Nógrád, 1988. június (44. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-04 / 133. szám
/ IRODALOM Bartha Gábor: Ketten a tarlón Szikrázott az augusztus körülöttük. A birkái stájernál, ahol már elkeskenyedett az ösvény, le kellett lassulniok. A kerékpárok egymás mögé sorakoztak, de mindenki sietett, mert itt mindig seregestöl támadtak rájuk a böglyök. Az idegen lány sikoltozott, a többiek nevették. Kicsit kárörvendőn, mert új volt közöttük. Városi, akit irigyelni is lehet. És akiről az első napon kiderül, hogy a fiúknak is tetszik. Igazából csak ketten hajtottak a lányra, ök ketten nagyon. Velük egy másik idegen, szintén pesti, de penészes, áttetsző bőrű, hajlott hátú, majdhogynem púpos zenész gyerek. Megtűrték. mert közös volt a Kraszna és mert egyforma volt körülöttük a nyár. Gégi ment elől. A mögöttük maradt poros városban neki volt csak versenykerékpárja, sőt motora is otthon, de azt a fekete földi ösvénytől féltette nagyon. A többiek nem biztos hogy szerették, de ez nem is volt fontos, mert neki volt sátra és olyan fényképezőgépe is, amilyen senki másnak. Természetes módon lett hangadó közöttük. és ősi jogon valamiképpen az új hús várományosa is. Gégi ment elöl. mögötte a lány. a lány mögött egy ócska kerékpáron egy vendég fiú. Árpi alacsony, zömök srác volt. csendes, de mindig egy kicsit idegen. Kemény. Nem járt senkivel, néhányon tudták, hogy éjszakánként titokban verseket ír, de apránként kiderült róla, hogy focizik, teniszezik, úszik, evez. Befogadták. Árpi is hajtott a lányra A többiek tudták ezt, de ahogy egy disznóólban eldől hogy milyen sorrendben jutnak erejük szerint a malacok a vályúhoz, mindenki természetesnek tartotta, hogy ő a harmadik. . A bikaistálló után már nem volt messze a Kraszna. Száraz, időben parányi mély árok. de ha eső, vagy hó esett, messze valahol, vagy olvadni kezdett a hegyek között, akkor rohanó folvóvá nőtt. Érzékeny volt, mint egy asszony, még egy távoli V'hart is megérzett. Most • esett eső. lágy volt az ösvény, a szélén kellett hajtani, mert a felvert sár begyűrődött a sárhányó alá, és ha valaki nem vigyázott, lefékezte a kerekét. Olyan volt ez a sár. hogy csavarhúzóval kellett kipiszkálni onnan. Lefúlladt az idegen lány biciklije is. Megálltak, pedig onnan már látszott a Parasztok hídja. Egy öreg fatákolmány volt ez, akkor már egy tele szekeret se bírt el, még a gyalogosok is vigyázva lépkedtek a korhadt deszkákon. A híd mégis jó tanya volt. Alacsony volt a víz. a meder és a hídláb között el lehetett bújni egyegy zápor, de egvmás elől is. A kerékpároknak is jó helye volt a lapulevelek árnyékában. Gégi cigarettára gyújtott. Mindig amerikai cigarettája volt. Körbekinálta és hosz- szasan magyarázta a lánynak. hogy miért kell kikerülni a kis tócsákat is. Árpi, akinek a biciklije inkább csontvázhoz hasonlított, mert leszerelt róla minden feleslegeset, a zsebéből elővarázsolt egy csa* varhúzót. és elkezdte pu*A Magyar Újságírók Országos Szövetsége irodalmi pályázatának első dijat nyert novellája. colni, vésni, faragni a sárhányó alá keményen begyűrődött sarat. A lány odaállt mellé és nézte. Amikor segíteni is próbált, a keze a fiú kezéhez ért. Néhány percig játszották ezt, egymásra nevettek, de aztán a lány Gégit hallgatta inkább. Hátuk mögött a srácok összesúgtak, hogy balhé lesz, de megéltek már hasonlót. Szívták a potyacigarettát és várták, hogy továbbmehessenek. A szikrázó fényben még múló bosszúság se volt a sáros ösvény, a kényszerű pihenő. Latolgatták, hogy mekkora lesz a víz, mert. ha nagy, akkor csak a jobb úszók fürödhetnek. A medret úgy benőtték két oldalt a füzek, hogy biztonsággal ^csak jó két kilométerrel arrább. a Nemesek hiújánál lehetett kikötni. A jobbak néha leúsztak addig, a többiek a gáton kísérték őket, kerékpáron. Minden ilyen úszásban benne volt a tragédia lehetősége, de minden tragédiában ott van a játék lehetősége is. A kőhídnál a pillér kínált partot. Onnan a kerékpárosok visszavitték az úszókat. — Gyerünk — mondta Gégi türelmetlenül és egy kicsit dühösen. Szokása szerint az élre állt. — Te utánam gyere — mondta Árpi a lánynak, és két vézna akácbokor között behajtott a bokrok mögötti keskeny fű csíkra. Itt a földet nem vágták fel a kerekek, nem jártak állatok, nem csúszott, mint az agyagos sár. Kerékpárpályát se lehetett volna építeni jobbat. így aztán ök ketten értek fel legelőbb a gátra. Mögöttük, jól lemaradva Gégi. A víz zavaros volt és nagyon rohant. Egyike volt ez a hirtelen, néha csak órákig tartó áradásoknak. Árpi azonnal vetkőzni kezdett. Érezte. hogy a másik haragszik. — Úszunk? — Árpi kihívó volt, magabiztos. Jobban úszott, mini a másik. — Megvesztetek — a lány a kerékpárcsatát még élvezte. most megijedt. — Biz isten szóba se állok veletek ! — Hol megyünk be? — kérdezte Gégi — Csúszik a part. — Be ugrunk a hídról. — Oké! A többiek hallgattak. Ez már több volt mint játék. Néha farönköket, vagy egész bokrokat hozott a viz, és magas volt a híd. Gégi életében sem ugrott le onnan. — Ezek teljesen megvesztek. Inkább verekedjetek — mondta a lány, de azok már ketten felkapaszkodtak a hídra. — Ha leérünk, majd birkózunk egyet — szólt vissza Árpi, és szabályos fejest ugrott a kavargó sárgaságba. Gégi iszonyattal nézte a vizet. már bánta az egészet, de a többiek nézték őket. Olyanok voltak, mint valamilyen bíróság. Ugornia kellett. a becsületért és a lány miatt. A víz. jéghideg volt. Valahol jégeső eshetett. Nem tehettek mást, úszniuk kellett teljes erőből. — Bírod ? — Bírom... Lihegtek mind a ketten. A parton egy parányi ha- sadék se látszott. A bokrokat. egész a vékony ágakig elborította a víz és ezeken a bokrokon gyakorta fűzfavesszőt vágtak. Beúszniok az éles csonkok közé istenikísértés lett volna. — Kibírod? — Talán — mondta Gégi, de valahogy jólesett, hogy a másik hangjában félelmet érzett.- — Magas a víz. megpróbálunk kikötni a hasadt partnál... A hasadt part alján, kicsi víznél egy jó másfél méteres p>alaj volt, de felette kétméteres. függőleges agyagos part magasodott. A jeges víz gyalulta ilyenre egyszer. Feljutni rajta még több embernek is csak nehezen lehetett. Napozni jártak le oda, mert a palajra rálátni se lehet sehonnan. Már nem egymás mellett úsztak. Árpi, aki sokat tudott a vizekről, ment egy kicsit előbb, hogy segíteni tudjon, ha kell. — Tartsd magad. Gyere a másik oldalamra... — Megpróbálom — Gégi hangja egészen gyenge volt. — Vigyázz! Itt gyorsabb,' átvisz a másik partra! — Valóssággal verekedniük kellett a sodrással. Az utolsó métereken Árpi a vállá- val és a fél karjával segített a másiknak, de végül ott álltak a part alatt majd mellig érő vízben. Vacogtak mind a ketten. Délelőtt volt még. oda a nap se sütött. — És most? — Te magas vagy, a vál- ladra állok. Ha feljutok} majd segítek. — Segítesz? — Hülye — mondta Árpi és mindketten elnevették magukat. Jó negyedórájukba került) amíg fülig sárosán felvere- kedték magukat. A combjuk remegett a megerőltetéstől, de ott fennt már meleg volt. Tíz percig feküdtek egymás melleit szótlanul a fűben. Gégi szólalt meg végül. — Kösz! Azért te se úsztál végig. — Egyedül lehet, hogy ment volna, bár most a hídnál se lett volna könnyű. — Árpi hasra fordult, hogy a hátát is érje a nap. — Mit gondolsz, a többiek? — Majd jönnek. De nagyot kerülnek. Rossz az út. Lehet, hogy a bicikliket is otthagyják. — És addig? — Azt mondtad birkózunk... — Itt? Keskeny a füves rész. — Ellenségesen néztek a Krasznát, ahol az előbb még együtt kínlódtak. És ellenségesen egymást is. — Ott a tarló, az elég nagy... — Aki nyer? — A másik lekopik. Oké? — Oké... A többiek már akkor értek oda, amikor ök sokadszor feszültek egymásnak, hemperegtek meg a friss tarlóban. Tele voltak sárral, karcolásokkal és sebbel, de így is alig tudták szétválasztani őket. — örültek vagytok! — A, csak mozogtunk egy egy kicsit — mondta Gégi. — Átfőztünk. — Azért klassz volt — mondta a másik. Még félig elfordulva ültek egymástól, de a fáradtság, meg a bőrüket égető fájdalom, így utána most már jólesett. Egy közelben lévő tanyáról vizet hoztak. A lányok, úgy ahogy lehetett lemosdatták őket, de az idegen lány nem volt velük. Visszafelé, félúton Gégi megkérdezte. — Seca? — A biciklit őrzik Pityu- lival, a hülye zenésszel, aki tegnap jött. Kerülgették a pocsolyákat, meg-megcsúsztak a sárban. A hídnál egy pokrócon napozott Seca és Pityuli. Any- nyira „kézzel-lábbal” beszélgettek. hogy az érkezőket is alig vették észre. — Na mi van? — kérdezte a lány. — Mi lenne? Leúsztunk. Egyszerre válaszolt és nevette el egymást a két fiú. Aztán már velük nevetett az egész csapat. Előbb felszabadultan, aztán egyre görcsösebben, egyre vadabbul, majd mint aki nagy súlytól szabadult, egyre csendesebben, mert égett körülöttük a nyár. és mert mind tudták, hogy azok ketten most egy életre lettek jó barátok. Erdélyi Attila:Akt kompozíció KONCZEK JÓZSEF: VALLOMÁS Nem tudod, milyen régen nézlek én, állok, hallgatásban tettenérten. Lakott a gyári út felé egy vörösszőke. Egyszer elkísértem Volt egy malom is. Sok szelet őrölt. S a lány, ki akkor rugós derekú éjjel égő rózsa volt, azóta már elfutott. Es visszakövetelni az időt soha ne legyen szokásom. Elgondoltam azt is, hogy a gépek rejtegetik. Nekem is volt gépem. Fenyődeszkákat aprított egész nap, s metszőfogán a mind karcsúbb napokkal apró forgács gyűlt össze... Én mindig féltem, letépi az ujjaim — Most az este tárt kirakatában a fiúkkal a sört férfiasán korsóból isszuk, a csodálkozást szájunkon félreálló szavak, csípős szólások mögé rejtjük el, lányokra látunk, körasztalon egymás arcában bámuljuk magunkat, s ha külön szólunk, értik jól a szót. Símogatás van a tenyeremben. Anyámhoz régen a köldökzsinór, később szemének nem fogható köteléke fűzött. Most is látom, halott madaraknak morzsákat szár, s nekem, a düh tején nevelkedett fiúnak kezét nyújtja egyre... én mindenből kifogytam, ami bennem van, meg nem osztható. ÁGH ISTVÁN: NAPLEÁNYOK Schéner Mihály müvére Forog a föld főikéi a nap sugarát lengeti elfogy a hó a hóvirág bimbója kezdi ki Hóból lettél fehér virág nap a te aranykoronád szivecskéd szivbelí Forog a fold fölszáll a nap sugarát elveti kékebb az ég a májvirág magát is égnek képzeli Mennyből fakadtál kék virág lelkem lett második hazád veled telis-teli Forog a föld elül a nap sugarát költi ki szapora szív a szivvirág erőmet ellepi Szívemből nőttél szívvirág engedd kezem kisvánkosát alád illeszteni DÚSA LAJOS: SZERELEM Megszelídül a vad vágyak vaksága, ha öledben a vérnarancsgerezd a közömbös lét héjából kiválva értem-érted törvénnyé lehet. Mert úgy enyém a hús síkos csodája, ha nem birtoklód: híved, részesed lehetek a bozontos kis mában, mely megtagad, de veled még szeret. — Azért vagyok, hogy a nagy lehetetlent teljesíthessem a kedvedért, hogy véremmel felgyújtott asszonytested néked adjam — hiszen a tiéd. önzés ez is. Azért akarlak jobbnak, hogy vélem bíborkincsedet megoszthasd, SZEPESI ATTILA: ALVÓ LÁNY Fölissza arcod holtak arcán az éjszaka, csurog a vér. árnyéka és Fölöttük bősz harangszava. ördögpofa Akár a vétlen borongó 1 üldözött, cápa-vigyora. alszol sötét Kilógnak éles indák között, i fogai. Hullik távol Derengő álmod sugár zene. leskeli. Figyel az éj: míg mozdulatlan egy pók szeme. és meredt Almodnak kormos arccal úszol szárnya van, az éj felett. lélegzeted i Áspiskígyó ül árnyéktalan... ajkadon. A szoba-csönd varangyosbéka csurig üres, válladon. az üresség Melled halma félelmetes: kidomborul. álomi szörnyek ibolya-árnyék ellepik. 1 borong alul... holtak szakálla Köréd szörnyek ütközik. serege gyűl — Boszorka röppen, te ragyogsz mégft denevér, egyedül.
