Nógrád, 1988. május (44. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-17 / 116. szám
1988. MÁJUS 17., KEDD NÓGRÁD 3 Tóth Gyula minöségellenör a legszigorúbb szabványelőírásoknak megfelelően vizsgálja a termékeket. Veres Lászlóné ;a horganyzásra készíti elő a csöveket. Csőért - dollár Egymillió dollár értékben exportálnak az idén vékony falú, szűk keresztmetszetű acélcsöveket a Salgótarjáni Kohászati Üzemek bátonyterenyei gyáregységéből. Figyelemre mgltó, hogy ezt az összeget — a hazai értékesítésen túl — mind-, össze hetven fő munkájából nyerik. Fennállásuk óta soha ilyen jól nem „álltak” a termeléssel, már az első negyedévet megközelítőleg 120 százalékra teljesítették, a 3042 tonna termékből 482 tonna többletárut készítettek. A bútoripar, kempingcikkeket gyártó üzemek felhasználásán túl, különféle állványszerkezetek, vezetékek szereléséhez igénylik csőféleségeiket, az idén várhatóan 10 ezer tonna termékük kerül megrendelő, íkhez. • Kulcsár József képriportja Simon Elemér az elsöhengerész-beosztásban látja el teendőit. Acélszalagból hegesztik a csöveket. A hardver nem istencsapása! Még egy év sem telt el azóta, hogy a megyei népi ellenőrzési bizottság — majd később, de erre alapozva a megyei pártbizottság munka- bizottsága is — számvetést készített szűkebb pátriánk számítástechnikai múltjáról, jelenéről és kezdeményezte e kultúra erőteljesebb népszerűsítését, a témában érdekelt vállalatok aktívabb közreműködését. Tette ezt azért, mert felmérései szerint országosan is az utolsó helyen kullogunk a mikrogépek fel- használását, alkalmazását, szakember-ellátottságát tekintve. Nos, az érintettek „magukra vették az inget”, s tanúi lehettünk néhány igen látványos kiállításnak, bemutatónak, találkozónak. Nem kevésbé fontos együttműködésről értesültünk néhány hónapja. A SZÜV, a Neumann János Számítógéptudományi Társaság és a Madách Imre Általános Iskola és Gimnázium kötött megállapodást elsősorban a kisdiákok számítástechnikai tanulmányainak segítésére, de hosszabb távon a SZÜV szakember-utánpótlásának biztosítására is. Kapcsolatuk első. kézzelfogható jeleként a SZÜV átadott egy számára már „kinőtt” számítógépet az iskolának, ahol viszont bizonyos feladatoknak kiválóan megfelel. A SZÜV DIALÓG leány- vállalata ugyancsak szerepet vállalt a feladatokból. Március elején — a MESZÖV- vel karöltve — találkozót szervezett az áfészek szakemberei számára, s bemutatta kereskedelmi információs programcsomagját is. A fokozott érdeklődést jelzi, hogy a rétsági Börzsöny Áfész meg is vásárolta az említett szoftvert. E hónap közepén a megyei termelőszövetkezetek képviselői számára rendezett ankétot a SZÜV, bevonva propagandamunkájába a területi szövetséget is. A csekély érdeklődés azt bizonyítja, hogy mezőgazdasági üzemeink még nem készültek fel teljességgel e technika fogadására, vagy éppen szakemberhiánnyal küszködnek. Más ok aligha képzelhető el, hiszen az utóbbi hónapokban a gépárak lefelé „mozdultak” el. Bemutatóval egybekötött tájékoztatót hívott össze a TIT megyei szervezete is, az ÉGSZI „Szinva” leányvállalat közreműködésével. A kétnapos rendezvény első napján az ipari szövetkezetek számára kívántak ötlettel szolgálni tetszőleges konfigurációjú hardver-szoftver kínálatukkal. Az említett gazdálkodó egységek ugyanis elmaradtak a fejlesztésben; mindössze néhányuk vezette be a számítógépes ügyvitelt. Négy napon át tekinthették meg a számítástechnika adta előnyöket április közepén a salgótarjáni Technika Házába látogatók. Ezúttal a Professional Országos Számítógépszerviz helyi kirendeltsége hívta el a partner- vállalatokat, közöttük az Innovációs Centrum (Park) Rt.-t, egy ugyancsak helyi gmk-t, s a gépeit kölcsönadó ELCOTECHNIK Kisszövetkezetet, hogy együttesen mutassák be hálózataikat, újszerű rendszereiket. Bebizonyosodott, hogy a négy nap nem felesleges; a kezdeti szerény látogatottság után visszatértek — visszatérhettek — az érdeklődők, sőt számos üzlet is született a rendezvény ideje alatt. A napokban ismét a SZÜV látta el a házigazda szerepet egyedülálló vállalkozásával, bár a szervezést az NJSZT fogta át. Nyolc vállalat, három iskola és a Salgótarjáni Városi Tanács hozta el a bemutatásra szánt — és természetesen már alkalmazott — rendszerét, programcsomagjait. Eseményeknek tehát nem voltunk híján. Sikerült felkelteni a figyelmet a téma iránt, s beavatni e szakterület rejtelmeibe azokat, akik még nem léptek... Jogos elvárás ezek után, hogy a sorozat folytatódjon, s ezt az érintett vállalatok üzletpolitikája is megkívánja. Az esetleges átfedésekért nem marasztalható el egyik szervező sem, hiszen újszerű jelenségként hatott bemutatóik sorozata. A jövőben azonban nem árt színesíteni a skálát, mert például az ügyvitel gépesítése nem vonzza a látogatókat. Valódi eseménnyé kell tenni az ösz- szejöveteleket, akár a diákok számára rendezendő játékos vetélkedővel — s erre valószínűleg lenne igény —, vagy más formában. A közös megmozdulások igen hasznosnak tűnnek, ám vannak még, akik nem vették fel azt a bizonyos inget. .. Olvasom például az ECONORG hirdetését lapunkban, melyben gépeit kínálja. Szerintem azonban egyetlen reklám sem ér fel a vevőkkel való személyes találkozással, az ily módon összegyűjtött tapasztalatok szűrleményével. Főként egy olyan megyében, ahol az átlagjárókelő számára a „floppy” legfeljebb egy egzotikus halfajta... T- Németh László Mondjak meg „lentről” ? Az önállóság nem csak jogosultság, hanem felelősség is Beszélgetés lfergo Józseffel, a rétsági pártbizottság első titkárával Rétságon és a környező huszonhárom községben kevés híján ezer kommunista tanulmányozta át a pártkonferenciát megelőzően kibocsátott állásfoglalás-tervezetet. Az ennek kapcsán újólag felpezsdült vitázó kedvről, a véleményekből leszűrhető tapasztalatokról, a sokféle várakozásról váltunk szót Varga Józseffel, a rétsági pártbizottság első titkárával. — Idén immáron harmadízben kértek véleményt nagy horderejű kérdésekben a párttagságtól. Hogyan látja: maradt még elegendő energia, vitakedv az állásfoglalás-tervezet feldolgozására? — Nemcsak a párttagok, hanem a pártonkívüliek körében is óriási várakozások előzik meg a pártértekezle- tet. A párttagság hetven százaléka vett részt a vitában, s több mint egyhar- mada véleményét sem rejtette véka alá. A távollévő harminc százalék passzivitása viszont kiváltképp a nemrégiben lezajlott tag- könyvcsere után — elgondolkodtató. Azt tapasztaltuk, hogy az elhangzott észrevételek a szokásosnál sokkal célirányosabbak voltak, szorosabban kapcsolódtak a dokumentumhoz. Jelentős körben erőteljes igény merült fel az aprólékos, részletes helyzetelemzést illetően, mások viszont úgy vélték, hogy a legfontosabb feladatokra. a stabilizációs-kibontakozási program feltételeinek (s nemcsak gazdasági feltételeinek) megteremtésére kell most összpontosítani. Pártbizottságunk amellett foglalt állást, hogy szükség van a reális helyzetelemezésre, a feladatok világos megjelölésére, a végrehajtás garanciáinak biztosítására. Ami viszont határozott hiányérzetet hagyott, az az, hogy a felszólalók elsősorban mások felelősségét fogalmazták meg, s alig esett szó az alapszervezetek saját teendőiről. Mi egyetértünk azzal, hogy a döntéshozóknak is vállalniuk kell döntésük következményeit, a felelősségre vonás általánosan felvetődő kérdése azonban nem vonhatja el az erőt a cselekvéstől! — Mely témákra reagáltak kiváltképp érzékenyen a rétsági és Rétság környéki kommunisták? — A külpolitikai és ideológiai kérdések ezúttal kisebb hangsúlyt kaptak, a véleménycsere homlokterébe a pártélet, a fontos gazdasági és társadalmi témák kerültek. Mint ezt mindenütt tapasztaltuk, erőteljes az igény a párt vezető szerepének erősítésére, a párt- szervezetek önállóságának fokozására, a pártdemokrácia szélesítésére. A központi pártszervektől elsősorban stratégiai útmutatást várnak a helyi szervezetek, ám számot tartanak a kötöttségek oldására, a napirendre tűzött témák szabad megválasztására. Ugyanakkor ennek ellentmondó tény, hogy sok helyütt ez is elhangzott: mondják meg „fentről” mit kell tennünk, s mi a- szerint cselekszünk. Mintha bizony nem éppen ez ellen hadakoztak volna hosszú időn át az alapszervezetek! Meg kell érteni, meg kell tanulni, hogy az önállóság nemcsak jogosultság, hanem kötelezettséggel, felelősséggel is jár! — A párt presztízsének csökkenését sok helyütt a megyében fájdalmas jelenségként érzékelik a kommunisták. Milyen nézeteket hallottak a vita során erről? — Nem kevesen tették szóvá, hogy a párt elszakadni látszik a tömegektől, tekintélye fogyatkozik, s mindezek következtében mind nehezebb az igényes utánpótlás. Egyet tudomásul kell venni: ma már nem számíthatunk arra, hogy az emberek mechanikusan követik a párt elképzeléseit, legyenek azok bármilyen jók is. Meg kell magyarázni a célokat, meg kell győzni azokról mindenkit, akire elérésükben számítunk. A hovátartozás érzését ugyanakkor személyre szóló törődéssel is erősíteni szükséges. Ma még keveset foglalkozunk az egyéni gondok enyhítésével, csekély erő jut. a lelkesítésre, a hit megtartására, pedig enélkül nemcsak eredményt elérni utópia, hanem élni sem lehet! — Követelményeket fogalmaz meg a vitára bocsátott dokumentum a párt káder- munkájára is. Milyen véleményeket fűztek ehhez az eszmecserék során? — Erőteljesen érzékelhető a vezetőkkel szemben megnövekedett követelmény, gyakorta a vezetői munka kemény kritikája is megfogalmazódott. Ma az emberek zöme kulcskérdésnek tekinti, hogy minden poszton felkészült, eredményt felmutatni képes vezetők dolgozzanak. Elvárják tőlük, hogy erkölcsi tartásuk legyen, életük, munkájuk a személyes példamutatás értékével bírjon, kollektívájukkal egészséges viszonyt alakítsanak ki, s legyen szemük- szívük az emberek gondjaira, bajaira. S, miután nem csekély az igény, melyet a vezetőkkel szemben támasztanak, élénk érdeklődést váltott ki a tervezet vezetői rotációval foglalkozó része is. A két ciklus letelte utáni frissítést azért tartjuk jónak, mert ennyi idő alatt a politikai vezető nem szakad el véglegesen eredeti szakmájától, adott a lehetőség az „oldalirányú” mozgásra is —, melyet egyébként meg kell szoknia a közvéleménynek. Ma még csaknem minden személyi változás esetén mögöttes okok után kutatnak az emberek, noha e változások teljesen természetes dolgok. Az alapszervezeti beszélgetések során azonban felerősödött az a gondolat is, hogy nem elsősorban a vezetői székben eltöltött idő korlátozása vezet az üdvösséghez: mindenki addig maradhasson posztján, amíg eredményt tud felmutatni. E gondolat, s a két ciklust követő frissítés egyébként nem mond ellent egymásnak, szerencsés ötvözésük sikeres kádermunkában gyümölcsözhet. — Hogyan kívánják hasznosítani a hallott véleményeket? — A lehető legszélesebb körben. Gondolok itt a testületi ülésekre, a vezetői felkészítésekre, a tárgyalandó témák ajánlására, s még sok minden másra. Azt szeretnénk, hogy munkánkba annak szerves részeként épüljön be a vitákon hallott észrevételek, javaslatok kamatoztatása. — Fontos kitétel a tervezetben a politikai intézményrendszer reformja, ön hogyan képzeli ezt el? — Néhány általánosságként tűnő igényt tudok felsorolni, úgy gondolom azonban, a lényeg ezek által ragadható meg. Fontos dolognak tartom, hogy a különféle szervek közt egyértelműbbé váljon a hatáskörök és a felelősség elhatárolása, az állami és társadalmi szervezetek közt a mainál lényegesen jobb legyen a munkamegosztás. Bármiről legyen is szó, soha nem azt kell megfogalmazni, hogy mit szabad, hanem azt, hogy mi a tilos. Nagyon is időszerűnek tartom a demokrácia gyakorlásából a formalitásokat kiiktatni. Bővítésre szorul a helyi fórumok jogosultsága is: egy falugyűlésnek is akkor van értelme, ha döntési joga van a lakosságot érintő kérdésekben. Minden eddiginél erőteljesebben érzékeljük: az emberek nem lázadoznak a kemény áldozatok meghozatala ellen, akkor, ha látják, hogy beleszólásuk van szűkebb-tága'hb pátriájuk ügyeibe. Kulcsfontosságú szerintem a túlszabályozottság csökkentése, hiszen az ezer szállal megkötött önállóság csak látszatra az, ráadásul a túlszabályozottság a bürokrácia egyik legdúsabb táptalaja. Személyes véleményem továbbá, hogy az önszerveződő és önfenntartó egyesületek a politikai munka értékes tartalékai lehetnek. Közösségi igényre alakulnak, igény szerinti közösségi elfoglaltságot kínálnak. Akár egy honismereti körről, akár a Börzsöny baráti köréről, vagy másakról legyen is szó — természetesen szocialista céliainkkal azonosuló szerveződésekre gondolok —, igen sokat tehetnek szűkebb környezetükért. Ügy látom, érdemes folytatni azt a gyakorlatot, melyet a kétszintű irányításkipróbálásra megkezdtünk. Általa sok párhuzamosságtól, átfedéstől szabadulhat meg munkánk, s javul a helyi szervezetek tevékenységének színvonala. Közülük ma már a legtöbben nemhogy igényelnék a gyámkodást, hanem egyenesen tiltakoznak ellene. — Mindezeket illetően ön optimista? — Az vagyok, s egyáltalán nem csupán hivatali kötelességből. Voltunk a mostaninál már sokkal rosszabb helyzetben is, bajainkon akkor is úrrá tudtunk lenni. Most az a legfontosabb, hogy mindenki megértse: valóban nagyon komoly a tét. A teendőkhöz akkora erőkkel kell hozzálátni, hogy minél rövidebb ideig toporogjunk egy helyben, s minél gyorsabban tudjuk lendületbe hozni magunkat. Az idő ezúttal nem nekünk dolgozik! Szendi Márta
