Nógrád, 1988. június (44. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-18 / 145. szám
4 NOGRAD 1988. JONIUS 18., SZOMBAT Megértő házasság Beszélgetés Udvaros Dorottyával A zongorára támaszkodik, s közben lüktet benne a ritmus. Mozog a körömcipője, a csípője; ütemesen billenti előre-hátra a fejét. Aztán odaszalad a mikrofonhoz és énekel. A közönség önfeledten tapsol. Alig akarja elengedni kedvencét. Igen, mormolom magamban, igazi nő. S mi több: színésznő. Öltözőjében erről kezdjük a beszélgetést. — Előny ezen a pályán, ha valaki nő? — Nem tudom. Szerintem mindegy. Bizonyos helyzetekben egy nőnek is lehet köny- nyű, máskor pedig nehéz, akár a férfiaknak. — Nem fél attól, hogy beskatulyázzák egy szerepkörbe? — Tudom mire gondol . .. De amíg fiatal az ember és csinos, nyilvánvaló, hogy könnyűvérű hölgyeket oszta, nak rá. Nem vagyok naiva- alkat; mit osszanak rám? Majd később beleöregszem az anyaszerepekbe ... — Szépnek tartja magát? — Egy színésznő attól szép, hogy tehetséges. Ebben hiszek. — Hogyan óvja testi-lelki kondícióját? — Nagy keservesen megpróbálok reggel nyolckor vagy kilenckor tornászni; meghalok közben. Iszonyatos. És megszervezni, hogy jöjjön valaki, aki a gyerekre vigyáz .. . Nehéz. Egy külföldi színész például meg tudja csinálni azt, hogy egy bizonyos feladat elvégzése után, amelyért jól megfizetik, egy-két hónapig nem dolgozik. Olvas, sétál, úszik, tornászik. Nálunk nagyobb a hajtás. — Melyik tulajdonságáról szeretne leszokni? — Pontatlan vagyok. Folyamatosan elkések mindenhonnan, és ez borzasztó. Állandóan ideges vagyok, mert tudom, hogy már késésben vagyok. Akik várnak rám, azok a pokolba kívánnak, hogy miért-nem vagyok már megint ott, már megint miért nem tudtam pontos lenni. Pedig újra és újra elhatározom, hogy most aztán ... — Beszéljünk a szerelemről; arról a szerelemről, amely a színházhoz fűzi. — Fantasztikus társulatnál kezdtem Szolnokon, s nagyon jó rendezőkkel, Paál Istvánnal, Csiszár Imrével, Horváth Jenővel dolgozhattam együtt. Pestre, a Nemzetibe az a két rendező hívott — Zsámbéki Gábor és Székely Gábor — akiket abban a pillanatban az ország legjobbjainak tartottam. Aztán a Katonában, mi mind a har- mincketten választottuk egymást. Olyan volt, mint egy szerelmi házasság. — Tart még a szerelem? — Kezdünk csiszolódni megértő házassággá. Szóval az első lángolás elmúlt már. Nagy viták vannak a színészek és a vezetőség között, odavissza. De hát ez ilyen. A jó házasság végül is akkor jön létre, amikor a házastársak elnézik ugyan egymás hibáit, de ezért meg is nevezik azokat, és segítik a másikat. Jó, hogy egy ilyenfajta perióduson is átesnek. — Az ön helyzete stabil ebben a házasságban. Sőt! — Na, látja, én azzal sem foglalkoztam soha, hogy az én helyzetem milyen. — Mert azért nem is nagyon kellett... ,— Ebben^igaza van. De amikor elmentem szülni, akkor mindenki azt mondta, hogy te nem félsz, hogy jön helyetted a Básti Juli, és nem fogsz szerepet kapni? Azt válaszoltam: nem félek. Nem azért, mert úgy gondoltam, hogy én vagyok a legjobb, és verhetetlen vagyok, hanem mert bízom azokban az emberekben, akikkel együtt dolgozom. Akik, úgy gondolom, nem csupán három évig használnak, s utána eldobnak, és nem azért hívtak, hogy rám osszanak négy szerepet, aztán már nem is kellek. Nyilván láttak bennem fantáziát távlatilag is. És amennyiben én, ha kisebb szerepet kapok, s azt is becsületesen megcsinálom, mint nemrégiben például a Játékosban, akkor ezeknek az embereknek a bizalma továbbra is tart. S azt mondják, hogy legközelebb főszerepet kapsz. És ez így megy a többieknél is. — Jelentős filmszerepek állnak ön mögött. A Ripa- csok, a Te rongyos élet... Mit profitált ezekből? — A népszerűségem egyértelműen a filmeknek köszönhető. S magabiztosabb lettem abban, hogy esetleg filmezni is tudok valamenv- nyire. Van például olyan kollégám, aki fantasztikusan jó színész, és még nem forgatott. Most pedig együtt fogok vele filmezni, és érzem a szorongást benne, hogy meg fog-e felelni. És én nem értem: mit izgul, hisz olyan jó színész, hogy nem igaz. Néhány technikai dolgot ugyan másképp kell csinálni, de arra hamar rájön az ember, pláne, ha jó a rendező. Szóval nálam nem így volt, mert viszonylag hamar elkezdtem forgatni. Szerencsére. — ön színészgyerek. Mit hozott otthonról? — Azt, hogy számomra ez a pálya nem illúzió volt, nem egy elképzelt világ; én jobban ismertem a fonákját, mint az elejét. Ezt hoztam otthonról, s ezt nagyon köszönöm. Nem kellett csalódnom, mert tudtam, nem arról van szó, hogy kimegyek a színpadra, szép vagyok, és a közönség tapsol. Hanem, hogy hetek, hónapok telnek el, amikor úgy nézek ki, mint a mosogatórongy, a rendező üvölt rám, és azt mondja, pocsék vagyok, még mindig nem jó, amit csinálok. A partnerem szemén látom, hogy nincs velem kontaktusa, nem tetszik neki, amit csinálok. Kínlódom, gyötrődöm... És aztán egyszer csak, nem is értem, hogyan van ez, hogy ég a lámpa, és festék van rajtam, és tapsolnak. Szóval, hogy ez egy ilyen nagyon nehéz munka. Szenkovits Péter Póruljári szerelmesek Néhány hónapja jelent meg a Póruljárt szerelmesek című tréfás mesegyűjteményem, kimondottan felnőttek számára, mint ezt a címe is világosan jelzi. Hogy kapós lett, annak örülnöm kell, az viszont viszolygást kelt bennem, hogy nem kis számban gyermekek olvassák. Pedagógusoktól hallottam, hogy tanítási órákon a padok alatt vándorol kézről kézre általános iskolákban is. A légi paraszti tréfák jórészt vaskosak, nyersek, értéküket azonban nem ezek adják. Azért érdemesek gyűjtésre, válogatottan kiadásra is, mert parasztságunk kiapadhatatlan humorérzékéről adnak képet.,, Remek csúfolódó szellemük, a jól elkészített csattanók, a jó megformáltság az ízes népi nyelvezet, a bajban, is felülemelkedő derűs életszemlélet, egy szűk témakör (pl. erotika) elképesztően változatos körüljárása ejti ámulatba a gyűjtőt hallgatásukkor. Elődeink íratlan erkölcsi törvényeiből megtudhatjuk, hogy a tréfák legvaskosabb darabjait csak férfiak mesél- gették egymásnak. Az asz- szonyok, a nagylányok között is elhangzottak sikam- lósabb történetek, de finomított változatban. Gyermekek előtt nem mondtak vaskos tréfákat, mint ahogy a káromkodástól is tartózkodtak, mert különben a közösség megszólta őket. A sikamlós népi tréfák a legutóbbi időkig nem jelenhettek meg. Erdélyben Nagy Olga, és Vöő Gabriella úttörő munkái az elsők a hatvanas-hetvenes években, majd Szécsény kis művészei Szó se róla, az amatőr képzőművészeti' gyermek- csoportok működése iskolákban, közművelődési intézményekben nem tartogatnak számiunkra különösebben semmiféle szenzációt. Nem is ez a céljuk. Éveken át tartó folyamatos munkájuk eredménye az esztétikai kultúra emelkedésében, az ízlés biztonságosabbá válásában, általában a személyiség gazdagodásában mutatkozhat meg. Minden csoportban akadnak olyanok is, akik kiemelkedő teljesítményt nyújtanak, pályaválasztásukat is módosíthatja az efféle szakkörökben való munkálkodás. De a többségre nem ez a jellemző. Bizonyos azonban, hogy képző- és iparművészeti ismereteik gyarapodásával nyitottabb emberekké válnak, ami bármely pályán kamatoztatható az életben. Minden elismerést megérdemelnek tehát azok az intézmények, illetve szakkörvezetők, akik ezt felismerve kitartó munkával foglalkoznak a fiatalokkal, végzik általában nem látványos munkájukat.. Közéjük tartozik a szécsé- nyi II. Rákóczi Ferenc Művelődési Központ is, amely a többi között hosszú idő óta helyet ad — s az új intézményben kedvező körülBáttíf ászvárosok barátsága A lengyelországi Kato- wicze 15. számú iskolájának képviselői — Jolánta Sudol igazgatónő és Olga Roszik úttörővezető tanárnő — szerződést írtak alá szerdán Bátonyterenyén, a Bartók Béla Általános Iskolában. Az okmánnyal azt a baráti kapcsolatot újították meg, amely tíz éve fűzi ösz- sze a két intézményt; nevelőket és diákokat egyaránt. Az évek során számtalan lengyel és magyar pajtás — a cseretáborok résztvevői — ismerkedett meg egymással, egymás hazájával, szokásaival, s arra is adódott lehetőségük, hogy bepillantsanak a családok életébe, hogy munkahelyeket látogassanak meg. A megújított szerződés ismét sokaknak lehetővé teszi a táborozást, amely idén júliusban válik esedékessé. A lengyel úttörők Nógrád megye nevezetességeinek megtekintése mellett balatoni és budapesti kiránduláson is részt vesznek, s lesz alkalmuk a bá- tonyterenyei diákokkal is találkozni. Természetesen a pedagógusok is — mint eddig — szakmai beszélgetéseken vesznek részt, s véleményt cserélhetnek a mozgalmi munkáról is. a mai Magyarországon Üj- váry Zoltán kötete. Ezek- után merészkedtem előrukkolni a Póruljrát szerelmesekkel, hogy palóc anyag is napvilágot láthasson ebben a témakörben. Mivel a történetek nem gyermekeknek szólnak, helyes lenne, ha az eladók csak felnőtteknek szolgálnák ki azokat, a szülők pedig csupán önmaguk és semmiképpen nem gyermekeik szórakoztatására vásárolnák a könyvet. ményeket nyújt, egész éven át — az itt működő kerámia- és képzőművész-gyermekcsoportoknak. Az ifjú keramikusok vezetője Fodor Istvánné, nyugdíjas amatőr keramikus, a képzőművészeti kört Bakos Ferenc vezeti. A tanév végén a művelődési központ elegáns kis helyiségében közös kiállítást rendeztek a gyerekek munkáiból. A minapi megnyitó- ünnepségen öröm volt látni a kis alkotók izgalmát, s bevallom, kissé szomorú volt tapasztalni, a felnőttek, köztük tanáraik, szülék érdektelenségét. Bizony, nem akadt tanár, aki kíváncsi lett volna kis tanítványai munkáira arra, hogy mit végeztek egész éven át e szakkörökben. A kellemes kis tárlat, persze, nyitva áll az érdeklődők előtt, bizonyára lesz is felnőtt, talán szülő is, aki megnézi gyermekének eredményeit. Szomorú lenne, ha nem így volna. A keramikusok köre hosz- szú évek óta működik. Az új művelődési központban pillanatnyilag három korongon dolgozhatnak a gyerekek. Ebben a tanévben korongolás folyt és egyéb kézi munka, a festés, az égetés és a többi folyamat gyakorlása még hátravan. Az eddigi eredmények biztatóak. A gyerekek ügyességükről tettek bizonyságot, a kiállítás tanúsága szerint is. Különösen Kanyó Ingrid, Tóth Cecillia, Czimer Vera, Zsidai Helga, Faluhelyi Csaba, Czu- dor Borbála, Balázs Ágnes, Konrád Tamás, Józsa Gergő, Hajnal Ildikó munkái érdemelnek figyelmet. Czimer Vera teljesítménye kiemelkedő. De a többiek, Takács Zsolt, Tóth László, Bunder Krisztián, Szeles Judit is jól dolgoztak. A képzőművészeti szakkör a kibontakozás stádiumában van, idei eredményeik a jövőben még dinamikusabb fejlődést ígérnek. A tárlaton látható rajzok, tanulmányok az életkornak megfelelő előrehaladást jeleznek. Mindenképpen figyelmet érdemel a kiállításon Valkár Anna, Telek Andrea, Ludánvi Bernadett, Lórik Richárd teljesítménye. Vág- ner Zsolt, Máté Péter, Kürtösi Konrád szintén lelkiismeretesen dolgozott a csoportban. Elsősorban azonban az összteljesítmény jelent biztatást arra, hogy Szécsény- ben a művészeti nevelés e közművelődési műhelye megérdemli mindazok figyelmét, akik felelősséget éreznek az utánunk jövőkért. T. E. Kulcskérdés Befejeződött hát ez a tanév is. Ha esetleg a rádióból, sajtóból nem értesülök róla, ha nem látom az ünneplőbe öltözött, felszabadultan viháncoló aprók seregét az utcán — akkor is megtudtam volna. Mert az alattunk lévő emelet folyosóján útjára indult a háromkerekű. Zörgését, csattogását, csilingelését jól ismerem, hisz hallhatom minden nyáron szinte reggeltől estig. A tulaj elszántan nekiindul úgy nyolc óra felé, és hajt faltól-falig, oda-vissza, te jó ég, hányszor teheti meg egy nap alatt a keskeny lépcsőház nyolctíz méternyi távját! És, hogyhogy nem únja a rakásra sorakozó zárt ajtók monotóniáját! Az igazsághoz tartozik, hogy a tulaj már kinőtte a három- kerekűt, kinőtte a lépcsöház rabságát, de szigorú anyja kijelentette, az ő csemetéje nem lesz kulcsos gyerek, sem játszótéri csavargó. Itt fent, a nyolcadikon biztonságban van, azt csinálhat, amit akar. Egyszer a tulajt is megkérdeztem, mit ír majd a nyári élményeiről szeptemberben az iskolában? Értetlenül bámult rám. A további szóváltáskor derült ki, ez a kilencéves gyerek nem tudja mi fán terem az élmény. Mert az ő világa nyaranta csupán faltól-falig terjed. Nem úgy a kulcsos gyerekeké! Náluk a határ a csillagos ég. Szó szerint. Ott és annyit lődörögnek, ahol és amennyit akarnak. Hazamenni csak akkor kell, ha leszáll az est. ök aztán dúskálhatnak az élményanyagban, bár inkább hallgatnak róla — főleg a szüleik előtt. Mert alapvetően rendes gyerekek és nem akarják a szívbajt hozni a családra. Szóval hallgatom a háromkerekű csattogását, zörgését a nyolcadikról és hallgatom az óvoda lapos tetején rohangáló kulcsosok üdvrivalgásait. És olyan fennkölt mondatok jutnak eszembe, mint a szabad idő hasznos, kellemes eltöltése, a nyári szünidő kínálata felüdülés, feltöltődés... És anyákat .látok, akik a munkahelyen idegesen pillognak az óráikra, mikor lehet már hazamenni? Merre csatangolhatnak most a kulcsosok? Nem tudom, hogy kit sajnáljak. Feltárcsázom a nagymamát, 10 éves lányommal szeretnék beszélni. — Én ezt nem bírom tovább, jobb lesz, ha hazaviszed, tőlem állandóan elcsavarog... — csattan a nagyi a vonal túlsó végén. Felsóhajtok. Vagy megpofozom a kölyköt, vagy belőle is kulcsos gyerek lesz. — ria — Igád népművelés az az előadás sorozat, amelyet a Soros-alap tivány támogatósával valósít meg az érdi bukovinai székely népdalkör. Képünkön: Káka Rozália és az együttes legkisebb tagja Kalaznáa. Nagy Zoltán t
