Nógrád, 1988. július (44. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-16 / 169. szám
éT\ I^"T“ ........viL : AnART ,í CD ADT SPORT SPORT brv/rl I 4 Nézsán az előrelépést tervezik Koncz Péter Á a Holm» Miklós Tóth József málnásban háború, sportban béke van A „málnaháború” kellős közepén jártunk Nézsán. A Május 1. Termelőszövetkezetben július derekán a gyümölcs felvásárlása, az érdekelt cégek taktikázása jelentette a fő beszédtémát- Még szerencse, hogy a málna felvásárlása és értékesítése körül kialakult meglehetősen bonyolult és ellentmondásos helyzet a helyi sportéletben nem érezteti hatását- Igaz a települést mindenkor élénken foglalkoztató labdarúgás nyári pihenőjét tölti, a Nézsai Május 1. Tsz SE vezetőinek mégis akad számos információjuk, melyek mintegy ösz- szefoglaliják az elmúlt néhány esztendő eredményeit, gondjait. A termelőszövetkezet elnöki irodájában ülünk le, a sportkör három vezetőjével. Holma Miklós tsz-eínök, az SE társadalmi elnöke, Tóth József ügyvezető elnök és Koncz Péter, a labdarúgószakosztály vezetője mesélnek mindennapjaikról. A kérdések szinte szükségtelenné válnak. Egymás szavait kiegészítve adnak képet a sportkör működéséről. Tóth: — 1980-ban centralizáltuk a környék sportköreit. Keszeg, Alsópetény, Le- génd, Nógrádsáp és Nézsa egyesítésével hoztuk létre egyesületünket. Kevesen tudják, hogy a labdarúgás mellett másik szakosztá. lyunk is működik. Sakkozóink körzeti, megyei versenyeken indulnak. Nagy eredményeink ugyan nincsenek, húsz személynek ellenben rendszeres lehetőséget ad a sakk a szellemi sportolásra. Holma: — Mint oly sok településen az országban, nálunk is a foci a legnépszerűbb. Vasárnaptól szerdáig a lejátszott meccsről beszél a falu apraja-nagyja, csütörtöktől vasárnapig pedig már a következő találkozó lázában ég. Ezt a nagy érdeklődést, a lakosság sport- szeretetét csapatunk esztendők óta jó szerepléssel hálálja meg. Koncz: — Labdarúgószakosztályunkban 87 igazolt sportoló van. Felnőttcsapatunk 1980-ban került a megyei I. osztályba, s azóta is itt szerepel- Hazai találkozóinkon 4—500 néző szurkol átlagosan- A környékről, még Ácsáról, Nógrádkövesd- ről és Bércéiről is látogatják mérkőzéseinket. Tóth: — Bajnoki összecsapásainkra Nógrádsápon kerül sor. Nézsai pályánkat most újítjuk fel, illetve bővítjük. Reméljük, hogy az 1989 90. évi bajnokságban már ténylegesen hazai környezetben vívhatjuk találkozóinkat. A létesítmény gyönyörű környezetben fekszik, már-már az NB III-as igényeket is kielégíti. Koncz: — Az elmúlt hónapokban a vezetés és a szurkolók körében is többször szóba került az esetleges harmadosztályú szereplés lehetősége. Amennyiben még egy öltözőépületet is tudnánk építeni most készülő pályáink mellé, no és a csapat kivívná ezt a jogot, azt hi- szem nem lenne akadálya! Holma: — Bár a magasabb osztályban való szereplés költségei nagyobbak, nem hinném, hogy gondot okozna a működés feltételeinek biztosítása. Ebben természetesen termelőszövetkezetünk támogatása döntő. Ügy vélem, megtalálnánk a megoldás módját. Tóth: — Sportegyesületünk költségeinek kilencven százalékát a tsz fedezi. A tanács évi harmincezer forinttal járul hozzá működésünkhöz. Az arányokból jól érzékelhető lesz a tsz szerepe. Ugyanakkor a DCM, a Szondi Ipari Szövetkezet és az alsópetényi UNITAS gazdasági társaság is támogat bennünket. Koncz: — Mindezek mel-> lett saját bevételeink növelésére törekszünk. Mi is bekapcsolódtunk az ÁISH és az OTP Sportfogadási és Lottóigazgatóság által kezdeményezett totószelvény árusításába. E tevékenységünk még nem indult meg. A labdarúgó-szakosztály önfenntartó részlegeként működtetjük majd. Ez is hoz pénzt konyhánkra. Kollektív szelvények felvételével is foglalkozunk. Mivel legközelebb Rétságon van ezek feladására lehetőség, várhatóan a környékiben fogadók bizalmat szavaznak a közelebbi lehetőségnek, melyre a helyet a takarékszövetkezet nézsai fiókja biztosítja. Holma: — Mivel a labdarúgás áll beszélgetésünk középpontjában, szólnunk kell felnőttcsapatunkról. Az 1987/88. évi bajnokságban a megye’ I. osztály második helyén végeztek. Heti két edzéssel, teljesen amatőr alapokon — ez mindenképp nagyszerű eredmény. összetartó társaság a miénk! Fiatal az átlagéletkor, sok örömet okozhatnak még lelkes szurkolóinknak. Koncz: — Nem dicsekvésként mondom, de játékerőnket jól szemlélteti: az MNK megyei selejtezőiben három NB III-as együttest, a Romhányt, a Nagybátonyt és a Balassagyarmatot is elbúcsúztattuk a további küzdelmektől. Tóth: — 1980 óta a harmadik edző dolgozik a gárda mellett. A szakmai munkát Vidomusz János kezdte és alapozta meg. Fegyelmezett, kemény játékosokat hagyott maga után. Majnik János a nagy szakmai hozzáértésével lendítette tovább az együttes szekerét. Az ő örökében Polák Viktor kiváló pedagógiai érzékével adott újabb impulzust az együttesnek. Vele újabb egy évre szóló szerződést kötöttünk. Edzőnk az ÁISH pénzügyi osztályán dolgozik főfoglalkozásban. mellékállásban látja el itteni teendőit. Koncz: — Szakmai munkánk jó, működésünk feltételei megalapozottak. Ezért a következő évi szezonban is az élcsoportban szeretnénk végezni. A megyei I. osztály erőviszonyait ismerve célkitűzésünk reális. Tóth: — Sajnos manapság nem sikk a megye „egyben” szerepelni, ott vegetálni. A színvonalról hagy ne mondjak semmit. . . Talán ha az illetékes vezetők és a megyei szakszövetség valamilyen céljutalmat tűznének ki a dobogós helyen végzett együttesek számára, izgalmasabbá válna a bajnokság. Holma: — Ugyan nem á díjakon és a jutalmakon múlik egy csapat játéktudása, de az ösztönzés mindenképpen jó hatással lenne a küzdelemsorozatra. Heves megyében például a termelőszövetkezeti gárdák részére különversenyt hirdet a területi szövetség, s a megyeiben legeredményesebben szereplő együttest az idény végén megjutalmazza. Tóth: — Hozzá kell tennem : végül is, jutalom ide vagy oda, mi úgy dolgozunk és arra inspiráljuk labdarúgóinkat, hogy mielőbb érjenek célba, vívják ki az NB Ill-ba . jutást. Vaskor István Détári volt a legjobb külföldi A világhírű nyugatnémet sportláp, a Kicker ismét értékelte a Bundesligában játszó labdarúgók teljesítményét. A szakírók véleménye szerint 1988. első fél ivében senki nem nyújtott világklasszis teljesítményt, a nemzetközi klasszis kategóriába viszont 25-en kerültek be. 20 hazai és 5 külföldi játékos. A besorolás legnagyobb meglepetése, hogy a védekező középpályások között a kölni Armin Görtz került az élre, megelőzve olyan kiválóságokat, mint a lever- kuseni Rolff, vagy a müncheni Brehme. Hosszú évek óta először fordul elő, hogy a kapusoknál nem került a képzeletbeli dobogóra Tóni Schumacher. A külföldi játékosok rangsorát az időközben Görögországba szerződött Détári Lajos vezeti, megelőzve három észak-európai labdarúgót, s a brazil Ti tát. A külföldiek rangsora: 1. Détári Lajos (Eintracht Frankfurt), 2. Bratseth (norvég, Werder Bremen), 3. Prytz (svéd, Bayer Uerdingen), 4. Tita (brazil, Bayer Leverkusen), 5. Sigurvins- son (izlandi, Stuttgart). Elmozdult a holtpontról a Stécé ügye Pénteken délután a megyei pártbizottság Barátságtermében ülésezett az a társadalmi bizottság, melyet az SBTC jogutódja működési feltételeinek biztosításáért, az ezzel kapcsolatos feladatok végrehajtásáért a Nógrád Megyei Tanács és az MSZMP Nógrád Megyei Bizottságának kezdeményezésével hoztak létre. Mint köztudott, a Nógrádi Szénbányák vezérigazgatója június 21-én bejelentette, hogy a vállalat gazdasági problémái miatt — többek között — visszavonják a klub működéséhez biztosított támogatásukat, felmondják a sportolók munkaviszonyát, nem látják reális lehetőségét az egyesület fenntartásának. E bejelentéssel együtt kérdésessé vált a nagy múltú klub további működése, s ez a közvéleményben is nagy visszhangot váltott ki. Salgótarján politikai-társadalmi közhangulatának figyelembevételével az illetékes párt-, tanácsi vezetők úgy döntöttek, hogy a feladatok végrehajtásához társadalmi bizottságot alakítanak. Talán nem véletlen, hogy a tegnapi tanácskozást a Barátság-teremben rendezték. Az SBTC jogfolytonosságának megtartásához ugyanis csupán egyetlen lehetséges út maradt: a megyeszékhely gazdasági egységeinek összefogása, együttműködése. .. Az ülést megelőzően az illetékesek személyes beszélgetéseket folytattak a város gazdasági egységeinek vezetőivel. A szóbeli megállapodások alapján, bízva az ígéretek betartásában, előzetesen elkészült az a fel- adaterv, mely a „mentőakció” szervezési, szakmai, pénzügyi és eszközgazdálkodási feladatait fogalmazta meg. Ennek egyik lényeges pontja, hogy a labdarúgás hagyományainak tradíciójának fenntartását, az egyesületre épített utánpótlásbázis megőrzését, az NB Ill-ban való sikeres szereplést, célként az NB II-be jutás lehetőségét biztosítani kell. A sportegyesület —, illetve jogutódjának — működési feltételeit mindhárom szakosztályban — labdarúgás, ökölvívás, természetjárás — is biztosítani kívánják. Nem titok, s mint azt Romasz Adolf, a megyei tanács elnökhelyettese, a társadalmi bizottság elnöke elmondotta, hogy jogutódként egy városi sportegyesület megalakítása merült fel lehetőségként. Ugyanakkor azt is hangsúlyozta, hogy a társadalmi bizottság az SBTC-t érintő kérdésekben döntésre nem jogosult. A szakosztályok más egyesületbe történő irányítása a klub elnökségének, az egyesület feloszlatása és a jogutód „megbízása” a közgyűlés feladata. A szénbányák jelenlévő képviselője bejelentette, hogy a vállalat maximum augusztus 31-ig — tehát a korábban bejelentett határidő után még egy hónapig — alkalmazza a sportolókat, szakembereket és a létesítményeknél dolgozó technikai személyzetet, nem kívánja megszüntetni az SBTC-t. Terveik szerint a természetjáró-szakosztályt működtetné. tovább. Azzal zárták le a vitát, hogy klubügyekben az SBTC dönt, és hétfőn a bánya vezérigazgatójával is tárgyalásokat folytatnak. Sokak számára meglepő bejelentéssel szolgáltak a jelenlévő gazdasági egységek vezetői. Volt olyan gyár a városban, ahol közvélemény-kutatást tartottak a dolgozók között, fogadnák-e a Stécé labdarúgóit, ezzel együtt a III- osztályú szereplés jogát. Ez, a munkások körében nagy ellenszenvet váltott ki! Másutt a létszámleépítés okoz gondot, ezért szóba sem kerülhet újabb státusok — NB III- as labdarúgók — elhelyezése. Volt olyan hely is, hogy a termelési eredményektől teszik függővé támogatásukat. Igaz ugyan, hogy az elhangzott tájékoztatás szerint a Stécé jelenlegi tizennégy játékosát, akik az NB II-ben szerepeltek — szakképzettségük szerint, — nem könnyű elhelyezni. Hatan nyolc általános iskolai végzettséggel rendelkeznek... Négyüknek van szakközépiskolai és másik négynek szakmunkásvégzettsége. • • Természetesen az ökölvívók sorsa is szerepelt a tanácskozáson. A szakosztályban mindössze nyolc fő elhelyezéséről kellene gondoskodni. Ez az elhangzottak szerint könnyebben kivitelezhető, illetve részben már megoldott. Tulajdonképpen a közel háromórás tanácskozás utolsó perceiben terelődött a téma „igazi medrébe”. Az SBTC sorsában — mégha városi sportegyesületként is működik tovább — a jelenleg a szénbányáknál foglalkoztatott harminckét sportoló, szakember és technikai személyzet munkahelyi elhelyezése az alapvető gond. A bizottság munkájában részt vevő gazdaságvezetők bejelentették, hogy bár nem veszik át a Stécé egyik szakosztályát sem, hajlandóak két-három- sportoló foglalkoztatására, s talán a támogatásra is. Erről ugyan nem nyilatkoztak konkrétan. .. Az értekezlet Szalai Lászlónak, a megyei pártbizottság titkárának zárszavával ért véget. Többek között hangsúlyozta: sok még a tisztáznivaló a Nógrádi Szénbányák Vállalattal, számos technikai jellegű kérdés is megoldásra vár. Kiemelte: egy hétfős operatív bizottság hétfőtől kezdve tárgyalásokat kezd a sportolók folyamatos munkahelyi elhelyezéséről, és kidolgozza az egyesület anyagi, személyi, szervezeti és technikai tennivalóit. A gyors intézkedésre szükség van! Az SBTC labdarúgói hétfőn délelőtt a klub székházában találkoznak, s kedden megkezdik a felkészülést az augusztus 14-én rajtoló NB III-as bajnokságra. Az még a jövő kérdése, hogy milyen név alatt, milyen színekben futnak majd ki a pályára. A döntő — talán a közvéleményt is megnyugtató — hogy elmozdult a holtpontról a Stécé ügye! Ez mindenképp biztató a nagy múltú klub tradícióinak megtartására, az előrelépés megalapozására. S ne feledjük, az induláshoz szükséges alapokat a megyei és városi tanács adja, természetesen számítva az SBTC jelenleg meglévő anyagi erőforrásaira. Két év után újra Mezey György a szövetségi kapitány Pénteken délután sebtében összehívott, de óriási érdeklődéssel várt sajtóértekezletet tartottak az MLSZ-ben, amelynek egyetlen napirendi pántja volt: a szövetség vezetői megegyeztek Mezey Györggyel, hogy hat évre elvállalja a szövetségi kapitányi tisztséget. Mezey. aki 1983-től 1986-ig egyszer már betöltötte ezt a posztot, Varga Miklós, az MLSZ intézőbizottságának tagja és Török Péter főtitkár kíséretében lépett be a terembe. Varga Miklós bevezető helyett rögtön a lényegre tért: bejelentette, hogy létrejött a megállapodás az MLSZ és Mezey György között. Ezután a „régi-új” szövetségi kapitány vette át a szót: — Nehezen találok szavakat ebben a felemelő pillanatban — mondta. — Rendkívül sokat jelent számomra, hogy visszatérhetek szövetségi kapitányként. Egyelőre csak egy dolgot tudok mondani : kérem, hogy támogassanak ! Kiderült, hogy azért húzódtak három napig a tárgyalások, mert a felek minden kérdést a végsőkig tisztázni akartak. Áz MLSZ az V 1994-es egyesült államokbeli világbajnokság végéig kötött szerződést Mezeyvel, s egy záradék értelmében a szövetségi kapitánynak módja van arra, hogy 1988 végén —, akár egyoldalúan is — felbontsa azt. Amikor a legsürgősebb feladatairól kérdezték a kapitányt, azt mondta: egyik fontosabb, mint a másik. Szinte csak napokban lehet mérni azt az időt, amely az első, október 19-i, Észak- lrország elleni vb-selejtezőig hátravan. Mert hiába határozott szándéka egy hat évre szóló távlati program megvalósítása, ha a vb-selejtezőn elbukik a válogatott, akkor a közvélemény —, s az MLSZ elnökség is — valószínűleg megvonja tőle a bizalmat. A továbbiakban Mezey György elmondta, hogy a szerződés megkötésekor nem voltak feltételei — csak szempontjai. Biztosítékokat kért arra, hogy megfelelő körülményeket fog élvezni tervei megvalósítására. A szakmai kérdéseket érintve a „mexikói esspat” mellett foglalt állást, azaz 1990-es terveit zömmel azokkal a játékosokkal szeretné megvalósítani, akik az 1986-os Mundialra kijutottak. Megkérdezték a szakvezetőtől, mi a véleménye a válogatott kulcsembere, Détári Lajos pireuszi szerződéséről. Mezey szerint szakmai szempontból erősen megkérdőjelezhető az átigazolás, ám egy szerződés megkötésekor nemcsak szakmai szempontok játszanak közre, ezért tiszteletben tartja Détári döntését. Mezey arra is kitért, miért vetette el a technikai igazgatói elnevezést, s miért szövetségi kapitánynak szerződött. Amint tréfásan megjegyezte, ő már maradi ember, világéletében edzőnek tartotta magát, nem pedig igazgatónak. . . Szóba került a szerződés egyik szerencsétlenül napvilágra került pontja: a minőségi lakáscsere is. Befejezésül Varga Miklós utólag bizalmat kért a közvéleménytől és a sajtótól Mezey Györgynek, aki hangsúlyozta: legnagyobb vágya teljesült az újbóli kapitányi kinevezéssel, óm azt is eldöntötte — lesz, ami lesz — most utoljára vállalta ezt a tisztséget.
