Nógrád, 1988. június (44. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-27 / 152. szám
NÓGRÁDI TÁJAKON.. telexen érkezett. Akiről beszélnek Egy nemes szenvedély nyomában Jegyezzék meg a nevet, jegyezzék meg a címet! Bar- ják Gyula, Bátonyterenye (Nagybátony), Alkotmány út 24. A ház a század elején épült, stílusa a régi parasztházakra emlékeztet, de kí- vül-belül már a mai igényeknek megfelelő. Központi fűtés szolgáltatja a meleget, fürdőszoba a higiénikus kényelmet. Ami itt látható, minden a gazda és apósa keze nyomát dicséri, no meg az asszonyokét, akik a tőlük telhető munkát maguk is elvégezték. Barják Gyula 21 esztendeje szerezte meg a kőműves- szakmunkás-bizonyítványt a salgótarjáni ipari szakmunkásképző intézetben, de már két évtizede — így hozta a szükség — csak szobafestő és -imázolóként dolgozik. Nyolc éve a Nógrádi Szénbányák nagybátonyi gépüzemében keresi a kenyerét. Közben létrehozott egy tartalmas képeslapgyűjteményt, melyet rendszerezett, kartonokra ragasztott, és május végétől egy külön erre a célra kialakított épületben minden érdeklődőnek bemutat. Tábla jelzi a helyet a falusi templommal szemben— Számomra a nyugalom, a szemlélődés a legnagyobb kincs — mondja a múlt értékei iránt érdeklődő szobafestő. — Mindenki bogarát tisztelem, de elvárom, hogy tiszteljék az enyémet is. Nem vagyok morózus ember, szeretem a viccet, de a sértő, nyers tréfálkozást ki nem állhatom.., — Ezért lett képeslapgyűjtő — kockáztatok meg egy tréfás kijelentést, melyet magam sem gondolok komolyan. — Ugyan — neveti el magát. — A csend szeretete nem zárja ki, hogy ne menjek társaságba. Nagyon is szerettem emberek között lenni, szerepelni. Főleg le- génykorombari. Eljártam a Röpülj páva-kör próbáira is, s vagy másfél-két éven keresztül különböző rendezvényeken, versenyeken szerepeltem. Aztán alapító tagja voltam a Bányász Művelődési Ház férfikórusának. Nemrégiben hagytam abba az éneklést. — Csak nem a képeslapok kedvéért? — Ki tudja? Ma már tényleg a nyugalom a legtöbb nekem. — Hogyan kezdte el a gyűjtést? — Talán öt évvel ezelőtt lehetett, családi kirándulásra mentünk Sárospatakra, s útközben, Szerencsen megpillantottam egy régi házat, rajta a felirat: képeslapmúzeum. Kíváncsi lettem, bementem, és egy varázslatos mesevilág tárult elém. Maradandó nyomot hagyott bennem az élmény, s igyekeztem magam is minél többet tudni a képeslapokról. Hiszen e lapok történelmi dokumentumok is, tükrözik a kort, a gondolkodást, tanúi a történelmi, társadalmi eseményeknek. •. Barják Gyula belelendül a mesélésbe. Hosszan beszél egy-egy színes, gyönyörű képeslapról, a vele kapcsolatos eseményről, az ábrázolt tárgyról. Kiderül, aki el akar igazodni a képek világában, annak olvasnia is kell. Szerencsére a képeslapgyűjtő gyerekkora óta kedvenc elfoglaltsága az olvasás. A mesékkel kezdte, s a történelmi regényeknél, tanulmányoknál kötött ki. A nagybátonyi férfi három éve kezdte el a képeslapok gyűjtését. Régi szekrények, dobozok mélye, padlások zugai rejtették a kincseket. Mint festő, sokfelé megfordult, s nemegyszer pénzt sem fogadott el, csak a taEgy tizenéves „ajtósza kértő" Híre ment Balassagyarmaton, hogy az Április 4. lakótelepen él egy tizenéves fiúcska, aki érdekes képességgel rendelkezik: az autók ajtajának csukódá- sából megmondja, milyen típusú a kocsiEgy poros játszótéren akadtam rá Péterre, a szakértőre: — Tetszik tudni, nem nehéz, csak egy kicsit kell odafigyelni a hangokra — magyarázza nagy komolyan. — Hogyan jöttél rá, hogy felismered a kocsikat? — Egyszer a nagymamá- méknál, ők emeletes házban laknak, vártuk anyué- kat. A nagyanyám folyton felugrált, hogy itt vannak, én meg közben mindig mondtam, hogy ezek még nem ők, mert ez egy Trabant volt, ez meg egy Skoda — meséli Péter, és közben nyugtalanul toporog. — És eltaláltad mindegyiket? — Igen... — aztán gondolkodik kicsit, majd lesütött szemmel hozzáteszi: — egy Volkswagent nem ismertem fel. Tetszik tudni, nálunk nincsenek ilyen klassz nyugati autók itt Gyarmaton, ezeket nem ismerem fel, mert nem hallom gyakran a hangjukat. Csak a Zsigulikat, Trabantokat, Skodákat, Wartburgokat, meg a Volgákat, de azokat sem gyakran, azokból is kevés van. — Melyik a kedvenc ajtód? — A Barkas kisbuszé, mert azon tolóajtó van. Azt könnyű felismerni. mert előbb surrog, aztán csapódik. De a Dacia ajtaját is szeretem, az puhán kattan egyet, majd ezután csattan egy picit, de tompán. — A Lada? — Az keményen csattan, mélyen, olyan mormogó hangon. Majdnem ugyanígy csukódik a kis Polski, de az magasabb hangon csattan, s keményebben. A legérdekesebb, meg a legviccesebb a Trabi. Ennek olyan deszkahangja van. Tompa koppanás, és egy pici csattanás. — .-. a nyugati kocsik másképpen záródnak? — Ól Persze! — mondja nagy tisztelettel. — Azok szinte egyformán, puhán. Ott jó az illesztés, azt hiszem azért. Apu így mondta. — Péter nektek van kocsitok? — Igen van. Egy régi U-s Zsiguli. Azt még a csomagtartóajtó becsukásá- ról is felismerem — adja a választ büszkén, majd elköszön és szalad focizni. Ha megáll egy autó hátat fordít és magában találgat. (hlavay) Iáit képeslapokat kérte. Mára gyűjteménye több mint 700 darabra tehető, s ennek kétharmadát feldolgozta. Házuk végében állt egy hombár, azt felújította, átalakította, s itt helyezte el a falakra függesztve a képeslapokat, számos értékes régi paraszti használati tárgy, bútordarab társaságában. Az ajitó mellett írás szól Nagybátony történetéről. A kiállítás címe: A képes levelezőlap 50 éve, 1900—1950-ig. Megtekinthető: hétköznap 16—‘18, ünnepnap 10—18 óra között. Barják Gyula terveinek megvalósulását segítette a gépüzem gazdasági és mozgalmi vezetése, kiváltképpen a KISZ-esek, felkarolta a Hazafias Népfront bátonyterenyei bizottsága. Érthetően, Bátonyterenyén ugyanis nincs múzeum, tájház vagy más bemutatóhely, s ennek a mostaninak, e magánkezdeményezésnek csak örülnünk lehet. — Ha kiegészül a gyűjteményem, berendezem a terménytároló harmadik helyiségét is — mondja a gyűjtő. — Most 21 témakörben láthatók a képek, de van körülbelül 15—16 hiányos, kiegészítésre váró témaköröm. A népi tárgyak száma is bővíthető a mostani huszonötről- .. De jól jönne néhány idősebb ember megértése, aki segítene a gyűjtemény gy arapításában! Egyetértünk. S kérjük: aki teheti,' segítsen. Barják Gyula hobbija már túlnőtt a magánügy keretein. Sulyok László Hagyományőrzőink Szentendrén Fennállása óta számos meghívásnak tett eleget a megyében és annak határain túl is a ka zári hagyományőrző csoport és a Tulipán népzenei együttes, de készült már a Szabó Gáspár művészeti vezetésével munkálkodókkal rádiófelvétel is, amelyet a múlt héten is hallhattak a rádióhallgatók. Vasárnap szentendrei meghívásnak tettek eleget a ka- záriak, akik a lakodalmassal, a fonójótékka] és zenekari számokkal léptek pódiumra. Verseghy kiadatlan írásai Megjelent a harmadik kötet A Verseghy Ferenc kiadatlan írásainak harmadik kötetét jelentette meg a nevét viselő Szolnok megyei könyvtár. A mostani könyv annak a vállalkozásnak újabb eredménye, amely a város neves szülöttének mindeddig feledésbe merült munkáit igyekszik közkimcs- csé tenni. A terjedelmes életmű kéziratban maradt írásait az ország különböző könytáraiból és levéltáraiból gyűjtötték össze. Az 1982-ben kiadott első kötetben a felvilágosult gondolkodás és az egyházi béklyókkal is szakító értelmi és érzelmi felszabadulás jegyeit magukon viselő Ver- seghy-írások láttak napvilágot. A második könyv már döntően a jakobinus összeesküvés leleplezését követő megtorlás és cenzúra után keletkezett művek gyűjteménye, s „bemutatkozik benne” a szépíró Versheghy is romantikus ihletettségű történeteivel. A harmadik kötetben versfordítások, hosz- szú fogságának éveiből való verses és nyelvészeti dokumentumok, tankönyvrészletek, valamint levelekbe rejtett grammatikai gondolatok találhatók. A könyvben jegyzetként helyet kaptak olyan tudományos megállapítások, amelyek hozzájárulnak az irodalommal, nyelvészettel és történelemmel egyaránt foglalkozó tudós életművének mind teljesebb megértéséhez. A kötetet Fried István, a szegedi József Attila Tudományegyetem tanszék- vezető tanára rendezte sajtó alá, a latin nyelvű szövegeket Győri Gyula és Imre István fordította magyarra. ' " Hazaérkeztek a zarándokok Szombatra virradó éjszaka és reggel az utolsó zarándokcsoportok is hazaérkeztek Ausztriából. A forgalom visszafelé is zavartalan volt; valamennyi érintett határállomáson megerősített útlevél- és vámkezelő-szolgálat fo- fagdta az utasokait, s zarándokokat szállító autóbuszok és személygépkocsik elsőséget élveztek. A rendőrség, a határőrség és a vám- és pénzügyőrség egységeinek jó együttműködése megfelelő körülményeket teremtett a zarándoklat lebonyolítására; még nagyobb forgalom zavartalan áteresztésé- re is készen álltak. A legtöbb zarándok Sopronnál és Hegyeshalomnál lépte át a határt. (MTI) Autóárverésen Érdeklődők és leendő vevők állják körbe az 1935-ben gyártott Bugatti 57-est egy párizsi autóárverésen, ahol 82 öreg, de még működőképes autó került kalapács alá. ■ |rT várható a ■ eseményei Hétfő: A Nógrád megyei kertbarátok és kistenyész- tők szövetségének ülése Salgótarjánban. Napirenden a szeptemberi kiállítás előkészítése. Kedd: A népfront salgótarjáni közjogi bizottsága ülésezik. Napirenden a gyermek- és ifjúságvédelem helyzete. Csütörtök: A salgótarjáni tanács ülése saját székházában. Napirenden a tanácsi testületek működése, a gyermek- és ifjúságvédelem, a tanácsrendeletek módosítása, a városi kábeltelevízió-stúdió alakítása. Péntek: Salgótarjáni úttörők indulnak a finnországi • testvérvárosba, Vantaaba kéthetes táborozásra. A népfront balassagyarmati társadalompolitikai bizottsága aktuális társadalompolitikai kérdésekről tárgyal. Szombat: Országos szövetkezeti nap Balassagyarmaton. v________________________y Az első ausztrál lombikbébi Maggie Kirkman ölében tartja újszülött kislányát, Alice Kirkmant, az első ausztrál lombikbébit, akit húga, Linda Kirkman hordott ki és szült meg, miután az erre orvosilag alkalmatlan anya megtermékenyített petéjét beültették méhébe. Taps és rock az aukción Michael Jackson kalapja Régóta tudott dolog, hogy a világsztárok fanatikus rajongói nem kevés áldozatra képesek azért, hogy bálványaik személyes tárgyai közül bármit is „paegkaparint- sanak. Ennek érdekében az időt, fáradságot, energiát, s gyakran a pénzt sem sajnálják. Gyűjtőszenvedélyük kiélésében egyik — nem éppen önzetlen — segítőtársuk a Sotheby’s, a nemzetközi hírű aukciós cég is. A Sotheby’s legutóbbi, igencsak zajos árverésén egyebek mellett Madonna, Elvis Presley, John Lennon és más hírességek egykori személyes tárgyai kerültek kalapács alá. (Amerikában elismerésnek számító) hatalmas füttyorkán és tapsvihar robbant ki, amikor 4100 dollárért elkelt Michael Jackson egyik kalapja, amelyet a nagy sikerű „Billy Jean” című számának videofelvételén viselt. Az aukciót szervező cég igen elégedett az árverés bevételével, mivel a vártnál jóval több: bő félmillió dollár jött össze a Beatles-, Bob Dylan-, Rolling Stones-, Elvis Presley- és Jimi Hend- rix-relikviák eladásából. Emellett rockzenészek egy másik „kollekciót” is összegyűjtöttek, amelynek bevételét (127 ezer dollárt) felajánlották egy olyan alapítványnak, amelyik a leukémia, a rosszindulatú daganatok, és az AIDS elleni küzdelmet hivatott támogatni. Az árverésen egy lelkes (és nyilván tehetős) rajongó 27 ezer dollárt volt hajlandó "fizetni Elvis Presley egyik akusztikus gitárjáért, amelyet a ma már nem élő, de még mindig igen kedvelt Presley az ötvenes évek végén, a hatvanas évek elején használt. A sztárok rajongói néha igen furcsa (mondhatni ízléstelen, sőt ronda) dolgokat is hajlandók megszerezni; az egyetlen feltétel, hogy valami köze legyen a nagy kedvenchez. Így például a Sotheby’s katalógusában szerepelt a következő tétel: egy testhez simuló mellényke, elején cipzárral, vállán szíjjal, bőségesen kidekorálva műanyag kisautókkal, kámeával, több órával, babákkal, mi több egy rákkal is: a zeke fő ékessége azonban vitathatatlanul egy kisméretű szappantartó volt. Épeszű és jó ízlésű ember ilyesmiért nemigen adna pénzt, mégis a bizarr ruhadarab potom 9900 dollárért elkelt. A vevő egyetlen mentsége a „Lőve Madonna” felirat lehet, valamint az a tény, hogy a sztár valóban viselte egy videoklip erejéig a szappantartós ködmönt. Kelta erődítményt keresnek Francia és magyar régészek közös ásatása kezdődött meg a Vas megyei Velem—Szentviden. A mostani, négy hétig tartó kutatás a kezdete egy hároméves nemzetközi együttműködési programnak, amit francia részről a Mont Beuvray-i kutatási bázis, magyar rész. ről pedig az ÉLTE Bölcsészettudományi Kara kötött. A kutatás költségeit a két ország illetékes minisztériumai fedezik. Velem—Szentviden a csaknem ezer éven át lakott bronzkori, vaskori, később kelta erődítmény maradványait kutatják. Az eddigi töréneti-tudományos anyagok alapján feltűnően nagy a hasonlóság a kelta korszak legjelentősebb francia települése, Bibracte — mostani nevén Mont Beuvray — és Velem—Szentv.id korabeli erődítménye között. A mostani kutatás, amelyben tizenkét francia szakember vesz részt, a kelta települések közötti kapcsolat régészeti igazolására vállalkozik. Az ásatások kiegészítik egymást, a kutatók mindkét részről módszertani segítséget kapnak a közös munkában. A velemti ásatásokról készülő közleményt még az idén kiadják. A francia és magyar régészek közös ásatása a nyár végén a Mont Beuvray-i kutatóbázison folytatódik.
