Nógrád, 1988. április (44. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-05 / 80. szám

2 NOGRAD 1988. ÁPRILIS 5., KEDD Felszabadulásunk a felemelkedés lehetőségét teremtette meg Illés Miklós (1925-1988) (Folytatás az 1. oldalról.) ségének teljes foglalkoztatá­sával. Nagy lendülettel és jelentőf eredménnyel megin­dult a lakásépítési program. Ezután Zsuffa Miklós arról szólt, hogy a párt vezetése már a hatvanas évek köze-, pétől érzékelte, hogy a szo- qialista építés lendülete csak akkor tartható fenn, ha a fejlődéssel párhuzamo­san gazdasági és társadalmi reformokat hajtunk végre. Így kezdett az ország több­éves előkészítés után 1986- ban a gazdaságirányítás át­fogó reformjához. Ezzel kapcsolatban az előadó hangsúlyozta, ma már tudjuk, hogy a nagyon új­szerűnek, merésznek tűnő Megnyílt a (Folytatás az 1. oldalról.) Nógrád megye és Salgótar­ján megfelelő — meggyöke­reztető — művészetpártoló tevékenységet folytat, s a helyi művelődéspolitikai tö­rekvések gyümölcsözően ta­lálkoznak a Magyar Képző­művészek Szövetsége észak­magyarországi területi szer­vezetének szándékaival, igye­kezetével. A művészet nem luxus a társadalom életében — emel­te ki a Magyar Nemzeti Ga­léria főigazgatója. — A kul­túra, a művészet teszi teljes­sé az ember életét. Az ezzel ellentétes felfogás a létezés, a lélek és az értelem elsze- génvesedéséhez vezet. Éppen ezért az alkotótevékenységet anyagilag és erkölcsileg egyaránt ösztönözni, segíteni kell. Dr. Szabó István. a Salgótarjáni Kohászati Üze­mek vezérigazgatója a tava­szi tárlat katalógusában töb­bek között így ír erről: „Tudjuk, mecenatúra nélkül nincs művészeti élet, így a Felszabadulásunk ünnepe alkalmából megyénk dolgo­zói közül is többen vehettek át magas elismerést a Parla­mentben rendezett díszün­nepségen, illetve a megyében zajló megemlékezéseken. A Magyar Népköztársaság Kardokkal Díszített Csillag- rendje kitüntetést kapta: Skoda Ferenc rendőr ezre­des, Nógrád megyei rendőr- főkapitány. A Magyar Népköztársaság Csillagrendje kitüntetést vette át: Havas Ferenc, á Nógrád Megyei Tanács el­nökhelyettese. Április Negyediké Érdem­rendet kapott: Füssv József, az MSZMP Pásztói Városi Bizottságának első titkára, Katona Károly, a Mátra- mindszenti Mátragyöngye Termelőszövetkezet elnöke és Somogyvári Lajos, a MÁV Balassagyarmati. Körzeti Uzemfőnökségének körzeti üzemfőnöke. A Munka Érdemrend arany fokozatát kapta: Far­kas Sándorné dr., a Nógrád Megyei Tanács VB pénzügyi osztályvezetője, Herczeg Ist­ván, a Salgótarjáni Vasöntö­de és Tűzhelygyár személy­zeti-szociális igazgatóhelyet­tese, Kazinczi Pál, a Haza­fias Népfront Nógrád Me­gyei Bizottsága titkárhelyet- tese, dr. Zsigmond Nándor, a Nógrád Megyei Bíróság elnökhelyettese, bírósági fő­tanácsos. A Munka Érdemrend ezüst fokozatát vehette át: dr. Csí­ki Miklós, a Nógrád Megyei Tanács Madzsar József Kór­ház-Rendelőintézetének osz­tályvezető főorvosa. Cson- kics János, a Balassagyar­mat és Vidéke Áfész fő­könyvelője, dr. Dobsonyi reformlépések tétova és fe­lemás végrehajtása későbbi nehézségeink egyik eredőjé­vé vált. Szólt arról, hogy a hetvenes években a világ- gazdaságban végbenjent és máig is tartó átrendeződés miként éreztette hatását a magyar gazdaságban. A nyolcvanas évek elején számunkra is nyilvánvalóvá vált — hangsúlyozta beszé­dében Zsuffa Miklós —, hogy tartós eredményeket a magyar gazdaság akkor ér­het el. ha folytatódik a megkezdett reform. Ennek megvalósítását megnehezí­tette, hogy a reformokat nem terjesztettük ki kellő időiben a társadalmi élet más területeire. A párt Központi Bizottsága 1986 képzőművészeti alkotások sem születhetnének meg. A művészetek támogatását minden kor, minden társa­dalom fontosnak tartotta, mi is így vélekedünk.” S bizo­nyára ezt érzik az ország művészei, akik — mint Be- reczky Lóránt mondotta — munkájukkal otthonra leltek Salgótarjánban. Az idei seregszemle mű­vészeti díjait C. Becker Ju­dit, a Salgótarjáni Városi Tanács elnöke adta át. A megyeszékhely díját Ziman Imjos szobrász, Nógrád me­gyéét Földi Péter festőmű­vész kapta. A Magyar Nép- köztársaság Művészeti Alap­ja Kudá.sz Emese festőt, a Borsod-Abaúj-Zemplén Me­gyei Tanács XJnen Enkh gra­fikust. Miskolc város Szeme- thy Imre grafikust jutal­mazta. Balassagyarmat város díját El Kazovszkij festő­művész, a HNF Nógrád Me­gyei Bizottságáét ifj.Szlávics László szobrász, az SZMT-ét Parádi Tamás festő, a TIT Nógrád megyei szervezetéét László a drégelypalánkii Szond.v Lakatos- és Szerelő- ipari Szövetkezet elnöke, dr. Farkas Miklós, a Salgótar­jáni Városi Tanács VB osz­tályvezetője, Fóti Pálné, az MSZMP Nógrád Megyei Bi­zottságának szakelőadója, Géczi Jánosné, a Nógrád Megyei Tanács VB főelő­adója, Ketykó Viktor, a Salgótarjáni Kohászati Üze­mek hengerésze, Kollár Ra­fael, a Romhányi Építési Kerámiagyár hőkezelő edző­je, Kovács János, a Kishar- tyáni Egyesült Erő Tsz el­nöke, Márton Sándor, a Magyar Kábel Művek Ba­lassagyarmati Kábelgyára igazgatója, Ruskó Sándor, a Nógrádi Szénbányák vájára, Sztrémi István, a Szécsényi II. Rákóczi Tsz magtári dol­gozója, Tollár Lajos, az MSZMP Nógrád Megyei Bi- zottáigának munkatársa. A Munka Érdemrend bronz fokozatát kapta: Bal- kó Sándomé, a Hungária Biztosító Nógrád Megyei Igazgatósága főelőadója, Czeba József, a Káliói Épí­tőipari Kisszövetkezet épí­tésvezetője, Farkas Róbert, a Nógrád Megyei KÖJÁL közegészségügyi ellenőre, Fekete Benedek, a Salgótar­jáni Vasöntöde és Tűzhely­gyár formázó-öntő gépsor­kezelője, Gál Sándor, az Érsekvadkerti Magyar— Csehszlovák Barátság Tsz gépkocsivezetője, Kaffka Istvánná, az Üvegipari Mű­vek Salgótarjáni öblösüveg­novemberében kimondta: fordulatra van szükség, s ennek alapján a kormány stabilizációs munkaprogra­mot készített. Ez a program mindent alárendel az egyen­súlyi követelmények telje­sítésének, az ország adósság- állománya csökkentésének. Beszédének következő ré­szében arról szólt, hogy ma­napság általánosságban so­kat beszélünk nehéz gaz­dasági helyzetünkről, a tár­sadalomban felgyülemlett problémákról. Ahhoz, hogy bebizonyítsuk a szocializ­mus fölényét a kapitalista társadalmi renddel szemben, ahhoz, hogy vonzóbbá te­gyük az embereknek a szo­cialista társadalmi formát, átfogó, radikális reformo­Olajos György grafikusmű­vész kapta. A Nógrád me­gyei üzemek — SKÜ, Salgó­tarjáni Ruhagyár, BRG sal­gótarjáni gyára, öblösüveg­gyár, bányagépgyár, SVT. ötvözetgyár, síküveggyár, Nógrádi Szénbányák és a Vegyépszer — elismerését Katona Imre, Kárpáti Ta­más, Kéri Imre, Krajcsovics Éva, Pollacsek Kálmán és Hegedűs Morgan kapta. A Salgótarjáni Városi Tanács által alapított aranydiplomát a megyeszékhely közművelő­désében, a művészeti ízlés­nevelésben és -fejlesztésben •végzett kiemelkedő munká­jáért a salgótarjáni II. Rá­kóczi Ferenc Általános Is­kola Pom-pom bábcsoportja és Szabó Tamás salgótarjáni származású szobrászművész nyerte el. A 18. salgótarjáni tavaszi tárlat alkotásai mellett az érdeklődők megtekinthetik — május 23-ig — a múlt évi nagydíjas, Kovács Péter fes­tőművész kamarakiállítását is. gyárának finomcsiszolója, Kiss János, a Nógrád Megyei Állami Építőipari Vállalat lakatos brigád vezetője, Kő­vári Sándor, a Nógrádi Szénbányák fűrészgépkeze­lője, Krasznai László, a salgótarjáni Karancshús Szövetkezeti Közös Vállalat rendésze, Kükkel Erzsébet, a Salgótarjáni Kohászati Üzemek dróthúzója, Laczkó Bertalan, az MSZMP var­sányi községi alapszervezeté- nék titkára, Liszkóczi Lajos, az MSZMP x Palotáshalmi Nagyközségi Bizottsága titkára, Lőrincz Jánosné, a Pásztó és Vidéke Áfész boltvezetője, Petényi Zoltán, a Nógrád Kereskedelmi Vál­lalat 322. sz. balassagyar­mati cipőboltjának vezetője, Réti Lajos, az Érsekvadker­ti Általános Iskola igazgató­ja, Sirkó Nándor, a Nógrád Megyei Víz- és Csatornamű Vállalat üzemmérnöksége vezetője, Sulcz Zoltán, a Salgótarjáni Javító-Karban­tartó Vállalat műszaki veze­tője, Szabó Géza, a Salgó­tarjáni Ötvözetgyár csapó- lója, Szabó Imréné, a Váci Kötöttárugyár kazári gyár­egysége műszaki vezetője, Szabó Istvánné, a Salgótar­jáni Ruhagyár kellékkeze­lője, Székely Árpád, a Sal­gótarjáni Ruhagyár műve­zetője, Varga Mihály, a Nő- tincsi Naszályvöilgye Tsz el­nöke. A Magyar Népköztársaság Kiváló Művésze kitüntető címet kapta Czinke Ferenc kát kell végrehajtani — emelte ki a szónok. A párt több évtizedes gyakorlata kötődik a reformfolyamatok­hoz és tudni kell azt, hogy mai nehézségeinknek nem a reform az oka, hanem sok­kal inkább az, hogy nem voltunk következetesek azok végrehajtásában. Elő­rehaladásunk azt követeli tőlünk, hogy a társadalmi élet minden területén föl­gyorsítsuk a folyamatokat, összehangoltan folytassuk a gazdaság, a politikai intéz­ményrendszer működésének megújítását, és segítsük a társadalom alkotóképessé­geinek kibontakoztatását — mondotta beszédének befe­jező részében Zsuffa Mik­lós. Grósz Károly interjúja a Pravdában A szovjet és a magyar ve­zetők április 4-ike alkalmá­ból váltott üdvözlő távira­tait és Grósz Károl.vnak, az MSZMP Politikai Bizottsá­ga tagjának, a Miniszterta­nács elnökének interjúját közli Magyarország felsza­badulásának 43. évfordulója alkalmából a hétfőn reggel megjelenő egyetlen szovjet napilap, a Pravda. Interjújában Grósz Ká. roly hangsúlyozta, hogy az ország társadalmi-gazdasá. gi fejlesztési programjának végrehajtása következete­sen folyik. A magyar dol­gozók többsége hisz abban, hogy a kitűzött célok elér­hetek. A lap ezt a gondola­tot választotta az interjú cí­méül is; „A célok elérhe­tők”. Grósz Károly a nehézsé­gek sorában kitért a. külföl. di adósságokra, az árak nö­vekedésére, a bérek reálér­tékének csökkenésére. grafikusművész, a Magyar Népköztársaság érdemes mű­vésze. A megyei tanács végre­hajtó bizottsága a megye társadalmi, gazdasági, kul­turális és egészségügyi éle­tében kifejtett kimagasló te­vékenységük elismeréseként a következő elwtársakat ki­tüntetésben részesítette: NÓGRÁDÉRT kitüntető díjat adományozott: dr. Hüt- ' tér Csabának, a Szécsényi II. Rákóczi Mezőgazdasági Termelőszövetkezet elnöké­nek, országgyűlési képvise­lőnek, dr. Román András-' nak, az Országos Műemlé­ki Felügyelőség osztályveze­tőjének, Zsuffa Miklósnak, a Nógrádi Szénbányák ve­zérigazgatójának . Madách-díj elismerésben részesült: Erdős István, a Nógrád Megyei'*’ Moziüzemi Vállalat igazgatója, Juscsák György, a Mátraaljai Álla­mi Gazdaság igazgatója, Leb- lancné dr. Kelemen Mária, nyugalmazott levéltáros. Pedagógiai díjat vehetett át: Biró Ottóné, a felsőpe­tényi nevelőotthon igazga­tója, Szabó Ferencné, a Do- rogházi Általános Iskola igazgatója, Venczel Ottó, a salgótarjáni Stromfeld Aurél szakközépiskola igazgatója. Perliczi János-díj kitün­tetésben részesült: Horváth Jánosné, a balassagyarmati 4 2. sz. gyógyszertár szak­gyógyszerésze, dr. Váraljai Béla, mátraterenyei ügy­vezető körzeti ötvös. (Rajtuk kívül eredményes munkájuk elismeréseként többen részesültek miniszteri kitüntetésben, kiváló dolgo­zói elismerésben.) Mély megrendüléssel tu­datjuk, ' hogy életének 64. évében, április 4-én, reggel váratlanul elhunyt Illés Miklós, a Nógrád Megyei Tanács nyugalmazott általá­nos elnökhelyettese. Temeté­se április 7-én, csütörtökön 14 órakor lesz a salgótar­jáni központi temetőben. Elvtársai, barátai és tiszte­lői fél 2-től róhatják le ke­gyeletüket a ravatalnál. A gyászoló család A Nógrád Megyei Tanács Sok ezer kéz összefonódásá­val alkotott emberlánc fog­ta körül hétfőn délután a brit atomfegyvergyártás aldermastoni központját, hogy a nukleáris leszerelé­si mozgalom (CND) születé. sének 30. évfordulóján ígv adjanak nyomatékot az ak­kor kitűzött cél mai idő­szerűségének. A londoni Hyde-parkból pénteken elindult tüntető­menet hétfőn délutánra ért a brit fővárostól nyolcvan kilométernyire levő nukleá­ris kutató- és fegyvergyártó központhoz, ahol mintegy ötezer tudós és technikus dolgozik, egyebek között a Trident-program keretében készülő robbanótöltetek pro. ☆ totípusain. A menethez út­közben sok ezren csatlakoz­tak és a szigetország min­den részéből érkeztek tün­tetők a húsvéti béke'menet betetőzéseként tartott alder­mastoni nagygyűlésre. A gyűlés szónokai hang­súlyozták: nem az évfordu­lós megemlékezés kegyeletes szándéka hozta a tüntetők tízezreit ismét Aidermaston. ba, hanem az a nagyon is időszerű követelés, hogy az atomileszerelés most meg­nyíló útjain a brit kormány ne támasszon újabb akadá­lyokat a nukleáris ütőerő megtöbbszörözését célzó Trident-rakétaprogram vég. rehajtásával. tizennyolcadik salgótarjáni tavaszi tárlat —,--------------------------------------------------------------------------------­K itüntetések április 4-e alkalmából Több mint négy évtizedet töltött munkával, és még csak harmadik esztendeje, hogy nyugdíjas lett. De ez utóbbi évekről sem mondható el Illés Miklós esetében, hogy nyug­állományba vonult, hiszen a közélet számos területén dol­gozott ezután is; megyei tanácstag maradt, irányította a te­lepülésfejlesztési munkabizottságot, elnöke volt a közgazda- sági társaságnak, s megtalálhattuk őt a salgótarjáni város­szépítő egyesület választmányában. Pihenni is csak alkotva, cselekedve tudott. Hasznoson született, s már gyermekéveiben minden vá­gya a felsőbb iskola, a tanulás volt, mégis akkor csak a hat elemit végezhette el, és órabéres napszámosnak kellett állnia az útépítőkhöz. A második világháborút katonaköte­les fiatalemberként élte át. Az általános mozgósításkor, 1944. novemberében többszázadmagával öt is útnak indították a bi­zonytalan sors felé, kényszerrel katonaruhába öltöztették, amiből háromévi hadifogság lett. Hazatérése után a községi elöljárósághoz vették fel köz- munkaerő-nyilvántartónak, a tanácsok megalakulásakor a pásztói tanácsnál könyvelő, majd segédelőadó. Ettől kezd­ve élete elválaszthatatlan a tanácsi munkától. A pásztói járási tanács pénzügyi osztályvezetője két év múlva Kecs­kemétre, a megyei tanácsra került, majd ismét két év után hazahívták Nógrádba. És egészen nyugdíjazásáig volt a me­gyei tanács elismert, nagy szakértelemmel bíró dolgozója: előbb mint pénzügyi osztályvezető-helyettes, majd 22 évig elnökhelyettes. Ez idő alatt a mindennapos felelősségteljes munka mel­lett megvalósíthatta gyermekkori vágyait. Tanulhatott. Dip­lomát szerzett a közgazdaság-tudományi egyetemen, elvégez­te a politikai főiskolát. Nincs még negyvenéves, amikor ma­ga is tanítani kezdett a marxista—leninista esti egyetemen. A pártnak 1950-ben lett a tagja, és mindig nagy gondot for­dított arra, hogy politikai és szakmai felkészültségét magas szinten tartsa. Fáradhatatlan akaraterő és lelkiismeretesség jellemezte, határozott vezető volt. Irányító munkáját nagy hozzáértéssel és felelősséggel végezte. Fogékony volt az új iránt, felkarolta az ésszerű kezdeményezést. Következetes és segítőkész emberként élt. Azon kevesek közé tartozott, akik négy évtizedet töltöttek el az államigazgatásban, a köz szolgálatában. Mint a megye szülötte fáradhatatlanul tevékenykedett szűkebb pátriája gyarapodása, boldogulása érdekében. Részese, megvalósító­ja volt a megye településeinek fejlődését szolgáló szinte va­lamennyi döntésnek. Iskolák, lakótelepek, üzletek, vízrend­szerek, egészségügyi intézmények építése kötődik többek között a nevéhez. Eredményes munkáját több maaas kitüntetéssel, köztük a Munka Érdemrend arany fokozatával, hatvanadik születés­napján a Szocialista Magyarországért kitüntetéssel ismerték el. Ahhoz a nemzedékhez tartozott, aki megbízatásait fele­lősséggel és magas szinten teljesítette, ott, ahol arra a leg­nagyobb szükség volt. És figyelme arra is kiterjedt, hogy ismereteit átadja tanítványainak, alig akad olyan ember a megyében, aki a politikai gazdaságtan ismereteit ne tőle sze­rezte, bővítette volna a marxista—leninista egyetemen. A ta­nácsi munkában országosan elismert szaktekintély volt. Munkatársai, barátai, felelősséggel dolgozó, örökké tevé­kenyen élő emberként ismerték. Ehhez az élethez jelentett számára szilárd, biztos támaszt a család. Velük mindig meg tudta osztani életének örömteli pillanatait, feszültségeit. Ha­lálával családja és a megye közélete egyaránt nagy tapasz­talatokkal rendelkező, tekintéllyel bíró, felkészült alkotó em­bert veszített el. Emlékét, kimagasló közéleti tevékenységét tisztelettel őrizzük. Emberlánc Aidermaston körül

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom