Nógrád, 1988. április (44. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-09 / 84. szám
4 NOGRAD 1988. ÁPRILIS 9., SZOMBAT Pászfón már az új fanévre készülnek A nyolcadikosokat mostanában az foglalkoztatja leginkább: felveszik-e vagy sem a választott középiskolákba őket? A két tannyelvű középiskolákban már decemberben megvoltak a felvételik. Pász_ tóra, ahol a jövő tanévben franciául tanulnak az elsősök, 365 gyerek jelentkezett az ország minden részéből, — harminchat helyre. Deák Kálmánt, a Mikszáth Kálmán Gimnázium és Postaforgalmi Szakközépiskola igazgatóját először a beiskolázás körülményeiről kérdeztük. — A nyolcadikosokat, akik két tannyelvű középiskolába jelentkeztek, — magyarázza az igazgató — egy felvételi centrumba hívták össze, s ott az Országos Pedagógiai Intézet által összeállított tesztlapokat kellett kitölteniük. A logikai készséget, a szövegértést, és -értelmezést vizsgálták, azt. hogy milyen a tanulók befogadási készsége. Kizárólag magyar nyelven folyt a felvételi, hiszen semmiféle nyelvi előképzettség nem kell ahhoz, hogy valaki bekerüljön ezekbe az intézményekbe. — Pedig sok 'mendemonda kapott szárnyra ezzel kapcsolatban. Például, hogy előnyhöz jutnak, akik ilyenolyan fokon beszélik a választott nyelvet, hogy a külföldi szolgálatból hazatért családfők gyerekei fogják megtölteni az ilyen iskolák osztályait... — Kizárt dolog. A felvételi személytelen volt: csak a diákok személyi száma volt ismeretes. A tesztlapok értékelése számítógépeken történt, s egyúttal teljesítmény szerint is rangsorolta a vizsgázókat. Az iskolák — mint mi is — a személyi számokat és a teljesítményadatokat kapták kézhez, később a Művelődési Minisztérium ezek alapján közölte a személyi adatokat. Én például a mai napig nem tudok semmit a gyerekek családi hátteréről. — A Pásztora felvett három tucatnyi leendő gimnazista között megyénkbeli lesz’-e? — Nyolcán vannak: Szi- rákról, Balassagyarmatról egy-egy, Salgótarjánból kettő és Pásztóról négy tanítványunk lesz. . — A szeptemberi kezdés feltételei biztosítottak ? — A személyi ellátottság teljes, a tanítást kezdő három pedagógus Párizsiban volt három hónapig, szakmai felkészítőn. Nyáron még egy francia nyelvtudással rendelkező tanár érkezik az iskolába, Francia- országból pedig anyanyelvi lektor jön a kormányközi megállapodás értelmében. — A tartalmi előkészületek milyen stádiumban vannak? — A 'tanterv elkészült, rövidesen megérkeznek a francianyelvű tankönyvek. A Művelődési Minisztériumtól eddig 45 ezer forintot kaptunk szakkönyvek, irodalmi művek beszerzésére. S természetesen folyamatosan vásároljuk a nyelvoktatáshoz szükséges video- és audiovizuális eszközöket. — Az érkező szakemberek letelepítéséhez lakások kellenek... — Pásztó város tanácsa kiemelt támogatásáról biztosította az intézményt. Ennek egyik fontos megnyilvánulási formája, hogy a tanárok lakást kapnak. Egy házaspár már beköltözött, egyikük áprilisban fog lakást kapni, s a francia lektoré is elkészül időre. Fontos az is, hogy a jelenlegi iskolaépület teljes elektromos rekonstrukcióját elvégeztethetjük; a tornateremé már készen van, a nyári szünetben pedig elkészül az épület többi részében. Az épületbővítési tervekről pedig egyeztető tárgyalások folynak a városi tanács illetékeseivel. T. K. Szemtől szemben 4ß vagy HS — ez itt a kérdés? Másfél esztendeje született egy minisztertanácsi döntés, amely szerint megszűnt az Állami Biztosító monopolhelyzete, s létre jött a konkurencia: a Hungária Biztosító. Sőt, azóta újabb résztvevőkkel bővült a biztosítási verseny mezőnye. Dehát beszélhetünk-e egyáltalán igazi versengésről? Jó-e ez nekünk, biztosítottaknak, avagy a verseny számláját is nekünk kell megfizetni? Egyáltalán, milyen helyzetet teremtett a konkurencia megjelenése? Erről beszélgettünk a két intézmény megyei igazgatójával, Balatoni Józseffel, az Állatni Biztosító és Halama Józseffel, a Hungária Biztosító vezetőjével. — Hadd kezdjem egy személyes jellegű kérdéssel. Ugyanis, önök korábban, éveken át, együtt dolgoztak, mint igazgató és párttitkár, az Állami Biztosítónál. Annál az intézménynél, amely a nyolcvanas évékben sorra az országos verseny legjobbjai között végzett... Majd jött a döntés, s egyik napról a másikra versenytársak lettek! Elterjedt a hír, hogy azóta beszélő viszonyban sincsenek... Halama József: — Ezt a hírt rosszindulatú pletyka szülte. De, ami a kérdés érdemi részét illeti, valóban egyik napról a másikra megváltozott a helyzet. Megvallom, magam is sokat töprengtem, amikor felkértek, hogy vállaljam el a Hungária Biztosító megyei irányítását. Harminckét évet dolgoztam már a biztosítószakmában, valamennyi területen, ágazatban megfordultam. .. végül is úgy döntöttem, hogy elvállalom. Balatoni József: — Más dolog a szóbeszéd és megint más a munkakapcsolat. Ami az előbbit illeti, bizonyos, konkrét esetekben adódtak súrlódások, rosszindulatú „húzások", s ezek táplálták a pletykákat. Ezt nincs értelme tagadni, de fölösleges túlbeszélni is! Azt hiszem, ahogyan kialakult ez a két intézmény, ez már magában hordozta ezeket a feszültséggócokat. .. — Mire gondol? Arra, hogy áprilisban született a döntés, s július elsejétől már „versenyezni kellett”? Balatoni József: — Részben, hiszen az átálláshoz alaposabb fölkészülésre, a teendők pontosabb tisztázására lett volna szükség, így előfordulhatott kapkodás, idegesség, átgondolatlanság és a többi. De nem csupán erről van szó. Hanem például a munkaerő elosztásáról! Ugye, Magyarországon nincsenek olyan felsőoktatási intézmények, ahol a biztosítószakmát tanulják, s más biztosító intézmény sincs, így egyetlen megoldás maradt: elvinni az Állami Biztosítótól a szakembereket! Ez bizony nem kis nehézséget okozott, hiszen például szinte a teljes pénzügyi osztályunk átment. Hadd tegyem hozzá: magasabb fizetésért. Számunkra központi utasítás jött, hogy huszonhét főt át kell engednünk a Hungáriához. A fizetési tarifákat pedig szintén nem mi dönthettük el... Halama József: — Persze, mi is nagyon nehéz helyzetből indulhattunk! Először is: voltak fiókok, például Pász- tón, ahol egyetlen szakember nem jött át. Másrészt, többen új dolgozóként, más beosztásban kezdték a szakmát, ki kellett tanítani őket. Balatoni József: — Ez nálunk sincs másképp. Halama József: — Aztán hozzá kellett látni az új biztosítási feltételek kidolgozásához; hogy mely biztosítási módozatok. kerültek hozzánk, ezt szintén központi döntés határozta meg. Ami a személyi kérdéseinket illeti, még ma sincs betöltve minden státusunk. — Ügy gondolom, nem megfelelőek a tárgyi adottságok sem a versenyhez. Talán egy házasság fölbontásához hasonlítanám, amikor- is a „boldogító igen” kimondása után, egyik szobát a férj kapja egy gyerekével, a másikat a feleség... természetesen, ez magában hordozza a konfliktusokat. Halama József: — Majdnem minden megyében új helyre költözött a Hungária Biztosító. Nógrádban ezt csak a fiókok egy részénél sikerült eddig megoldani. A megyei igazgatóságok, s több fiók még ma is egyetlen épületben van, ez valóban sok gondot szül, s nem tartható sokáig. A gondot leendő helyünk, a városi irodaház átadásának elhúzódása okozta, hiszen, ha az idejében beköltözhető, akkor csupán pár hónapos lett volna ez a kényszerű együtt- lét. — Nos, hát ezek után kissé félve teszem föl a kérdést, lehet-e igazi verseny — piaci versenyre gondolok — a két biztosító között? Balatoni József: — Mi úgy véljük, hogy a biztosítási módozatok központi, irányított szétosztása „sportszerűtlenül" történt, számunkra esélyhátrányt okozott. . . Mi kaptuk azokat a módozatokat, amelyek kevésbé jövedelmezőek, nehéz szervezéssel járnak. Ügy érezzük továbbá, hogy a biztosításfelügyelet sem segíti kellőképpen érdekeinket. . . Mindezzel azt akarom mondani, hogy az igazi verseny feltételei még korántsem alakultak ki, központi intézkedés szükségeltetik a normalizálódásra. Véleményem szerint, ez csak azt segítheti elő, hogy az ügyfél jól járjon, az ő érdekeihez igazodjanak a versenyfeltételek, s ha van is ennek a konkurenciának negatív vonatkozása, ő ebből ne érezzen semmit! Halama József: — Nekem is az a véleményem, hogy a jelenlegi díjverseny hátrányos, s módosításra szorul. Ezért igazi versenyről egyelőre még nem beszélhetünk. Azzal is egyetértek, hogy versenyezzünk, de ne az ügyfél számlájára. Azt azonban szeretném elmondani, hogy jól lehet még csak másfél esztendő telt el . a szétválás óta, ám jó néhány új biztosítási forma is napvilágot látott, hogy csak a HB életjáradék, vagy a gépjárművek új értékbiztosítása, az ÁB életút, évgyűrű módozatait említsem... Van tehát kézzelfogható előnye is a konkurálásnak. — Mi lenne akkor a teendő? Véleményük szerint, hogyan lehetne normalizálni a helyzetet? Lehet-e? Balatoni József: — Kell! De mivel az egész biztosítási rendszer centralizált, így a megoldás kulcsa is felsőbb szerveink kezében van. Mi a teendő? Értékelni az eddigi tapasztalatokat, feloldani á fölösleges feszültségeket, megteremteni a versenyhez szükséges és azonos esélyfeltételeket. Amíg ez nem történik meg, igazi versenyről sem beszélhetünk. Halama József: — Nyilvánvaló, hogy az alapvető problémákat itt Nógrádban nem tudjuk megoldani. Ám, azt elősegíthetjük, hogy a két intézmény dolgozói között egy operatív munka- kapcsolat jöjjön létre, hogy vezetői beosztásunkkal élve visszaszorítsuk, megakadályozzuk a tisztességtelen versenyzést az ügyfelekért. — összefoglalva a beszélgetést, nem tudom, egyetér- tenek-e azzal, ha a jelenlegi versenyhelyzetet egy olyan viadalhoz hasonlítom, ahol a versenyzőknek előírják, hogy milyen szerelésben, milyen útvonalon, ellenszélben és mennyi idő alatt kell lefutnia a távot... Balatoni József: — A példa találó, bár kicsit sántít, hiszen itt végül is emberekről, biztonságúikról, olykor életükről, jövőjükről van szó. Halama József: — Ezért is fontos és kell rendezni mihamarabb problémáinkat! Tanka László Balcrinapalániák Nem művészeket, csupán csak egészséges, kulturált fellépésű, a mindennapi élet helyzeteiben természetesen viselkedni tudó gyerekek mozgáskultúráját oktatják a salgótarjáni táncházban. Képriportunk a legkisebbek foglalkozásán készült, akik fegyelmezetten és nagy igyekezettel sajátítják el a koreografikus alapelemeket. Őszi rák zenészek nag\f sikerű koncerfje Nagy megelégedéssel távozott a zeneszerető salgótarjáni közönség a zeneiskola hangversenyterméből, ahol a közelmúltban adott koncer- let az ausztriai Vorarlbergi Tartományi Konzervatórium rézfúvósegyüttese. Szép emlékekkel utaztak haza a zenészek is. Illetve nem mindannyian haza; ugyanis a zenekarban két magyar fiatalember is szerepelt. A miskolci Trízsi Pál, aki Salgótarjánból nősült, és Buri Attila, akinek egyik műve a koncerten is elhangzott. Trízsi Páltól azt kértük a konzervatóriumról, a ' zenekarról beszélgessünk. — Hogyan kerültek be a nagy hírű iskolába? — A főiskolai diploma megszerzése után hallottuk barátommal, Buri Attilával, hogy lehet jelentkezni. Tudtuk, hogy' a kürttanár, Horváth Emil magyar. Irtunk neki, és meghívást kaptunk a felvételire, amit sikeresen teljesítettünk. Ősztől a konzervatórium hallgatói vagyunk. — Kik jelentkezhetnek? — Az iskola francia nyelven működik, tízéves kortól bárki jelentkezhet, tehát kézdők is. Nincsenek osztályok, mindenki olyan órára jár, amilyenre szüksége van. Mihelyt úgy érzi, hogy elérte a vizsgaszintet, jelentkezhet, és akár másnap levizsgázhat. Nem kell kivárni az éveket, ami azért jó, mert minden hallgató a saját tehetségének megfelelő iramban fejlődhet. — Önök, a két magyar, milyen szinten állnak most? — Buri Attilával együtt aki a trombitaszakon tanul — a művészképzőbe vettek fel. Az iskola így nekünk művészdiplomát ad, amely megfelel a budapesti Zene- akadémián szerzett végzettségnek. Nem azért mentünk ki, mintha a magyar diploma nem lenne elég jó, hanem, mint mondtam, ez óriási lehetőség volt arra, hogy megismerjünk egy népet, megismerjük a külföldi kollégákat, a német muzsikát. — A zenekar kikből áll? — Teljesen internacioná- lis. Tizennégyen vagyunk. A többség osztrák, ketten-ket- ten svájciak, németek, és mi, magyarok is ketten vagyunk. Mi szerveztük meg a turnét. Játszottunk Pécsett, Miskolcon és Salgótarjánban. Magyarországra nagyon szívesen jöttek a társaink, bár kicsit félve az úgynevezett keleti blokktól. — Várható, hogy tartják a kapcsolatot Salgótarjánnal? — Mindenféleképpen. Azt, hogy mi mikor tudunk ismét jönni, nem tudom, hiszen be vagyunk táblázva. Többek között egy kanadai meghívásnak is eleget kell tennünk, és végül is mi tanulók vagyunk. De az már szinte biztos, hogy egy helyi fúvós zenekart meghívunk Ausztriába. (Mészáros Zsolt)
