Nógrád, 1988. május (44. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-10 / 110. szám

1988. MÁJUS 10., KEDD NOGRAD 3 Nyomda a város széléi AHami kiildetes” Küldöttek a pártértekezletre A bírálat sohasem öncélú! Már kisgyerekkorában érdeklődést tanúsít a nyomdászmesterség iránt. Bár még ólomszagot sem érez, ám a családi gyökere­ken keresztül hamarosan egészséges érzés hatalmaso­dik el rajta: nyomdásznak lenni! Lángos Gyula, a főváros szülötte ezentúl minden porcikájával elhatározása megvalósítására törekszik. Először ofszetgépmesiter, majd a műszaki főiskola megmé­rettetése után nyomdamér­nökké válik. Ekkor már a híres Athenaeum Nyomda nyomtató üzemegységének a vezetője. Az Athenaeumban állítják elő többek között a Magyar Hírlapot és a Ma­gyar Nemzetet, de számos profiljuk mellett még köny­veket is készítenek. A sokar­cú nyomda újabb hasznos ismeretekkel gazdagítja a fiatal mérnökembert, s ami­kor a Heti Világgazdaságban egy hirdetésre bukkan... — Elhatároztam, hogy pá­lyázok a pásztói nyomda ve­zetői posztjára. — Pontosabban...? — Pontosabban az Állami Nyomda pásztói gyáregysé­gének a vezetésére, mivel annyid hányattatás után négy évvel ezelőtt az Állami Nyomda átvette a pásztói nyomda irányítását. — Hogyan vállalkozott a kettős szakításra, hiszen nemcsak az Athenaeumot hagyta maga mögött, hanem a fővárost is? — Mivel Mihalek Sándor, az Állami Nyomda igazga­tója fantáziát látott az itte­ni nyomdában, gyakorlati lépéseket is tett. Négy éven keresztül folyamatos fejlesz­tést valósított meg, s ez a pályázatom benyújtására döntő hatással volt, ugyanis a modern technikával min­denki szívesebben foglalko­zik. Természetesen a dönté­sem előtt megnéztem, hogy hová kerülök, megismerked­tem a nyomdával, és egy ki­csit Pásztóval is — Budapest és Pásztó: a szakmája összekötötte a vá­rosokat szinte egy pillanat alatt, amire semmilyen jár­mű nem képes... — Bizonyos idő kellett hozzá, hogy testben-lélekben „megérkezzek” ide, de úgy érzem, hogy a nehezén már túl vagyunk. Az újsághirdetések is jel­zik, hogy ezekben a napok­ban — pontosabban: a má­sodik negyedévben — ismét tervszerű, megelőző karban­tartást végez az ÉMÁSZ megyénk 1500 kilométernyi középfeszültségű villamos hálózatán. A kikapcsolás egy, legfeljebb két napon át — Kiknek szól még a töb­bes szám? — Bár feleségem pásztói születésű, csupán hónapokat élt itt annak idején, így ő is, akárcsak három gyerme­künk, új helyre költözött. Az 1987. március 1-i munkába állásom óta valamennyiünk­nek sikerült beilleszkedni a környezetünkbe. — Mi motiválta önt az idekerülésében? — Anyagilag többet kap­tam, mint az előző munka­helyemen, de elsősorban a megmérettetés, a szakmai feladat- késztetett. — Hogy kezdett neki az itteni munkának, mennyire tudta megvalósítani elképze­léseit ? — Jöjjön, körülnézünk a nyomdában, így szemléletes lesz a válaszom. Először egy irodahelyisé­gen keresztüli haladunk át. A sarokban számítógép, a hozzá csatolt monitorra in­formációt „billentyűz” az előtte ülő hölgy. — Bővítettük a gyártás­művelet számítógépes prog­ramozását — adja a magya­rázatot a gyáregységvezető, aztán átmegyünk a szomszéd­ba, ahol újabb, modern be­rendezések vannak telepítve. — Ezek a berendezések — mutat Lángos Gyula körbe — megérkezésemkor is itt voltak, csak nem használták őket. — Hát akkor? — Le voltak takarva. A nyomdának nem volt ofszet formakészítője és fényképé­szete, márpedig a nyomta­tás jövője az ofszeteljáráis. Nekiláttunk munkába állíta­ni a szunnyadó technikát, és tavaly szeptembertől már lé­tezik a pásztói nyomdában is ofszet formakészítés és fény­képészet. Technológiai vá­lasztékunk kiteljesedett, ami a termékskálánk bővülését eredményezte. Nem utolsó­sorban említem a fotopoli- mer nyom óforma-technoló­gia sikeres kiváltását. En­nek az a jelentősége, hogy egy egészségre ártalmas vegyszert sikerült száműzni a munkavégzésből. — Ez már végleg a múllté? — Egészségre ártálinas technológiát nem tűrök meg a nyomdában. A teljes ki­váltáshoz még egy kis időre szükség van, de a közeljövő­ben ez is rendeződik. Csu­pán az a kérdés, hogy a ma­érinti az egyes körzetek — lakások, üzemek — fogyasz­tóit. Céljuk az, hogy az esős, s ennél fogva a legnagyobb „erőpróbának” kitett idő­szak előtt feljavított, üzem­biztos berendezések, veze­tékrendszerek szolgáltassa­nak villamos energiát, a gyár Reálpress cég, avagy a nyugatnémet BASF techno­lógiáját honosítjuk meg. Népgazdasági érdekből a Re- álpressé lenne előnyös, de csak akkor fogadjuk el, ha a stabilitásán túl „környezet- barátságból” i,s jól vizsgázik, nem ártalmas az emberi szervezetre. Ellenkező eset­ben a BASF-t alkalmazzuk. Lent, a nyomdaüzemben tarkabarka kép tárul a lá­togató elé. Nyomdagépek — régebhiék és újak, nyomtat­ványok — fekete-fehérek és színesek, dolgozók — egé­szen fiatalok és idősebbek. A képet Lángos Gyula segít elemezni. — Szinte teljes egészében ügyviteli nyomtatványokat gyártunk. A készpénzfizetési számláktól a fürdőjegyekig sok minden megtalálható itt. Havonta ez körülbelül 200 féle terméket jelent. Az új adótörvényre zökkenőmente­sen álltunk rá, a termékeink 30 százalékát kitevő áfa- számlákat időben bocsátot­tuk ki, illetve biztosítjuk a központi elosztóknak. A fel­adatokat 180 ember végzi. Érezzük, hogy több szakem­berre volna szükség, mi­helyst lehetőség nyílik rá, kihelyezett gépmesteri tan­folyamot indítunk. Berende­zéseink fokozatos megújulá­sa alapja lehet a magasabb szintű szakértelem elsajátí­tásának. A rögtönzött üzemlátoga­tást a tavaly decemberben átadott 10 millió forintos be­ruházású — raktárt és szo­ciális részleget magában foglaló — csarnokban zár­juk. Ugyan még a villamos kábeleket szerelik a tetőge­rendák alatt, de a gyáregy­ségvezető már most betölti elképzeléseivel az üres csar­nokot. Szól a csomagolási technika fontosságáról és mindarról, amit az Állami Nyomda is célként tűzött ki. Nem lesz könnyű dolguk Lángos Gyuláéinak, mivel az 1987-es 105 millió forintos termelési érték szimtentartá- sát (ez a tervük) úgy kell biztosítaniuk, hogy csak a tavalyi árképzés 80,1 száza­lékán értékesíthetnek. Van hát tennivaló, node bízunk ab­ban, hogy az energikus, fia­tal gyár egy ség vezető elkép­zeléseit nemcsak a raktár- csarnok fogja visszhangozni... Benkő Mihály legkisebbre csökkentve a hibalehetőséget. Az idősza­kos — általában délelőttre tervezett — kikapcsolások során nagy erőkkel cserélik, javítják a szakaszokat; idén a teljes vezetékhossz 15 szá­zalékán. Munkálataik értéke meghaladja a 30 millió fo­rintot. Meglehet, kissé furcsán hangzik egy pártértekezleti küldött szájából, de tény, hogy akár még két évvel ezelőtt is Gajdár Géza fe­jében meg se’ fordult, hogy valamikor majd mint füg­getlenített pártmunkás vesz részt a legfelsőbb fóru'mon. Szakmai pályán kötelezte el magát, nagy hűséggel a Volán iránt. Hiszen itt kezd­te, mint szakmunkástanuló, aztán esztergályos, majd művezető, osztályvezető, üzemigazgató ... szóval, vé­gig járta a grádicsokat 1962- től 1.987-ig. Ekkor válasz­tották meg a vállalati párt- bizottság titkárának. — Bár mindig érdekelt a politika, a közélet, mégis meglepődtem, amikor rám esett a választás — említi a rokonszenves, negyedik ik- szét taposó pártmunkás. Aki­nek egyik hozzászólására a legutóbbi salgótarjáni párt­bizottsági ülésen sokan oda­figyeltek. — Számomra az a kemény önkritika tetszett, amellyel a saját közösségét, a helyi pártmunka formális vonása­it illette. Arra gondolok, amikor azt említette, hogy könnyebb bírálni a felső ve­zetést, mint az üzemi, gyá­ri irányítókat... — említem neki. Az Építésügyi és Város- fejlesztési Minisztérium az irányítás korszerűsítése so­rán szervezetét is átalakí­totta. Az egyik leglényege­sebb változás az, hogy a te­lepülésfejlesztés iránti erős társadalmi igénynek megfe­lelően létrehozta a telepü­lésfejlesztési és kommuná­lis ellátási főosztályt. En­nek legfontosabb feladatai­ról és jelenlegi munkáiról Laczkó László főosztályve­zető tájékoztatta az MTI munkatársát. A főosztályvezető felada­ta, hogy teremtse meg a te­lepüléséken fellelhető sza­bad területekkel való terv­szerű gazdálkodás feltétele­it. Eddig a tanácsok ötlet­szerűen gazdálkodtak ezek­kel a területekkel, s a ren­dezési tervek alapján ho­zott döntéseik sem lehettek kellően megalapozva, mert a Üelkek értéke, valamint a telekhasználati és igénybe­vételi díjak nem értékará­nyosak. A területhasználat költsége nem ösztönöz arra, hogy például az üzemek ne vegyenek igénybe az indo­koltnál nagyobb telket. Ha­sonlóképpen célszerűtlen, hogy a helyes ösztönzés hiá­nyában raktárakat telepíte­nek a település értékes bel­— Ez, sajnos, nem csupán Volán-jelenség, hanem elég gyakori másutt is. S morá­lisan rendkívül veszélyes. Ugyanis, elveszi a figyel­met a helyi teendőkről, a helyi fogyatékosságokról... Miközben másra figyelünk, magunk hibázunk. Fontos­nak tartottam erre fölhívni a figyelmet. — Ügy gondolom, az a „sportszerű”, ha megkérde­zem: ön meri kritizálni a gazdasági vezetőket, az igaz­gatót ? — Ha ennek szükségessé­gét érzem, feltétlenül! Csak azt nem szabad elfelejteni, hogy egy kritika, egy bírá­lat sohasem lehet öncélú és felelőtlen. Nyilván alaposan kell érvelni, s csak fölké­szülten és emberséges mó­don lehet bármiről is véle­ményt mondani. Az érveken túl természetesen szükség van némi bátorságra, mersz- re is, de szeretném hangsú­lyozni, ez önmagában még kevés. Tömören, lényegretörően fogalmaz, mondatain tagad­hatatlanul érezni a gazdasá­gi szakember stílusát. Mű­szaki főiskolát, marxista egyetemet végzett, most mindkettőnek kifejezetten nagy hasznát veszi. S az újabb meglepetés: a megyei területére. Ezért a minisz­térium most arra vállalko­zott, hogy kidolgozza a te- pülésen belüli telekérték- kataszter összeállításának módszerét, s ezt a helyi ta­nácsok rendelkezésére bo­csátja. A területgazdálkodás so­kat vitatott kérdésében, a zártkertek felhasználásá­ban is az eddiginél éssze­rűbb rend megteremtésére törekszik a főosztály. A je­lenlegi alapvető ellentmon­dás az, hogy sok helyen nem a rendeltetésének meg­felelő mezőgazdasági műve­lésre, hanem üdülési célra használják a zártkertet, s ezzel a környezetet is káro­sítják. Másutt a mezőgazda- sági felhasználást korlátoz­za a jelenlegi szabályozás, mert csak kis alapterületű szerszámoskamra vagy egyéb létesítmény építését engedi. Az elképzelés az, hogy a minisztérium a tájegységek helyi adottságaihoz és a használat céljához igazodó új szabályozást dolgoz ki, amely a zsúfolt beépítési területeken szigorú köve­telményeket határoz meg; ahol azonban nem feltétle­nül szükséges, ott nem kor­látozza az építmények mé­reteit. pártbizottság beválasztotta az országos pártértekezlet küldöttei közé. — Ha szót kapna, miről beszélne? — kérdem. — Az alapszervezetek és az egyes párttagok kapcso­latáról — válaszol szinte gondolkodás nélkül, hozzá­téve, hogy egyébként is ezt a területet egy „neuralgikus pontnak” érzi. — Mert a testületi döntések, a felsőbb határozatok „lent” dőlnek el. Hogy miként dolgozik az „egyes párttag”, végsősoron ezen múlik a pártmunka mi­nősége. Ügy érzem, ielenle- gi helyzetünk egyik rákfe­néje, hogy a meghozott dön­téseket, határozatokat nem hajtjuk következetesen végre, kevesebb figyelmet fordítunk erre... Hogyan kellene aktivizálni a párt­tagokat? Miként kellene megszervezni a döntések végrehajtását? Azt hiszem, ezek lényeges kérdések. S bizonyára sok szó esik majd erről az értekezleten! Több Lada­alkatrész érkezik Több Lada-alkatrész ér­kezik az idén a Szovjetunió­ból hazánkba, mint a múlt esztendőben — egyebek kö­zött ez hangzott el az első magyarországi Lada-alkat­rész tanácskozáson, ame­lyet Debrecenben tartottak. Az Autótechnika Kereske­delmi Vállalat által rende­zett négynapos konferen­cián 300 személygépkocsi­gyártással, -forgalmazással, -javítással és alkatrészgyár­tással foglalkozó magyar és szovjet szakember vett részt. A magyarországi gépko­csipark nagy része Lada; a közkedvelt autókból mint­egy 500 ezer fut útjainkon. Nem megoldott azonban a személygépkocsik alkat­részellátása: ezen a terüle­ten a gyors intézkedéseket az elöregedett géppark kü­lönösképpen indokolja. A debreceni alkatrész-tanács­kozás konkrét eredménye, hogy a szovjet partnerek erre az évre további 2,3 mil­lió rubel értékben korábbi Lada-típusok alkatrészeinek és 1,6 millió rubel értékben Lada Samara-álkatrészek szállítására vállaltak köte­lezettséget. Ezzel az idén összesen 33,5 millió rubel értékű Lada-alkatrész érke­zik az országba a Szovjet­unióból. Rendkívül hosszadalmas az alkatrészrendelés, ami sok esetben másfél évvel is megelőzi a tényleges szállí­tásokat. Néhány alkatrészt az idén egyáltalán nem szállít a szovjet partner. Ezek gyártására hazai vál­lalkozókat keres az Autó­technika Kereskedelmi Vál­lalat, illetve igyekszik köz­vetlen üzleti kapcsolatot te­remteni a szocialista orszá­goknak a Lada-kooperáció- ban részt vevő, alkatrésze­ket és részegységeket gyártó vállalataival. Kiskertekben nagy üzemben A piacokon bőséges választékot kínálnak az ősterme­lők is vetőmagokból, amelyeket gondosan tartanak ap­ró vászon/sakjaikban A kellemes nyárias járás kedvez a mező- gazdasági munkák idő­ben történő elvégzésé­nek. Serényen telt el a családi és hétvégi há­zak kertjében a szom­bat és a vasárnap, a vetések, ültetések utol­só teendőivel is végez­tek a tulajdonosok. A mezőgazdasági üzemek­ben pirkadattól napes­tig zúgnak az erő- és munkagépek a földeken, a mag földbe juttatásán kívül a növényvédelem és a talajerő visszapót­lása ad feladatokat.-‘-kulcsár— fogadja a hajnali órákban az ér­sekvadkerti szakembereket a földeken. A szélcsendes időt kihasználva permetezik vegyszereiket a termő­területeken. Megelőzés a villamos hálózatban (ti) Területgazdálkodás magasabb fokon

Next

/
Oldalképek
Tartalom