Nógrád, 1988. május (44. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-28 / 127. szám
„Emlékeimből, édesapám írásaiból, anyám és Gyula bátyám elbeszéléseiből, feljegyzéseiből, barátok és kortársak emlékezéseiből, mintegy ezer levélből szövődött, ami ütt következik. A múlt cserepeit összerakosgatva szeretnék apám életének, mindennapjainak megörökítéséhez hozzájárulni. K. Zs.” Ezekkel a mondatokkal vezettem be dokumentumkönyvemet. Szándékom szerint főleg második házasságának idejével foglalkoztam, amikor már én is éltem, így csak a fontos előzményeket érintettem. A Krúdy család Nógrádiam élt. Krúdy János kisbirtokosnak három leánya, s két fia vök. Gyula és Kálmán. Mindketten részt vettek a szabadságharcban, s annak bukása után bujdosók lettek, sőt Kálmán betyár, akit a csendőrök lőttek agyon. Dédapám, Gyula, végül is Szabolcs megyében telepedett le és mint fiskális (jogász) kereste meg kenyerét. Feleségét. Radics Máriát egy bálon ismerte meg, s még aznap megkérte a 16 esztendős okos. csinos leány kezét. Mária a harcban (Komárom várának védelmében) is követte férjét és mint ma'kotányosnő gondozta, ápolta a katonákat. Ez az időszak életük legszebb, legemlékezetesebb időszaka maradt. Sokszor meséltek erről a nagy családi ebédlő- asztal mellett, a tarkalepkés. aranyozott petróleumlámpa barátságos fényénél. Az unokák, küztük „legifjabb” Gyula, a későbbi író áhítattal hallgatták őket. Itt tanulták meg hazájukat forrón szeretni. A Krúdy- házban erős negyvennyolcas szellem uralkodott. Az íróra legnagyobb hatással délceg, nőhódító, eszes nagyatyja volt. sokat is írt róla. De nem maradt ki nagyanyja, aki több újságot is járatott, és olvasott. müveit asszony létére a ..politikus asszonyság” címet érdemelte. Szeretett anyja. Csákányi Juliska, az egykori szolgálólány, élénk, fantáziát és mérhetetlen kötelességtudást. szorgalmat hagyott rá. Apja pedig hall- gatagságot, lovagiasságot és — szívbajt. Budapestre 1896-ban, a millennium évében érkezett. Már sok-sok írását közölték addig a lapok, hiszen 13 éves korában jelent meg először cikke egy vidéki újságban, s azóta szorgalmasan, rendszeresen írt. Pest akkor lázas ..ifjúkorát” élte. Vállalkozások, üzletek. szórakozóhelyek alakultak, „mindenki" éjjelezett, szórakozott, nemcsak a bohémek, írók, újságírók, színészek. művészek. Az ifjú Krúdy örömmel vetette be magát az éjszakai életbe, de a józan nappal a munkáé volt. Ambíciója, munkakedve és hihetetlen munkabírása segítette, hogy csakhamar észrevette őt a „szakma”. Ki igy. ki úgy vette tudomásul. hogy megérkezett a „vidéki fi", s le akarja nyelni az egész világot. Igen sokat kellett írnia, küzdenie azonban, amíg az olvasó- közönség is tudomást szerzett róla és elismerte. 1913- ban a Szindbád-novellák és a Vörös postakocsi hozták meg az országos sikereket. Attól kezdve ismert és sokak által kedvelt író volt. aki naponta jelent meg a legkülönbözőbb napilapokban. folyóiratokban. Hiába keresett jól, a pénz kifolyt kezei közül, és ez meghatározta egész életét. Pénzt költeni, másokon segíteni senki sem tudott olyan „elegánsan”, mint ő. Ez lehetséges volt az ún. „békeidőben” de a háború után: a kezdődő gazdasági válság, egészségének romlása, összegyűlt adósságai és az elmúlt „aranyidők” miatt, nehéz, gondterhelt élet kezdődött, és tartott mindvégig. Legszeretnivalóbb leányalakját édesanyámról, Zsuzsiról alkotta. A Bukfenc, Az útitárs, a Hét bagoly, az Asszonyságok díja, a Rezeda Kázmár szép élete, a Boldogult úrfikoromban című regényeiben és a Vörös postakocsi színpadi változatában írt róla. De levelek is őrzik szerelmüket. „Kedves kis barátnőm, a naptáramban feljegyzést látok, 17-dik születésnapját. Te most messze vagy tőlem, s én megpróbálom a a gondolataidat a távolságból elérni és olyan bizalommal szólni hozzád, amint szerető barátodtól ezt elvárhatod. Tizenhét esztendős vagy ma. Vajon mi jut eszedbe, midőn végiggondolsz tavaszon, nyáron, szép ifjú életeden. A bánat és szomorú napok emlékei megenge- dik-e megérezni a boldog, önfeledt, szép napoknak ízét, sohasem hervadó illatát, midőn bizonyosan boldog voltál életedben te is, mint a legtöbb fiatal nő. Eszedbe jut-e a siófoki nyár, a pesti tavasz és öreg barátod ősz feje megjelenik emlékeid között? 17-ik születésnapodon oly gyöngédséggel és szeretettel gondolok reád, mint egy szomorú férfiú, aki elhagyott kertben tavaszi reggelen rózsát tart az ujjai között és minden öröme már csupán a virágnak üde illata. 1916. július 21. Csókollak. Gy.” A sok éhes szerelmében, féltékenységében sokszor félelmetes „cápa” után áldás volt Krúdy számára a kedves, szelíd, őszintén szerelmes, csupa szív Zsuzsi, Zsuzsi, aki nemcsak jó, hanem igen szép is volt, s 21 évvel fiatalabb nálánál. Házasságuk regényesen indult, de nem sikerült, s ennek egyetlen oka volt: apám. 0 nem született férjnek és családapának. Első és második házasságában is tovább élte szuverén, szabad „legényéletét.” Így lett a szerelmes, tapasztalatlan Zsuzsiból, gondterhelt, szomorú íiatalakszony. Íme egy feljegyzése: „Kinek írjak, kinek öntsem ki a szívem? Senkinek, senkim sincs, ki azt mondaná: értelek szegény. Az arcomon a könnyek barázdákat vájnak. kislányom ijedten kérlel: »Mami ne sírj. Ugye nem sírsz?- — Szegény kis csöppség, rád is ez a sors vár? Nem. a jó Isten nem lehet olyan rossz, minden könnycsepp mosollyá változik egykor ajkadon és anyád a sírjában nyugodtan pihen, mert te kicsinyem boldog leszel, boldog leszel mint anyád sohse volt. neki csak gond. fájdalom. bánat jutott. Ne bántson ez téged kicsinyem, elmúlik a bánat is. Most még olykor lázong anyád ifjúsága, lázong és követeli a maga boldogságát. Most még néha feljajdul, más örömén, de nem tart soká, szívéből lassan kihal a vágy, az élet, nem vágyódik semmire már csak téged boldogan lásson és ö megpihenhessen. . . Kicsi lányom, ne hallgass anyád csacskasá- gaiit, menj játszani! örülj az életnek, annak a kegyetlen életnek, ki oly igazságtalan. . . Zsuzsika add ide kezed, anyu feje fáj, te majd meggyógyítod. Csókolj meg — már nem fáj semmi.. (1921. szeptember) És apu, anyunak: „Gondolj mindig szegény kis Zsuzsikánkra, mielőtt valami szamárságot csinálnál. Most pedig gyere ide és hozzál egy fél liter bort. (1922. ?) január 25. Csókol Gyula” Miről szól az Apám, Szindbád? Róla és rólunk. Életünk két fő színteréről a Margitszigetről (1919— 1930) és Óbudáról (1930— 1933). Munkáiról, küzdelmeiről, barátairól, akkori életének több eseményeiről. Egyszóval: életünkről. Ha mi nagyon szegények is voltunk, a Margitsziget gyönyörű, romantikus, imád- nivaló volt. Szebb környezetet el sem lehet képzelni. És még segített szerény háztartásunkban is. Ingyen termett a mogyoró, szerecsendió, som és bodza. Ennek virágját palacsintatésztában ettük, s bogyójából anyu pompás lekvárt főzött. A Kisszállóban (a mai Thermál Szálloda mögött volt) sok-sok bohém, kedves barát lakott. Többek közt Bródy Sándor, később fia Hunyadi Sándor, Kárpáti Aurél, Molnár Ferenc, és mindenekelőtt Szép Ernő. akivel többször is együtt voltunk, s akit Krúdy igen szeretett. Egyik levele: Szentmargitsziget, 1922. szept. 8. „Drága Ernőm, vidéki ember vagyok (az életmódomnál fogva), nem tudom, hogy a jósors mikor hoz bennünket kézszon'tásnyi közelségbe. Ezért fogom a pennát e szép ünnepnapi délután, hogy megköszönjem neked: minden régi és új kisasszonyoknál könnyesebb, meghatóbb örömet okoztál a Nyugatban lévő írásoddal. A kisasszonyok csaknem elvitték a szívhangjaimat. szívünnepeimet: — Te. drága Jóság néha visszavarázsolod: régi kedvemet és fejtartásomat. Isten áldja meg a kezedet. Még sokszor »üssél«. Szeretettel csókol öreg barátod Krúdy Gyula”. A szigeten többször sétáltam vele. Hosszú, lassú, komótos léptekkel. vastag bambuszbottal jött mellettem. Többnyire hallgattunk, de megesett, hogy fákról, virágokról, madarakról, a szigetet a budai oldallal összekötő, Duna alatti alag- útról, s a szigeti romokról magyarázott. Romantikus képzeletét, a magyar múlt iránti érdeklődését különösen felkeltette, amikor a kertészek munkájuk közben, koponyákat, csontokat, fegyvermaradványokat találtak. Ennek köszönhetők a Szent Margit leánya és a Templárius cimű regénye. Legnagyobb, legművészibb regényei közül az. Asszonyságok dija. a Napraforgó, a Hét bagoly címűeket írta a szigeten. (Dr. Gedényi Mihály kitűnő bibliográfiája szerint: cca. 90 regényt. cca. 4000 novellát, cikket írt haláláig, 54 és fél éves koráig. Így többet, mint Jókai. aki. pedig 25 esztendővel élte túl Krúdyt. Óbudára nem jó kedvünkben költöztünk. Mivel azonban már annyival tartoztunk a sziget gazdáinak, a Közmunkák Tanácsának, el kellett fogadnunk a felmondását, s a birtokukban lévő kis házat a Templom utca 15-öt. Itt is többször adós maradtunk a lakbérrel, sőt a villany- számlával is. Apám, viszonylag hamar beleilleszkedett új környezetébe és két cikksorozatba kezdett: Mit várnak az óbudaiak az új hídtól? és az Ödonságok városa címmel. Itt írta egyik legnagyobb regényét: a Boldogult úrfikoromban-t. Mert most is sokat dogozott, semmi, gyengülő ereje, egyre támadó betegségei sem gátolhatták benne meg. S egy utolsó öröm, elismerés. Kosztolányi Dezső, mint a magyar Pen Club elnöke Angliában járt, és lord Rothermer dúsgazdag „új- ságkirály” ajándékát hozta a lord kifejezett óhaja szerint: az esztendő legkü- lönb irodalmi művének jutalmazására. Kosztolányi a díjat Krúdynak szánta, (Óriási harc következett. A „jobboldal” és „baloldal” vívta csatáját. Ogy alakult, hogy Krúdynak meg kellett osztania a díjat Móriczcal. s Kosztolányit lemondatták az elnökségről.) Ebben az ügyben született az alábbi levél: „Kedves Dezsőm,... amenv- nviben reménységem valóra válna és a díjat megkapnám: nem szeretném nyilvános gyűlésen kézhez venni... Ismerem kiéhezett hitelezőimet, olyan rohamot intéznének testi épségem ellen, hogy még Óbudára se érhetnék el a pénzzel, ahol ezt a legjobban várják... Legalább egy kis rövid pihenőt szeretnék zaklatott életemben a Te és a Lord jóvoltából... ölellek, csókollak. Isten áldjon. Bp. 1932. I. 30. Krúdy Gyula.” S elkövetkezett az utolsó esztendő! Végső harcok, kilincselések, üldö- gélések a főszerkesztők szobái előtt, küzdelmek a hitelezőkkel. gondokkal, testi és lelki szenvedésekkel. Szelíd belenyugvással fogadta sorsát. hiszen hosszú évekig két végén égette élete gyertyáját. 1933. május 12-én hajnalban váltotta meg korai halála. Krúdy Zsuzsa: Apám, Szindbád Képek Gustav Klimttől ben. OLÁH JÁNOS: CSAPDA Amikor találkoztunk eleinte semmire nem gondoltam. pedig már akkor ott lapult bennem bi2tOtan az a régi mulasztás. azért köszöntem olyan sietve és zavartan, s álltam odább. Most. igy utólag vizsgálva könnyű rátalálnom erre a mások arcáról jól ismert, és túlontúl megutált fintorra, ami a mulasztást az udvariasság sietős mosolyával leplezi, s a felejtést próbálja ürügyül ismerni el. Eddig azt hittem, mindez csak a nagy emberek sajátja. Most kezdem belátni. nem kevés szégyenkezessel, mindenkié, akitől várnak valamiti s aki valami oknál fogva nem tud ennek a várakozásnak megfelelni, s igy az enyém is. Mint este a melegvízbe úgy merülünk bele. habar mindnyáján másként, de ugyanabba a hazugságba. TORO ISTVÁN: MÁJUS Hallgatjuk a lombok pihegését, a íélárva gesztenyeszirmokba bújt meleg elkelne még ingünk alá. mikor életünk főszerepét játszva meglékeli szívünket a szerelem — most testünk is csupa pompa, s a szél leányka blúzok mellekből épült halmain dudorászik. oly nehéz terheket cipelünk, tiszta útja látszik a megújulásnak, játékossá lesz a szív, feltöltődik a vágyak hordalékával, szemünk re^iénylő mosolyt önt a/ alkonyatba, akár berregő cserebogár, tanyánkat keressük, hol napjaink viseletes dolgait eldobáljuk, s várjuk az erekben egyre erősödő ölelést. VTASSYJÓZSEF: ANYÁM VASAL Ingem kék hullámaiban cirkál egy villangó hajó: a forró villanyvasaló. Elnézlek hosszan, szeretve. S mint a gyöngyházfényű gombok, mosolygok rád és mosolygok. Holnap virágvasárnap lesz. este kádban meg is fürdetsz, s a templomba. Isten elé tisztán küldesz, tisztán küldesz.
