Nógrád, 1988. július (44. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-15 / 168. szám

.1988. JÚLIUS 15.. PÉNTEK NOGRAD 3 Közlemény a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1988. július 13—14-ei üléséről A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága 1988. július 13—14-én Grósz Károly elnökletével ülést tar­tott. Az ülésen a Központi Bizottság tagjain kívül részt vettek: a Központi Ellenőrző Bizottság titkára, a Közpon­ti Bizottság osztályvezetői, a megyei és a megyei jogú pártbizottságok első titkárai, valamint a budapesti pártbi­zottság titkárai. A Központi Bizottság tájékoztatót hallgatott meg Grósz Károly július 4—5-ei moszkvai tárgyalásairól. A Központi Bizottság megvitatta és elfogadta: — Németh Miklós előterjesztésében a népgazdaság év eleji fejlődésének tapasztalatairól készített jelentést és a jövő évi népgazdasági terv és állami költségvetés irány­elveire vonatkozó javaslatot; — Fejti György előterjesztésében a gyülekezési és az egyesülési jog törvényi szabályozásának fő elveiről szóló javaslatot; — Lukács János előterjesztésében a Központi Bizottság és a Politikai Bizottság káderhatásköri listájának módosí­tására tett javaslatot. I. 1. A Központi Bizottság jóváhagyólag tudomásul vette Grósz Károly tájékoztatóját július 4—5-ei moszkvai tár­gyalásairól. Megállapította, hogy pártunk főtitkárának a Szovjetunióban tett munkalátogatása a magyar—szovjet kapcsolatok fontos eseménye volt. Az SZKP KB főtitká­rával, Mihail Gorbacsovval folytatott szívélyes, baráti lég­körű megbeszélés megerősítette, hogy az MSZMP és az SZKP azonosan ítéli meg a nemzetközi helyzet alakulását, a szocializmus jövőjét. Mindkét párt a sajátos nemzeti fel­tételek között a szocialista társadalom megújításán, a de­mokrácia fejlesztésén, a korszerű, hatékony gazdálkodás kialakításán munkálkodik. A kölcsönös bizalom és megértés szilárd alapul szolgál a magyar—szovjet kapcsolatok sokrétű fejlesztéséhez és korszerűsítéséhez, a két ország érdekeinek összehangolá­sához. A moszkvai megbeszélések megmutatták: kölcsönös a törekvés arra, hogy az együttműködés fejlesztésével elő­segítsük időszerű gazdasági és politikai feladataink meg­oldását. A megbeszéléseken elvi egyetértés alakult ki az orszá­gaink közötti gazdasági és műszaki-tudományos együttmű­ködés fejlesztésének fő irányairól. A magyar népgazdaság számára igen jelentős, hogy a Szovjetunió kész 1991—95 között a jelenlegi ötéves tervben rögzített mennyiségben energiahordozókat és alapvető nyersanyagokat szállítani; továbbá az, hogy kifejezte készségét korszerű gépipari ter­mékek vásárlására. Egyetértés volt abban is, hogy a ma­gyar—szovjet pénzügyi kapcsolatok kiegyensúlyozása ér­dekében új kezdeményezésekre van szükség. 2. A Központi Bizottság támogatásáról biztosította az eu­rópai hagyományos haderők és fegyverzetek csökkentésére irányuló elképzeléseket, a Mihail Gorbacsov által Varsóban megfogalmazott szovjet javaslatokat. Támogatta az F—16-os amerikai bombázók — megfelelő ellentételezés fejében — földrészünkről történő kivonásának gondolatát is. Mindez egybevág azokkal a törekvéseinkkel, hogy Magyarország azon államok között legyen, amelyek területén elsőként ke­rül sor a haderők és a fegyverzetek csökkentésére. Nemzeti érdekeinkkel egybeesik az a szovjet indítvány is, hogy a két katonai rendszer alakítsa ki a véletlen konfliktusok meg­előzését szolgáló mechanizmusokat. Külpolitikánk e javas­latok felvetésében kezdeményező szerepet játszott és a jö­vőben is tevékeny részt vállal azok kimunkálásából, megva­lósításából. A Központi Bizottság az év eleji gazdálkodási tapasztala­tok alapján megállapította: helyes volt a stabilizációs gaz­daságpolitikai irányvonal kijelölése. A gazdasági folyamatok azonban továbbra is ellentmondásosak. Társadalmunk az év során, áldozatokat is vállalva, jelentős erőfeszítéseket tett az ország előtt álló feladatok megoldására- A gazdaság több lé­nyeges pontján — így elsősorban a nem rubelelszámolású exportban és a külkereskedelmi egyenlegben — az eredmé­nyek kedvezőek. A költségvetés tervezettet meghaladó hiá­nya gondokat okoz- A feszültségek oldására a kormányzat az év elejétől több döntést hozott, de a folyamatok kívánt irányba tereléséhez további intézkedések szükségesek. Az 1988. évi főbb gazdaságpolitikai célok teljesítése a sta­bilizációs és a kibontakozási program megvalósításának szempontjából kulcsfontosságú. Az idei fő gazdaságpolitikai célok elérése következetes gazdaságirányítást és határozott kormányzati magatartást igényel. A Központi Bizottság megítélése szerint az 1988-ra kiala­kult gazdasági helyzet mindenekelőtt a korábbi évek gazda­sági folyamataiban és gazdaságpolitikai gyakorlatában gyö­kerezik. Az 1987. júliusi kibontakozási programban egyér­telműen megfogalmazódott a fordulat szükségessége, kiraj­zolódtak annak fő keretei, gazdaságpolitikai jellemzői, s az azóta szerzett tapasztalatok, valamint az országos pártérte­kezlet felismerései és elhatározásai megteremtették a fordu­lat politikai lehetőségeit. Elodázhatatlanná vált a gazdaságpolitikában olyan felada­tok meghatározása és következetes végrehajtása, amelyek egyidejűleg szolgálják a gazdasági stabilizációt, létrehozzák a gazdaságban és a társadalomban a megújulás feltételeit. A stabilizáció megvalósítása és a kibontakozás megalapozása nem egy-két évre szóló feladat, hanem hosszabb fejlődési szakaszt igényel. A távlatokat is megalapozó fordulat eléréséhez egyaránt szükség van a társadalom és a gazdaság nyitottabbá téte­lére, a szocialista piacgazdaság kiépítésére, a fejlődőképes vállalkozások gazdálkodási feltételeinek javítására, a mű­szaki haladást is segítő külföldi működő tőke részvételi lehetőségeinek bővítésére, a termelési erőforrásokhoz való hozzájutás kötöttségeinek oldására. A Központi Bizottság támogatja, hogy a jövő évi gaz­daságpolitikai elgondolásokat a kormányzati szervek az előterjesztett két változatnak megfelelően dolgozzák ki, előtérbe állítva azt a változatot, amelynek fő jellemzője a gyorsabb szerkezeti változás és műszaki fejlődés, a határo­zottabb külpiaci nyitás, a piaci eszközök szélesebb körű kiterjesztése és az ezekhez kapcsolódó elkerülhetetlen fe­szültségek vállalása. A kidolgozandó változatok — a sze­lektivitás fokozását szolgáló szigorú szabályozás mellett — körültekintő elemzést és felkészülést igényelnek a várha­tó társadalmi hatások feltárása és az azok kezeléséhez szükséges eszközök megteremtése érdekében. A munka eredményéről szóló jelentést a Központi Bi­zottság őszi ülése elé kell terjeszteni. A Központi Bizottság áttekintve a gyülekezés és az egyesülés szabályozásának fő elveit megállapította: a de­mokrácia kiszélesítése, valamint az alkotmányos rend vé­delme érdekében indokolt, hogy az Országgyűlés a gyüle­kezési és az egyesülési jogról törvényeket alkosson. A testület ajánlja, hogy a törvény nyilvánítsa ki a gyü­lekezési és az egyesülési jog alkotmányos szabadságát, és határozza meg e jogok gyakorlásának törvényes kereteit. Mondja ki, hogy azok gyakorlása nem sértheti a Magyar Népköztársaság alkotmányos rendjét, nemzetközi szerződé­sekben vállalt kötelezettségeit, az állam biztonságát, a köz- biztonságot, a közrendet, a közegészséget és a közerkölcsöt, valamint mások jogait és szabadságát. A törvény rögzítse, hogy a gyülekezési jog gyakorlása keretében békés összejövetelek, gyűlések, felvonulások szer­vezhetők, azokon a résztvevők véleményüket szabadon ki­nyilváníthatják. A gyülekezési jog gyakorlásában részt ve­vők különböző megnyilvánulásai nem sérthetik a törvény előírásait. A törvény írjon elő bejelentési kötelezettséget a közte­rületen vagy középületben tartandó összejövetelekre, gyű­lésekre, felvonulásokra; ugyanakkor jelölje meg azokat a rendezvényeket, amelyek nem tartoznak előzetes bejelen­tési kötelezettség alá. Fontos annak rögzítése, hogy a gyü­lekezés esetleges megtiltása ellen bírósághoz lehessen for­dulni. Az egyesülési jogot szabályozó törvény határozza meg a társadalmi szervezet, az egyesület fogalmát, szabályozza megalakulásuk, állami elismerésük, működésük kereteit, valamint megszűnésük rendjét. Mondja ki, hogy társadal­mi szervezet, egyesület minden olyan tevékenységre ala­kítható, amelyet a törvény nem tilt. A társadalmi szervezet vagy az egyesület kritériumait ki nem merítő társaságok létrejöttét és működését a tör­vény ne kösse megalakulási szabályokhoz és állami nyil­vántartásba vételhez. Tegye azonban lehetővé, hogy ha valamely társaság tevékenysége egyesületre, társadalmi szervezetre utaló ismérveket mutat, az illetékes állami szervnek legyen joga a körülmények tisztázására és a szükséges intézkedések megtételére. A Központi Bizottság felkérte a Minisztertanácsot, hogy a gyülekezési, valamint az egyesülési jogról szóló tör­vényjavaslatok tervezetét a Hazafias Népfront szervezé­sében bocsássa társadalmi vitára. E vita tapasztalatainak figyelembevételével átdolgozott törvényjavaslatokat lehető­leg még ebben az évben nyújtsa be az Országgyűlésnek. A Központi Bizottság az országos pártértekezlet állásfog­lalásának megfelelően döntött a központi pártszervek ha­táskörébe tartozó párt-, állami, társadalmi és gazdasági tisztségek köréről. Ezek számát 1241-ről 435-re csökkentet­te A Központi Bizottság abból indult ki, hogy a pártszer­vek hatáskörébe — így a központi testületek hatáskörébe is — csak a politikailag különösen fontos, többségében el­sőszámú vezetői tisztségek tartozzanak, érvényt szerezve annak az elvnek, hogy a funkciók betöltéséről lehetőleg ott és azok döntsenek, ahol és akik leginkább ismerik a ká­dereket, illetve akik jogosultak erre. A pártszervek döntenek a saját választási, vagy kine­vezési jogkörükbe tartozó személyi ügyekben, és előzetesen állást foglalnak azokban, amelyekben a választás, illetve a kinevezés más szervek feladata. A Központi Bizottság döntött hatáskörébe tartozó szemé­lyi kérdésekben: — Övári Miklóst, a Központi Bizottság irodájának veze­tőjét — nyugállományba vonulása miatt — érdemei elis­merése mellett felmentette beosztásából; — Major Lászlót, a Magyar Népköztársaság montevideói nagykövetét kinevezte a Központi Bizottság irodájának vezetőjévé; — Huszár Istvánt, a KB párttörténeti intézetének igaz­gatóját — a Hazafias Népfront Országos Tanácsának fő­titkárává történt megválasztása miatt — felmentette be­osztásából; — Balogh Sándort, az Eötvös Loránd Tudományegyetem egyetemi tanárát kinevezte a KB párttörténeti intézete igaz­gatójának. (MTI) Egyszerre 27 tonna követ pakolnak a Belaz teherautóra. Ami a számok mögött van... avagy: Miért sok a nyereség a kőbányáknál? Nem akartam hinni a sze­memnek, amikor kérésemre Kovács Dezső, a Közép-ma­gyarországi Kőbánya Válla­lat műszaki igazgatóhelyette­se telexen tájékoztatott első félévi eredményeikről. A pa­pírtekercsen ugyanis többek között az volt olvasható, hogy a vállalat a tervezett 1,4 mil­lióval szemben 11 millió fo­rint nyereséget ért el>. Nyom­ban visszaültem a távírógép mellé, hívtam a kőbányavál­lalat nógrádkövesdi központ­ját, s rákérdeztem: nem té­vedésről van-e szó csupán? Miután közölték velem, hogy helytállóak az adatok, nyom­ban bejelentkeztem a mű­szaki igazgatóhelyettesnél. — A gazdálkodó egységek túlnyomó többségénél arról panaszkodnak, hogy tavalyi nyereségüknek a felét is alig képesek hozni az idén. Ezzel szemben ön most boldogan adhat számot vállalata kiug­ró gazdasági eredményéről — indítottam a beszélgetést. — Ha erre számít, akkor csalódnia kell — vette elő a kimutatásait Kovács Dezső. — A számok önmagukért beszélnek... — Ez igaz, óm a számok nemritkán csalókák is tud­nak lenni. Esetünkben is va­lóban óriási «a különbség a tervezett és az elkönyvelhe­tő nyereség között, de amennyiben összefüggéseiben vizsgálom az adatokat, már koránt sincs okom annyira örülni. — Milyen összetevők ját­szottak közre a nyereség ala­kulásában? — A vártnál jóval jelentő­sebb gazdasági eredmény egyrészt a kedvező termék- összetételnek, a jövedelme­zőbb termékek aránya növe­kedésének köszönhető. Más­részt a tervezett és a kény­szerű takarékosság is hozzá­járult a reméltnél teteme­sebb nyereségünkhöz- Har­madsorban az is pozitívan hatott jövedelmezőségünkre, hogy az első fél évre terve­zett gépbérleti költségek csak a második fél évben terhe­lik majd a számlánkat. — Vegyük sorra az emlí­tett összetevőket! Kezdjük a jövedelmezőbb termékek­kel- .. szolgáló mészkőőrlemény iránt. — Tervezett takarékos­ság. .. — Ennek mértéke a Ko­ntórom megyei leányvári üzemünkben volt a legszá­mottevőbb. Évente 50 ezer tonna mészkövet termel az üzem, melyből 35 ezer ton­nát őrleményként értékesí­tünk. Tavaly két őrlő üze­melt, jelenleg viszont már csak az egyikre van szük­ség. Másfél millió forintba került a korszerűsítése, de duplájára növekedett a tel­jesítménye. Az egyik gépi berendezés kiiktatásával száz kilowattal kevesebb energiát használtunk fel, s ezen túl­menően tizenöttel mérsékel­hettük az ott dolgozók lét­számát. Mindezek eredmé­nyeképpen a korábban vesz­teséggel termelő üzem 500 ezer forint nyereséggel zárta az első hat hónapot. — Kényszerű takarékos­ság. .. — A Pest megyében lévő szobi üzemben 40—45 méter magasak a kőfalak, amelye­ket nem gazdaságos így fejteni. A fúrógépek a felé- nyi magas kőfalaknál üze­meltethetők a leghatéko­nyabban, ezért szintmegosz­tásokat végzünk- Gépeket bérelünk erre a célra, mint­egy 4 millió forint éves rá­fordítással. A bérleti díj tel­jes egészében áthúzódott a második fél évre, holott mi ezt nem akartuk. Ennél ve­szélyesebb kényszertakaré­kosság a gépelj javításánál, illetve karbantartásánál je­lentkezik. Egészen egyszerű­en nem tudjuk elkölteni az erre a célra szánt pénzt, mert képtelenek vagyunk importalkatrészt vásárolni; Szobon tavaly augusztustól áll egy Humbold típusú törő. berendezés. Nógrádkövesden is bármelyik pillanatban el­romolhat a két, immár tizen­öt éves gép, ám a javítás­hoz nincs pótalkatrész. Bér­költségben is megtakarítást értünk el az első fél évben, ami a már krónikus szakem­berhiánynak tudható be. — Milyen nyereségre szá­mítanak év végéig? — A tavalyi mintegy hét­milliós nyereség megismétlé­A szandai bányában egy műszak alatt 700 tonna piroxén- andezitet bányásznak. Kép: Bencze Péter — A sóskúti üzemünk az előirányzott kétmillióval szemben hétmillió forint nyereséget ért el az első hat hónapban. Ennek oka, hogy a vártnál nagyobb volt az igény az üzemben előállí­tott, a mezőgazdaságnak jó minőségben, kedvező áron értékesített, talajjavításra se látszik valószínűnek. Nem utolsósorban azért, mert a mi szakmánkban év végén már pang a piac, szünetel­nek a termékeinket haszno­sító út- és vasútépítések — mondotta befejezésül Kovács Dezső műszaki igazgatóhe­lyettes. Mészáros Zsolt

Next

/
Oldalképek
Tartalom