Nógrád, 1988. július (44. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-02 / 157. szám

1988. JÚLIUS 2.. SZOMBAT NÖQRÄD 3 Befejezte Biankáját az Országgyűlés nyári ülésszaka A* Országgyűlés nyári ülésszaka pénteken folytatta munkáját. Az Ülésteremben helyet foglalt Grósz Ká­roly, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára, a Minisztertanács elnöke. A napirendi szerint elsőként Bcreez Frigyes ipari miniszter válaszolt az ipar szerkezetátalakításának feladatairól folytatott vitában elhangzott képviselői Javaslatokra, észrevételekre. A szerkezetváltás forrá­saival sok felszólaló foglal­kozott. A miniszter egyetér­tett a kérdés fontosságával, hiszen például a dubicsányi bánya megnyitása tízmilli- árd forintos nagyságrendű összeget kíván, még akkor is, ha gazdaságosan készítik elő a beruházást. Vannak azon­ban olyan területek is, ahol a meglévő eszközök jobb hasznosítására, a fékező té­nyezők kiküszöbölésére van szükség. Bereez Frigyes ezután a minőség kérdéseiről beszélt, kiemelve, hogy a kormány minőségpolitikát kíván foly­tatni, olyan légkör, környe­zet megteremtésére törekszik, amelyben ez a kérdés nem­zeti ügy lehet. A továbbiakban a felszó­lalásokban elhangzott konk­rét javaslatokkal foglalko­zott­A szénbányászattal kap­csolatban örömmel nyugtáz­ta a miniszter, hogy a terv- gazdasági bizottság döntését a szénbányászok is megér­téssel fogadták. Kiemelte azt az elvet: a kormány nem abban dönt, hogy melyik bányát kell bezárni s melyik működhet tovább, hanem gazdaságossági kritériumo­kat határoztak meg, külön az energetikai és külön a lakossági szénre. Amelyik bánya igazodni tud ezekhez a követelményekhez, az élet­ben marad, amelyik nem, azt be kell zárni. Szűrös Mátyás A napirendnek megfelelő­en ezután Szűrös Mátyás, az Országgyűlés külügyi bizott­ságának elnöke kapott szót, aki előterjesztette a testület javaslatát a Román Szocia­lista Köztársaságban elhatá­rozott településrendezés ügyében. — Az elmúlt napokban nyugtalanító fordulatok, két szomszédos szövetséges or­szág viszonyában szokatlan események következtek be a magyar—román kapcsolatok­ban — mondotta elöljáró­ban. — Ebben a helyzetben az Országgyűlésre nagy fe­lelősség hárul; bölcsen és körültekintően kell állást foglalnia. Mi több, a válasz­tópolgárok, valamennyi hon­fitársunk részéről is felelős­ségteljes, az ország nemzeti és nemzetközi érdekeit szem előtt tartó, józan magatar­tásra van szükség. Nem sza­bad teret engedni az indula­toknak. Ugyanakkor érthető, hogy e napokban több kép­viselő idézte Széchenyi Ist­ván szavait, miszerint „hall­gatni, amikor beszélni kell, szint oly nagy hiba, mint beszélni, amikor inkább hall­gatni kellett volna”. Az elmúlt napokban, he­tekben a magyar párt és ál­lam vezetése, hazánk közvé­leménye mind gyakrabban kényszerült arra, hogy a ro­mán politika intézkedéseinek bennünket is érintő hatásai­val foglalkozzék. A legutób­bi lépések, így például a nem román személy- és hely­ségnevek használatának meg­tiltása, de kiváltképpen az úgynevezett településrende­zési terv végrehajtásának megkezdése, széles körű til­takozást váltott ki orszá­gunkban és külföldön egya­ránt. A nemzetiségek, közöttük az ott élő kétmilliónyi ma­gyarság erőszakos beolvasz­A miniszter két képviselő­nek az innovációs törvény megalkotását szorgalmazó ja­vaslatára is reagált. Egyetér­tett a téma fontosságával, de megfontolásra ajánlotta, hogy célszerű-e külön törvé­nyekben szabályozni a gaz­daság egészét érintő folya­matokat. A határozathozatal előtt Csongrádi Csaba (Heves m., 4 7. vk.) szót kért. Annak a véleményének adott hangot, hogy mivel csak 1994—95-ig maradhat egyensúlyban az ország villamosenergia-mér* lege, szükség van a bükk­ábrányi erőmű mielőbbi meg­építésére. Megismételte csü­törtöki indítványát, és kü­lön szavazást kért abban a kérdésben, hogy a bükkábrá­nyi beruházás megépítésének gazdaságosságát az illetékes parlamenti bizottságok — az ipari, valamint a terv- és- költségvetési — vizsgálják meg. és a jelentést terjesz- szék az Országgyűlés őszi ülésszaka elé. Bereez Frigyes egyetértett a javaslattal. A képviselői javaslatot a képviselők közfelkiáltással elfogadták. Ezután határozathozatal kö­vetkezett: az ipari minisz­ter beszámolóját, valamint a felszólalásokra adott vá­laszát az Országgyűlés öt ellenszavazattal, négy tar­tózkodás mellett jóváha­gyólag tudomásul vette. eliterjesztése tását célzó román politika mind többeket kényszerít arra, hogy elhagyják az or­szágot- A román vezetés e lépései ellen országok parla­mentjei, pártok, társadalmi szervezetek, vallási vezetők és közéleti személyiségek emelték fel tiltakozó szavu­kat. Az emberi jogi kérdé­sekben az előrelépést akadá­lyozó román magatartás a bécsi utótalálkozó eredmé­nyes befejezését is veszé­lyezteti. A magyar közvélemény fo­lyamatosan hangot adott erő­södő aggodalmának, ellen­érzéseinek- Számos spontán kezdeményezésre is sor ke­rült, amelyek a határainkon kívül élő magyarok, a nem­zet egésze iránti nagyfokú felelősségérzetről tettek ta­núbizonyságot. Bizonyították, hogy népünk pontosan érti a kérdésben rejlő politikai gyú- anyag veszélyességét; önbe­csülése, érdekei jogos védel­méről azonban nem mondhat le. Mindezek során nem tör­tént olyan esemény — a jú­nius 27-én mintegy 25—30 ezer fő részvételével lezaj­lott budapesti tüntető felvo­nuláson sem —, amely a Magyar Népköztársaság jog­rendjébe ütközött volna, vagy a román nemzeti szuvereni­tást sértené. Szűrös Mátyás nyomaté­kosan hangsúlyozta: a ma­gyar lakosság tiltakozása nem a román nép ellen irá­nyul. Éppen ellenkezőleg, a románságot is sújtó intéz­kedések miatt érzett aggo­dalmat és felháborodást fe­jezi ki. Minden felelősen gondolkodó magyar állam­polgár tudatában van an­nak, hogy közös jövőnket csak egymásra utalt népe­ink megértése, barátsága és összefogása alapozhatja meg a mában. — Elvi politikánk válto­zatlanul arra irányul, hogy minden rendelkezésünkre álló eszközzel n ormai izálj ük viszonyunkat, és fejlesszük kapcsolatainkat. E törekvé­sünket jól tükrözik az 1977- es legfelsőbb szintű talál­kozón és azóta előterjesz­tett javaslatok. Legutóbb 1987 júniusában adtunk át konkrét indítványokat a ro­mán félnek. Kezdeményezé­seink mindenkor összhang­ban voltak a nemzetközi jog általánosan elfogadott normáival, az emberi jogok egyetemes nyilatkozatával, a helsinki záróokmánnyal, a magyar—aromán barátsági, együttműködési és kölcsö­nös segítségnyújtási szerző­déssel és a két ország kor­mánya áltál -aláírt más megállapodásokkal. A párt és a kormány ré­széről, valamint a sajtóban újra és újra hangot adtunk azon készségünknek, hogy a gondok érdemi, építő jel­legű megvitatásában és megoldásában konstruktív partnerek vagyunk. Állás­pontunk lényegéről a két párt között május—június­ban lezajlott levélváltásról közzétett nyilatkozatban is szóltunk. Megerősítettük, hogy a Román Szocialista Köztársaságban élő magya­rok jogos igényeinek kielé­gítése elsődlegesen Romá­nia felelőssége és feladata. Számunkra azonban válto­zatlanul fontos kérdés a magyarság sorsának alaku­lása, önazonosságának meg­őrzése, az anyanyelv vé­delme, egyéni és kollektív jogainak érvényesülése, te­vékeny részvétele a hazánk­kal folytatott együttműkö­désben, emberi kapcsolatai­nak zavartalan ápolása. Nem rajtunk múlik, hogy kapcsolatainkban nem sike­rült előrelépnünk. Sőt, a helyzet sajnálatos módon tovább romlik. A román fél elutasította javaslatainkat, vagy nem is válaszolt azok­ra ; hasonló kezdeményezé­seket a maga részéről nem tett. Propagandája az or­szágban és világszerte ma­gyarellenes indulatokat pró­bál szítani, rendszeresen rá­galmazza a magyar párt és állam politikáját és vezető­it, népünk jogos önbecsülé­sét sértő állításokat ter­jeszt. Üzeneteik és nyilat­kozataik elfogadhatatlan követeléseket, sőt fenyege­tőzéseket tartalmaznak, hogy egyedüli tárgyalási alapnak kizárólag a román álláspont tot fogadtassák el. Azonos szövetségi rend­szerhez tartozó országok esetében különösen súlyos­nak minősül az, hogy a ro­mán kormány —, amely ed­dig is korlátozta ottani kül­képviseleteink jogszerű te­vékenységét — felszólított bennünket kolozsvári főkon­zulátusunk bezárására, ve* zetőjét és munkatársait pe­dig kiutasította Románia te­rületéről. (A íőkonzulátus személyzetének és ingóságai­nak hazaszállítása egyébként június 30-án, 16 óráig meg­történt.) A jövőben változatlanul határozottságot kell tanúsíta­nunk érdekeink védelmében, és konstruktivitást a prob­lémák megoldását szolgáló lépések együttes kimunkálá­sában. Ebben a szellemben továbbra is készek vagyunk külügyminisztereink és á két párt központi bizottsági titkárainak találkozójára, ' a tavasszal közösen elhatá­rozott miniszterelnöki meg­beszélések megfelelő előké­szítésére. Mindez jól szol­gálná a legfelsőbb szintű véleménycseréhez nélkülöz­hetetlen feltételek kialakí* tását. Természetesen nyitottak vagyunk minden építő jel­legű román indítvány meg­vitatására is. A magyar külpolitika törekvéseinek megalapozottságát a román intézkedések nemzetközi fo­gadtatása is igazolja. Szűrös Mátyás végezetül utalt arra, hogy az elmúlt hetekben, napokban számos képviselő azzal a javaslattál fordult az Országgyűlés el­nökéhez, hogy a törvényho­zó testület foglaljon állást a román vezetés jogsértő, antihumánusjf intézkedései­vel, különösen a település- rendezésre vonatkozó tervé­vel kapcsolatban. A külügyi bizottság áttekintette a ki­alakult helyzetet, és felelős­ségteljes mérlegelés után arra jutott: a magyar nép­szuverenitást megtestesítő Országgyűlés foglalkozzék e kérdéssel és álláspontját dokumentumban is rögzítse. A külügyi bizottság elkészí­tette az állásfoglalás terve­zetét, és azt az Országgyűlés elé terjeszti. Kérte, a képviselőket, az Ez év március elején a Román Szocialista Köztár­saságban hivatalosan beje­lentették az ezredfordulóig szóló ..nagyszabású” terü­letrendezési program végre­hajtásának megkezdését. A programban célként a romá­niai településszerkezet mo­dernizálását, a város és fa­lu közötti különbség felszá­molását, a megművelhető mezőgazdasági földterület növelését jelölték meg. Az elhatározott tervek szerint a falvak száma a jelenlegi 13 ezerről 5 ezerre csökkenne, E program hazánk lakos­ságában mélységes aggodal­mat és nyugtalanságot, a szé­les nemzetközi közvélemény­ben megütközést és tiltako­zást váltott ki. Országok parlamentjei, különböző pár­tok. társadalmi szervezetek, egyházak és közéleti szemé­lyiségek emelték fel szavu* indítványt vitassák meg, fo­gadják el, és döntsenek amellett, hogy azt hivata­losan eljuttatják a Román Szocialista Köztársaság najgy nemzetgyűlésének. Boldizsár Iván (országos lista) író, a Magyar Pen Club elnöke elmondotta: tud­ja. hogy elsősorban az er­délyi magyar falvak ügye aggasztja a közvéleményt. Schöner Alfréd (országos lista), a Magyar Izraeliták Országos Rabbitanácsának elnöke saját közösségének történelmi tapasztalataira hivatkozva emlékeztetett ar­ra, hogy mit jelent a közöm­bösség, ugyanakkor mit je­lent az. ha az emberek nem közönyösek, hanem feleme­lik tiltakozó szavukat min­den olyan ügyben, amely egy közösséget emberségé­ben, gondolkodásában, anya- nyelvében, múltjában és je­lenében sért. Barcs Sándor (országos lista), az MTI nyugalmazott vezérigazgatója, az Inter­parlamentáris Unió magyar tagozatának elnöke felszóla­lásában emlékeztetett a ma­gyar—román kulturális egyezmény 1948. január 30* án történt törvénybe ikta­tásának vitájára. Ezt követően Szűrös Má­tyás mondott köszönetét a hozzászólásokért, és kérte az Országgyűlést, bízza meg a külügyi bizottság elnökét és titkárát, hogy az elhang­zott javaslatok alapján vég­legesítsék a szöveget, mutas­sák be az Országgyűlés el­nökének és adják át a saj­tónak. Szavazás következett: az előterjesztést, annak közzé­tételét a javasolt módosítá­sokkal. s eljuttatását a Ro­mán Szocialista Köztársaság Nagy Nemzetgyűléséhez az Országgyűlés egy tartózko­dással elfogadta. kát. Magyar részről diplomá­ciai lépésekre és széles kö­rű állampolgári tiltakozás­ra is sor került. Az Országgyűlés osztja a közvélemény jogos aggodal­mát. A romániai falvak fel­becsülhetetlen történelmi és kulturális kincsek hordozói; Európa s az egész emberi­ség közös anyagi és szellemi örökségének elidegeníthetet­len részét alkotják. A „szo­cialista fejlődésre” hivatkoz­va felszámolásra ítélt tele­pülések értékeinek meg­semmisítése nemcsak a ma­gyar, a német és más nem­zetiségűéinek, hanem a ro­mán népnek is pótolhatat­lan veszteséget jelentene. A terv végrehajtása a romá­niai nemzetiségek számára anyagi és szellemi bölcső­jük elpusztítását, közössége­ik szétszóródását, emberi tragédiákat, végső soron eről­tetett. meggyorsított beol­vasztásukat jelentené. A te­rületrendezési terv végrehaj­tásának megkezdése újabb terheket róna a magyar—ro­mán viszonyra is. A településszerkezet ilyen jellegű átszervezésével. ..mo­dernizálásával” együttjáró kényszerű lakóhely-változta­tás, az áttelepítések, összes­ségében a nemzetiségeket korlátozó politika sérti az alapvető emberi, nemzeti, nemzetiségi jogokat, ellenke­zik a humanizmus szellemé­vel és a szocializmus eszmé­jével. Az emberi jogok vé­delme és az egyetemes kul­túra értékeinek megőrzése az egész emberiség ügye. Ezen jogok tiszteletben tar­tására Románia is számos nemzetközi dokumentumban — így az Egyesült Nemze­tek Szervezete ,,A polgári és politikai jogok nemzetkö­zi egységokmányában”, va­lamint a helsinki záróok­mányban — legmagasabb szintű erkölcsi, politikai és nemzetközi jogi kötelezettsé­get vállalt. A Magyar Népköztársaság Országgyűlése kifejezi remé­nyét, hogy a Román Szocia­lista Köztársaság kormánya felülvizsgálja ez irányú el­képzeléseit, terveit, eltekint azok végrehajtásától. Ezzel jelentős akadályt hárítana el a magyar és a román nép közeledésének, barátsága el­mélyítésének. a két ország internacionalista együttmű­ködésének útjából is. Ez or­szágaink közös érdeke és célja. A magyar Országgyű­lés felhívja a román nagy nemzetgyűlést arra, hogy az emberi jogok tiszteletben tar­tása szellemében tegyen meg minden erőfeszítést e sú­lyos problémák megnyugtató rendezésére. Magyarország változatlanul kész az ér­demi együttműködésre. Ezután az interpellációk tárgyalása következett. Pálfi Dénes (Zala m., 3. vk.), a növénytermesztési és -minősítő intézet fajtakísér­leti állomásának vezetője a lakossági elektromos áram fogyasztói árának egységesí­tése tárgyában a múlt ülés­szakon az Országos Árhiva­tal elnökéhez interpellált. Az akkor kapott választ sem ő, sem az Országgyűlés nem fo­gadta el, így az interpellá­cióval kapcsolatos vizsgála­tot az Országgyűlés terv- és költségvetési, valamint ipari bizottsága végezte el. Az együttes jelentésben foglal­takkal Pálfi Dénes és Szik- szay Béla, az Országos Arhi- vatal elnöke egyetértett. Az Országgyűlés az együttes je­lentést 40 ellenszavazattal és 7 tartózkodással elfogadta. Ezután az Országgyűlés terv- és költségvetési bizott­ságának jelentését vitatta meg a parlament- Kovács András (Heves m., 10. vk.), a Selypi Cukorgyár főmérnö­ke a tavaszi ülésszakon a mezőgazdasági üzemek hitel­ellátása tárgyában a Ma­gyar Nemzeti Bank elnöké­hez interpellált. Miután a választ a képviselők többsé­ge nem fogadta el, az ille­tékes bizottság vizsgálatot végzett és arról jelentést ké­szített. Bartha Ferenc, a Magyar Nemzeti Bank elnöke bizto­sította a képviselőket arról, hogy a bizottság áltgl készí­tett jelentést elfogadhatják. A terv. és költségvetési bi­zottság jelentését az Or­szággyűlés 24 ellenszavazat­tal és 26 tartózkodással el­fogadta. Ezután meg hat interpel­láció hangzott el. Az Országgyűlés ezután határozatban kérte fel a kormányt, hogy a szeptem­beri ülésszakon adjon tájé­koztatást a parlamentnek a politikai intézményrendszer reformjával kapcsolatos ter­vekről. A törvényhozó testület megválasztotta az alkot­mány-előkészítő bizottságot. Végezetül Szirtesné Tom- sits Erika (Budapest, 22. vk ), a Semmelweis Orvostudomá­nyi Egyetem II. Számú Gyermekklinikájának tanár­segéde javasolta, hogy a parlament hozzon létre egy reformbizottságot, vagy szé­lesítse a már meglévő ad hoc bizottság jogkörét. A javas­latra Stadinger István vála­szolt. Az Országgyűlés nyári ülésszaka ezzel befejezte munkáját. Az ülésszak har­madik munkanapján Stadin­ger István elnökölt. — Parlamenti tudósítások képei: Kulcsár József — Dr. B«>rsi.éki E.ssébeí kéüviselöiík as iiléstcrcsíbcn. I magyar Országgyűlés állásfoglalása a romániai „területrendezési programról”

Next

/
Oldalképek
Tartalom