Nógrád, 1988. április (44. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-12 / 86. szám
1988. ÁPRILIS 12., KEDD NOGRÄD Tűzhelyek és szerelők Teljes mértékben kielégíti megrendelőinek igényét a Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyár. Az idén is növelni kívánják az üzemből kikerülő termékek mennyi* ségét, azonban az olcsóbb cikkek iránti kereslet eltolódása miatt a bruttó termelési értékük csak 0,7 százalékkal emelkedik. Kulcsár József képei Az elektromos tűzhelyek széles választó* Szerelőszalagon a hagyományos tüzelésű kát állítják össze. készülékek. Csemer Mária és munkatársai célszerszá- Lendületes erővel szereli a termékeket mokkái is dolgoznak. Botos Valéria Vagonra várva „Hej pedig üresen, vagy félig rakotton Nagy szénás szekerek álldogálnak ottan." (Arany J.: Toldi — Előhang) A holnap nyomában — ma „Kicsempészett” csempéink Napjaink igazsága: egy vállalat életképességéről a piac értékítélete mondja ki a döntő szót. Különösen a nemzetközi színtéren éleződik a verseny. Az exportra berendezkedett gazdálkodóegységnek napi gondja tehát, hogy elfogadtassa magát, s kínálatát. ☆ Valamennyien értesülhettünk azokról az új kezdeményezésekről, amelyek a MÁV fuvarvállalási feladataiban teremtenek rugalmasabb alapokat. Idén január elsejétől törölték az előszállításokra adott kedvezményt, ■S egyúttal az utolsó negyedévben alkalmazott felárat is. A megbízók zömét nem érintette hátrányosan az intézkedés, mert amúgy sem tudtak volna élni vele. Egy másik jelentős változás — a vasúti fuvar visz- szaeséséből következően —, hogy vállalták szolgáltatásaik minőségének javítását. A felszabadult eszközpark ugyanis lehetőséget kínál arra, hogy garantált kocsikiál- iításra vállalkozzanak, kölcsönösségi alapon. Amennyiben valamelyik fél nem teljesíti kötelezettségét, büntetőtarifát — a MÁV esetében visszatérítést — fizet. Áprilisig vagononként 500 forinttal sújtottak minden késve rakodó vállalatot, s ez az összeg immár a duplájára emelkedett. Ugyanez vonatkozik a határidő után visszamondott kocsikra is. Az egyoldalúan meghirdetett versenyszellem jó, a MÁV-nak és jó a megrendelőnek is. Köztudott, hogy a vasút eszközparkja elöregedett, sem a javításra, sem a pótlásra nem volt már elegendő pénzük. Az ösztönzés a vagonok gyorsabb forgását hivatott segíteni, ami a A balassagyarmati Növényvédelmi és Agrokémiai Vállalat közlése alapján, megyeszerte megkezdődött a vörös színű, fekete fejű málnamolylárvák előjövetele. Tömeges megjelenésük április S—12-e között várható. Az aprótermetű lárvák igen gyors munkát végeznek: másik oldalról a biztonságot teremti meg: kevésbé kell félnie a feladónak, hogy esetleg nem időben és nem a kért mennyiségben kapja meg a vagonokat. Mindennek természetesen ára van, de hát a vállalkozás kockázattal jár... Ha most, valaki netán azt gondolja, hogy a gazdálkodóegység akár a mellényzsebéből is kifizeti a büntetést, vagy kötbért — az téved. Súlyos ezrekről, esetenként millióikról van szó, melyet a nyereség rovására fizetnek a hanyagok. Szűkebb pátriánkban évek óta ugyanazokat a neveket lehet olvasni a késve rakodó vállalatok listáján. A miskolci igazgatóság területén magasan „vezet” a Salgótarjáni Vasöntöde és Tűzhelygyár, a Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat és — bár szerényebb mutatókkal — a Salgótarjáni Kohászati Üzemek. A budapesti igazgatóság vonalain kiemelkedik a sorból a Rom- hányi Építési Kerámiagyár. Utóbbi a múlt évben 651 ezer forintot meghaladó ösz- szeggei „gazdagította” a MÁV bevételét, persze nem állítom, hogy egyértelműen saját hibájukból. Vagononként tetemes késedelmi díiat számolt el az acélgyár (892 Ft), a gabonaforgalmi (1485 Ft), és a tűzhelygyár (2242 Ft). felkeresik a fakadó rügyeket, majd berágják magukat azok belsejébe, végül egészen a termővessző bélszövetéig hatolnak. A károsított rügyek elszíneződ. nek, elhervadnak, s termést nem hoznak. Még mielőtt a lárvák berágnák magukat a rügyekbe, el A magas bírságok arra az elhatározásra juttatták a megyei szállítási bizottságot, hogy hozzon létre egy operatív teamet, az vizsgálja meg a feszültségek forrásait és határozza meg a szükséges tennivalókat. Ám ez a dolgoknak csak az egyik oldala. Ettől az intézkedéstől ugyanis nem várható a vagonpark állapotának számottevő javulása. A vállalatoknak a korábbinál nagyobb gondot kellene fordítaniuk a gondosabb ki- és berakodására, a kocsik tisztaságára. Különben nem fordulhatna élő, hogy a bá- tonyierenyei szénosztályzó- hoz betolt kocsik egy része — és sajnos, mindig van ilyen része — alkalmatlan legyen a szénszállításra. Másfelől pedig a MÁV- nak is garantálnia kell, hogy a kért minőségű és mennyiségű eszközt időben bocsátja a megrendelő rendelkezésére. Kétoldalú megállapodásokkal a Romhányban meglevő feszültség is oldódd na, hiszen a dömpingszerűen érkező vagonokat képtelen kirakni a vállalat. A jelenlegi szabályozás tehát elegendőnek tűnik a nagyobb forgási sebesség elérésére, de korántsem elegendő. Aki a büntetőtarifa mellett dönt, nemcsak önmagát, hanem társpit is sújtja. Ebben a helyzetben fokozott jelentősége lenne a személyi ösztönzés módosításának, az érdekeltség javításának. A MÁV makró- méretekben már lépett... kell végezni a növényvédelmi teendőket, mivel ezt követően a kijuttatott szerek hatása már nagymértékben csökken, illetve meg is szűnik. Felhasználható készítményül a szakemberek a Ditrifon SO WP, a Fiiból e vagy az Unitron 40 ec szereket ajánlják 0.2 százalékos töménységben. A Romhányi Építési Kerámiagyár ilyen vállalat. Míg egyesek csak most kezdenek eszmélni, s próbálják a kormányprogramban megfogalmazott szerkezetátalakítást végrehajtani, addig a Lókos-patak partján már évekkel ezelőtt is nyitott kapukat döngetett volna a sürgetés. Divattermékek esetében lemaradni — egyet jelent a csőddel. Az olasz, spanyol, vagy nyugatnémet cégek félelmetes tempója diktálja az iramot. „Ellenfeleik” most újabb sebességi fokozatra kapcsoltak, nem kis kihívást közvetítve a kerámiagyár kollektívájának. Legutóbb három évvel ezelőtt beszélgettem a gyár fejlesztési stratégiájáról Balogh Gyula műszaki igazgatóhelyettessel. Szobájának asztalán akkor is, most is az üzleti tárgyalásokat előkészítő jelentéshalmazokat fedezek fel: ezúttal talán a szokásosnál is többet. Nos, három éve a célkitűzések között első helyre került a burkolólapok küllemének, szín- és formaharmóniájának megújítása, valamint a félkész termékek termelésének növelése — természetesen tőkésexportra. Vajon mára beigazolódott-e az akkori stratégia létjogosultsága? — Természetesen, különben nem szállíthattunk volna 3 millió dollár értékű terméket az elmúlt évben — magyarázza a műszaki igazgatóhelyettes. — Most mégis azt kell mondanom, hogy termékeink szebbek, mint amilyen jók. Ha nem tudunk változtatni az előállítás minőségén, könnyen elveszíthetjük megrendelőinket. De ennél súlyosabb is lehet a következmény: korszerű technológiát csakis termékeink révén vásárolhatunk, tehát a megújulást jelentő berendezésektől is búcsút kellene mondanunk. Ennek alátámasztására említi meg: az R—I. és R—II. gyáregységek eszköz- állománya megközelíti a ..nullás” szintet, csupán az R—III. gyáregység berendezései nevezhetők korszerűnek. Majd hozzáteszi: — Csempegyártáshoz nem feltétlenül kell a nyugati gépisor. A kapacitás teljes kihasználásához (évente 3 millió négyzetméter) sokkal nagyobb szükségünk van a A kistermelők szakmai munkájának segítésére új szervezeti formát alkalmaznak a fogyasztási szövetkezetek. Áfészek összefogáséval megalakulták az első kistermelői rendszerek, amelyeket meghatározott feladatra szerveztek. Tagjaik a szövetkezetek korábban létrehozott szakcsoportjai, illetve az újonnan szervezett szakcsoportok közül kerülnek ki. Az áfészek szakcsoportonként meghatározott összeget fizetnek a rendszervezető szövetkezetnek, hozzájárulásként. Ebből a kistermelői rendszer indításához szükséges anyagiakat szellemi energia hasznosítására. Ez aztán vagy bejön, vagy nem, de legalább megkíméli a tőkét. Bizonyos határon túl viszont a gépcsere elodázhatatlan... Annál is inkább, mivel a nagy nyugat-európai gyárak tempóváltása újraátértékelte a szakmát, a rugalmas gyártósor, a piacorientált szemlélet javára. S mit találunk itthon: csempéink súlyosabbak a kelleténél, technológiai váltást sürget a keresletkorlátos energiapolitika, s nem utolsósorban új terméket a piac. — Ezek után érthető — vázolja tovább a helyzetet a műszaki igazgatóhelyettes —, hogy exportpályázatot nyújtottunk be újabb hitelek elnyeréséért. Bírálóink elfogadták a mozaiklapgyártás beindítására, valamint a csempeválaszték bővítésére adott javaslatainkat, s idén elkezdhetjük a 4 millió dollár értékű műszaki fejlesztés megvalósítását. A kerámiagyár fejlesztési múltja mindössze másfél évtizedes. A fejlesztők mindig is húzóerőt jelentettek a gyár számára, bár voltak időszakok, amikor a napi termelést kellett kiszolgálniuk. Csalódások, örömök egyaránt jelen vannak az osztály életében. Erről faggatom Kormos Józsefet, a fejlesztési osztály vezetőjét: — Még olcsóbban! Ez a törekvés él gyárunkban, ami érthető. Meg is tudnánk valósítani, de alapvető technikai akadályokkal kell szembenéznünk. Példaként említhetem az égetési technológiát. Nálunk kétszer járja végig a kemencét a lapka, ^ ezzel szemben az olasz, vagy spanyol gyárakban egyszer teszi meg az utat. Ami a csempék divatosságát illeti, a fejlesztőkollektíva tartja a lépést a vetély- társakkal. Szerepük a gyártás biztonságosságánál mutatkozik meg igazán, ebben ugyanis akad még tartalék. S bár igencsak távolinak tűnik az egyszer égetéses technológia bevezetése, már most fel kell készülniük fogadására. — Űj alapanyagbázist kell találnunk, cserép és máz tekintetében egyaránt — folytatja a gondolatot a fejleszfedezik. A közös költségek további finanszírozására — akárcsak a nagyüzemi rendszeréknél — évente „tagdíjat” fizetnek a tagszövetke- zeíék. A kistermelői rendszerben a szakcsoportok tervet készítenek, együtt szerzik be a szaporítóanyagokat és a gazdálkodás legfontosabb eszközeit. Bizonyos munkákat együtt végeznek el, és megszervezik a termények értékesítését, s a fel" dolgozásban szintén együttműködnek. Elsők között alakult meg — hat környékbeli fogyasztási szövetkezet részvéfelétésiosztály-vezető. — A ma használatosak közül szinte egy sem vihető át e korszerű berendezésekre. Szeretnénk, hogy minél kevesebb meglepetés érjen bennünket, így például a hamarosan induló mozaikgyártásnál. Hiába találták fel a kerámiát ezer éve, a mi tapasztalataink 15 esztendősek. Ennek ellenére bízom a gárdában, s abban is, hogy az idén, új helyre: az egykori óvoda épületébe költözhetünk. Újszerű gondolkodás, merész ötletek: ezek a jó fejlesztő ismérvei. Mindez igaz a gyárban tevékenykedő három iparművészre is, akik közül most csak Tóth Ágnest találom a műteremben. Segítségével azt próbálom megfejteni, vajon melyek a piac által is elismert formák, színek, mi a német és olasz ízlés között a különbség. A mediterrán stílus élénk színeivel, változatos megjelenési formájával ragadja meg az embert. A klasszikus német iskola a halovány árnyalatokat hirdeti, szolid mintázattal. A műteremben erre is, arra is akad példa szép számmal, hiszen a portékákat mindkét vevőkörrel szeretnék megismertetni. Hasonló felfogás érvényesül a félkésztermékek: a színtestek és frittek esetében is. — A nyugati partner csak akkor tárgyal, ha képesek vagyunk az általa előírt minőséget produkálni — teszi hozzá a látottakhoz Kormos József. — Ha sikerül elfogadtatni velük az általunk hosszú időn keresztül gyártható termékeket, a piac tervezhetővé válik. Ad hoc alapon ma nem lehet mozogni a nemzetközi színtéren... A kerámiagyár legújabb üzeme mindössze 10 esztendős. Az R—Ill-ban vagyunk, ahol — a napokban véget érő tárgyalások eredményeként — hamarosan megkezdődik egy korszerű, olasz csempegyártó sor beszerelése. — A hagyományostól teljesen eltérő burkolólap készül majd itt — magytaráz- za Kiss Sándor gyáregységvezető. — Jelenlegi gépeink is bírják a strapát, nem vagyunk padlón! Sőt, kifejezetten a versenyképességünket javítja a termékfrissítés. Az új munkahely révén létszámleépítésre sem lesz szükség, sőt ma pont az a legnagyobb gondunk, hogy hét végére találjunk embert. ☆ gesztorságával működő, zöldségtermeléssel és később a termények feldolgozásával is foglalkozó kistermelői rendszer. A mezőtúri áfész zöldspárga tér* melésére alakított hasonló szervezetet, amely 50 hektáron telepíti el az exportpiacon is egyre keresettebb növényt. A közeljövőben tervezi kistermelői rendszer alakítását a balassagyarmati áfész a bogyós gyümöl- csűek, a derecskéi áfész a torma, a győri áfész a gomba, a kónyi áfész pedig vegyeszöldség termelésére. T. N. L. Előbújtak a málnamolyok A gazdasági megtorpanás idején a szellemi energia mozgatása, a meglevő technológiák korszerűsítése csökkentheti minimálisra az átmenet nehézségeit. A Lókos partján megtanulták ezt az aranyszabályt... T. 'Németh László Balassagyarmaton is Az első áfész kistermelési rendszerek vei — a rábaközi áfész
