Nógrád, 1988. június (44. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-25 / 151. szám
CDHDT V CDHDT OPHRT orUn 1 orUn 1 OrUn 1 Az esős pénteki reggel kissé ráijesztett a közalkalmazottak országos természetbaráttalálkozójának szervezőbizottságára. Nyolc órakor az első vendégek is szomorúan tekintettek a borús égboltra, várva hogy majdcsak megkegyelmez az időjárás. Később kiderült az ég, a nap is előbújt. Máris vidámabban teltek a várakozás percei, órái- A csoportok — személygépkocsikkal, különjáratú autóbuszokkal, vonattal — érkeztek Salgótarjánba. Az SZMT székházában a szervezők folyamatosan fogadták a vendégeket, majd a megbízott kísérők társaságában szálláshelyeikre kalauzolták őket. Bodor Lászlóné, a közalkalmazottak szakszervezete Nógrád megyei titkára sok ismerőst üdvözölhetett. Ö részt vett a tíz évvel ezelőtt, szintén Salgótarjánban rendezett találkozón is. — Öröm és megtiszteltetés számunkra, hogy újra otthont adhatunk e rangos eseménynek — mondta —. Szervezőmunkánk során azon fáradoztunk, hogy választékos programokkal kedveskedjünk vendégeinknek. Ügy vélem, mindenki elégedetten, szép emlékekkel távozhat vasárnap városunkból1, megyénkből. Bodor Lászlónétól megtudtuk azt is, hogy a 37 nógrádi közalkalmazott alapszervezetben igen népszerű a természetjárás. Szinte nincs is olyan kis „egység”, mely a naptári év folyamán ne szervezne egy-két túrát, vagy ne venne részt valamely természetbarát-találkozón. Völgyi Lászlótól a közalkalmazottak szakszervezete központi vezetősége sportbizottságának titkárától a természetbarát-találkozók múltjáról érdeklődtünk. — 1945-ben indult az ágazati szakszervezet természetbarát-találkozója — kezdte. — Akkoriban volt olyan esztendő, amikor területi rendszerben bonyolították le ezeket, négy helyszínen. Később évente kétszer került sor a randevúra, 1978 óta egy alkalommal. — Miként esett választásuk Nógrád megyére? — A tavalyi békéscsabai rendezvényen a jelenlévőkkel konzultálva és a nógrádiak kérése alapján határoztuk el, hogy 1988-ban itt bonyolítjuk le a találkozót. Természetbarátok találkozója Városnéző sétákkal kezdődött, túrákkal folytatádik Az elsők között érkezettek kz orosházi természetjárók. Gyors és pontos volt az eligazítás az SZMT-székház- ban. (Bábel László felvételei) — A közalkalmazottak szakszervezetéhez tartozók egyébként milyen — központilag szervezett — sportakciókban vehetnek részt? — Legnagyobb és legjelentősebb rendezvényünk a természetbarát-találkozó. A turizmus népszerű tagjaink körében. Évente mintegy huszonnyolcezren kapcsolódnak be a mozgalomba. E mellett a Magyar Hírlap Kupa kispályás labdarúgó-bajnokság és a sakktorna mozgósít széles rétegeket- Szeretnénk hasonló rendszerben bevezetni a teniszversenyt is. Gyakoriak még alapszervezeteink önálló szervezésű sportrendezvényei is. — Mi a véleménye a nógrádiak előkészítő, szervező munkájáról? — A műsorfüzetet áttekintve elmondhatom, hogy alapos precizitással, gazda? programajánlattal várják a résztvevőket. Ha az időjárás nem szól közbe, biztosan jól sikerült találkozót értékelhetünk a vasárnapi zárás után. ☆ A csoportok megérkezése után pénteken városnéző sétákra került sor. Ma — szabadon választható kínálat alapján — gyalogtúrákat, autóbuszos kirándulásokat szer-" veznek, este pedig a salgótarjáni városi sportcsarnokban kulturális műsoron, majd utána gulyáspartin vehetnek részt a természet- barátok. IDŐZÍTÉS Időzített bombarobbanásokról gyakran olvashatunk, miként sportolók jó formaidőzítéséről is. Ki tudja, mi mindent időzítenek még az élet más területein? Alapvetően az újságíró is időzít: az eseményekről gyorsan tudósít, információit sietve írja le. A héten egy rosszul „időzített” írásról beszéltek a megyeszékhelyen. Olyanról, mely letargiába döntötte az SBTC labdarúgócsapatát, mely kedvét szegte a játékosoknak — és pontvesztést eredményezett az NB Il-es létért folytatott küzdelemben. Mondják úgy is, hogy az „időzített” interjú végleg megpecsételte a tarjániak sorsát! Íme, mily nagyhatalom a sajtó, képes kiejteni egy csapatot a másodosztályból! Mi több: az írott, olvasott szavak arra késztetik a játékosokat, hogy sorsdöntő összecsapás előtt azt fontolgassák, pályára lépjenek-e, utána pedig azt mondják, az időzített írás miatt nem nyertek... Számomra és feltehetően az SBTC harmat- gyenge szereplését folyamatosan figyelemmel kísérők számára elfogadhatatlan indokok az iméntiek. Hasonló érveléssel megtagadhatná a festést a piktor, mert nincs kalapácsa, beszüntethetné a munkát a vájár, mert a föld alatt kell dolgoznia, esetleg az újságíró sem írna, mert esik az eső. Tevékenységünk — az élet minden területén — dolgaink pontos, precíz végrehajtását követeli meg. A kazánkovács teszi, amit tennie kell, szintúgy a mérnök, az orvos, az esztergályos, a bányász. így a profi labdarúgónak sincs — nem lenne — más feladata, mint a közönség szórakoztatásáért, saját csapata sikeréért szívvel-lélekkel küzdeni a zöld gyepen. Mert ez a munkája! Mutatni valamit azért a pénzért, melyhez hasonló nagyságúért az asztalos, a hegesztő, a tanár nyolc vagy annál több órát dolgozik. A kritikát ugyanakkor el kell, el lehet fogadni. Ha pedig az jogos, nagyobb önbecsüléssel, odaadóbban mutathatja meg a labdarúgó — is — mire képes valójában? A másra, a sajtóra való mutogatás nem megoldás. Attól még nem rúgja be a csatár a helyzeteket, a kapus nem védi ki a tizenegyest. Az időzítettnek mondott cikkel kapcsolatban jut eszembe: talán a labdarúgóknak kellett volna jobban időzíteniük. Formájukat... S ekkor a jó formaidőzítés mellett nem lebegne Demoklesz kardja az SBTC felett. Vaskor István Győry József hazatért „Kihozok mindent a gyerekekből!" Még ma is jól emlékszem egy két évvel ezelőtti tavaszi történetre. Az NB lies balassagyarmati ökölvívócsapat . utolsó bajnoki mérkőzését vívta a városi sportcsarnokban. Búcsúztak a bajnokságtól és az edzőtől. Attól a szakvezetőtől, akinek neve — ötéves gyarmati tevékenysége során — elválaszthatatlanul összefonódott a város ökölvívó- sportjával. Búcsúztak tőle a sportolók, a Vezetők és a szurkolók is. Minden addiginál többen jöttek el tiszteletére. Eljöttek, hogy helyükről felállva, hosszantartó vastapssal köszönjenek el a népszerű mestertől. Győry Józsefet búcsúztatták, aki a kuvaiti ökölvívó-válogatott szövetségi kapitánya lett. ☆ 1986 elején, a Kuvaiti Ökölvívó Szövetség kéréssel fordult több ország, köztük hazánk szövetségéhez is. Olyan szakembert kerestek, aki megfelelő szakmai tudással és gyakorlattal rendelkezik és átvenné válogatottjuk irányítását. A magyar szövetség Győry Józsefet ajánlotta a kuvaiti vezetők figyelmébe. Az ő neve is helyet kapott a több mint fél tucat kapitányságra esélyes jelölt között. Miután, a kuvaiti szövetség embere ellátogatott Magyarországra és elbeszélgetett Győryvel, valamint jó információkat szerzett munkájáról, eredményeiről, úgy utazott haza, hogy megtalálta a legmegfelelőbb embert. Néhány hét múlva Győry József kétéves széh- ződést kötött a kuvaiti szövetséggel. ☆ — ön 1986 áprilisában utazott el családjával Ku- vaitba, hogy megkezdje munkáját. Mint szövetségi kapitányt. milyen feltételek fogadták? — Előttem egy dél-koreai edző dolgozott a válogatottal, minden különösebb eredmény nélkül. Tőle vettem át a stafétabotot. Első dolgom volt, hogy körbejártam a klubokat, megnéztem az ök- lözőket. Kuvaitban egyébként hét klub van, mindegyik magánkézben. Üzletemberek, vagyonos barátok hoztak létre egyesületeket, melyeket teljes mértékban ők irányítanak és finanszíroznak. Csak egyiptomi edzők dolgoznak a kluboknál, ugyanis ők a legolcsóbbak. Szaktudásuk nem valami nagy, így a klubokban folyó munka színvonala sem. Persze mindenütt van egy-két ügyes, tehetséges srác. őket kiválasztottam, majd velük — 14—16 versenyzővel — én foglalkoztam tovább, nem pedig klubjaik. Egyébként érdekes, hogy Kuvaitban nincsenek kizárólag az ökölvívók számára épült edzőtermek. A labdarúgó-stadionok lelátói alatt lévő termeket, raktárakat rendezték be a tréningekre. — Az első időszak tapasztalatai? — Augusztusban edzőtáborban voltunk Magyarországon. Két nyilvános mérkőzést is játszottunk: Gyarmaton és Debrecenben. Ezután utaztunk Szöulba, az Ázsiai Játékokra. Két bronzérmet szereztünk, mindkettőt nyert mérkőzéssel. Ezután Moszkvában jártunk, ahol a Jóakarat-versenyeken vettünk részt. Itt egy bronz jutott Kuvaitnak. Kezdetnek egyáltalán nem volt rossz. — Tagadhatatlan, hogy jól kezdődött kapitánysága. Problémája nem is volt? — Apró technikai és szervezési hibák már az első évben előfordultak. Sajnos elég gyakran. A szövetség emberei például nem adták le időben a jeletkezést egy versenyre, vagy elnéztek néhány időpontot. Egyébként mindent igyekeztek megtenni, amit kértem. — Milyen volt a második év? Végül is ez volt a kapitányságának utolsó éve. — Eleinte nem voltak nagy gondok. Ment minden a megszokott rendben. Két nagy nemzetközi versenyen vettünk részt. Az arab bajnokságon 3 ezüst, 2 bronz volt a mérlegünk! Az év végi, decemberi ázsiai bajnokságon 1 aranyat és 1 bronzot szereztünk. Olyan eredmények ezek, amilyeneket kuvaiti ökölvívók még sohasem értek el! örültek a szövetség emberei az eredményeknek, olyannyira, hogy teljesen magamra hagytak. Gondolom, úgy érezhették, hogy ha ennyi szép eredményt elértünk, a jövőben fog ez menni nélkülük is. És teljesen leeresztettek. Ha kértem valamit, már nem olyan lendülettel segítettek, ha szóltam valamiért, akkor azt mondták, hogy oké, meglesz, aztán semmi. — Bár egyedül maradt és gyengén szervezték a technikai ügyeket a szövetségben, azért az eredmények jöttek. Akkor miért nem hosszabbította meg a szerződését? — Láttam, hogy nincs biztosítva a szakmai fejlődés. Képzelje el: 1987. december 24-től egészen távozásomig, a kuvaiti ökölvívó-válogatottnak nem volt egyetlen edzése sem. Holott addig napi rendszerességgel megtartottam ezeket. Például nem volt hol edzenünk. Hiába szereltünk fel egy tornatermet magunknak, egy idő után egyszerűen elvették tőlünk. Utána klubról klubra jártunk, mígnem megunták. Nem engedtek be minket és nem tudtunk mit csinálni. Később mondtam, hogy ta'rtanék továbbképzést a klubedzők számára. Javaslatom süket fülekre talált. Egyedül a bajnoki rendszer átszervezéséről szóló ötletemet fogadták el és vezették be. Odaérkezésemkor ugyanis nem volt csapatbajnokság, csak egyéni. A kiirást a javaslatomra változtatták, ahogy azt a fejlődés megkívánta. Így hiába kérték, hogy maradjak, hiába ígértek meg mindent, nem hosz- szabbítottam meg a szerződést. Pedig a versenyzőkkel tudtam volna dolgozni, de a szövetség nem volt partner. — Állítólag tárgyalt klubokkal is. — Miután megtudták, hogy nem hosszabbítok, valóban megkeresett több egyesület. Velük azonban anyagilag nem tudtam megegyezni. Ezért úgy döntöttünk a feleségemmel, hogy hazajövünk. — Milyen volt a két esztendő? — Az eredményekkel elégedett vagyok, bár lehettek volna jobbak is, ha a szövetség még több tornát leköt. Két év alatt négy nemzetközi verseny, ez kevés. Egyébként szeretettel emlékszem vissza, hisz kellemes két évet töltöttünk kinn. De a pénz nem minden. Negyvenévesen még elsősorban produkálni akarok. Kuvaitban erre már nem volt lehetőségem. Persze, ha 56 éves lennék, akkor egy szó nélkül kint maradok. De addig még van 16 évem, amit hasznosan kell eltöltenem. — Már ön irányítja a Bgy. HVSE öklözőinek felkészülését. Máshová nem hívták? Vagy ön akart itt dolgozni? — Én két évvel ezelőtt itt hagytam a „gyerekeimet”. Most visszajöttem, kihozok belőlük mindent! Nem ígérek semmit, mert eredményeink önmagukért beszélnek majd. Szilágyi Norbert Messzi még a csúcs ' McEnroe gyorsan búcsúzott A jelek szerint nem zökkenőmentes az útja az amerikai John McEnroe-nak a világelsőség visszaszerzése felé. A 29 éves amerikai teniszező, aki 1981—1984 között vezette az ATP ranglistáját, a közelmúltban a francia nemzetközi bajnokságon a nyolcaddöntő- ben kapott ki a csehszlovák Ivan Lendltől. Wimbledonban pedig már a 2.. fordulóban búcsúznia kellett. Legyőzője a világranglista 64. helyén álló, 25 éves ausztrál Wally Masur. Mindössze 2 óra 26 perces, meglehetősen sima mérkőzés után McEnroe búsan nyilatkozta: — Sajnos, nem tudtam játékba lendülni. egyetlen percre sem tudtam kétségessé tenni a végeredményt. Amikor 1985-ben utoljára szerepeltem Wimbledonban, megígértem, hogy nem térek vissza ide többé. Tartani kellett volna a szavam. .. A győztes Masur véleménye meglehetősen lehangoló McEnroe-ról: — Semmi különöset nem csináltam, s ez is elég volt a biztos győzelemhez. Ez a tény önmagáért beszél. Ez a McEnroe már alig emlékeztet arra a csodálatos teniszezőre, aki 1981-ben, 1983-ban és 1984-ben ii megnyerte a wimbledoni bajnokságot.
