Nógrád, 1988. július (44. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-16 / 169. szám
1988. JÚLIUS 16.. SZOMBAT NOGRAD 3 Káliói kalászok Toklászok kergetőznek a levegőben, s az aranysárga kalászok zizzenését elnyomja a kombájnok mély moraja. — Szerencsére elkerült bennünket a múlt heti viharos szél és jégeső, így nem kell a megdőlt gabonával küszködni a betakarítógépeknek — tájékoztat Puskás József, a Kállói Vörös Csillag Termelőszövetkezet növénytermesztési főágazatvezetője. — Ezerhatszázhetven hektár őszi búza és 410 hektár tavaszi árpa aratását kezdtük el 12 kombájnnal július 7-én. Az egyik legjobb termésátlagot érhetjük el az idén, a tervezett 4,2 tonna/ hektár helyett eddig 5 tonna a búza átlagos hozama. Csak a nagy hőség okoz 2— 3 mázsa szembesülést hektáronként. A kombájnosok három brigádja közül az egyik Kalló határában dolgozik. Dudok János vezérkombáj- nosnak ez az idei aratás az „utolsó”, hiszen ősszel már nyugdíjba megy. — Harmincnyolc éve dolgozom a mezőgazdaságban. Aratógéppe! kezdtem és kombájnnal fejezem be. De azért sikerül átadnom a stafétabotot. Rihárd unokám még csak nyolcadikos, de „feketén” már ő is uralja a gépet. — A kalászosok harmada már a tisztítóba és a magtárakba került, — kapom a hasznos információt a növénytermesztőtől, — s ha az időjárás kegyes lesz hozzánk, a hónap végére befejezzük az aratást. A poros földútról kifordulva az aszfaltra Jenei Mónika gyűjtögeti a menetleveleket. — Varrónőnek készülök, most végeztem el az általános iskolát, s a nyári szünetben egy hónapig vagyok az aratókkal. A napozást egybekötöm a zsebpénzkereséssel. Próbálom kiseperni a nyakamból a szúrós toklászokat — nem sok sikerrel. S belegondolok, milyen nehéz kiseperni annak, aki reggel nyolctól este nyolcig gyűjtögeti... Bencze Péter Jegybanki A termőhelyen fagyasztja kedvezmény a mó|nát a gép A Magyar Nemzeti Bank új kedvezménnyel ösztönzi a hazai vállalatokat, szövetkezeteket, hogy váltókat használjanak fizetéseiknél. A korábban meghirdetett viszont- leszámítolási kamatlábaknál egy százalékkal alacsonyabb kamat felszámításával vásárolja meg az MNB azokat a váltókat, amelyeket a leszámítolás előtt a váltóbirtokosok kétszer vagy többször átruháztak. Feltétel az is, hogy a váltó kiállítása és leszámítolása között legalább harminc nap teljen el. Ezt a kedvezményt az MNB július 15-éfől alkalmazza. A központi bank július 1- je óta a következő viszontle- számítolási kamatlábakat alkalmazza: ha a váltót esedékessége előtt 60 napon belül számítolják le, a kamat évi 10,5 százalék, hatvan és kilencven nap között évi 11 százalék, 90 és 180 nap között évi 12 százalék, 180 napnál hosszabb idő esetén évi 13,5 százalék. A Központi Élelmiszer- ipari Kutatóintézet szakemberei a világon elsőként olyan mélyhűtő gépet fejlesztettek ki, amely a termőhelyen, a táblán fagyasztja le a sérülésre különösen érzékeny málnát és más gyümölcsöt. Az intézet kutatóinak szolgálati szabadalma alapján elkészült gép mintapéldányával — folyékony nitrogén, illetve széndioxid fel- használásával — óránként 250—300 kilogramm málnát lehet mélyhűteni, akár az ültetvénysorok között is. A berendezés használatának előnye, hogy a hagyományos betakarítással szemben — amikor a mélyhűtésre a hűtőházban kerül sor — az új eljárással nő az exportképes, úgynevezett gurulós málna aránya. Ez elérheti a leszedett gyümölcs 80—90 százalékát is. A módszerrel a jelenlegi átvételi-feldolgozási rendszernek azt az értékvesztő részét küszöbölik ki, amikor a legtöbb sérülés, zú- zódás éri a dűlőutakon szállított roppant kényes gyümölcsöt. A termőhelyen fagyasztott málna már nem károsodik, hiszen a keményre fagyott szemek a hűtőraktárig történő szállítás, majd a válogatás közben épek maradnak. A KÉKI szakemberei által kialakított mélyhűtő berendezés a jól ismert Barkas vagy TJAZ típusú kis- tehergépkocsival könnyen, tábláról táblára szállítható. A fagyasztógép „üzemanyagai” — amelyet a fagyasztáskor a frissen szedett málnára permeteznek — hazánkban is viszonylag olcsón, könnyen beszerezhetők; a folyékony nitrogén például jelenleg az oxigén- gyártás ipari folyamatának mellékterméke, míg a széndioxidot hazánkban nagy- üzemileg állítják elő. Nyíltság és lelkesedés L elkesedni mindig tudtunk, hurráoptimizmusunk ezúttal a nyíltság jegyében kap tág teret a tömegtájékoztatásban. Íme, néhány híradás az elmúlt napok terméséből. Elsőként a kormány lapjában olvasóim az újdonság erejével ható közleményt: egy megye úgy döntött, hogy a lakosságra is tartozik, amit a lakosságért tesz, ezért a tanács sajtótitkárt alkalmaz. Státust létesít egy embernek, aki majd szépen elmondja a sajtónak: miről és mit tárgyaltak —, s ebből mi tartozik a lakosságra. Az ember még fel sem ocsúdhat, amikor meggyőzik a változás vitathatatlan tényé- ről: ezentúl a megyei város tanácsának végrehajtó bizottsági ülése után elmondják a helyi lapok, a körzeti rádió- és televízió munkatársainak: mi volt a napirend, az állásfoglalás, a döntés. A gátakat ledöntő korlátlan nyíltságtól megszédült ember már-már azt hiszi, hogy mindez fokozhatatlan, amikor újra tudósít a televízió. A lelkesedéstől nem mentes felvezető kommentárt nem kisebb egyéniség, mint újságíró-szövetségünk elnöke adja közre: megint egy másik megyében az „első számú vezetők” megelégelték a kozmetikázott jelentéseket, „kimennek a területre”. Ez igen, csettint az ember, valami megmozdult. Mégsem értem az egészet, talán éppen ezért jut eszembe az, amit a Ludas Matyiban szoktam olvasni: „Egy újszülöttnek minden vicc új”. Legalábbis a nyíltság ügyében. Emlékezetem felidézi a pár évvel ezelőtti találkozót, amikor az akkor még egzisztáló Minisztertanács Tanács Hivatalának elnöke baiáti találkozóra és eszmecserére invitálta a tanácsokkal foglalkozó toliforgatókat. Itt tették szóvá azt, amit e sorok írója akkor sem értett: a fővárosban és néhány megyében kitiltott fórum a fővárosi pártbizottság, illetve a megyei pártbizottság lapja a tanácsok végrehajtó bizottságainak eszmecseréjéről. Ha azt vesszük, ideje tehát lelkesedni, egyre több helyen adják meg a lakosságnak — azaz a választóknak —, azt, ami a választottaktól jár. A változó idő kikényszerítette a beavatottság gyakorlatát, ha másért nem, akkor azért, mert manapság ez a divat. Mielőtt tapsra ütném a tenyerem, mégis hiányérzetem van. Azért például, amit már azon a bizonyos pár évvel ezelőtti eszmecserén is elmondtam — néhány kolléga irigykedő álmélkodására —: nem mindenütt persona non grata „a sajtó képviselője”. Hiszem, hogy nem magánügy, amikor azt írom: amióta munkám révén Nógrádhoz közöm van, a NÖGRÁD mindig ott ült a régió ..kormányának” ülésén. Ahogy a megyei tanács végrehajtó bizottsága tagjait vésett réztáblák ültetik a helyükre, úgy rendbe ott van esztendők óta egy másik felirat is az asztalon: „Sajtó”. Irigylésre méltó helyzet? Mi tagadás, nem mindig. A nyílt véleménycserében el kellett és el kell viselni a kritikát is, ahogy mondani szokás „el kell vinni a balhét”, ha felületes, vagy pontatlan a tájékoztatás, a napi sajtómunka. E kellemetlen perceket nem számítva mégis több az előre vivő élmény: ötletek vagy inspirációk születnek; ezt és ezt így és így kellene csinálni. Bízva abban, hogy szerepünket nem értékelem fel, e közös munkából egyetlen megjegyzést, idéznék. Egy alkalommal a tanácskozást vezető megyei tanácselnök így fordult a szakosztályok éppen jelenlévő vezetőihöz: „Fölösleges az előterjesztésekre ráírni, hogy a -sajtó tájékoztatható«. A sajtó majd tudja, hogy mi a dolga. Ha pedig nem, akkor az az ő felelőssége.” Balgaság volna azt állítani, hogy ez a kapcsolat felhőtlen. A magyarázat roppant egyszerű, az önállóság magában hordja a tévesztés lehetőségét, a vélemények különbözőségét. S ha úgy vesszük, akkor a kényelmes sajtónak az a jó, ha a tanácskozás után megmondják, hogy merre hány méter. Kevesebb idő kell ugyanis, a rizikóról, pontosabban annak hiányáról nem is beszélve. Mégis azt mondom: ott jártak és járnak rossz nyomon, ahol most — igazodva az ak- tuálpolitikához — kinyitják az ajtót, vagy legalábbis a küszöbre beengedik a nyilvánosság fél lábát. Ezért nem tudok lelkesedni mások lelkesedésével szinkronban. Miért, kiáltjuk ki újítónak azt, akit el kellene marasztalni, mert fáziskésésben van? Arról nem is beszélve: miért nem esik szó azokról, akik munkájában eddig is vezérelv volt: számadással tartozunk azoknak, akik küldtek erre a munkára? S, hogy e lelkesítő híradások írógép mellé ültetnek, annak van egy nagyon prózai oka. Élek a gyanúperrel, a mai újítók megkésett vállalkozása elhomályosítja a normális gyakorlatot. Azt, amikor a választók bizalmán alapuló felelősség szülte partneri kapcsolat eleve feltételezi az oly nagy lelkesedéssel körüiudvarolt nyíltságot. Azt, példának okáért, hogy a hét hétfőjén hárem város tanácsának. illetve végrehajtó bizottságának ülésére várták a megyei sajtót. -Nem tájékoztatóra, hanem a vitát és véleménycserét is felmutató tanácskozásra. Megtisztelő tehertétel — amit másutt áhítoznak, annak itt eleget tenni fizikai képtelenség. D e miért mondom mindezt el, ha úgy tetszik, akkor miért dicsekszem önmagunk" ról, önmagunknak? Félő, hogyaz álújdonság az újdonság erejével hat, a spanyolviasz felfedezői pedig esetleg követőkre találnak. Még néhány lihegő tévériport, a sajtótitkárságról, az álbeavatást demonstráló testületi ülést követő tájékoztatóról, s azok, akik ezt a bizonyos beavatást minden sallang nélkül, természetesen gyakorolták, esetleg azt gondolják: nem ez a korszerű. Aztán leveszik az asztalról a réztáblát, kitessékelik a sajtót a fórumról. Hogy beálljanak az újítók sorába — a nagyobb nyilvánosság jegyében. Mindezt természetesen el lehet kerülni. Akkor, ha egy kissé visszafogott a lelkesedés, ha csínján bánunk az álújítókkal. S> a természetes életet élőkről is szólunk, nemcsak azokról, akiknek késik a vonatuk. Kelemen Gábor Közgyűlés előtt az SIVT Űjranlakul a salgötarjöní sxervexet A Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság legmagasabb országos fóruma, a közgyűlés még ebben az évben megtartja összejövetelét Budapesten. A küldöttek találkozója jó alkalmat kínál arra, hogy megvitassák: milyen körülmények nehezítik az egyik legnépesebb tudományos szervezet munkáját, miben és miiként kell javítani a végrehajtást. Mindezekhez jó alapokat kínál a helyi szervezetek öt évre szóló — 1990-ig tartó — cselekvési programjának félidei értékelése. A napjainkban 301 főt számláló Nógrád megyei szervezet a közelmúltban tartotta meg félidős értékelő küldöttértekezletét. Dombi Andrásnak, az SZVT megyei szervezete titkárának vitaanyaga kiemelte, hogy munkatervüket három nagy témakör fogja át: az anyag- és energiatakarékosság, gazdálkodás, a számítástechnika és az elektronika széles körű alkalmazása, valamint az üzem- és munkaszervezés helyzetének a javítása a vállalati szervezőtevékenység, a munkakultúra és a munkaerkölcs színvonalának emelésével. E három témához szorosan kapcsolódik a megyei üzemek speciális helyzetéből adódó negyedik téma: a vezetés, a belső irá- nyítás, gz érdekeltség és az ösztönzés színvonalának, hatékonyságának a javítása. Feladataik végrehajtását egyfajta olló szorítása nehezítette, melynek egyik ágát a vállalatok költségcsökkentésre irányuló politikája adja, másik ágát pedig az jelenti, hogy a szervezetektől — így az SZVT-től is — egyre hatásosabb eredményt vár a gazdálkodó egység- Ugyanakkor érződik az aktivisták leterheltsége, hiszen ők alkotják más társadalmi, önszervező stb- csoportok gerincét is. Egyéni tagjaik száma 1985-ben még 471 volt, mára pedig épp hogy meghaladja a háromszázat. Ezzel együtt viszont javult a tagdíjfizetési arány: 44 százalékosról 71 százalékosra. A létszám csökkenésének feltehetően oka egyes folyóiratok lemondása, tanulmányutak sorozatos elmaradása. Az utóbbival kapcsolatban a vitaanyag megemlíti, hogy az éves költségvetések tervezésénél nem lehetett előre látni az adórendszer bevezetését, az utazási költségek radikális emelkedését. A tapasztalat- cserék elmaradása különösen a külföldi partnerekkel való kapcsolat szempontjából kínos jelenség. A jogi tagvállalatok díjfizetése sem rendeződött egyértelműen, hiszen van olyan, amelyik budapesti és van olyan, amelyik helyi egyszámlaszámra fizeti tartozását, az országos elnökség határozatának hiányos végrehajtásából adódóan. Az SZVT egyes szakcsoportjai — kereskedelmi, pénzügyi és ellenőrzési — élénk társasági életet élnek, csakúgy, mint, a balassagyarmati területi szervezet.. Máshol a húzóemberek — legtöbbször a titkár — távoz- tával csökken az aktivitás, például: vezetési, beruházási és fővállalkozási szakcsoport, fiatalok bizottsága. Előadásaik szervezésében kihasználják az októberi műszaki-közgazda sági hónap adta lehetőségeket, a Technika Háza nyújtotta előnyöket. Nemzetközi kapcsolataikban kiemelt helyet foglal el a csehszlovák CSVTS-sel kialakított együttműködés és a bulgáriai Fentük megyei testvérszervezettel fennálló tapasztalatcsere-program, önkritikus megjegyzésként hangzott el, hogy a salgótarjáni szervezet megszűnte, lése nem volt szerencsés döntés, mert hiányzik .»z; összehangoló, szakcsoportokat irányító munkája. Az elnökség ezé”t határozatot hozott » szervezet újraélesztésére. Tisztítás után kerül a magtárakba a gabona. A vezérkombájnos és unokája.
