Nógrád, 1988. május (44. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-07 / 108. szám
fi nőgrád Retsagon Bank, a település gyöngyszeme A szegény rokonról nem készül családi festmény. A csúnya nőknek nem adnak szerenádot. Ilyen a világ. Aki a hangulatos Dunakanyarban tölti a nyarat, aki a varázslatos Börzsöny hegységbe látogat, ahonnan Magyarország talán legszebb tájképe tárul a kíváncsi elé. vajon miért tenne meg több kilométeres kitérőt a 2-es számú főúton Rétság településrésze, Bánk felé? Hogy szürke falvakon zötvkölőd- jön végig? Hogy a Dunakanyar viruló kertjei után, nehezen megművelhető földeken tébláboljon és az amott épült luxusvillák árnyékában emiatt csak fényüket vesztett házikókat lásson? Hallgatom Túri Zoltánnét ezt a Veszprémből ide származott, de Bánkon a tagiskola vezetőjévé, a Hazafias Népfront helyi titkárává lett energikus asszonyt, aki a település utóbbi éveinek gyarapodását ismerteti. És közben örökösen az motoszkál a fejemben, amit nem mond ki, hogy nem bánta meg a lakóhely-változtatást, hiszen nagyon jól érzi itt magát. Mert évtizedekkel ezelőtt valóban semmi sem vonzotta Bánkra az idegent, de ma már van itt 'minden, ami az itt élőknek még pár éve elérhetetlennek tűnő terve, vágya, tisztességes elképzelése volt. Maguk a bánkiak is nehezen tudják követni az újabb és újabb változásokat. A közelmúltban megtartott rétsági falugyűlésen például már arról kellett dönteniük, hogy támogatják-e a városi rangra jogosító tanácsi pályázat benyújtását. A dinamikus fejlődés újabb állomását jelenti az is, hogy a városi jogú nagyközség legutóbbi tanácsülésén határozattal üdülőterületté nyilvánította Bánkot. És a múlt? Abból vajon mi maradt a mai nemzedékre? Csak pár soros írás mesél a településről. Bánkot 1506-ban Terjéni Radnóti György birtokai között találjuk. A török hódoltság alatt teljesen elpusztult, lakosai szétszéledtek, s csak a török kiűzése után kezdett ismét benépesülni. Bánkra 1715-ben felvidékieket telepítettek, akik megtartották szlovák anyanyelvűket, építkezési stílusukat. A falu történetére is vonatkozó kiállítást jól mutatja be az 1971-ben nyílt Szlovák Nemzetiségi Táj ház, melyet egy régi parasztházból alakítottak ki. Ahol. egy ifjú házaspár számára berendezett lakásbelső képviseli a XVII., illetve a XVIII. század divatos paraszti lakás- kultúráját. Tiszta szoba, pitvar, konyha van berendezve a hátsó részben, ahol a falon még muzsikáló Luther- kép is akad. A kamrában helyi készítésű szlovák szőttesek, hímzések láthatók. A megélhetési viszonyok sem valami kedvezően alakultak a múltban a rossz termőhelyi adottságú dombokon. A föld, az állattartás, a közeli városókba való piacolás adta a mindennapi kenyeret. A régi határról már csak a lassan feledésbe merülő dűlőutak nevei tanúskodnak. Mindezt azért érdemes ilyen részletesen följegyezni, hogy jobban kiütközzenek napjaink változásai, melyek elsősorban a víznek köszönhetők. „A három településből talán Bánkon fejlesztettek a legtöbbet” — mondja Túri Zoltánné. A Börzsöny hegység lábainál meghúzódó Rétság Városi Jogú Nagyközség bánki településrészének vendégei ma nyomban érzékelhetik: a természet kegyes volt e vidék, szorgalmukról híres lakóihoz. Az ide érkezők elé csodálatos látvány tárul a tavaszillatú levegőben: a tiszta kék ég alatt feltűnnek a Börzsöny csúcsai. A települést övező domboldalakon kihasználják a jó időt, vetnek, málnát ápolnak a szorgos kezek. A község gyöngyszemeként, közel a vasúthoz egy háromszáz méter átmérőjű langyos tó csillog. Vizét belső források táplálják. A település déli részén a 245 méter magas Török-hegy emelkedik, ahol korábbam 536 üdülőtelket alakítottak ki. A festői környezetben épült, erdőségek közé ágyazott, jó levegőjű, vidám élettempójú településrész az utóbbi években korszerű követelményeket is kielégítő üdülőhellyé vált. A kis nádassal, vadregényes környezettel ékesített Bán- ki-tó nem csapja be a csendre, nyugodt környezetre vágyókat. A tó vize fürdésre, csónakázásra, horgászásra is lehetőséget ad. A sportot kedvelőket teniszpálya várja. Bánkot a legutóbbi esztendők országosan is ismert, a fővároshoz közeli kedvelt kirándulóhellyé tették. A hétszázat alig meghaladó állandó lakosság nyáron 2—3 ezerrel is gyarapszik. Hogyan fogadták az „idegeneket” a bánkiak? A zárt település lakói kezdetben idegenkedve. Abban az időben gyakran hangzott el a helyiektől egy-egy beruházás kapcsán: ..Már megint a Borszéki Antalt, a (helyi horgászegyesület tagját bosz- szantja, hogy az Kdén (még nem tudták levágni a nádat a tó körül. víkendesek kapják.” Ám a főutcán az idős Pintér házaspártól és Ivanics János- nétól azt is megtudtuk, hogy most már inkább alkalmazkodnak a kirándulókhoz az itteniek. Kihasználják jelenlétüket úgy, hogy a kertben termett fölösleges zöldségfélét, gyümölcsöt nekik eladják, s így nem kell piacra járni. Az üdülők rendben tartására gyakran alkalmaznak napszámosokat a tulajdonosok, ami szintén bevételhez juttatja a bánkiaikat. Több család szobákat is kiad, s ez szintén jól jövedelmez. Persze akadnak olyanok is, akik igyekeznek tudomást sem venni a nyaralókról, mert mint Mihály Jámosék idejét, másokét is, leköti a föld, pláne ilyenkor tavasszal. így megmarad a falusi hangulat is, hiszen a márkás autók között néha lovas szekérrel is találkozni. Természetesen az újkori áldozatot ez a község is megadta, hiszen korábban nagy számban költöztek el innen is az emberek, de ez a folyamat pár esztendeje megállt. Sőt, némiképpen 'meg is fordult. Az óvodában egyre több a gyerek és sorra épülnek a korszerű családi házak is. Pár hét és a ma még néptelen utcán több száz üdülő turista sétál majd. A természeti kincsek kihasználásán túl a helyi tanács előrelátóan gazdag kulturális programmal igyekszik megkedvelteim az üdülőhelyet. A hagyományokat ápolva hatodik éve rendszeresen — így az idén is — megrendezik június közepétől augusztus végéig a Bánki nyár elnevezésű programot. Hosszú évek óta itt kerül sor a Nógrád megyei nemzetiségi találkozóra, ahol a megye legjobb együttesei, táncosai, dalosai, mellett az ország más tájairól, sőt határainkon túlról is érkeznek szereplők és vendégek. A különböző műsorokat a négy éve épült 1500 nézőt befogadó szabadtéri színpadon rendezik meg. A tavalyi programok közül kiemelkedik egyebek között a Neo- ton família-, a Dolly Roll- koncert, a békéscsabai Jókai Színház vendégjátéka, a Magyar Állami Hangversenyzenekar bemutatkozása stb. Milyen lesz az idei program? — kérdeztük Girasek Károlyt a művelődési központ igazgatóját. — Elöljáróban csak any- nyit, hogy az intézmény szakemberei mindig nagy örömmel és lelkesedéssel • szervezték meg a rendezvény- sorozatot. És úgy érezzük, hogy a hasonló típusú országos nevű szabadtéri színhelyék mellett a bánki sem marad el. Ebben az esztendőben is több műfajban gondolkodunk. Jelenleg még kevés lekötött programunk van, több tervezett műsorról még csak tárgyalások folynak. Ám annyi már most bizonyos, hogy az idén gond lesz a Bánki nyárral. Mivel szakemberek kiválása miatt mind a személyi, mind a tárgyi. feltételeket illetően, nagy a bizonytalanság. Gondot okoz továbbá, hogy elvárják az intézménytől, hogy a rendezvénysorozat gazdasági mérlege feltétlenül pozitív legyen. A csaknem millió forintnyi közvetett költségeket .is át kellene hárítanunk a látogatókra. Ezzel az előadások iránti érdektelenségig növelnénk a belépőjegyek árát. Szükséges lenne egy megalapozott kockázat- vállalásra az eddig kialakult színvonal megtartása érdekében. . . Én másokkal ellentétben a kultúrára fordított pénzt nem tekintem felesleges kiadásnak, hanem olyan befektetésnek, amely hosszú távon megtérül. A városi jogú nagyközségi tanácson Gresina István elnöktől megtudtuk azt is, hogy az üdülőterület mai gondjainak megoldása sok fejtörést okoz a település vezetőinek. A fogadókészség, az ellátás biztosítása, a környezetvédelem folyamatos beruházásokat igényel. Ebben jó partnere a nagyközségnek a Közép-Duna- vidéki Intéző Bizottság, mely az idén is csaknem 5 millió forinttal segíti a fejlesztést. Ezek közül az egyik legnagyobb a tó vízminőségének a javítása és az üdülőterületen út építése. — Nekünk az a dolgunk, hogy ne csak megőrizzük, hanem gazdagítsuk is Bánk kellemes hangulatát, — mondja az elnök — mégpedig úgy, hogy az itt élő emberek a nyári üdülő vendégekkel együtt valóban itthon érezzék magukat. Azt szeretnénk, ha fejlődne, gondozottabb, tisztább lenne a település gyöngyszeme, amelynek további gyarapodásáért mindannyiunlknak van tennivalója! Surányi János * Látkép la Török-hegyről. Még csendes az üdülőterület, de többen, köztük Apai Istvánná is, 'rendezik a portát, szellőztetik a szobákat A (határba még lovas fogattal járnak ki Mihály Jánoséit. A közeli ürge-begyen (a helyiek «nevezik így) népviseletbe öltözve lültették a burgonyát az asszonyok. A jtó körüli sétára |már alkalmas a tavaszias napsütés. (Kulcsár József felvételei)
