Nógrád, 1988. május (44. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-28 / 127. szám

1988. MÁJUS 28., SZOMBAT NOGRAD 3 Meghívó — átalakuló közgyűlésre Kisszövetkezetet akartak a karancskeszi építők „Buszhíd” Palócföld és a Balaton között Vasárnap indul az első járat Nem voltak babonásaik a karancskeszi székhelyű Ka- rancsvölgyi Építő- és Faipa­ri Szövetkezet vezetői, ami­kor május 13-ra — péntek­re — tűzték ki az átalakuló közgyűlés időpontját. Ra­gyogó időben keltem útra, hogy részt vegyek a rendkí­vülinek is mondható ösz- szejövetelen, s közben azon morfondíroztam, vajon mi az oka e nagy múltú szövet­kezet elhatározásának, mi­ért akarja gazdálkodási for­máját megváltoztatni? Pör­gettem magam előtt az egyik alapító tag — ma nyugdí­jas — emlékezését: 1960-ban döntött úgy néhány helybe­li mesterember, hogy szer­számaikat, lovas fogataikat beadják a közösbe, s meg­alakítják a icaramcsvölgy első ipari szövetkezetét. Pa­rázs vita fogadott a telephe­lyen... Néhányak érzelmi fellán­golása abban gyökerezett, hogy vajon szerencsés do­log-e, ha a szövetkezet el­nökének öccse látja el — megválasztása esetén — a döntőbizottság elnökének teendőit. Amíg a szavazás tartott, erről is szót váltot­tam Sztremi István elnök­kel : , — A tagság, a vezetés ja­va része karancskeszi szüle­tésű, erősek a rokoni szálak — mondja. — Ennélfogva bárkinek a megválasztása hasonló gondokat szülne... — Olyanok vagyunk, mint egy nagy család — teszi hozzá mellettünk egy hölgy, s végleg megnyugszom, mi­kor az említett problémát feszegető Kicsiny László derűs pillantásával találko­zom : — Sokan nem látják még a dolog igazi lényegét — így az elnök —, s olykor mellékvágányra terelik a szót. Ez is azt mutatja, hogy nem érzékelik igazán a formaváltás jelentőségét. Pontosabban: érzik a vesz­tenivalót, amit a kisszövet­kezeti jelleg kockázatválla­lása hordoz. Magyarán ar­ról van szó, hogy eredmény­felen gazdálkodás esetén a tagok jövedelme jócskán lecsökkenne az alkalmazot­takéhoz képest. Rizikó nél­kül viszont lehetetlen az előbbre lépés, aminek amúgy- is két oldala van. Mert nyereség esetén a jelenlegi­nél jobban meg tudnánk fi­zetni a tagi viszonyban ál­ló munkatársainkat, jobban tudnánk ösztönözni a jó munkára, a magasabb telje­sítményre. Amíg mondjuk valaki a jelenlegi formában 10 négyzetméter falazásért — fiktív számot véve ala­pul — 140 forintot vitt haza, s még aznap ennek a dup­láját vállalta, nem fizet­hettem érte az összeg két- ; szeresét, addig „kisszövi”- : keretekben akár ennyit is megadhatok neki. Időközben az első szava­zás végeredménye is meg- . született. A tagság — 62-en voltak jelen — nagy része: 58 fő voksolt a kisszövetke­zeti átalakulásra, ketten mondtak nemet és két ér­vénytelen cédula is akadt a . ládában. A változás — visz- ■ szamenőleg — január else­jétől érvényes. Török Béla aki ’70-től tag — igennel szavazott: $ — Jobbnak ítéltem a kis­szövetkezetet, a kockázat el­lenére is — fejtegeti a ta­pasztalt szakember. — S bár 'gondolnánk: kisszövetke­zet, „kis” munka, ez a szem- | beállítás már nem igaz. |Sőt, éppen ezáltal köthetünk ’ igen előnyös szerződéseket. Akik nemmel szavaztak? Nos, ők valószínűleg ha­marosan elhagyják a kis­szövetkezetet. mert nem bíznak benne. Vagy az is előfordulhat, hogy nem ér­tették meg a jelentőségét... A már említett Kicsiny László is a változást akar­ja: — Előnyösebb, ez két­ségtelen. A kockázatot vi­szont csak akkor vállalom, ha az adminisztratív és mű­szaki létszámot ésszerű ke­retek közé szorítják. Számí­tásom szerint 28-an dolgoz­nak az „irodán” és ez sok. Öt festő, két villanyszerelő és öt lakatos mellé elegendő egy művezető is. A többie­ket sem kellene elküldeni, hanem átminősíteni fizikai, termelőterületre.... Máté Lőrincné főkönyvelő számára sem egyszerű fel­adat az ügyvitel kisebb létszám mellett történő ki­szolgálása: — Egyszerűsített számvi­teli formát alakítunk ki, számítógépekre alapozva. A tárgyalásokat már megkezd­tük az ÉGSZI-vel. Kiemel­ném viszont, hogy a dolgo­zóknak előnyösebb ez a for­ma, hiszen alkalmuk nyílik a többletkeresetre. Idén éves szinten 2,5 százalék bért fejleszthettünk vol­na, így viszont elvileg nincs határ: a bér egyértel­műen a termelés függvé­nye. Tervezzük az egyösz- szegű bérutalványozás be­vezetését is, de erről Bélán László műszaki vezető töb­bet tud mondani... Öt beszélgetésünk ideje alatt megválasztották el­nökhelyettesnek, s válaszát már ebben a minőségében várom: — Már idén fél évtől meg­próbáljuk alkalmazni ezt a bérezési rendszert — ma­gyarázza. — Alapvető cé­lunk a jobb ösztönzés meg­teremtése. Lényege: feladat végrehajtásához kötött bér- kifizetés, s nem a munkafá­zisonkénti elszámolás. Még akkor sem ez utóbbi, ha a megrendelő pótmunkát kér tőlünk. Erre az esetre a vég­számlából „fejtjük” vissza a kijáró pénzt, természete­sen figyelembe véve a nye­reségtartalmat is. A közép­vezetőknél már tavaly beve­zettük az eredményorientált premizálást, s lényegében ezt tesszük általánossá... Mi a véleményem a nemmel szavazókról? Ök valószínű­leg nem akarják az újat... A már korábban említett kockázatról faggatom Detre Jenőt, a KISZÖV osztály- vezetőjét: — A nagyszövetkezet kénytelen eredményének 50 százalékát adóba befizetni, — mondja. — Jelen esetben ez 25 százalékra módosul, de a vállalkozói adót is fi­zetniük kell a tagok után. Itt lehet kombinálni az al­kalmazotti létszámmal. Eb­ben a formában képes a ve­zetés teljesítményarányo­san fizetni, s ha azt nem tudják kézben tartani „el­megy a hajó”... — Továbbá kijönnek a szervezésben, munkainten­zitásban meglévő hiányossá­gok is, hiszen a korábbi bér- fejlesztéssel nem lehetett valódi mértékben differen­ciálni. Egy-két száz forint különbség nem hagyott mély nyomot a rosszul dol­gozókban. Most akár kemény ezresek mutathatják meg, melyik húzott jobban, s a gyengébbektől meg lehet szabadulni. — Már tavaly kellett vol­na lépnünk ez ügyben — nyugtázza a gondolatot Bé­lán László, —, s akkor nincs késélen táncolás. Igaz, a problémák is jobban ki­jöttek volna... Sokszínű vállalkozáspoliti­ka jellemzi a Nógrád Volán tevékenységét. Eredménye­ként tavaly 145 millió fo­rint nyereséget könyvelhe­tett el, s a jövedelmezősé­get tekintve is a legelsők között „áll” a Volán válla­latok sorában. Különösen mai gazdaságunkban ér so­kat a leleménygazdag szem­lélet, s úgy tűnik, nem fo­gyott ki a szakemberek öt­lettára a folytatást illetően sem. Köztudott, hogy az egyik legkevésbé nyereséges üz­letág a személyszállítás, ezen belül is a helyi jára­tok közlekedtetése. Ez az alaptevékenység is hordoz azonban nyereségtartalmú vállalkozási lehetőségeket, melyek közül egy közérdek­lődésre számot tartó tény­ről tájékoztatták az újság­írókat. Az alkalmat az adta, hogy május 29-től útnak in­dítják a megyeszékhely és a Balaton között közlekedő autóbuszjáratokat, s az út­vonal bejárására meghívták a régió érintett riportereit, valamint a nagyüzemi szak- szervezeti bizottságok képvi­selőit. A „buszhíd” Siófokig, il­letve Balatonfüredig „ível”, mivel két járat is indul az említett időpontban. Az au­tóbuszok — 50 üdülő- és 10 állóhellyel rendelkező Ika­rus 250.68 típusú távolsági járművek —, augusztus 31- ig közlekednek Budapest és Székesfehérvár érintésével, „Feszültségkimaradást, tar­tós földzárlatot okozott a magasfeszültségű vezeték szakadása a salgótarjáni sík­üveggyárban. Az áramkima­radás jelentős termelési fenn­akadással nem járt együtt. A húzógépek üzemeltek, a kemence hőfoka azonban nem volt egyenletes, ami a selejt növekedésével több százezer forintos veszteséget jelentett.” — adtuk hírül la­punk hasábjain április 20-án. Vajon mennyire gyakoriak az ilyen, vagy hasonló ese­tek? Milyen károkat okoznak összességében az áramszüne­tek, ha ez az egy, néhány perces is százezer forint ter­meléskieséssel járt? — Évente átlagosan bizto­san száz fölött van a feszült­ségkimaradások száma — közli Együd János, a síküveg­gyár termelési igazgatóhelyet­tese. — Volt olyan nap, hogy több mint húsz áramszünetet regisztráltunk. A termeléski­esést is csak becsülhetem, de aligha tévedek, ha azt mon­dom: évente 5—10 millió fo­rintot könyvelhetünk el eb­be a rovatba. Akkor még nem is szóltam berendezése­ink károsodásáról, amelyet nem tudunk mérni. — A kétségtelen nagy szá­mok között bizonyára szere­pelnek pillanatnyi feszültség­kimaradások is. Ezek is okoz­nak kiesést? — Egy-egy pillanatnyi áramszünetkor is működésbe lépnek a gépek védelmi kap­csolói, rendszereink lemere­vednek. Az újraindítás mi­atti és a közben eltelt idő alatti kiesés sem kevés. — Hogyan tudnak véde­kezni az áramkimaradások ellen? — Drágán! Évekkel ezelőtt kiépítettünk egy vezetéket, amely arra hivatott, hogy s várhatóan a jövő évben is indítják mindkettőt. Mint a tájékoztatón Kuris Sándor, személyforgalmi és kereskedelmi igazgatóhe­lyettes elmondta, a vállal­kozást próbának tekintik, íemérendő az utazási igé­nyeket, s a megfelelő ki­használás érdekében a fü­redi járat Várpalotára is be­tér. Ez utóbbi teljes útideje megközelíti az öt órát, míg a déli partig közlekedő busz alig több mint négy óra alatt teszi meg a kijelölt távot. A magánforgalmú jár­művek kivételével ily gyor­san még nem juthatott ej tömegközlekedési eszköz se-i gítségével Palócföldről inJ dúló utas a Balatonra. A vállalkozás sikerét részben erre építették. biztosítsa energiaigényünket, ha főágon problémák jelenti keznek. Ez több mint 5 mil­lió forintba került. Diesel­generátorokból jelentős áramfejlesztő kapacitásunk van. Az egyenáramot szük­ség esetén az akkumulátor- telepünk biztosítja. A húzó- üzemünkben nem fordulhat elő vízhiány, ennek érdeké­ben egy Diesel-üzemű szi­vattyút telepítettünk a rend­szerbe. A hígított gázellátás is központi kérdés. Az ere­deti szerkezetet megváltoz­tattuk, egyenáramú megol­dást dolgoztunk ki a bizton­ság kedvéért. — összességében több mint 50 millió forintot emésztett fel a védekezési rendszerünk, s még mindig vannak „tá­madható” pontjaink. Félre­értés ne essék, mi nem egye­dül az ÉMÁSZ-t hibáztatjuk ezekért a gondokért. Az ott dolgozókkal jó szakmai és emberi kapcsolatban va­gyunk. Nekik is megvannak a problémáik, ők sem ren­delkeznek korlátlan anyagi lehetőségekkel. Látjuk, tud­juk, nem az ottani embere­ken múlnak ezek a hibák. — Hol vannak akkor a gondok? Mi a megoldás? — Nem értem, miért a ter­melővállalatoknak kelj be­rendezkedniük az áram­szolgáltatás hiányosságainak a kivédésére. Mert nem csak a mi vállalatunk jár ebben a cipőben. Meggyőződésem: az országban milliárdokat köl­tünk villamossági védelemre. Ha ezt a pénzt közösen egy biztonságos szolgáltatás meg­termelésére fordítanánk, ta­lán többre mehetnénk. Féloldalas lenne a kép, ha másik felet, az áramszolgál­tató vállalatot nem szólaltat­nánk meg. Tamási Tibor üzemelési csoportvezető tér­S mivel az utazási idő így sem kevés, tervezik; hogy igény esetén üdítői szolgálnak fel és már az el-, ső buszokon kínálnak olvas­nivalót — többek között a NÓGRÁD-ot. A csatlakozá­sok lehetővé teszik, hogy megyénk számos pontjáról átszállással elérhető legyen a balatoni járat, s ez vo­natkozik az esti érkezésekre is. A siófoki a hét minden napján, a füredi vasárnap kivételével szintén minden­nap indul. Ugyancsak igény esetén a Vértes Volán prog­ramot biztosít a Balaton- füredre érkezőknek. Jegy- elővételt egyelőre Salgótar­jánban biztosít a Nógrád Volán, de elképzelhető, hogy Füreden is bevezetik, (németh—bencze) képet mutat, kimutatásokat vesz elő: —- A síküveggyár két vo­nalon kapja az energiát. Ha az egyik meghibásodna, ak­kor ott a másik. Emellett két vezetéket is biztosítot­tunk a Nagybátony—Szécsény irányában húzódó vonalról, illetve Salgótarján irányá­ból. Az ipari üzemek ellátá­sa érdekében sokat teszünk, súlyos milliókat költünk a vezetékrendszerre annak ér­dekében. hogy az stabil és megbízható legyen. — A síküveggyárban még­is évi több mint 5. millió fo­rint veszteségről beszélnek, ami az áramszolgáltatás hi­ányosságaira vezethető visz- sza. — Ezt az összeget nem tar­tom reálisnak. Mi úgy gon­doljuk, hogy rendszerünk alátámasztás, tartalékolás szempontjából megfelel a követelményeknek, a bizton­ságos energiaszolgáltatás igényeinek. Ugyanakkor van­nak előremutató terveink, amelyeket következetes mun­kával végre fogunk hajtani. — Mégis előfordulnak hiá­nyosságok... — Idén, áprilisban tizenhá­rom üzemzavart regisztrál­tunk. Ebből tizenegy a meg­hibásodott szigetelők miatt következett be. Ez egyértel­műen a,gyártók felelőssége Máskor favágás közben sza­kították el a vezetéket. Egyetlenegyszer fordult elő, hogy a mi üzemviteli hibánk­ból eredően az elöregedett vezeték okozott, áramkimara­dást. Teszünk a hibák meg­előzése érdekében is: az első negyedévben több mint 200 szigetelőt cseréltünk ki, ele­jét véve komolyabb problé­máknak. Mészáros Zsolt T. Németh László Hőszigetelő üveg Korszerű, hőszigetelésre alkalmas Ilungaropan-üvegek a salgótarjáni síküveggyárban. Az energiatakarékosságot biztosító termékeket a kislakásépítók es a lakótelepek kivitelezői egyaránt alkalmazzák. —kj— Egy tiír nyomában Mibe kerül, ha nincs áram?

Next

/
Oldalképek
Tartalom