Nógrád, 1988. május (44. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-24 / 123. szám
NÓGRÁDI TÁJAKON... TELEXEN ÉRKEZETT... pp ÚTTÖRŐSAROK »Barátunk az újság u Bemutatjuk legjobb tudósítóinkat LÁSZLÓ KRISZTINA A Homokterenyei Általános Iskola 7. osztályos tanulója. Négy éve tudósítja rovatunkat. A gimnáziumban szeretné majd tanulmányait folytatni, és hivatásul a pedagógus- pályát választani. SALGÓBANYA: NEMZETKÖZI TABOR Ismételten közöljük azok névsorát, akik jó tudósítói munkájukért a tábor lakói lehetnek. Ha még nem jelezték részvételüket, kérjük tegyék meg az alábbi címre: Magyar Üttörőelnökség, Salgótarján, Május 1. u. 54. Adrássy Hajnalka Bátony- terenye. Barna Éva Tar, Bás- ti Péter St. Petőfalvi isk., Fürkész szakkör Nógrádsáp, Fóti Orsolya St. Rákóczi, Godó Anett St. Petőfalvi, Hegedűs Mónika St. Rákóczi, Lánczi Katalin Csécse, Horváth Csaba Érsekvadkert, Lantos Enikő St. Rákóczi, László Krisztina Homokte- renye, Lestyák Katalin Nóg- rád, Mojzes Tímea Vanyarc, Nagy Róbert St. Bem úti isk.. Paulovits Henriette Rétság—Bánk, Petreczky Zsuzsanna Pásztó, Puskás Ágnes Vanyarc, Rafa Mária Diósjenő, Reznák Katalin Nógrád, Skrabák Péter St. Lovász isk., Szőke Orsolya St. Rákóczi, Tari András Jobbágyi, Tolmácsi Márta Csécse. Végh Tamás Mátra- mindszent. Zagyi Krisztina St. Rákóczi isk. TIHAMÉR, A FENEGYEREK 4. — És aznap nem is engedlek sohová a szüleid? — Ok nem tudtak az egészről semmit és a strand után mindjárt kirándulni indultunk a közeli erdőbe. Egy sziklás részen gyönyörű virágok nyíltak. Főleg a szikla peremén. Tudod, van egy kedves osztálytársnőm és ő nagyon szereti a virágokat. Arra gondoltam, hogy szedek neki egy csokorral. Mintegy hegymászó, hason csúszva közelítettem meg. Még szórakoztató is volt. Lassan elértem a peremig, mély után egy szakadék tátongott. A szakadék sziklafalán pedig kevéssel alattam, egy gyönyörű virág nyílt. Nem gondolkodtam sokat, azonnal lenyúltam érte. Valahogy nem értem el. Hátha hosszabb a másik kezem! Próbáljuk meg! De a virág még így is messziről „integetett”. Araszolva csúsztam előre a virág felé. Már a kezemben tartottam,... még egy kicsit előre. .. még. .. Egyszeresek megingott előttem a világ... Elvesztettem az egyensúlyt és... és itt ébredtem fel. mint egy „kétezer éves múmia”. Még jó, hogy be nem balzsamoztak. — Hát barátom, Tihamér! Neked aztán nem telhetett túl kellemesen a napod. De ha most rám figyelsz, a következő biztosan jobban fog telni. — No, mondjad, te nagyokos! — Fogadd el jó tanácsom! A zebrán tilos játszani, sokáig tartózkodni, csak egy VÉGH TAMÁS A mátramindszenti iskola 7. osztályába jár. Az elmúlt év szeptemberében lépett a tudósítók soraiba. Tovább szeretne majd tanulni, de egyelőre a jövőt illetően még nincs elképzelése. átkelés alkalmával. A kerékpárral csak kerékpárúton, vagy a főút jobb szélén szorosan, de biztonságosan kell közlekedni. A mutatványokat el kell kerülni, a fagylalt pedig akadályoz az irányjelzésben kanyarodásnál. Éelhevült testtel, jéghideg vízbe ugrani életveszélyes, főleg ha úszni kicsit, vagy egyáltalán nem tudunk. Az erdő tele veszéllyel: pl. fára mászás, a sziklás részeken való játszadozás tilos! — Jövőre újra szeretnék veled találkozni, de nem egy balesetvédelmi pályázat elrettentő példájaként! (Vége) Potay Veronika St. Lovász J. iskola Dl AKIGAZGATÓ-VÁLASZTÁS „Iskolánkban is megrendeztük a Dózsa-hetet. Volt benne rádiós vetélkedő, aszfaltrajzverseny, homokvár- építő-verseny és a diákok nagy örömére, fordított nap, amikor is diákigazgató vezeti az iskola életét. A diákbizottság úgy döntött, hogy minden nyolcadik osztályból egy jelölt indulhat a választáson. .. És megkezdődött a propaganda-hadjárat, majd a szavazólapok kiosztása. Végül is Szarvas Krisztián 333 szavazattal foglalhatta el a jól megérdemelt igazgatói széket.” (Bene Orsolya.) S hogyan zajlott a fordított nap? Legközelebbi összeállításunkban erről is beszámolunk. NŐTINCSRŐL JELENTJÜK... „Elhatároztuk, hogy széppé tesszük iskolánk környékét. Minden osztály a tanárok által kijelölt területen végezte feladatait. Gyomtala- nítottunk, fákat ültettünk. A következő héten vas- és papírgyűjtést rendeztünk. Ebben a versenyben a 8. osztály lett az első.” (Tóth Péter.) EMLÉKTÚRA „Május 9. — a győzelem napja. Ebből az alkalomból úttörőcsapatunkból öten emléktúrán vettek részt Pásztó- Muzsla útvonalon, ahol több állomáson kellett bizonyita- niok. A túra után megnéztük a Kun Béla iskola irodalmi összeállítását és a Dózsa iskola műsorát.” (Lánczi Katalin, Csécse) BÉKEFUTAS I „Varsányban győzelemnapi békefutást rendeztünk, ahol először az 5—6. osztályos lányok mérték össze erejüket. Ezt követte az 5—6. osztályos fiúk futama, majd a 7—8. osztályos lányok és fiúk kü- lön-külön versenyeztek. Az első három helyezett oklevelet kapott.” (Percze Csaba) AZ AJÁNDÉK 3. — A Für Elise-t is? Ezt is játszhatom? — Játszhatod Ildikó, ez pedig az én karácsonyi ajándékom. — De ugye tetszik segíteni? — Segíteni? Neked? Hiszen te már tudod? — Még jobban, még szebben szeretném tudni! A szüleimnek is ezt ajándékozom! — Az más. Akkor hadd legyen még ragyogóbb, még fényesebb! Ki ne tudná, hogy menynyi csiszolnivaló volt még rajta. De megérte! Sohasem volt ilyen boldog karácsonyom ! Amikor a szobában már minden ünnepi fényben ragyogott, a fenyő is, az ünnepi asztal is, a bátyám Bach egyik orgonadarabját készítette elő a gyertyagyújtáshoz. De én megelőztem: — Nem, nem! Most az egyszer Beethoven lesz a vendégünk! — sugallta felé a tekintetem és már játszottam is. A dallam betöltötte az egész szobát. Lágyan suhant végig a szoba sárgás fényében úszó fenyőágak között. Zöldjében ezüst, apró, hegyes levelein csillanó aranyfények. ágai hajlatából színes, vibráló üveggyöngyök függtek alá. S a dallam csak szárnyalt. Mindannyiunkat rabul ejtett a drága muzsika. Bőkezűen szórtam az ajándékomat, szivem teljes melegével, boldog izgalmával. Kipirult arccal, nagy- nagv várakozással fordultam meg az utolsó akkordok után. Édesanyám könnyezett, édesapám elismerően bólintott felém, a bátyám pedig bé- nultan szorongatta a hanglemezét. Üjra és újra hallani akarták ezt a „drága” ajándékot. Még a szomszédok is! És én „bőkezű" voltam. Hiszen nem került semmibe. (Vége) Buttyán Ildikó St. Lovász J. iskola REJTVÉNY LŐUGRASBAN B G T Z A u T O R G O T 1 A 1 A s ü L N J S K 1 A O 1 R O Z A u N A Á A ü K A megszámozott ot négyzetben egv-egy keresztnevet rejtettünk el. A neveket lóugrásban kell megfejteni, melyeknek kezdőbetűit összeolvasva egy magyar költő vezetéknevét kapjátok eredményül. Ezt küldjétek be a NÓGRÁD szerkesztőség ŰT- TÖRÖSAROK címére, Salgótarján, Palócz I. tér 4. Beküldési határidő: június 2. A MEGFIGYELÉS DOLGA c. feladványunk helyes megfejtése: a két nyíl a C betűvel jelzett X-et metszi és a 3-as és a 7-es számú pontokat éri el. Könyvjutalmat nyertek: Kecskés Ildikó Salgótarján, Kucsera Andi Nógrádsáp, Szabó Krisztián Bárna, Sulyok Péter Jobbágyi, Fabók Attila Balassagyarmat—Pat- varc. Követésre méltó évtizedek Perliczi-díjas gyógyszerész „A 4/2-es” — így ismerik szakmai berkekben Balassagyarmat egyik gyógyszertárát. Vezetőjét pedig — 1988. április 4-től — azon túl, hogy Horváth Jánosné a neve, „a Perliczi- díjas”-ként is említhetik. A Perliczi János-díj Nógrád egészségügyi dolgozóinak a megyében adományozott legmagasabb kitüntetése. Évente ketten kapják meg. A díj névadója 1705— 1778. között élt, megyénk első tiszti főorvosa volt. Míg a gyógyszertárvezető szép művű bronz plakettjét és bekeretezésre váró oklevelét tanulmányozom, arra gondolok, hogy tulajdonosának munkásmúltja szintén míves keretbe foglalható. — Nógrád megyében kezdtem a pályát, s immár 30 éve itt dolgozom, a szülőhelyem azonban Nagymaros — foglalja össze röviden életét a gyógyszertárvezető. — Miért lett ön gyógyszerész? — Hű, az már régen volt! — legyint a „távoli múlt” felé —, de annyi biztos, hogy nőies és egészségügyi pályára akartam menni. Először Szécsényben, majd a balassagyarmati kórházban dolgoztam, míg el nem jött' 1967. augusztus 14-e. Akkor neveztek ki az ittpni gyógyszertár vezetőjének. — Huszonegy éve... Szc- rencscszám... És az 1988-as év? — Ha csak a megtisztelő kitüntetésre gondolok már akkor is szerencsés. Amúgy nem rendszerezem különösebben a hátam mögött hagyott éveket. — Pedig néhány adatra lennék kíváncsi. Mondjuk arra, hogy hány gyógyszerészt és asszisztenst vezetett be a szakma rejtelmeibe a három évtized alatt? — Ez valóban nem köny- nyű kérdés — ráncolja a homlokát Horváth Jánosné —, soha nem gondoltam arra, hogy összeszámoljam. Rövid szünet után — miközben ujjaival az asztalterítőt morzsolgatja — jön a válasz. — Az úgynevezett féléves ál-lamvizsgás ideje alatt 10 gyógyszerészt irányítottam, s több száz asszisztenst tanítottam. — Mi jellemzi a tanítványaihoz és beosztottjaihoz fűződő kapcsolatát, munkamódszerét? — A munkamódszerem? Röviden talán úgy foglalható össze, hogy szeretem az önálló munkát, nem rajongok különösebben az adminisztrációért, és nagyon szeretem a fiatalokat. Tulajdonképpen ilyenkorra lágyul meg a „főnök", aho- gvan nevezik a patikában a vezetőt. Tekintélyt meleg szavakkal is el lehet érni. A szakmai és emberi tekintély megszerzéséhez persze mindennapos ismeretbővítésre van szükség, hiszen a szakmánkban rendkívül gyors a fejlődés. Nálam az „erős kéz" elvét az jelenti, ha válaszolni tudok munkatársaim kérdéseire. — Mitől szép. és mitől nehéz ez a pálya? — Ilyenkor szokták azt mondani, hogy ha még egy- szér újrakezdeném, megint gyógyszerész lennék. Ez. ugyan mindent kifejez a pálya vonzásáról, azonban a szépsége, az, ami engem megragadott, elsősorban másokhoz, a hozzánk forduló emberekhez kapcsolódik. Vannak ugyan látványosabban és jobban fizető pályák is az egészségügyben, én mégis nagyon fontosnak tartom a munkánkat. A betegek végső soron tőlünk kapják meg a gyógyuláshoz szükséges szereket. A humánum és a tudomány ötvöződik ebben a tényben. Ugyanakkor szép pályánk nehéz is, mert ami számunkra csodálatos, az egyben óriási felelősség. A gyógyszerészi munka rendkívül összetett. A biológiát, a fizikát, a kémiát, a köz- gazdaságtant egyaránt jól kell ismerni. Sőt, amint hallottam, a gyógyszertári központban hamarosan a számítógépeknek is szerep jut. márpedig akkor nekünk a gépek kiváló „mellékszereplőivé” is kell válnunk. — A családban visel még valaki fehér köpenyt? — Judit lányom szintén gyógyszerész. Két fiam közül Gergely orvos, János üzemgazdász. Férjem megyénk gyógyszertári központjában dolgozik. — önt már kérdeztem róla, de vajon a lányát mi ambicionálta a gyógyszerészi pályára? — Én nem. Legalábbis szóval nem. Emlékszem, egyszer még kislány korában mondta: „azt akarom, hogy én is úgy szeressem majd azt a szakmát. amit választok, mint anyuka". ☆ Nos, egy anyuka egy többszörös kiváló dolgozó és miniszteri dicséretben részesített gyógyszerész így vált követésre méltó évtizedek főszereplőjévé. Benkő Mihály 60—60 millió forintos forgalmazás Ház-i feladatok Társadalmi akcióval is Á szebb, rendezettebb környezetért Az elmúlt két évtizedben nagyarányú városépítési rekonstrukció zajlott Salgótarjánban, melynek eredményei országos hírnevet szereztek a városnak. A tapasztalatok szerint a közterületek fejlesztése, kialakítása nem tartott lépést az építési lendülettel. A városközpontban feltűnő az aszfalttal, kővel burkolt felületek magas aránya a zöldövezetekhez képest. Hiányoznak az útmutató táblák, az információs térképek. A köztéri padok nagy része kényelmetlen, a műkő virágtartók gondozása feleslegesen sokba kerül és csak néhány hónapon át nvújtanak kellemes látványt. A lakótelepek közül a Kemerovo és a Beszterce központja, utcái, terei rendezettek. Jól szervezett a gyalogos- és a gépkocsi-közlekedés, a köztisztaság helyzete elfogadható. A Beszterce-lB- kótelep a jelentős beruházások ellenére sem vált szép lakókörnyezetté. A növény- kazetták nagy részét kitaposták, az ivókút nem működik. Az épületek környékén társadalmi munkában elültetett fákat, bokrokat nem gondozzák rendszeresen. A Gorkij-telep helyzete a legrosszabb, hiszen nincs intézményközpontja, parkjainak többsége elhanyagolt. Az ABC környéke sivár, kivilágítása elégtelen. A tavaly novemberben nyílt salgótarjáni Csarnok Vegyi Vasáru Ház az elmúlt rövid időszakban eredményesen mutatkozott be. A két különböző boltot magába foglaló ház kereskedőit tapasztalataikról kérdeztük. — A régi háztartási boltban elért tavalyi eredményünket 60 százalékkal múltuk felül — mondja Calcsik Lajos boltvezető —, de most már tapasztalható a keresletcsökkenés. — Az imént biztonsági zárat keresett az egyik vevő, s olyan fajta nem volt, amit ö szeretett volna... — Az okok között szerepet játszanak az ellátás zavarai, de megfigyelhető a vásárlói pénzszűke is. — Miben gazdag és miben szegény a kínálat? — Zománcozott árukból és PVC-padlókból széles a választékunk, ám a fagyasztóládák. a rotációs kapák, az elektromotoros és robbanómotoros láncfűrészek hiánycikknek számítanak— Mivel igyekeznek megnyerni a vásárlókat? — Kétezerfajta cikkünk a kínálat elég színes skáláját érzékelteti, még ha vannak is hiába keresett termékek. Kuris Ferenc, a vegyi részleg boltvezető-helyettese ezerfajta árucikkel szolgálhat a vevőknek. — Szép az új bolt — mondja —, de még mindig vannak olyanok, akik nehezen találnak ide. — A keresgélők bosszúságát növelheti-e választékhiány? — A Vliesin külső homlokzatfesték sajnos nem kapható, viszont zománc-, olaj- és alapozófestékekből gazdag a választék. — Bővült a régi bolthoz képest a termékválaszték? — Ellátásunk ugyanolyan, azonban érdekességként megemlíthetem boltunk színkeverő gépét, ami diszperzit falfestékből és trinát zománcfestékből 219 szín- árnyalatot tud kikeverni. — benkő —
