Nógrád, 1988. május (44. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-05 / 106. szám

198«. MÁJUS 5.. CSÜTÖRTÖK

NOGRAD

3

Mikor végezzük az elszámolást?

Július 1-vel megyek nyugdíjba. Ebben az évben utána már nem lesz adóköteles bevételem, mert úgy döntöttem, hogy a második fél évben pihenni fogok. Munkát már csak jövőre vállalok. Vállalatommal elszámolásra kerül-e az adóelőleg, vagy csak év végén kaphatom azt vissza, s hogyan? (Balog I. és Kovács J. salgótarjáni olvasók.)

Kérdésükre egyértelműen választ ad a jogszabály: év közben a magánszemélynek a munkáltató nem térít visz- sza adóelőleget. A munkáltató ugyanis nem tudhatja, a magánszemély felelőssége tudatában sem .nyilatkozhat, hogy az év hátralévő időszakában saját akaratából nem vállal-e, vagy valamilyen oknál fogva nem kényszerül-e munkát vállalni. Ebből következik, hogy elszámolásra csakis év végével kerülhet sor. Ebben az esetben pedig önöknek, mint nyugdíjasoknak kell az elszámolást az adóhatósággal megtenniük. Az adóhatóság a beadott bevallás alapján (aminek a benyújtási határideje 1989.

március 20.) 1989. április 20- iig köteles visszautalni az esetleges adótöbbletet a magánszemély részére.

Folyamatos munkaviszonyból 1981. május 19-től, 1988. március 26-ig táppénzesállományba kényszerültem, majd innen rokkantsági nyugdíjba mentem egészségi állapotom megromlása miatt. A múlt évre így nem tudtam kivenni a nékem járó 22 nap fizetett szabadságomat. A vállalatom most azt megváltja. Kérdésem: személyi jövedelemadó alá esik-e az így kapott összeg? (Kecskés Józsefné salgótarjáni olvasó.)

Igen. Az idén megszűnő munkaviszony miatt ki nem vett szabadság megváltásának ez évben kifizetett ősz- szege — a jogszabály itt a munkaviszony megszűnésének okai között nem tesz különbséget — személyi jö- vedeQemiadó-köteles. Nem éri viszont hátrány a kedves olvasót, mert a szabadság megváltásának az alapja az 1987. évi kereset felbruttósított összege.

Egy vállalatnál vállaltam fél évre munkát, mint

nyugdíjas. A havi keresetem és a nyugdíjam alapján vontak tőlem adóelőleget, mert az együttes éves jövedelmem még az alkalmazotti kedvezmény figyelem- bevételével is meghaladná a kedvezményes összeget. Előreláthatóan nem hosszabbítja majd meg szerződésemet a vállalat, így viszont nem éri el a 96 -ezer t+ 6 ezer forintot. Elszámoláskor visz- szakapom-e a levont adóelőleget, vagy várni kell nekem is az év végi elszámolásig?

Bár fél évre kötötték a szerződést és most úgy néz ki, hogy nem hosszabbítja meg azt a munkáltatója, ennek ellenére az ön esetében is év végén kerül sor elszámolásra, végelszámolásra, mivel az év hátralévő időszakában esetleg még más vállalatnál is vállalhat munkát. Ezért önre vonatkozóan is az általános szabály érvényesül, miszerint csakis az év lezárásával történhet meg a végleges elszámolás. A visszaigénylést önnek kell kezdeményeznie az adófelügyelőségen a bevallás benyújtásával.

Gyógyszerkutatás — számítógéppel

Kalifornia vonalban!

Korunk egyik legmodernebb technikai eszköze a számítógép. E korszerű eszköz napjainkban már az élet minden területén helyet követel magának. Segíti a tudományos kutatók és a háziasszonyok munkáját egyaránt. Hogy miként használható konkrétan a komputer a műszaki haladás meggyorsítása érdekében? Az alábbiakban erről! lesz szó.

Ahogy dr. Náray-Szabó Gábor, a Chinoin gyár tudományos információs osztályának vezetője, a Magyar Kémikusok Egyesületének főtitkára mondja, ma már a gyógyszerkutatás minden szakaszában ott van, sőt, kell hogy legyen a számítógép is.

Példákat említ, miközben ujjaival a mikroszámítógépen „zongorázik”. Ennek nyomán egy molekula színes, térbeni alakzata jelenik meg a gép képernyőjén. A molekula — mintegy amőba — hol összehúzódik, hol kitágul, s különböző oldaláról látható. A látvány érdekes, de még inkább az amit erről Náray dr. el- ■mond.

Tegyük fel, hogy a magas vagy alacsony vérnyomás ellenszerét kell megtalálni. Ma már tudjuk, hogy ezért egy enzim a felelős, amelynek szerepe van a vérnyomás szabályozásában. Eszerint, ha el akarunk jutni a gyógyszerig, akkor meg kell ismernünk e bonyolult ösz- szetételű fehérjét.

Ez elméletileg kézenfekvő. A bonyodalom ott • kezdődik, hogy a szóban forgó enzim alapos megismeréséhez vagy 5—10 ezernyi kémiai reakció előidézésére, magyarán kémiai kísérletre van szükség. Igaz, a kiválóan képzett és tapasztalt gyógyszerkutató egy-két ezerre tudja redukálni ezt a számot, de még az egykét ezernyi kísérlet elvégzése is rendkívül hosszadalmas volna a hagyományos módon. Annak viszont, akinek számítógépe van, s ért a „nyelvén”, magyarán képes arra, hogy a gép klaviatúráján „játszadozva” száz-, sőt ezerszám szimulálja, modellezze a lehetséges vegyi reakciókat, az rendkívül nagy előnyhöz jut a hagyományos módszerhez képest.

De ma már a gyógyszer- kutató a komputer segítségével azt is megtudhatja, hol tart a világ azon a szakterületen, ahol ő dolgozik.

Hogy világosabbá váljék, mire gondol, a komputerhez invitál, s elmondja: ha a vállalat gyógyszerismertető osztálya azt szeretné megtudni, hogy milyen új gyógyszereket találtak fel az elmúlt esztendőkben, egy bizonyos fajta gyógy szercsaládban (ilyen családba tartozik például a Chinoin világhírű terméke, a Nospa görcsoldó orvosság is), a szakértő tájékozódhat róla, ugyanis az USA Kalifornia államának Palo Alto városában található egy nemzetközi információs központ, a Dialog Information Services Inter- corporation, amellyel percek alatt kapcsolatba lehet lépni a számítógéppel, műholdon keresztül.

S valóban: a számítógép hívására a kaliforniai város rövidesen jelentkezik. Az egész művelet nem tartott tovább 3—4 percnél, s az írásos információ árát is beleértve alig 44 dollárba került ez a kérdezz-felelek „játék”.

Az Ajkai Alumíniumkohó- és Timföldgyárban a hagyományos cikkek — a timföld, az alumíniumtömb és a különböző öntvények — mellett megkezdték a magasabb feldolgozottsági fokú termékek kísérleti gyártását. Közéjük tartozik a kisnyomású öntőberendezésen készített gépjármű-keréktárcsa, amelynek minőségét és a technológia kidolgozását most végzik a szakemberek. Fotó: Arany Gábor

Vetési ügyelet a Rábában

A tavaszi vetési idényben éjjel-nappali ügyeletet szerveztek a Bába Mosonmagyaróvári Mezőgazdasági Gépgyárában a mezőgazda- sági gépalkatrész-igények kielégítésére. Három szerviz- kocsijuk áll készenlétben, hogy ha géphibát, vagy alkatrészhiányt jeleznek a gazdaságok, azonnal indulhassanak. Elfogadnak telefonos hívást, telexbejelentést, távirati értesítést egyaránt.

A mezőgazdasági partnerek ez év elején feladott alkat- részrendelésánek egyébként már a tavasz beköszöntése előtt eleget tett a Rába, így a tavaszi időszakban csak a munka közben meghibásodott alkatrészek pótlásáról kell gondoskodniuk. (MTI)

Jó hírű varroda...

Patvarosné Tari Zsuzsa, a Kelemen Tiborné csomagolásra készíti elő a szállítmányt, gyártószalag mellett Kulcsár József felvételei

A helybéli asszonyoknak jó munkalehetőséget ad az üzem

Másfél évvel ezelőtt hozták létre a Szurdokpüspöki Béke Termelőszövetkezet varrodáját, ahol kéttucatnyi asszony és leány keresi a kenyerét, a budapesti Május 1. Ruhagyárnak bérmunkában dolgozva. Az ügyes kezű varrónők, akik úgyszólván hibátlan minőséget produkálnak. Az első negyedévben 750 ezer forint árbevételt ért el a kicsinyke részleg, s a termékek csaknem 90 százalékát külföldi megrendelésre varrták. A szovjet partnernek kismamaruhák, az NSZK-beli félnek szoknyák készültek a varrodában.

f&llo «tagon nem Hoz pénzt...

Méghozzá nem is keveset visz. S, hogy mennyit? Vállalata válogatja. A Romhányi Építési Kerámiagyárnak 651 ezer, a Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyárnak másfél millió forintjába került tavaly a vagonok késve történt ki-be rakodása, illetve a koesilemondás. Ennyit fizettek a MÁV kasszájába. Az idén viszont gyökeresen megváltozott a helyzet a vasutasok jóvoltából. Áprilistól ugyanis az eddigi 500 helyett már 1000 forintot számít fel a fuvarvállalat egy-egy kocsi lemondásáért, s nem tudok róla, hogy kisebb összegről szóló számlát küldene ki kötbérként.

A két vállalat említése nem véletlen. A legutóbbi szállítási bizottsági ülésen már ki tudja hányadszor kerültek az erről szóló vasúti jelentések utolsó rubrikáiba. Persze, akad még „vetély- társuk” Nógrád megyében. A MÁV intézkedése természetesen megmozgatta a szállítási vonal felelőseit, s napjainkban is azon törik a fejüket, miként csökkenthetnék meddő kiadásaikat. Előtte azonban nem árt, ha körülnézünk házunk táján, lévén hogy az szb felkért egy bizottságot, járjon utána a vállalatok és a MÁV között keletkezett feszültségnek.

Salamon Zoltánt, a romhányi gyár gazdasági igazgatóhelyettesét kerestem fel elsőként:

— Meglévő kapacitásunkkal, gépeinkkel, embereinkkel egész éven át képesek vagyunk elvégezni az átrakással járó feladatainkat. Azaz eltudnánk, ha egyenletesen, ütemesen érkeznének az áruféleségek. A MÁV ugyanis irányvonatot állít össze a megadott címre, s a szerelvény olykor meghaladja a reális időre kirakható nagyságot. Jó esetben — például tőkésimport beérkezésekor — napi 9—10 vagonra vállalkozhatunk, ömlesztett áru esetén — mint a Bulgáriából érkező kaolin, amit csak lapáttal, jelentős kézi munkával pakolhatunk — ez a szám csökken. Tovább nehezíti helyzetünket, hogy a Bánk—Romhány közötti vasútvonal terhelhetősége korlátos, ezért időnként tehergépkocsit is be kell iktatnunk főként a kiszállításba.

A tárgyalások már megkezdődtek a MÁV Budapesti Igazgatóságával, s remélhetőleg a közeljövőben elkerülhető lesz a dömpingszerű

— esetenként 20 kocsiból álló — beérkezés. Automatikusan adódik a kérdés: miért nem állít több gépet munkába a vállalat? A választ Simon László anyaggazdálkodási és szállítási osztály- vezetőtől várom:

— Fejlesztési keretünket elsősorban a technológia korszerűsítésére fordítjuk. Csúcsidőre felkészülni többet álló, mint „járó” — gépekkel ma luxus volna számunkra. Tárgyalásaink biztatóak, s eszerint a vasút figyelembe veszi kapacitásunkat. Bár az ő álláspontj ük is érthető, hiszen a Nemtiből jövő agyagot nem hozhatják 2—3 vagononként, csak ha a kellő mennyiségű kocsi ösz- szeállt.

Ezen a fronton tehát csak a kölcsönös megegyezés vezethet eredményre, bár tegyük hozzá, mindenképpen valakinek a zsebére megy a kompromisszum. Némiképp más a helyzet az SVT-ben. A termelés ösztönzése érdekében létszám-racionalizálást hajtottak végre, aminek következeiében majd egy tucattal csökkent a segédmunkások és a gépkocsivezetők száma:

— Ilyen feltételek mellett képtelenség időre kirakni és megrakni a vagonokat — magyarázza Gyulavári László szállítási osztályvezető.

— Ugyancsak kedvezőtlenül érintett bennünket az éjszakai műszak megszüntetése, valamint a hét végi rakodási műszak leállítása. Emellett a dömpingszerűen érkező vagonok sem a mi malmunkra hajtották a vizet, s mit tehet a vállalat, fizet...

Tegyük hozzá: ezek a tavalyi tapasztalatok, mert időközben kedvező változás állt be a gyár fuvarfogadásában és termékfeladásában. Erről faggattam Teplán Károly kereskedelmi főosztályvezetőt:

— Az alapvető baj nem a létszám-ésszerűsítésben, illetve a túlműszakok megszüntetésében keresendő, hanem abban, hogy a változást nem követte szervezési intézkedés. A MÁV által megtett lépés egyébként jogos, mert szüksége van a meglévő vagonpark jobb kihasználására, felújítására, s ezt csak szigorítás révén érheti el. A korábbi gyakorlat, miszerint a bírságként befolyt összeget központilag szétosztották a „trehányaik” között — rakodási készségük javítására, — járhatatlan. Ma a MÁV önállóan rendelkezik a pénz fölött. De visz- szatérve gyárunkra: a negyedéves összehasonlító adatok is bizonyítják, hogy szervezéssel sikerült jelentősen csökkentenünk a kocsiállás- pénzt. Amíg tavaly az említett időszakban 189 ezer forint volt a kifizetett összeg, addig idén csupán 64 ezer forint. Sokat köszönhetünk dolgozóinknak, hiszen otthon tartanak „ügyeletet”, s szükség esetén hét végén is bejönnek.

A partnerek árufeladása persze, ma még kiszámíthatatlan, ezért a szervezés is csupán csak csökkenti a büntetőtarifát, megszüntetni nem képes.

— Elégedetlenek vagyunk a jelenlegi számokkal, de számos tartalék rejlik gyáron belül is. Ma például nem tudtunic megrakni két vagont a kívánt színű készülékkel, ami egyértelműen a termelési folyamat hibája. Ez rögtön 2000 forint mínuszban. Az okokról jelentést kérek osztályvezetőimtől és ennek megfelelően vonjuk felelősségre a mulasztókat.

T. Németh László