Nógrád, 1988. június (44. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-18 / 145. szám

QDHDT V C DADT • c CDDDT orUn 1 * oKUri 1 orUH 1 "vL. Mérkőzés előtt Nem pulykakakasért, hanem két pontért utazik a Stécé Debrecenbe A másod osztálybeli tag­ság megőrzéséért kényte- Hen-ketetlem vállalt rá- adásfellépés-sorozat első ál­lomásán az SBTC labdarú­gócsapata a Debreceni Ki­nizsi otthonában lép pályá­ra holnap 17 órai kezdet­tel. Az élelmezésiek az NB III. Tisza-csoportjában 30 mérkőzésen szerzett 43 pont­tal, 65—37-es gólkülönbség­gel végeztek a 3. helyen, s szerezték meg ezzel az osz­tályozókon való szereplés jogát. A sorozat első ösz- szecsapásán — mint isme­retes — 1—1-es döntetlen­nel tértek haza Gyöngyös­ről. A két együttes eddig hatszor mérte össze tudá­sát a „cívis városban”, s az eredménylista a Stécé dön­tő fölényéről árulkodik. Háromszor a bányászok ke­rültek ki győztesen, további három összecsapásuk dön­tetlenre végződött. Az ösz- szesített gólkülönbség 7—3. Remélhetően ezen a hét végén se szakad meg a jó sorozat... A héten szokásos edzés- programját végezte a tarjá- ni gárda. A játékosok kö­rében elszánt a hangulat, Kovács Béla (sötét mezben) lendületet adhat a tar- jáni támadásoknak. mint mondják, feltétlenül jó szereplésre számítanak az alföldi városban. Gondot okoz a szakvezetés számá­ra, hogy Zimonyi és Kiss sárga lapok, Liptók sérülés miatt nem lehet ott a ké­szülők között. Az esélyeket latolgatva Répás Béla, a, csapat edzője elmondta, hogy megtekintette a két csoportbeli ellenfél szerdai találkozóját, a holnapi el­lenfél várhatóan szervezett, egységes csapat játékkal fog kirukkolni. Ennek ellené­re minimálisan egy pont megszerzésére számít a szakvezető, de a győzelem kivívását sem tartja elkép­zelhet éttermek... b. r. ]ol kormányozzák a Nógrád Volánt Nem a szenzációs eredmé­nyekről, inkább a szervezett vállalati, illetve sportköri életéről ismert a Nógrád Vo­lán. A sportegyesület 1969-es megalakulása után 2. sz. Vo­lán SE-ként szerepeltek kü­lönböző sportágak bajnoksá­gaiban. öt esztendeje, kö­vetve a bázisszerv névválto­zását — Nógrád Volán SE- ként. A volánosok azon ke­vés egyesületek közé tartoz­nak, melyek az STC megala­kulásakor nem olvadtak be­le a városi fúzióba. Tovább­ra és azóta is önállóan mű­ködnek. A 2300 főt foglalkoztató vállalat sportegyesületének életéről, a dolgozók tested­zési lehetőségeiről beszélge­tünk Levenda József általá­nos ellenőrzési osztályveze­tővel, a sportkör elnökével. — A sportolók, pártoló ta­gok, szakosztályok számát tekintve milyen nagyságren­dek jellemzik a Nógrád Vo­lán SE-t? — Kis egyesület a miénk, öt szakosztályt működtetünk, amatőr alapokon. Sakkozó­ink és női asztaliteniszező­ink másodosztályú bajnok­ságban szerepelnek, férfi- asztalitenisz-csapatunk az NB Ill-ban, míg labdarúgó­ink és kosárlabdázóink a me­gyei I. osztályú küzdelmek­ben. Van még egy autós-, szakosztályunk, amely tulaj­donképpen teljesen önellátó. Mi — szinte — csak a ne­vünket adjuk működéséhez. Mintegy 250 igazolt sporto­lónk van, pártoló tagjaink száma 400 körül mozog. Utóbbi a vállalat létszámá­hoz viszonyítva meglehetősen kevés. Nincs ezen csodálkoz­ni való, ugyanis a Nógrád Volánnál foglalkoztatottak a megye más és más települé­sein élnek. így érthető, ha szűkebb pátriájuk csapatai­val, sportköreivel szimpati­zálnak. — Nehéz gazdasági hely­zetünkben megvannak-e a sportegyesület működéséhez szükséges anyagiak? — A vállalat vezetése, a hivatalosan engedélyezett ke­reteken belül minden támo­gatást biztosít az SE tevé­kenységéhez. Az ilyen úton kapott összegek további meg­léte természetesen a Nógrád Volán jövőbeli termelési eredményeitől is függ. Ma a működés feltételei maximá­lisan biztosítottak. Sport- egyesületünk évi költségve­tésének 85 százalékát a vál­lalat fedezi. A maradék 15 százalékot megyei tanácsi támogatásként kapjuk, a sakk- és az asztalitenisz­szakosztály másodosztályú szerepléséhez. — Nem titok, hogy léte­sítmények tekintetében jó a helyzetük. — Kérdés, hogy melyik oldaláról vizsgáljuk a dol­got. Tény, hogy baglyasaljai pályánk — ahol nemrégiben öltözőt építettünk — kiszol-, gálja az igényeket. Labdarú­góink mérkőzéseinek, vala­mint vállalati tömegsport­rendezvényeknek ad otthont. Zagyvapálfalvai oktatási bá­zisunk szintén kiváló felté­teleket biztosít a mozogni vágyóknak. Műanyag borítá­sú pályánk labdarúgásra és a teniszezésre alkalmas. Nemrégiben készült el teke­csarnokunk is. A dolog másik oldala már anyagi kiadásokra mutat. Sakkozóink, kosárlabdázó­ink és asztaliteniszezőink „idegenben” edzenek, játsz- szák bajnoki mérkőzéseiket. A terembérleti díjak pedig jelentős összegeket vesznek ki zsebünkből. — Említette tömegsport­rendezvényeiket, az oktatási bázis nagyszerű sportolási lehetőségeit. Mennyire élnek a dolgozók a kínálattal, rendszeresen igénybe ve- szik-e pályáikat? — Tömegsport-rendezvé­nyeinket a vállalat szak- szervezeti bizottságával kö­zösen szervezzük és bonyolít­juk le. Helyi szinten nincs sok ezekből. A már hagyo­mányosan, minden év szep­temberében sorra kerülő Vo­lán-sportnap viszont rend­szerint dolgozóink százait csalja a baglyasi pályára. Ekkor az atlétikától kezdve a kispályás fociig, az ügyes­ségi vetélkedőktől a tenisz- versenyig folynak a küzdel­mek. A legnépszerűbb a kispá­lyás foci. Vállalati csapatunk minden évben indul a salgó­tarjáni bajnokságon. Gyako­riak az üzemegységek, bri­gádok, kisebb kollektívák közti mérkőzések is. A rend­szeresség azonban nem jel­lemző. E témánál megemlíteném, hogy szakszervezeti bizottsá­gunk finanszírozásában van egy vállalati természetjáró­csoport és horgászkor is. Mindkettő — mégha alacsony létszámmal is — rendszeres kikapcsolódási lehetőséget nyújt az érdeklődőknek. — Visszakanyarodva a ver­senysporthoz: szakosztályaik eredményessége alapján ter­vezik-e valamelyikben az előrelépést, a felsőbb osz­tályba jutást? — Mivel a magasabb osz­tályú küzdelemsorozat — minden sportágban — ma­gasabb anyagi követelmé­nyekkel is jár — nem. Pe­dig nézze: kosárlabdacsapa­tunk esztendők óta megnye­ri a megyei bajnokságot, az előrelépést ellenben éppen szűk pénztárcánk miatt nem vállalhatjuk. De ugyanez vo­natkozik a többi szakosztály­ra is: hiába jutnának feljebb, a többletkiadásokat nem bír­nánk. — Akkor milyen célokkal, elképzelésekkel tekintenek a jövőbe? — Sportegyesületünk el­sődlegesen az utánpótlás ne­velését, a tehetségek felfelé áramoltatását tartja elsődle­ges feladatának. Amennyiben e célkitűzésünknek eleget te­szünk — tevékenységünk és a múlt példái ezt mutatják —, úgy nem csak a megha­tározott feladatokat valósít­juk meg, hanem megyénk versenysportját is segíthet­jük. Vállalati szinten pedig nem is lehet más célunk, mint az oly sokszor megfo­galmazott feladat: dolgozó­ink minél szélesebb rétegei­vel megszerettetni a rend­szeres testmozgást, sporto­lást. Vaskor István Nem bundáitok Zalaegerszegen Balázs Zsolt örömmel látogatott haza Megtért tékozló fiúként állt a háló elé a Salgótarjáni Építőipari Műszaki Szakkö­zépiskola és a Madách gim­názium által közösen ren­dezett nosztalgiamérkőzésen Balázs Zsolt, a Zalaegerszegi TE NB I-es labdarúgócsapa­tának kapuvédője. Az im­már 32. életévében járó, erő­sen őszülő hajú portás ko­rábban az SBTC-nél és a Balassagyarmati SE-nél híyta fel magára a figyel­met, majd hét évvel ezelőtt vándorbotot vett a kezebe, s azóta legfeljebb magán­emberként volt alkalma ta­lálkozni a nógrádi szurko­lókkal. — Hogy kerültél az ország túlsó szegletébe? — Hát valahogy eljutott oda a hírem... Akkoriban több élvonalbeli csapattól is kaptam ajánlatot, s ezek közül úgy éreztem, Zala­egerszegen van legtöbb esé­lyem a folyamatos szerep­lésre. Azóta kiderült, hogy nem választottam rosz- szul. Bemutatkozásom óta mindössze két bajnoki mér­kőzésről hiányztam sérülés miatt. Túl vagyok a kétszá- zadik NB I-es szereplésen. — Egy időben neved pusz­ta említése is nagy indulato­kat kavart a nógrádi focitár­sadalomban. A közvélemény mérges STC kontra Bgy. SE ellentétekről, „féltékeny ségi jelenetekről” hallott, és mindezeket alátámasztani látszott, hogy nem sokkal ké­sőbb simán odaadtak az el­ső távolabbi vidékről érkező „kérőknek”. Hogyan emlék­szel vissza erre az időszakra? — Erre inkább az akkori vezetők tudnának válaszolni. Tény, hogy 1979-ben több­ször is komolyan szóba ke­rült, hogy visszaigazolok a Stécéhez. Én szívesen rá­álltam a dologra, mert von­zott az élvonalbeli szerep­lés lehetősége. Már minden rendeződött, a leendő lakást is kiválasztottuk, ám végül Az ősz hajú kapuvédő, mögötte pedig a nosz­talgiamérkőzésen szin­tén részt vett Urbányi. Fotó: Bábel maradnom kellett az Ipoly partján. Az igazat meg­vallva, ezt se bántam, mert Gyarmaton szerettek, fiatal korom ellenére csapatkapi­tánynak is megválasztottak. — A nemrég befejeződött bajnoki pontvadászat hajrá­jában előfordult gyanús eredményekkel kapcsolatban a Zalaegerszeg neve is gyak­ran szóba kerül... — Véleményem szerint fele se igaz a bündavádak- nak. Ebben a mai magyar NB I-ben nincsenek nagy különbségek a csapatok kö­zött. Akinek van 1—2\ ép­kézláb csatára, az már baj­nokesélyes, akinek nincs, a kiesés ellen küzd. így az egyes mérkőzéseken elvileg bármilyen eredmény előfor­dulhat. Hogy mi bundáz- tunk-e? Ügyse árulnám el, de elég megnézni, hogy a hajrában kik ellen kellett pályára lépnünk. „Rossz” volt a sorsolásunk. Azt a 3 milliót, amit a Rába játéko­sai a dobogóról való lecsú­szással veszítettek, vajon honnan szedtük volna össze?! A szövetség lépései a közvé­lemény számára készültek. Bizonyítékok nélkül nem lehet senkit elítélni, én pe­dig nehezen képzelem el, hogy lesz olyan ember, aki odaáll, mondván: „Uraim, én bundáztam!”... — Túl a harmincon, már szokás számvetést készíteni. — Elégedett vagyok pá­lyafutásommal. Nyolcadik éve stabil NB I-es játékos­nak számítók. Ráadásul sze­rencsés alkat is vagyok. El­kerültek a sérülések, meg­felelő a fizikai állapotom. Nem iszom, nem dohány­zóm, nincs súlyfeleslegem. Épp ezért 4—5 évig még nyugodtan elvédhetek az élvo­nalban. Különben is, a ka­pusok szívósabbak, mint a mezőnyjátékosok. Nem aka­rok hosszasan példálózni, elég, ha a mai nagy öregek közül Shiltont, vagy Mészá­ros Bubut említem. — Gondolt-e a profiélet­re? — A következő idényben szeretnék belekóstolni az idegenlégiósok életébe, ha lehet, valamilyen „minőségi” csapatnál. Ügy tudom, akad­nak érdeklődők, de kissé magasnak tartják vétel­áram. .. Búcsúzásunkkor./ Balázs Zsolt elmondta még, hogy a Zalaegerszegen töltött évek alatt megszokta új környezetét. Családi házat épített és úgy tűnik, hogy feleségével, valamint lányá­val és fiával végleg megte­lepszenek az ország másik szegletében. Mindezek elle­nére mindig szívesen gondol vissza a nógrádi barátokra, csapataira, játékostársaira és a szurkolókra. Ezúttal is örömmel látogatott, haza, mert jólesett számára egy­kori iskolájának meghívása a nosztalgiamérkőzésre. A kapust tehát nem felej­tették el Salgótarjánban... Balás Róbert S o r o Vasárnap délelőtt Holló­kő felé fordul a tájfutás szerelmeseinek figyelme. A település és környéke ad otthont az országos csapat- bajnokság ez évi küzdelmei­nek. A 10 órakor kezdődő versenyen várhatóan rajt­hoz áll a sportág teljes ha­zai élgárdája. Szalay a jövőben az „üvegeseket” dirigálja. k b a n A közalkalmazottak szak­szervezetének két jelentős sporteseményére kerül sor a közeljövőben megyénkben. Salgótarjánban rendezik meg az ágazat országos ter­mészetbarát-találkozóját jú­nius 24—26. között, vala­mint a Magyar Hírlap Ku­pa kispályás labdarúgó­bajnokság területi verse­nyét, július 2-án. Edzőkeringő Az NB III-as labda­rúgó-bajnokság befeje­zése után néhány nap­pal máris két — megyei vonatkozású — edzőcse­réről kaptunk hírt. A Nagybátonyi Bá­nyásznál lejárt Kiss Já­nos szerződése és ezt nem hosszabbítják meg. Helyette a jövőben Tol­di Miklós irányítja a gárdát. A vezető 'edző segítője Veres László lesz. Ugyancsak nem hosz. szabbít szerződést — közös megegyezéssel — a Salgótarjáni Síküveg­gyár SE és az eddigi vezető edző, Kiss László. A szakember helyett Szalay Miklós kerül a harmadosztályú együt­tes élére. Romhányl vonatkozá­sú hír, miszerint Máj­úik János edző szerző­dését meghosszabbít­ják, mert elégedettek munkájával. 2,3 millió dollárért D étári a Juventusé Az AFP-hírügynökség je­lentette Tarin óból, hogy az Eintracht Frankfurt és a Juventus megegyezett arról, hogy Détári Lajos, a nyu­gatnémet klub középpályása egy Frankfurtban töltött év után az olasz bajnokság 6. helyezett együtteséhez, a Juventush oz szerződik. Az AFP szerint a szerző­désről csütörtökön este dön­töttek, a Juventus 3 milli­árd lírát (2,3 millió dollárt) fizet Détáriért. A kommen­tár szerint a Juventus a gyengén sikerült idény után minden erőfeszítést megtesz azért, hogy ismét jól szere­tjei jen. A hír hallatán az MTI munkatársa Komora Imrét, Détári apósát, a Bp. Hon­véd volt vezetőedzőjét kér­dezte: mit tud a szerződés­ről? — Semmit — hangzott a válasz. — Lajos és leányom, Andrea jelenleg Spanyolor­szágban üdülnék, és csak vasárnap térnek haza. Meg­lep a szerződés ténye, hi­szen Détári Juventushoz való szerződését bonyolító olasz menedzser, Finorelli az elmúlt napokban arról tájékoztatott, hogy az Eintracht Frankfurt még nem akarja eladni a veje- met. A hírt az AFP jelentése után az APA osztrák hír- ügynökség is megerősítette.

Next

/
Oldalképek
Tartalom