Hogy a forradalmi dal ne okozzon neki problémákat, a kiadó csak a vezetéknév­vel jegyezte a partitúrát. Ennek ellenére Degeytert el­bocsátották, sokáig munka nélkül volt, ráadásul éve­kig tartó perbe keveredett fivérével, aki azt állította, hogy ő a dal szerzője. A va­lódi alkotó csak 1922-ben kapta vissza jogait. Az Internacionálé lassan terjedt el. Csaknem 25 év telt el megszületése után, amíg országhatárokon túl is énekelni kezdték. „Nemzet­közi karrierje” csak az első világháború táján kezdő­dött, majd az októberi for­radalom győzelme után tel­jesedett ki. Degeyter és Pottier két örökösének ma is évente, 50 000 dollárt hoz az Inter- nacionálé. Ennyit érnek azok a jogdíjak, amelyeket kikötöttek a dal filmbeli felhasználásáért a „Zsivagó doktortól” Warren Beatty „Vörösök” című alkotásá­ig. A nemzetközi munkás- mozgalom himnusza 2002-től válik jogdíj szempontjából az emberiség közkincsévé. (Göbölyös László)

Next

/
Oldalképek
Tartalom