Nógrád, 1988. június (44. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-24 / 150. szám

NÓGRÁDI TÁJAKON.. telexen Érkezett. Napi dolgok | Á kunyerálók esete Nem hiszek a siránkozók- iiák. A pesszimista húrokat óangoloknak, pengetöknek, nem hiszek a tehetetle­nül másokra számítóknak, a kényelmeseknek, az anti- vállalkozóknak, nem hiszek az ötletteleneknek, az ener- váltaknak — akkor sem, ha például az értelmiség jó ré­szével sikerült elhitetni, hogy rossz kedve van- Kinek hasz­nál ” — kérdezem a klasz- szikusokkal és megyek to­vább. Meghallgatom ugyan mindenütt a siránkozókat, a panaszra éretteket, mérlege­lem is tőlem telhető tárgyi­lagossággal — mi a jogos a sok panaszból. De mégis, el­sősorban a cselekvőkre fi­gyelek. ☆ Az egyik balassagyarmati vállalat (az egyik legjobbik) vezetője meséli, hogy az új helyzetben, most, amikor a gombamódra szaporodó tár­sadalmi egyesületek, csopor­tok pénzforrásai halványab­ban csörgedeznek a társada­lom (állam) oldaláról — hir­telen tapasztalható hatalmas hullámot vet naponta a vál­lalatoktól pénzt kérők, a cso­portos kunyerálók igénye! A helyzet azonban egyértelmű­en és egyidőben, egyszerre változott. Tehát, amikor a vállalat gazdálkodása a ko­rábbinál nehezebb feltételek között érvényesül (vagy nem érvényesül és csődbe megy), ugyanakkor változott az ed­dig jórészt állami erőkből, társadalmi szintekről anya­gilag támogatott egyesületek (sport és minden más) hely­zete is. A kettő ugyanaz, ezért le­het valóban felesleges a leg­közelebbi megoldást „megta­lálva” mindennel a gazdál­kodó egységekhez fordulni. De ezt, persze, nem képes belátni egy szóra senki, vagy majdnem senki. A beidegző­dést továbbviszi a lendületet; gyerünk a gyárhoz, kérjünk erre-arra tőlük pénzt.. . Máskor is ők segítettek, és mi az, hogy nem támogatja X. vállalat a tömegsportot, a minőségi sportot, a bélyeg- gyűjtők körét, a városi ilyen- olyan nagy múltú egyesülést? Mi az, hogy nem...?! Hát, éppen ez az. Ez a nem­Az illető vállalatnál — mondjuk a fémiparinál, de lehet más is, akármelyik el­mondhatja ugyanezt — je­lenleg vagy negyven! kér­vény áll egy általam elkép­zelt asztalon. És egyikkel sem lehet érdemben foglal­kozni; nincs pénz, erre most már úgy nincs, ahogy lehe­tett régen, nem is nagyon ré­gen, amikor... A szigorodó feltételekkel együtt kényte­len szigorodni a vállalat is. Honnan vegye a pénzt? Saját nyereségéből? Mit ad a munkásainak? A fejlesz­téséből? — ügye, hogy lehe­tetlen. A demagógia azon­ban nem adja ilyen könnyen a tabuként erősödött-erősí- tett állásait- „Az a gyár, ame­lyik nem támogat — rossz gyár”. Pedig esetleg éppen ez, vagy az a gyár van jó úton, felismerte saját fele­lősségét önmaga, vállalata, munkásai iránt. Nehéz kö­rülmények között manőve­rezve jut előre, gyárt jobb terméket, mint tegnap, nem elégszik meg tegnapelőtt! eredményeivel és így to­vább ... De a zsebébe már nem nyúl. Ez, az általános elkényel­mesedés (felülről megoldás) idején nevelkedett mai pénz- kunyerálóknak valóban fur­csa. S ezt a furcsaságot!?) kell megszokni. Hát, nem megy egykönnyen, s még egy ideig mondja-mondatja is a megszokottság „nem adott pénzt sem ez sem az.. ■ be­zárjuk az egyesületet, a kört, a csoportot...” Nem közös­ségiek ezek a vállalatok! ☆ A tanács (mindegy me­lyik, van több is) ügyeske­dett, felgyülemlett pénzét, amit nem tudott befektetni, kölcsönözte egy másik ta­nácsnak rövid határidőre. Itt is, ott is mindenki jól járt, a pénz nem állt, a munka, az építés úgyszintén, érték született hihetetlenül gyorsan, határidő előtt. Egy főiskolás csoport beszállt egy másik önszerveződő, önfinan­szírozó csoport csiksomlyói közös utazásának szervező­désében, a kedvezményes út­ra azonban saját erővel is hozzá kellett járulni. A családok gazdálkodása éppen olyan szigorú feltéte­lek mellett valósul meg, mint a vállalatoké, a taná­csoké, színházaké stb. min­den, pontján az életnek ... Beálltak a dixie-fesztivál előtt éjszakai munkán pla­kátot ragasztani, műsort ösz- szerakni; nem sírtak azon, hogy nincs pénze a mamá­nak, a papának arra, hogy ők extra módon részt ve­gyenek egy híres-neves er­délyi népünnepélyen, a pas­sión ... Példa lehet még ezernyi. ☆ A változó világ egyben azt is elárulja, hogy „a világ még nincs kész . •Nem is lesz soha igazán. A feltéte­lekhez igazodásban egyetlen szempont a cselekvés, a vál­tozás, a vállalkozás, a teher- felvétel (ha egyszer régi mó­don már nem megy). Me­netben a legveszélyesebb az, aki a teher láttán elkezd si­ránkozni. Elveszti saját ere­jét, elveszi másokét. Amikor nincs más hátra, mint előre. (T. Pataki) Hölgyprogramok Amíg a férfiak az állkapocs-ízületi disz- funkciók epidemiológiájáról, diagnosztikájá­ról cseréltek véleményt és ismereteket a Ma­gyar Fogorvosok Egyesülete, a VIII. parodon- tológiai és IV. dento- maxillo-facialis-radio­lógiai szekció a Termé szettudományi és Is­meretterjesztő Társaság Nógrád Megyei Szer­vezetével közös vándorgyűlésén az elmúlt hét végén Salgótarjánban, addig a hölgyeknek kedvükre való időtöltést szerveztek a figyel­mes férfiak. Az egyik nap divatbemutató volt a ruhagyárban s kirándulás Hollókőre, másik nap városnézés s kiállítás a Senior Kötött­árugyárban. A vándorgyűlésre kiadott programfüzet az első olyan, ami a kezembe került, amelyben a hivatalos programok mellett a hölgyprog­ramot is ismertetik. Találgatjuk, kiknek szól­hat. Én azt mondom, a fogorvosok elhozták feleségeiket erre a három napra. Mások le­intenek: Níe higgyem, örülnék, ha otthon hagyhatják őket. Volt, aki azt mondta, míg a fogorvos férfiak tudományos előadásokat tartottak, a fogorvos nők ruhákat néztek, ki­rándultak. Sejtelmes fogalom ez a. hölgyprogram. Vé­gül is ki-ki magának választhat feleletet. Nem is olyan nehéz több tévés orvossorozat után megindítani a fantáziát. Mindenesetre a fér­fiak figyelmessége nagyon rokonszenves. Ha csak nem a féltékeny fogorvos férjek ötlete volt karnyújtásnyira tudni az asszonyt ad­dig is, míg gyűlésekre vándórolnak. (zsa) Virágporból burgonya A krumplivirág virágpor­szemcséiből különböző ge­netikai tulajdonságú bur­gonyát sikerült létrehozni a Német Szövetségi Köztár­saság mezőgazdasági ku­tatóintézetében. Az így lét­rehozott burgonyanövé­nyeknek 24 kromoszómájuk van, csak feleakkora a kromoszómakészletük, mint a hagyományos módon, burgonyagumóból létreho­zott növényeknek. Értékes kiindulási anyagot képvi­selnek a jobb minőségű, a betegségeknek jobban el­lenálló burgonya nemesíté­séhez. Hétköznapi szenzációk Itt a H G 6 N ! A Magyar Honvédelmi Szövetség salgótarjáni rádió­klubja 1980-ban létesítette a Nógrád megyei rövidhullá­mú rádióforgalmi verseny­állomását a Karancs-hegy- ség 729 méter magas csú­csán. A száz rádióamatőrt egyesítő klub tagjai közül he­ten — Válóczi György, Pál­mai Gyula, Dicse István, Hollandi István, Vilcsek Sán­dor, Szabó József és Tóth Géza — alkotják a HG6N hívójelű „csapatot”, amely évről évre sikeresen szere­pel a rádióforgalmi világ- versenyeken. Évente félszáz­ezer összekötetést létesítenek a világ rádióamatőreivel Tokiótól Londonig, Sidney- től Stockholmig. A múlt esztendőben az International Amateur Radio Union által rendezett II. rövidhullámú világbajnokságon kategóri­ájában a tarjáni HG6N két szovjet csapat mögött az előkelő harmadik helyet sze­rezte meg. A dobogós he­lyezés értékét az növeli leg­inkább, hogy a világbajnok­ságon több ezer csapat vett részt... (Bábel László képriportja) Rádiós műsorok zarándoklóknak A pápa június v24-i, bur­genlandi látogatásával kap­csolatban a rádió két és fél napos nonstop-közleke­dési tájékoztatással segíti az autóval és autóbusszal kiutazó zarándokokat. A rá­diós hírszolgálat két köz­pontja. a kópházai és a he­gyeshalmi határátkelőhely lesz. A riporterek innen tartják majd a kapcsola­tot a határőrség, a rendőr­ség, a vám- és pénzügyőr­ség, valamint a közúti igaz­gatóságok irányitó és el­lenőrző központjaival. A rá­dió közvetítőkocsijai ott lesznek a legforgalmasabb hazai és osztrák főútvona­lakon. csomópontokban és a terelőutakon. Burgenland- ban a Nickelsdorf—Eisen­stadt—Wiener Neustadt— Trausdorf útvonalakon kö­vetik figyelemmel a ma­gyar személygépkocsik és buszkaravánok útját. A rádió kihelyezett szerkesz­tősége közvetlen kapcsola­tot tart az osztrák rádió 3-as programjának szer­kesztőségével. így tájékoz­tatnak az osztrák forgalmi intézkedésekről is. Csü­törtökön délelőttől szombat délutánig a Petőfi rádió­ban minden páratlan órá­ban jelentkező Útközben műsorokat a határállomá­sokról sugározzák. Hogy is állunk a szolgálati kocsikkal? Az NSZK-ban kezdik ma­napság szemrehányásokkal illetni az államtitkárok egyikét-másikát, amiért meg­kerülik a szolgálati kocsik használatának rájuk vonat­kozó szabályzatát. Sőt rá­jár a rúd a miniszterekre is; akad tartományi lap, amely nem riad vissza a névre szóló megrovásokkal sem. Egy újságírónak eszébe jutott: mi lenne, ha össze­vetné a szolgálati gépkocsi­használatról felfektetett pénzügyminiszteri irányelve­ket a hétköznapi valósággal? Meg is tette. Az eredmény; újabb kérdés tolult tollára. Miként lehetséges, hogy X. Y. parlamenti államtitkár mindig a legnagyobb, a leg­feltűnőbb BMW-vel furiká­zik a kormányülésekre? Akárcsak államtitkártársa, Z. ő is kizárólag e modellen vi­teti magát, holott egyikük­nek sem járna ez a luxus. Az előírás szerint az ál­lamtitkároknak legfeljebb 136 lóerős, 36 ezer márka vételárat meg nem haladó szolgálati autójuk lehet. Csak kivételes esetben szabad túl­lépni e megadott értékeket, 10 százalékkal. Az ilyen szintű reprezentálásra tehát az „ötös” sorozatú BMW lenne a legalkalmasabb a maga 129 lóerejével és 38 ezer márkás vételárával. Kiváló kocsi, csakhogy az államtitkár urak többsége nem tartja eléggé „méltóság- teljesnek”. Ha az államtitkár törté­netesen inkább Daimler- benzet óhajt, akkor a gyö­nyörű 260 SE vagy 260 SEL típusnál „csökkentetheti” a lóerőt 160-ról 150-re, min­den más marad. Van még egy fontos tényező, ami le­hetővé teszi, hogy a magas kormányzati személyiségek a méregdrága, ám hivatali szintjüket meghaladó kocsi­kat a szabályzat kikötései­nek még éppen megfelelő áron kapják meg: ez pedig a Daimler és a BMW üzleti vetélkedése az állami piaco­kért is. Így a vevő, ha ál­lamtitkár, elérhet akár 35 százalékos árkedvezményt, noha a szokásos „közületi en­gedmény” általában legfel­jebb 15 százalék. Állítólag miniszterek is él­nek a „lóerőlefojtás” és a „szuperárengedmény” lehető­ségével. A riporter, aki min­dennek utánajárt, státus- jelkép-hajszát emleget, de elismeri, hogy akinek a ter­rorizmus miatt páncélozott autó jár, azt nem kötik már a lóerőre és az árra vonat­kozó megszorítások. Ennek megfelelően aztán a cégek is megkérik a magukét: a Daimler, amely pillanatnyi­lag e téren még monopol­helyzetben van, 300 ezerért kínálja páncélosát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom