Nógrád, 1988. május (44. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-03 / 104. szám
NÓGRÁDI TÁJAKON TELEXEN ÉRKEZETT... Egyetemi, főiskolai felvételik Egy délután a rizikóklubban Idén mintegy 47 ezren jelentkeztek a hazai egyetemek és főiskolák nappali tagozataira: ezeken ősztől 17 ezer elsőéves kezdheti meg tanulmányait. A napokban összesített adatok szerint — miiként azt a Művelődési Minisztériumban elmondták — az 1988/89. tanévre felvételizők száma háromezerrel haladja meg a tavalyit, s ez mintegy hat és fél százalékos növekedést jelent. A felvételijelentkezések intézménytípusonkénti ösz- szesítéseiből kitűnik, hogy az elmúlt évhez képest nőtt az érdeklődés a bölcsész- és természettudományi kanok iránt, kiugróan emelkedett az óvóképzőkbe, a Mozgássérültek Pető András Nevelőintézetébe és a Testnevelési Főiskolára pályázók száma, csökkent viszont az egészségügyi felsőoktatást és az agrárképzést választók aránya. Figyelemre méltó, hogy mind a közgazdász- képzésben, mind a műszaki felsőoktatásban csökkent az érdeklődés az egyetemi, ugyanakkor jelentősen nőtt a rövidebb idejű főiskolai képzés iránt. A tudományegyetemek bölcsészkaraira átlagosan négyszeres, természettudományi karaira kétszeres, jogi karaira pedig háromszoros a túljelentkezés, az ELTE bölcsészkarára viszont hatszor többen szeretnének bejutni, mint amennyien felvehetők. A műszaki egyetemi és főiskolai helyekre átlagosan 1,8-szor többen pályáztak: a legtöbben ezúttal is az építész- és a villamosmérnöki karokra. A közgazdászképző intézményekben csaknem három és félszeres a túljelentkezés, ezen belül a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemre két és félszer több a jelentkezők, mint a felvehetők száma. Az orvosi egyetemeken ezúttal is a fogorvosi karok vonzottak több pályázót. A művészeti felsőokatási intézményekbe átlagosan hatszoros, a Színház- és Film- művészeti Főiskolára 19- szeres a túljelentkezés. A közös érettségi-felvételi írásbeli vizsgák matematikából, fizikából, biológiából és kémiából május 23— 24-én lesznek, a többi tárgyból írásbeli vizsgát június 23—24-én tesznek a diákok, a szóbelik pedig június 30- ától kezdődnék. A felvételekről július 15-ig döntenek, a fellebbezéseket július 29-ig kell eljuttatni az érdekelt felsőoktatási intézményhez. Az átirányítási kérelmeket ahhoz az intézményhez kell eljuttatni — július 29-ig —, ahová a jelölt kéri. Egy bír margójára Termékszerkezet-váltás ? örömmel olvastam egy napilapunkban (amúgy a NÖG- RAD )volt ez a lap) a minap, hogy egy vasipari vállalat beruházási osztályán nagy hagyományokra tekint vissza a citrom-, narancs- és mangótermesztés. A szerző szerint a szobai termesztő, aki otthoni kertjében egyébként foglalkozik gyümölcsfákkal, immáron tíz éve termeli a vállalati irodában a déligyümölcsöket. Nem is kis sikerrel: jut — a hír szerint — a vitaminokból a munkatársak teájába egész /évben, s egy-egy 30—40 dekás darab különösen becses a termesztőnek. Ahogy letettem az újságot gondolkodóba estem. Hirtelen fellázadt la lelkem /azok ellen, akik azzal vádolják a magyar vállalatokat, hogy nem tesznek meg mindent dolgozóik munkakörülményeinek javításáért. S akik azt hangoztatják, iparunk nem képes gyökeres átalakulásokra. Mondom, fellázadtam, de közben egyvalami nem hagyott nyugodni: esetleg (talán, alkalomadtán) nem lenne szükségtelen 'megvizsgálni, hogy nincs-e ttúlterhelve, aki főmunkaidőben déligyümölcs-termesztéssel tud foglalkozni? Bár az sincs kizárva, lévén az irodai ültetvény egy beruházási osztályon,^ hogy ez a tízéves termesztés megelőzi a gyökeres termékszerkezet-váltást, s hamarosan arról kapunk hírt: ez ia bizonyos vállalat bejegyezte nevét a déli- gyümölcs-importőrök sorába. En mindenesetre izgalommal várom a fejleményeket, de addig is szívesebben veszem a balkáni narancsot, ott tán az idő is kedvezőbb, s jobban értenek hozzá. Ám lehet, hogy az említett vállalat is a gyümölcstermesztésben jobb... (hlavay) főnök mindig kényes * volt arra, hogy hol és mi szolgálja kényelmét. Veleszületett szokása —, amiről nagyanyja szokott megemlékezni barátnői társaságában — az éjjeli időszakáig nyúlik vissza. A nagyi által a kályhánál előmelegített peremű ülőalkalmatosság jó kiindulópont volt aihhoz, hogy egy ember felnőttkorában is ragaszkodjék a kiváltságokhoz. Az iskolapadból kinőve, szülei irányítókészségének és átlagosnál jobb bizonyítványának köszönhetően Főnökből főnök lett, és saját, más által nem használt székre tett szert. Az egyszerű, fémvázas, piros szövettel borított vékony szivacsrétegű szék egy éven át szolgálta gazdáját. Akkor ugyanis lehetőség nyílott irodai bútorvásárlásra. így került Főnök alá egy masz- szív, az előzőnél kényelmesebb, már-már fotelnek számító szék. Büszke tulajdonosa ezentúl csak akkor hagyta magára, amikor hátsó felét kénytelen volt a mellékhelyiségben a beosztottakkal közösen használt faülőkére áthelyezni. Mor- gott is ilyenkor magában eleget: az ülőkék semmit sem haladnak a korral — fa, vagy műanyag, semmi választék.. . A mellékhelyiségből visz- szatérve egyszer a székében ülve találta a rá váró művezetőjét. Főnököt a beosztottai akkor halottak először káromkodni. És utoljára, mert magányos székét a tapasztalatból okulva idegen többé nem merte megszent- ségteleníteni. A beosztottak sértett önérzete fura formában jutott kifejezésre. Az alkalomadtán üresen maradt széket azonosították a benne ülővel. A megszemélyesített székhez egy idő múlva már a takarítónő is így szólt: „Engedje meg főnök, hogy kiporoljam'’. Az újabb székválasztásnál Főnök már azt is figyelembe vette, hogy első kinevezése óta tizenöt kilogrammot hízott, és a legfrissebb kinevezése komolyabb szerzeményt kíván. Felettesei, (akik már egyre kevesebben voltak) rábízták a választást. Ennek megfelelően Főnök két napot szánt arra, hogy kiválassza magának a rangjához illő széket. A vállalati autóval becserkészett bútordarab ára felülmúlta egy átlagszakmunkás havi bérét, de akkor már mindenki tudta a vállalatnál, hogy Főnök kreativitása nagymértékben függ a hátsó felétől. Telt, múlt az idő, beosztottak jöttek, vezetők mentek, s Főnök a vállalati ranglistán már majdnem az első helyre küzdötte fel magát. A formatervezés töretlen fejlődésének köszönhetően újabb és újabb székeket fogyasztott el, akarom mondani, koptatott ki maga alól. És eljött az az időszak, amikor elérhető közelségbe került a vállalati ranglista- elsőség. Főnök felkészült erre. Lakberendezési boltbeli bolyongásai közben kiszúrt magának egy olyan széket, Beenleigh, Ausztrália: Bob Boyce ausztrál gyümölcs- termelő boldogan mosolyogva tartja kezében 1988. március 29-én azt a — mintegy 70 ezer amerikai dollárt érő — ötkilós aranyrögöt, amelyre kertjének ásása közben bukkant. ami színre, szövetre az ő szellemét hivatott képviselni. Le is kötötte a boltban, majd küldetett érte a munkahelyéről. A megbeszélt időpontban azonban nem tartózkodott a vállalatnál, hanem kiküldetésből tért haza egy Zsiguli közönséges ülésén. Megérkezvén első útja irodájába vezetett, ahol hiába kereste a szuper-„csüccsöt”. Rögtön nyomozásba fogott. A sokoldalú tapogatózás után napvilágra került a szék, a tényekkel együtt. Az történt, hogy a bolt szállítmányát, a szuper- „csüccsöt” a vállalat protokollfőnöke vette át. Márpedig egy protokollfőnöknek illik tudni, hogy kinek, mi dukál. S, bár emberünk tudott olvasni, megállapította, hogy kié a küldemény, de jobbnak látta, ha az a vállalati raniglistavezető irodájába kerül. Főnök tudatta is vele, hogy eljöhet még az az idő, amikor sámlin sem fog ülni ezért a tettéért. Dühös volt, persze, hogy dühös volt Főnök, hiszen kezdte magát úgy érezni, mint kiskorában, amikor a nagyi elfelejtette el őmelegíteni az éjjeli peremét. Akkor se tudott produkálni, s a mostani megrekedt székakció az egykori székrekedésnél is kínosabban hatott rá. U etek kellettek hozzá, •* hogy Főnök valamelyest megnyugodjon. Egy kicsi önszuggeszti vitással arra a megállapításra jutott, hogy a jelenlegi vállalati ramglistavezető olyan, mint a szeretett nagyi: előmelegíti számára az ülőkét. .. Benkő Mihály Háború vagy béke A személyiség megismerése és fejlesztése volt a célja annak az előadás-sorozatnak, amely egy éven keresztül zajlott dr. Bartal Gábor irányításával a balassagyarmati rizikóklubban. Neves orvosok, pszichológusok, pszichiáterek tartottak előadásokat ez idő alatt, többek között a kikapcsolódás, a relaxáció és a jóga témakörében. Az utolsó előadó dr. Oláh Andor volt, a természetes gyógymódok alkalmazásának hazai úttörője. A programban azonban más is szerepelt. Először egy rövid vetélkedő kapcsán az idáig szerzett ismereteket elevenítette fel a népes tagság (több mint százan látogatják rendszeresen a klub rendezvényeit) dr. Németh György adjunktus vezetésével. A szünetben szomszédomat, Pólyák Jánost, a dejtá- ri általános iskola igazgatóját kérdezem: miért jár a klubba? — Olyan ismereteket kapok itt, amelyeket egy szívbetegnek feltétlenül tudnia kell — válaszolja a középkorú férfi. — Nagyon fontos kérdés például a táplálkozás is, hiszen a gyomor- és szívműködés összefügg. Szívritmuszavarom van — magyarázza. — Diétáznom kell. — összefügg ez a betegség a tanítással? Idegi eredetű? — Valószínűleg idegi eredetű, de nem a tanítással, sokkal inkább a vezetéssel van kapcsolatban. Egy igazgatónak rendkívül sok feszültséget kell átélnie, rengetegszer kerül konfliktus- helyzetbe... Márpedig a feszültségek, a negatív érzelmi hatások, a görcsök adják szinte minden betegség alapját. — Ezt már Oláh Andortól tudjuk meg. Előadását diavetítéssel kezdi. „Légy nyugodt, mint a hajnal csendje” — A mindennapok során sok bánat, gyűlölet, csalódás részesei vagyunk. A negatív emóciók betegségeket váltanak ki a vegetatív idegrendszeren keresztül. Ezt úgy lehet elkerülni, ha megtanuljuk a fizikai és lelki ella- zítást, vagyis a relaxálást. Rögtön ki is próbáljuk az elmondottakat Oláh Andor irányításával. — Ellazul a jobb kar, a bal kar — az orvos monoton hangon adja az instrukciókat, amelyeket magunkban megismétlünk. — Nyugodt vagyok, mint a hajnal csöndje, bízom a jövőben, ahogy a napfölkel- tében hiszek. Derűs nyugalommal szemlélem a világot. .. A relaxáoión kívül segít még a pozitív gondolatokra való összpontosítás, a nyugalmas, bölcs dolgokon való elmélkedés. Jól tesszük, ha naponta olvasunk ilyen sorokat. Oláh Andor idéz is néhányat kínai, görög, indiai filozófusoktól. S íme, egy Adytól: „Harccal él minden ember, / S minden harcnak bánat a vége. / Nem vagyok most már / Senki élőnek ellensége.” Előadásának utolsó részében a művészet gyógyító hatásáról beszél. — Mindenkinek kellene festeni, rajzolni, verset írni, hiszen a kifejezett, megjelenített feszültségek idővel megszűnnek. Vannak olyan kórházak, amelyekben például a festés része a terápiának. Biztatásul megmutatja saját képeit, elmondja verseit. Nem műremekek, de a hallgatóságot tapsra ragadtatják. — Á, nem tudnánk mi ezt így összeszedni — véli egy nő a hátam mögött. A művészeten kívül rendkívül nagy gyógyító ereje van a természetnek is. Akár úgy is, hogy csak szemlélődünk, sétálunk benne. Nagysága előtt eltörpülnek saját problémáink. Elmond egy történetet. A népi gyógymódok gyűjtése során találkozott egy gyógyító asszonynyal, aki azt javasolta egyik betegnek: esténként álljon ki a szabad ég alá, s nézze hogyan jönnek fel a csillagok. .. „Találkoztam már a kaszással” Sokszoknyás asszonyt kérdezek meg a folyosón: hogy tetszett az előadás? Kiderül, ő is dejtári. Lukács József- nénak hívják. — Nagyon tetszett. Igaza van a főorvos úrnak. Én is állandóan siettem, idegeskedtem, rengeteget dolgoztam azelőtt. Állandó feszültségben éltem. Ez vezetett a szívinfarktushoz. De nem is csoda, hogy beteg lettem, 45-ben kifosztott minket a háború. Azután jöttek a beszolgáltatások; az erőszakos téeszesítés. Tudja, aranyoskám, engem nagyon bosz- szantanak a politika hazugságai is. Ehhez jöttek még a családi problémák. — Változott valami, amióta idejár? — Igen. Én már találkoztam a kaszással. Azóta tudom, hogy semmin nem érdemes idegeskedni. Nyu- godtabb vagyok, nem töröm magam. Igaz, hogy aludni most sem tudok, de éjjelenként olvasok. Azelőtt kötöttem. Az is idegesítő volt, hogy a sok nehéz minta sikerüljön. De — biztatja magát — nagyanyám sem tudott aludni, mégis nyolcvankét évig élt. „Bz egészség egy és oszthatatlan” A diétás ételekből rendezett kóstoló közben dr. Bartal Gábor beszélt a klubról, a további tervekről. — Négy éve működik a rizdkóklub. Az utóbbi időben felméréseket is végeztünk a hatásáról. Kiderült, hogy a tagok 40—50 százalékának változtak meg a táplálkozási szokásai, s körülbelül ennyien hagyták abba a dohányzást. Az előadások során nem akartunk „leragadni” az érszűkületnél, vagy a magas vérnyomásnál. Az egészség egy és oszthatatlan. A személyiséget is kell fejleszteni, hiszen egy egészséges lelkű ember arra is törekszik, hogy egészséges módon éljen. Nem elég az sem, hogy minden „örömtől” eltiltjuk az embereket. Az evés, dohányzás stb. helyett adni kell valami mást: megmutatni az élet magasabb rendű képességeit, emberi kvalitásokat. Ezért is tartunk a maihoz hasonló előadásokat, s tervezzük, hogy olyan személyiségeket hívunk meg, akik életükkel is illusztrálják az elhangzottakat. — Egy prózai kérdés: nagy apparátusra van szükség a működéshez? — Igen. Körülbelül 14—15 embert mozgat meg. Külön szeretném megemlíteni, hogy a kórház élelmezési részlegének dolgozói társadalmi munkában készítik el minden alkalommal az ételeket. Segítségünkre van a tanács is — anyagilag támogat, a Mikszáth Kálmán Művelődési Központ pedig a helyet és a technikai feltételeket biztosítja. — Legközelebbi tervek? — Relaxációs tanfolyamot indítunk áprilisban. Erre mindenkit szeretettel várunk: azokat, akik betegek voltak, azokat, akik szeretnének egészségesek maradni, s azokat is, akik szellemi téren kívánnak előrelépni. Varga Mária k nyírjesi tónál \ Balassaqvarmaton I " . * yy
