Nógrád, 1988. május (44. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-23 / 122. szám

t 2 NÖGRÄD 1988. MÁJUS 23., HÉTFŐ összefoglalója A vita (Folytatás az 1. oldalról minden vállalatvezetés szí­vesen megszavazza, hiszen így könnyen lehet javítani a vállalati mérlegen, és több pénzt szerezni az elosztás­hoz. Sokkal nehezebb út ja­vítani, hatékonyabbá tenni a munkát. A megfelelő célok kitűzésével, a differenciálás­sal, a rendteremtéssel, a munkafegyelem megszilárdí­tásával kell foglalkozniok a vállalati vezetőknek és a ve­zető testületek tagjainak, mert másképpen nem tudunk előrehaladni. Meg kell tanulnunk, hogy szocialista viszonyok között az ésszerű gazdálkodás és a szükséges differenciálás az igazi érdekvédelem, az, ami egyszerre figyel a dolgozók mai és távlati érdekeire egy­aránt. Egyetértek azzal, hogy az állásfoglalásban, s ennek nyomán a párt egész gya­korlatában határozottan és erőteljesen fellépjünk az összeköttetések, az illetékte­len és tisztességtelen előnyök, a korrupció, a meg­vesztegetés, a befolyásolás, a csúszópénzek, a gazdasági bűncselekmények ellen, kü­lönösen a vezetők körében. S meg kell követelnünk, hogy mindenütt sokkal jobban óv­ják, őrizzék a társadalmi va­gyont. Mert amikor személyi tulajdonról van szó, akkor mindenki éber, de a közös­ségi tulajdonnál már lazul a figyelem. Ez a káros maga­tartás sajnos a párttagok egy részénél is tapasztalható. Márpedig mély meggyőződé­sem, hogy a párt a maga erejével csak olyan társadal­mi visszásságok ellen tud fellépni, amelyektől a párt és a párttag is mentes. Más­különben nincs erkölcsi alapja, sem bátorsága a fel­lépéshez. Nagyon igazuk volt azok­nak a felszólalóknak, akik elmondották, hogy minél magasabb tisztségre jut va­laki, annál messzebbről lát­ható, tehát annál szigorúbb mércét kell alkalmazni vele szemben. Az emberek figye­lik, hogy a vezető hogyan él, miként viselkedik. S a kommunistákkal szemben — különösen, ha magas tiszt­ségben vannak — még szi­gorúbb követelményeket tá­masztanak. Én azt szoktam mondani a párttagoknak, s különösen a tisztségviselők­nek, hogy ami a törvény sze­rint mindenkinek jár, az ne­kik is, de inkább keveseb­bet vegyenek igénybe a meg­engedettnél, mint többet. Myíltan politizálni Mindez hozzátartozik ah­hoz, hogy a párt hatéko­nyabban dolgozzon. Ma nyíl­tan kell politizálni, és ne­héz kérdéseket is képviselni kell. Ha a párttagságot nem tudjuk meggyőzni valamely feladat szükségességéről, ak­kor a párt nem lesz cselek­vőképes, és a társadalom sem tud majd eredménye­sen dolgozni. Ez a sikeres pártmunka egyik kiinduló­pontja. De nemcsak itthon, ha­nem nemzetközi téren is erősítenünk kell a politi­kám iránti megértést. Ez egyaránt fontos a szocialis­ta, a fejlődő és a fejlett tő­késországok vonatkozásában. A párt feladatainak sike­res megoldásában jelentős erőforrás, hogy ápoljuk és fejlesszük a barátságot, és az együttműködést a Szov­jetunióval, a Varsói Szerző­dés többi országával, a KGST-tagállamokkal. erő­sítve velük az új vonásokat hordozó valódi partneri kap­csolatokat. Közös óhajunk, hogv a KGST munkáját még hatékonyabbá tegyük. Igényeljük, hogy tőkés­partnereink részéről is együttműködési készség nyilvánuljon meg, anélkül persze, hogy bárki is bele­szólhatna országunk belső ügyeibe, intézkedéseibe. Nyugat-Európában, amely, lyel a legkiterjedtebbek a gazdasági kapcsolataink, van­nak olyan erők, amelyek jó­zanul gondolkodnak és a bé­kés egymás mellett élés alap­ján a jövőre tekintenek. Tisztában vannak azzal, hogy ha mindinkább érvé­nyesül a kölcsönös biztonság1, akkor a békés egymás mel­lett élés az egymás érdekei­nek megfelelő, széles körű együttműködéssé fejlődhet. Ehhez vannak partnereink. A tőkésországokban nem ke­vesen érdekeltek abban, hogy Magyarországon a po­litikai és a gazdasági helyzet stabil legyen. Nemrégiben Thatcher asszony hívta fel egy magyar újságíró figyel­mét arra, hogy ne legyünk már annyira pesszimisták, mert a magyar kormány re­ális politikát folytat és jó •irányba halad. Jó lenne, ha a magyar sajtó ilyen szem­lélettel valóban növelné az emberek munkakedvéi. Hem a nagyság, a hatékonyság Építhetünk arra, hogy van munka- és harcképes, meg­újulásra kész pártunk, s na­gyon sok pártonkívüli híve és támogatója a szocialista építés magyarországi gyakor­latának. A minap egy egy­házi személyiségtől hallot­tam: az a lényeg, hogy önöknél egység legyen, mert mindnyájunk sorsa et­től függ- Néha azt hallani, hogy most nem az eredmé­nyek emlegetésének az ide­jét éljük. Rendben van, be­széljünk a hibákról. De azt nem feledhetjük és ki is kell mondani, hogy munkánk­nak, erőfeszítésünknek van értelme és célja. Különben hogyan dolgozzanak, hogyan éljenek az emberek? Senkit sem szabad megfosztani a reményeitől, és mindenkinek szüksége van arra, hogy lás­sa munkájának eredményét. S ez az eredmény nem attól függ, nagyvállalat­nál vagy kisüzemben dolgozik-e. Nem az üzem nagysága számít, hanem az, melyik dolgozik hatékonyan. Vannak nagyüzemeink, ame­A szünet után Berecz Já­nos, a szerkesztőbizottság elnöke számolt be a bizott­ság munkájáról, a pártér­tekezletnek. Bejelentette: a bizottság megbízatásának eleget téve befejezte mun­káját. Figyelembe vette a Kádár János előadói beszé­dében, a 49 küldött és az egyik meghívott vendég fel­szólalásában elhangzottakat, valamint 226 küldött írás­ban átadott véleményét, ész­revételeit. A küldöttek elé terjesztett állásfoglalás-tervezetbe be­épültek a párttagsággal foly­tatott beszélgetések, az ideológiai tézisek, a párt vezető szerepével és a poli­tikai rendszer továbbfej­lesztésével foglalkozó esz­mecserék tapasztalatai is — mondotta. Pártunk az elmúlt hóna­lyeknek termékei Japánban és az Egyesült Államokban is versenyképesek. Az az üzem hasznos a magyar nép­gazdaságnak, amely — nagy­ságától függetlenül — haté­konyan és versenyképesen dolgozik. Kedves elvtársak! A nemzetközi életben az együttműködés feltételei közös törekvéseink nyo­mán — bízvást mond­hatjuk — javulni fognak. Minden vonatkozásban ész­szerűbb és hatékonyabb kapcsolatok épülhetnek ki a jövőben. Ennek érdeké­ben — egyebek között — biztató tárgyalásokat foly­tatok a Közös Piac 'kép­viselőivel, a különböző kor­mányok megbízottaival. Ezen a téren együttműkö­dési készséget tapasztalunk. Ez megfelel mindkét fél érdekeinek, s nem befolyá­solja sem az egyik, sem a másik társadalmi-gazdasá­gi rendszer elvi lényegét. Ügy tűnik hogy a nem­zetközi kapcsolatokban most valamelyest teret hódít a realizmus, s erősödnek a biztonság elemei. Ez vezet el a jövő hét végén esedé­kes moszkvai csúcstalálko­zóhoz is, amelynek sok si­kert kívánok. A nemzetközi helyzet po­zitív mozzanata a Szov­jetunióban és a többi szo­cialista országban lejátszó­dó átalakítás. Itt is megfi­gyelhető a kölcsönös érde­keltség e változások és a jelenlegi magyar gyakorlat között. Ha nálunk problé­mák vannak, akkor nehe­zítjük a többi szocialista ország dolgát, s mi is na­gyon érdekeltek vagyunk a peresztrojka és a más or­szágokban zajló reformok sikerében. Bizonyosak va­gyunk abban, hogy az át­alakítás győzni fog, mert eleget tesz a kor követel­ményének és a realitások­ból indul ki. Legfontosabb az egység Kádár János a további­akban a vitában felmerült néhány javaslathoz fűzött megjegyzéseket. Egyetér­pok vitái során alapvetően változott meg — állapította meg Berecz János. — A párttagság a válaszokat fe­lülről váró, néha elbizony­talanodó, néha távlatokat is vesztett, a gyakorlatban végrehajtó szerepre kötele­zett vagy azt vállaló embe­rekből a válaszokat kereső, kritikai álláspontra helyez­kedő és abból előre mutató cselekvési igényeket megfo­galmazni képes, a politika alakításában tevékeny rész­vételt igénylő párttá formá­lódik. Ennek markáns kife­jeződése, hogy a pártértekez­let résztvevői az útkeresés alkotó igényével kértek szót, vagy ezzel a szándékkal ad­ták be írásos javaslataikat. A politika megújulása iránti elkötelezettségüket tükröz­te, hogy a tervezethez kap­csolódó véleményüket több­tett azzal, hogy a pártérte­kezlet után készüljenek vég­rehajtási programok, kez­dődjék meg a szervezeti szabályzat módosítását cél­zó munka, s a pártprogram egyes következtetéseit ves­sék össze a mai helyzet új elemeivel. Támogatta azt az elgondolást, hogy a jövő­ben a párttagság teljesebb tájékoztatást kapjon a ve­zető testületek üléseiről. Ki­emelte annak szükségessé­gét, hogy a pártvezetés a jövőben is a kérdések sok­oldalú vizsgálata, elemzése és megvitatása után, széles körű mérlegelés alapján hozza meg döntéseit. Vé­gezetül kijelentette: Kérem a pártértekezletet, hogy fogadja el az állás- foglalást, amely nagyon fontos területeken ponto­san megjelöli a cselekvés irányát, a párt feladatait, s lehetővé teszi, hogy a jö­vőben ennek megfelelően egységes szellemben dol­gozzunk. Mély meggyőző­désem, hogy a párt, az or­szág meg tud küzdeni a nehézségekkel, az egyikkel gyorsabban, a másikkal csak hosszabb időn át. A legfontosabb, hogy egysé­gesen lépjünk fel. Sok fel­szólaló modotta itt az ál­tala képviselt nagyüzemi munkások, szövetkezeti pa­rasztok, értelmiségiek, fia­talok nevében: ha lesz kö­vethető program. világos perspektíva, akkor megold­juk a párt és a társadalom előtt álló feladatokat. Töb­ben kijelentették: működő szocializmust akarunk. Én hozzátenném: a mi célunk a jól működő szocializmus. Ez a magyar nemzet érde­keinek legtisztességesebb szolgálata. ☆ Kádár János főtitkári vi­ta-összefoglalóját követően az elnöklő Hámori Csaba bejelentette, hogy a szer­kesztőbizottság összegezte az állásfoglalás-tervezet módosítására tett javasla­tokat, és ezek figyelembe­vételével átdolgozta a do­kumentumot. Az állásfoglalás-tervezet átdolgozott változatát ez- uán minden küldöttnek ki­osztották. Harminc perc szünet következett, hogy a résztvevők a szöveget is­mét tanulmányozhassák. nyíre átfogó elgondolások kereteiben fogalmazták meg. Mintegy 600 észrevétel, in­dítvány érkezett. Ezt gazda­gították az alapszervezetek, kollektívák és egyes sze­mélyek levélben eljuttatott javaslatai. A Baranya me­gyei küldöttcsoport közösen kidolgozott javaslatokat nyújtott át a szerkesztőbizott­ságnak. Sok hozzászólás fejtett ki különböző témakörökben részletes véleményeket, ame­lyek szövegszerűen megfo­galmazott konkrét javaslato­kat nem tartalmaztak, gon­dolataik azonban beépülhet­tek az állásfoglalás-tervezet­be, így hasznosíthatók a to­vábbi munkában is. A bizottságnak számos, igen értékes javaslatot, ész­revételt kellett mérlegelnie és szövegbe illesztenie, vagy pedig úgy foglalni állást, hogy más módon kell azt kezelni. A szerkesztőbizott­ság úgy ítélte meg, hogy a jelenlegi helyzetben a párt­értekezletnek néhány sors­döntő társadalmi-gazdasági- politikai kérdésre, a meg­újulás feltételeinek kialakí­tására kell összpontosítania. Ehhez pedig a párt- és a po­litikai rendszer megújítása, s a gazdasági reformfolya­mat következetes továbbvi­tele szükséges. Ezért javasoljuk a küldöt­teknek, fogadják el, hogy a dokumentum e kérdésekre összpontosít és elsősorban a párt soron lévő feladatait fogalmazza meg. Ehhez kap­csolódva alakíthatják ki önállóan programjaikat az állami és társadalmi szer­vezetek is. Néhányan kez­deményezték: értekezletünk döntsön arról, hogy a XIV. kongresszusig készüljön el az új pártprogram. Ügy gondoljuk, nem lenne cél­szerű innen megkötni a kezét a következő kongresz- szusnak; előre eldönteni fel­adatait. A pártprogram elő­készítésére a szükséges elem­zéseket azonban el kell vé­gezni. Ezt ajánljuk rögzíte­ni az állásfoglalásban. A vitában egyértelművé vált, hogy a fordulat, a re­form és a megújulás sikerre vitelének ma kulcskérdése a párt vezető szerepének kor­szerű értelmezése, belső vi­szonyainak és működésének megújítása — emlékeztetett Berecz János. — Többen a szervezeti szabályzatot érin­tő javaslatot tették. Ezek többsége mérlegelendő a to­vábbi elemzéseknél. Kérem az értekezlet jóváhagyását, hogy a javaslatokat a meg­választandó Központi Bizott­ság rendelkezésére átadhas­suk, hiszen annak feladata azon munkabizottság kikül­dése, amely kidolgozza ja­vaslatait az új szervezeti szabályzatra. A politikai intézményrend­szer átfogó reformját sür­gette és támogatta a vitá­ban felszólalók és az írás­ban leadott hozzászólások túlnyomó többsége. A vita tapasztalatai alapján a szer­kesztőbizottság szükséges­nek látja határozottabban megfogalmazni a politikai reformok fő irányát. Nem egyszerűen a mai politikai mechanizmus korszerűsíté­séről kell beszélnünk, ha­nem a politikai rendszer belső felépítésének és mű­ködésének átfogó megújítá­sáról, reformjáról. A meg­újítás alapvető tartalmát a szocialista pluralizmus mű­ködőképes intézményrend­szerének kiépítése képezi. A szocialista pluralizmus az egypártrendszer keretei között — és ezeket rögzíti az új javaslat — fejlődésünk je­lenlegi szakaszában a nép­hatalom érvényesülésének és gyakorlásának egyszerre feltétele és eszköze. A nép­hatalom azt jelenti, hogy a szocializmus talaján je­lentkező különböző tartalmú politikai érdekek fejlődésünk jelenlegi szakaszában egy­aránt érvényesíthetők, komp­romisszumokon nyugvó po­litikái érdekintegráció út­ján. A néphatalom érvénye­sítése feltételezi, hogy a po­litikai érdekek pluralizmusa a politikai intézményrend­szerekben is megjelenjen. Ha nincsenek meg a politi­kai érdekek kifejeződési le­hetőségei, és nincsenek meg a társadalmi partneri vi­szonyon nyugvó egyeztetési eljárások, nem érvényesülhet torzulás nélkül a hatalom népi jellege sem. — A munkásosztály vezető szerepének egyértelműbb megfogalmazását igénylők­nek igazuk van abban, hogy a hatalom népi jellegének erősítése nem csorbíthatja a munkásosztály érdekeinek érvényesülését — hangsú­lyozta a szerkesztőbizottság elnöke. — Ezzel egyidejűleg rá kell azonban mutatnunk, hogy a szocializmus gazda­sági, tulajdon- és érdekvi­szonyai hazánkban is ösz- szetettebbek, sokszínűbbek, mint amit le tud fedni az elmúlt évtizedekben kiala­kult és működő politikai in­tézményrendszer. — Mára elodázhatatlan feladattá vált a politikai be­rendezkedés szerkezeti átren­dezése — állapította meg. — Reformokkal kell módosíta­ni a politikai hatalmat 'meg­valósító mechanizmust. Az átalakítás iránya a párt ve­zető szerepére épülő, tör­vénybe foglalt . munkameg­osztáson nyugvó, több dön­tési centrumú politikai rend­szer kiépítését jelenti. A miniszterelnök elvileg felvázolta, miként működ­het a kormány önállóan a párt által megfogalmazott politikai fővonal erőterében. Ennek gyakorlati kidolgozá­sa azonban még előttünk van. A szocialista politikai rendszer demokratikus in­tézményeinek kiépítése, megerősítése nagyszabású, átfogó jogszabályalkotó te­vékenységet is igényel. A szocialista építés gyakorla­tának megújításaikor meg kell őriznünk mindazokat az elemeket, amelyek tartósnak bizonyultak. A szocializmus­nak vannak valós, változat­lanul érvényes alapelemei, amelyekre a társadalmi szükségleteket minden ed­diginél következetesebben szolgáló, hatékony és de­mokratikus társadalomépítési gyakorlat szilárdan támasz­kodhat. Az útkereséssel együtt jár, hogy az új jelenségek meg­közelítésében, értelmezésé­ben alternatív, egymástól eltérő, többféle válasz szü­lethet. Pártértekezletünk is bizonyság arra, hogy az út­keresés nehézségei nem té­ríthetnek el bennünket a társadalomépítés gyakorla­tának megújítására irányu­ló szándékunktól, és csakis vitákban alakulhat ki a re­formok fő iránya. Többen hangsúlyozták a társadalom tudatfolyamatai­nak, a közgondolkodás és az ideológiánk megújításának szükségességét. Nemcsak a vitákban tett észrevételek ösztönöznek a politikai ideo­lógia szerepének újragondo­lására, hanem a radikálisan megváltozott társadalmi-poli- tikai-gazdasági helyzet is. Tudatában vagyunk, hogy az ideológia' nem vállalkozhat a jövőben elérni kívánt tár­sadalmi állapotok és folya­matok részletekbe menő le­írására, a társadalmi és po­litikái élet minden jelensé­gének magyarázatára. De segíthet és segítenie is kéll abban, hogy megújulási tö­rekvéseink történelmi lép­tékűek lehessenek- Az állás­foglalás-tervezetben foglal­takkal összhangban az ide­ológia feladata tehát az, hogy értelmezze a szocialis­ta társadalom viszonyait, működési folyamatait, tárja fel a fejlődésben megnyilvá­nuló ellentmondások termé­szetét, kritikailag értékelje azokat, s legyen elgondolása azok feloldására. A feloldás minden esetben a politikai vezetés feladata. A szerkesztőbizottság egyetért Hámori Csabával, a KISZ Központi Bizottságá­nak első titkárával abban, hogy az ifjúság helyzetének kérdései nem jelennek meg valóságos politikai súlyuk­nak megfelelően az állás- foglalásban. Társadalom- és ifjúságpolitikai gyakorlatunk megújítására van szükség ahhoz, hogy az ifjúság hely­zetében meglevő mai fe­szültségek egy része megol­dódjék, s a gazdaság haté­konyságában elérendő for­dulat teremtheti meg az if­júságpárti reformfolyama­tok kibontakozásának alap­elemeit. A vitában számos hoz­zászóló foglalkozott a gaz­daság problémáival, de nem kérdőjelezték meg az ál­lásfoglalás megállapítása­it. A vita megerősítette — összhangban a dokumen­tummal —, hogy legfonto­sabb feladatunk a Központi Bizottság 1987. július 2-án elfogadott kibontakozási, valamint a Minisztertanács — Országgyűlés által jóvá­hagyott — stabilizációs munkaprogramjának vég­rehajtása. A szerkesztőbizottság el­nöke biztosította az érte­kezletet arról, hogy az ál­lásfoglalásba be nem épí­tett javaslatok sem vesznek el. A bennük lévő monda­nivalót egy későbbi idő­pontban tematikusán fel­dolgozzák, majd javasolta, hogy a küldöttek bízzák meg a megválasztandó Központi Bizottságot: mér­legelje, miként építhető be a munkatervbe az összeg­zett javaslatcsokor, felelő­sen döntse el, a körülmé­nyek mit tesznek lehetővé, milyen feladatok vállalha­tók fel. Berecz János a további­akban leszögezte: — A vi­(Folytatás a 3. oldalon.) Nógrádi küldöttek nácskozás szünetében. A szerkesztőbizottság jelentése

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom