Nógrád, 1988. július (44. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-02 / 157. szám

A természet és védelme Gárdonyban • Külföldi és hazai turis- lók helyett, betegek és be­teglátogatók sétálnak, gyö­nyörködnek ebben a „tu­ristaparadicsomnak” is be­illő tájban, Nógrádgárdony- han. Csakis ők csodálhatják és használhatják ezt a ha­talmas; öt holdnyi védett parkol, alig hét kilométerre Ba la ssa gya rma 11 ól. Egy kis történelem Betegeket említettem, így nem meglepő, hogy egy sza­natóriumról. s a hozzátarto­zó parkról lesz szó. Az egész­ségügyi intézmény a gróf Mailáth család egykori kas­télyában létesült Í958 de.- cemberében. (Sokáig mint tüdőszanatórium, majd pár éve, megyei szívbeteg re­habilitációs bázisintézmény is működik itt 160 beteggel). A kastély volt tulajdo­nosáról egy keveset: Mai­láth 1. Géza 1860-ban szü­letett, országgyűlési képvi­selő volt és nagy világuta­zó. Járt Japánban. Kíná­ban, Indiában, Afrikában. Nyugalmazott korvettkapi- tányként telepedett le a me­gyében. mintagazdaságot ho­zott létre, elnöke volt a megyei gazdasági egyesü­letnek és a gyarmati ka­szinónak is. Útjairól min­dig hozott .haza fa- és nö­vénykülönlegességeket. Ma­gyar faféleségekkel együtt telepítette ezt a hatalmas díszparkot. A XIX. század végén, öröklés és vásárlás útján birtokába került töb­bek között Nógrádgárdony- puszta is. Az itteni régi kú­riát lebontatta és 1894-ben felépítette a ma is látható kastélyt. Mint egy botanikus kert... ... olyan volt mindig is ez a park. a kastély körül. Piros levelű hegyi, ezüst-, korai, mezeti juharfák, luc­fenyők, fekete, sima és páf­rányfenyők, óriás tuják, nagylevelű ezüstnyírfák, hársfák, amerikai magas kőrisek, vadgesztenyefák, szilfák, ezüstfűzek és más számos fafajta, kora ta­vasztól. nyárutóig nyílók. Ezért is volt a II. világ­háborúban itt kórház, majd hadikórház. Front idején a magyar katonák mellett ápoltak itt később német, szovjet, francia, lengyel, ro­mán katonákat is. Akik itt haltak meg, a parkban te­mették el. csak később ke­rültek át a puszta szélén lévő kis temetőkertbe, ahol azóta is gondozzák sírjukat, akárcsak szeretett igazga­tójuknak, Bogdándy főorvos­nak faragott kopjafás sír- hantját. aki halála után is itt akart pihenni a szana­tórium közelében. Hadikórháfc után béké­sebb feladatot kapott a kas­tély és a park. SZOT-üdülő lett belőle. Aztán országos úttörőtábor létesült itt, ami­kor nemcsak helyben gyö­nyörködhettek a gyerekek a kiemelkedően szép táj­ban. hanem megismerked­hettek a palócfölddel és né­Egészségiügyi és esztétikai érvek mellett a szanatóri­umpark természetvédelmi egység, ezért a Nógrád Me­gyei Tanács természetvé­delmi területté nyilvánítot­tá 1976-ban. A természetvédelem gya­kori témája a megyei és városi tanácsüléseknek. Ál­landó gondja a megyei ter­mészetvédelmi hatóságnak isi melynek külön appará-, rasa, természetvédelmi ága­zata — mátraterenyei Zagy­vavölgye Tsz. alkalmazottai — igyekeznek eleget tenni nemes feladatuknak: a már védett területek megóvá­sával, a keletkezett károk helyreállításával. karban­tartással és felvilágosítással. — A jelenlegi anyagi helyzet bennünket is érint — mondotta egy korábbi beszélgetés alkalmával Kol­lár József megyei főmunka­társ. — Szakmai segítséget korlátlanul, anyagi támoga­tást szűkösen tudunk nyúj­tani. De ha a tulajdonosi szemlélet erősebb lenne a panaszosokban, ha nem vár­nának mindig csak tőlünk mindent, ha öntevékenyen (de mindenkor betartva a •természetvédelem szabá­lyait). áldozatra is készen foglalkoznának partnereink a természetvédelemmel, biz­tosan nem lenne ennyire aggasztó a kép megyénk­ben. .. Szerencsére vannak azért lelkiismeretes. hozzáértő, művelt és lelkes munkásai is az ügynek; az amatőr természetvédők... Igv em­legetik szakmai berkekben a nógrádgárdonyiakat is. Ezért látogattam ki hozzá­juk Végh Gyula kerületve­zetővel. hogy megtekintsek egy ilyen, nem a nagykö­zönség számára védett par­kot. — Egy idő óta a nógrád- gárdonyl tüdőgyógyintézet kezelésébe került a park. Dr. Ferenczy György intéz­ményvezető igazgató-főor­vos a gyógyítás és a ter­mészetvédelem összetartó erejében nemcsak hisz. so­kat is tesz érte! Chikány József gazdasági Igazgatóval együtt igazi kör­nyezetvédők. Vallják, hogy mindannyiunk életét, élet­kedvét. de kiváltképpen a betegekét jótékonyan be­folyásolja a szép környezet, amelyben élnek gyógyul­#k­Természetvédelem „a la carte” Négyesben jártuk vé­gig a nagy kiterjedésű par­kot. kezdve a tulipános, ár- vácskás virággruppoktól ró­zsabokroktól szegélyezett úton a főbejárat előtti víz­medence mellett, a szana­tórium épületének jobbol­dali erdei sétányán halad­va egészen a most épülő orvosi lakásokig. — A parkbeli fák, a ha­talmas oxigén termelésük­kel. sok betegünk szükség­letét fedezik — mondja Fe­renczy főorvos. — Csak azt sajnálom nagyon, és érthe­tetlenül állok a jelenség előtt, hogy sokan nem ér­tékelik ezt a szépséget, sőt moly károkat okoznak ndatlanságukkal. Betör­delik a tulipánokat, a ker­tészetünkben előnevelt pa­lántákat kiültetés után ha­zaviszik. vagy hazaküldik a látogatókkal. — Védett területen még ibolyát sem szabadna szed­ni. sőt virágmagokat se gyűjthet senki engedély nélkül — szólt közbe Végh Gyula természetvédelmi ke­rületvezető. — A szanató­rium kezelésében van a park. de a mi szakmai irá­nyításunkat sem nélkülö­zik. A sokféle faegyed szak­szerű kezelése, a kiszáradt fák kitermelésének enge­délyezése, a beteg fák gyógy­kezelése. a mi feladatunk. Akárcsak a díszcserjék vagy madáreleség biztosí­tása. Dr. Ferenczy igazgató fő­orvos tíz éve került ennek a szanatóriumnak az élére. Személyében alkalmasabb partnert nem is kívánha­tott volna magának a me­gyei természetvédelem. Kívül marad a világ 'Járva a hol a napsütötte, hol árnyas sétányokat, nem győztünk lelkesedni a cso­dálatos madárkoncertért. A csalogány, a feketerigó, a stiglinc, a kékcinkéik, szén­cinkék és barátcinkék, a vörösbegyek jelenléte azt igazolják, hogy itt még háborítatlan a természet, tiszta a levegő, hogy van­nak még fészket rejtő, ma­darakat oltalmazó lombos fák. De óvják őket és táp­lálják sok szeretettel az in­tézet dolgozói és betegei. A szemfüles kerületvezető lencsevégre kapott néhány füvet kaszálót is. Mint ki­derült. röntgenasszisztens vbit az egyik, a másik meg raktáros; társadalmi mun­kában végezték a park csi­nosítását. — Ez itt bevett szokás — szólalt meg Chikán József gazdasági igazgató. — Lász- ka Aranka főnővér szb-tit- kárral gyakran szervezünk nagyobb kertészkedő akci­ót. Ezeken a közös munká­kon orvostól 'portásig, ápolónővérektől a technikai személyzetig mindenki részt szokott venni. A lábunk alá futó mur­vaköves sétautakon, gyak­ran megálltunk egy-egy szép szobor előtt, mert az itteni igazgatók, mindig mecénásai voltak a képző­művészeteknek is. így ma­gyarázható. hogy 2 millió forint értéket képviselnek a szanatóriumiban és a park­ban összegyűjtött képző- művészeti alkotások. Bir­tokukban vannak: Réti Zol­tán, Farkas András. Lóránt János festőművészek képei. Varga Imre faszobra. a parkban pedig több nagy­méretű fehér mészkő szo­bor is található. Hivatalos sétánkat egy különleges magnólia — tu­lipánfa — előtt fejeztük be, ahol Végh Gyula termé­szetvédelmi kerületvezető­vel szinte egyszerre csuk­tuk össze jegyzetfüzetein­ket. Az övébe adatok, dá­tumok kerültek, az enyém­be Tóth Árpád verssorok: ,.Távolmarad a világ nincsen ami fájjon: Adám jár és Éva jár édenkerti tájon.” Elekes Éva Képek: Bencze Péter Ablak Romániára Megjelent a Palócföld harmadik száma Megjelent a Palócföld idei, huszonkettedik évfo­lyamának harmadik száma Salgótarjánban. A folyóirat e számának hangsúlyos részét jelentik az Ablak rovat szépirodal­mi publikációi. Kőrössi P. József tanulmányával. vá­logatásában. s részben az ő. illetve Mátyás B. Ferenc, Szlafkai Attila fordításában a román irodalombé pil­lanthatnak be az olvasók. Mint annak idején mi is hírül adtuk. 1987 végén négy román író töltött pár hetet Magyarországon a Művelődési Minisztérium és a Magyar Írók Szövetsége József Attila köre vendé­geként. Látogatásuk során Salgótarjánba, a Palócföld szerkesztőségbe, valamint Balassagyarmatra is elláto­gattak. Ez a baráti látoga­tás adta az apropót ahhoz, hogy román szépirodalmi összeállítással lepjék meg a hazai olvasókat. Főleg olyan írókról, költőkről van szó. akik — Kőrössi P. József szavai szerint — „ritkán jelennek meg magyarul, és akik egy valamikori párbe­szédnek is partnerei lehet­nek. A másik oldalról.” A válogatás e majdani remélt párbeszéd esetleges leen­dő résztvevői közül mutat be néhányat, nem a teljes­ség igényével. Továbbá sze­repel egy klasszikus költő is. Tristan Tzara. Szereplé­sének külön érdekessége, hogy itt közölt verseit még Romániában írta 1912—1915 között. 16—19 évesen. A költő e korai szimbolista korszakáról keveset tud a magyar olvasó. A Palócföld méltóan tiszteleg e versek közlésével is a nagy dada- ista költő európai szellemi­sége előtt. A továbbiakban Mircea Nedelciu, Apostol Gurau, Cristian Toedorescu novel­lái, valamint Lucian Avra~ mescu, Ioana Craciunescu és Dán Verona versei ad­nak ízelítőt, a kortárs ro­mán irodalom néhány jel­lemzőjéről, a gondolkodás tisztességéről és reményteli komolyságáról, a népek kö­zös jövőjéért érzett felelős­ségről. A lap Valóságunk rova­tában két gpndolatgazdag tanulmányt olvashatunk napjaink időszerű , művelő­déspolitika (politikai) tö­rekvéseihez kapcsolódva. Horváth István Műveltség és magatartás című elvi alapvetésében, a szerző a többi között vizsgálja a sze­mélyiség kialakulásának állomásait. a személyi­ség és a közösség vi­szonyát, a műveltség szere­pét és számos más, a kér­déskörrel összefüggő kér­dést. Egyebeken kívül meg­jegyzi : ,,A műveltségkép em­berközpontúsága sohasem volt olyan elemi igény, mint korunkban, és várha­tóan a következő időszak­ban is ez a követelmény erősödik majd.” Brudna Gusztáv Az egye­sületek mint a nyilvánosság csírái című tanulmányában Nógrád dualizmus kori egyesületei kapcsán veti fel a megújuló tradíció idősze­rű kérdéseit, nyújt rövid történeti áttekintést, foglal- kózik az állam és az egye­sületek viszonyával, a poli­tika az egyesületek és a nyilvánosság összefüggései­vel. Feledy Gyula, Kossuth- díjas grafikusművész, a Pa* lócföld-műhely egyik legré­gibb alkotója most hatvan­éves. A Műhely rovatban a szerkesztőség nevében Cztn- ke Ferenc köszönti a mű­vészt. Ugyancsak e helyen Vasy Géza Nagy László tör­ténelemszemléletéről szóló tanulmányának második ré­szét adja közre a lap, amely folytatja Mezey Katalin Napló helyett című lírai jegyzetének közlését is. En­nek most harmadik részét találjuk a rovatban Bulga- kovvarázs címmel. Végül Justyák János interjúja zár­ja a Műhelyt A Jelenléttől a Médium—Artig címmel, a beszélgetés Petöcz András­sal készült. Szomszédság és közösség rovatcím alatt JaroslavPa- siaková irodalomtörténész, a pozsonyi Komensky Egye­tem magyar tanszékének helyettes vezetője Sarló­sok — muszkavezetők című tanulmányát találjuk. Ko­vács Győző pedig Balogh Edgár Magyarok, románok, szlávok című könyvéről írt értékelő bírálatot. A Hagyomány rovat közli Beke Mihály Andrási A tra­gédia vége: a komédia kez­dete című tanulmányának első részét, valamint Staud Géza Paulay Edéről szóló írását. E szám illusztrációs anyagát Feledy Gyula ké­szítette a lap felkérésére. A Palócföld és olvasótábora ezzel is tiszteleg a művész előtt. (te) A Rege az ősi kultúráért r Elő népzenét az iskolákba Regéket lehetne írni a salgótarjáni Rege népzenei együttes múltjáról; arról, hogyan nőtt ki az egykori Ciróka együttesből, az ala­kulással járó nehézségekről s a mai gondokról. Arról is. miért ismerik őket job­ban szakmai berkekben a megye határain túl, /mint szőkébb hazánkban, arról, hogyan kaptak Nívó-díjat Miskolcon a Borsodi fonó elnevezésű rendezvényen, arról például, hogy miért nem inkább a Palóc szőttes, vagy más rangosabb me­gyei bemutató díjazottjai? Igaz az is, Nógrád me­gyében is sokfelé megfor­dultak. csakhogy a zene­kart nálunk főként kísérőze­nekarként tartják számon. A mihálygergei néptáncegyüttes a vanyarci nemzetiségi együttes, a nagyióci gyer­mekién ccsoport a meg­mondhatója. mit jelent, mennyit ér számukra a Re­ge állandó partnersége, mennyiben járul hozzá a zenei aláfestés sikereikhez, de emlékszik még korább­ról a palotásljalmi Kende­rike és a pásztói Muzsla is a zenésztársakra. A hagyo­mányőrző együttesek köré­ben most is keresettek, nép­szerűek a tarjáni muzsiku­sok, s erre bizonyság az, hogy nemrégiben, amikor a Rárósmenti kulturális talál­kozón — ahol a környék­beli amatőr művészeti cso­portok adtak műsort — a mihálygergei csoporton kí­vül továbbiak kérték őket, húznák nekik is a talpalá- valót. Tápé. Cigánd, Paks ne­ves együttesei, a mezőhe- gyesi Matyó táncegyüttes — akiket két éve egy francia- országi világfesztiválon is kísértek már, s ugyanitt a kibővített Rege — Béres Já­nos furulyaművész és Szől" lősi Beatrix cimbalommű­vész személyével — önálló zenekari programmal is fel­lépett. amelyről a franciák műsoros kazettát is jelen­tettek meg A világ zenéje címmel, s ezen a Rege mű­sora is hallható palóc és mezőségi nótáival. Voltak többek között Bulgáriában, Romániában és Törökor­szágban is az alakulás óta eltelt nyolc esztendő során, Csehszlovákiában pedig nem is egyszer szerepeltek már. Itt nem csak megyénkben együttesek kísérőikként ad­tak ízelítőt művészetükből, hanem a szlovákiai tánco­sok is az ő zenéjükre rop­ták a táncot, mint a közel­múltban, amikor az a nagy- csalomnyai nemzetiségi ta­lálkozón az ipolynyéki nép­táncegyüttes zenei kísérői voltak. Júliusban a mihályger- gelekkel a lengyelországi Krakkóban lépnek fel egy fesztiválon, s meghívást kaptak a Heves megyei Visznek gyermektánccso- portjától is. hogy lennének partnereik augusztusban egy külföldi bemutatón. Hívták őket Sárospatakra, a nem­zetközi népitánc táborba, ahol * a külföldön élő ma­gyarok ismerkednek majd az anyaország tánclépései­vel. Mindeközben pedig ké­szülnek az egyik legrango­sabb nyári megyei esemény­re, a Palóc szőttes elneve­zésű kulturális bemutatóra, s még valami másra. Szabó Gáspártól, az együt­tes zenei vezetőjétől tudtuk meg, hogy az együttes tagjai­nak — Orbán György, Janku- ra Miklós. Balázs Barnabás, Sipos Antal és Horváth Andrea — feltett szándéka, hogy régi álmukat valóra váltva, önálló műsorral áll­janak közönség elé. Szep­temberre tervezik az Élő népzenét az iskola Vmk cí­mű programjukat bemutat­ni'. amelyben a hangszeris- mertetés mellett ízelítőt ad­nának az összes magyar ze­nei terület népzenei kultú­rájából. palóc, alföldi, me­zőségi é9 dél-dunántúli vá­logatásukkal. bővítve ezzel a népzenei ismereteket a gyerekek körében. BÉNVE1 JÓZSEF: \APPAL JÖ N Verdes az idő szárnya Takarj be pirkadásig takarj hát egész napra takarj be éjszakára nappal jön napra másik szükségem van hajadra anszonyi melegeddel s félelmeim fakadnak estéiig a szemedre őh-iző két szemeddel sugarában a napnak asszonyi melegedre

Next

/
Oldalképek
Tartalom