Nógrád, 1988. április (44. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-09 / 84. szám
2 NOGRAD 1988. ÁPRILIS 9., SZOMBAT üzbegisztáni látogatás után Mihail Gorbacsov visszatért Moszkvába Indulat és értelem Az utóbbi hetekben a Szovjetunió és a nemzetközi közvélemény figyelmét felkeltették a Karabah-hegyvidéki események. Tény, hogy március végén a Szovjetunió vezető párt- és állami szervei a terület kiemelt ifejlesztéséről döntöttek, elutasítva a kialakult földrajzi és adminisztratív határok megváltoztatását. Az eseményeket és azok hátterét a Pravda részletes ismertetése alapján, röviden közreadjuk. Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára pénteken, kétnapos üzbegisztáni látogatását befejezve, visiz- szatért Moszkvába. Vele együtt érkezett vissza a fővárosba Eduard Sevardnad- ze külügyminiszter, a Politikai Bizottság tagja is, aki végigkísérte a főtitkárt üzbegisztáni programján. A szovjet vezető csütörtökön Nadzsibullah afgán elnökkel folytatott megbeszélést, majd a közép-ázsiai köztársaság életével, a mezőgazdaság és az ipar fejlődésével ismerkedett. Mihail Gorbacsov pénteken Taskentben megkoszorúzta a Lenin-emlékművet, majd látogatást tett a számítógépiparhoz tartozó „A!l- goritm” ipari egyesülés üzemegységeiben. A számítógépes szakemberekkel folytatott beszélgetésekben a szovjet vezető utalt arra, Többórás idegháború folyt pénteken Bejrut felett a kuvaiti repülőgép elrablói és a libanoni főváros repülőterét ellenőrző szír katonák között. Magyar idő szerint péntek estiig a helyzet úgy alakult, hogy a légikalózok Bejrútban akartak leszállni, a pilóta többszöri leszállási kérelmét azonban az irányítótorony rendre elutasította. A kuvaiti Boeing úgy indult el Bejrútba, hogy a géprablók az észak-iráni Meshed repülőterén robbantással fenyegetőzve, követeltek felszállási engedélyt. Három figyelmeztető lövést le is adtak, egy utast pedig megvertek, majd kidobtak a repülőgépből. Ezután megkapták a felszállási engedélyt, és a kora délutáni órákban a repülőgép — fedélzetén állítólag 55 emberrel — a levegőbe emelkedett. Először Törökország fölé szállt, majd Bejrút felé vette az irányt. A libanoni főváros repülőterét ellenőrző szír katonák megkezdték az előkészületeket a gép leszállásának meghiúsítására: torlaszokat állítottak fel a kifutópályán, Bej rút polgári légiforgalmát pedig Branko Mikulics a jugoszláv kormány elnöke vasárnap kétnapos hivatalos baráti látogatásra Magyarországra érkezik. Grósz Károly miniszterelnök meghívásának tesz eleget. Magyar kormányfő, Lázár György, utoljára 1985 decemberében járt Belgrádban. Branko Mikulics ez év június 10-én tölti be 60. évét. Immár több, mint három évtizede szerepel a politikai porondon, s napjaink egyik legcselekvőbb, legtekintélyesebb jugoszláv politikusa. Titrf elnök közvetlen munkatársai közé tartozott, s ezt a mai vezetők közül már csak kevesen mondhatják el magukról, öt a titói politika következetes folytatójaként, örökségének ápolójaként tartják számon. Egy évre szóló megbízatással a JKSZ KB-elnökség elnöki teendőit is ellátta Tito elnök halálát követően. Az 1969. éfi 1979. közötti időszak az, amikor Branko hogy ez az ágazat elsőrendű fontosságú a népgazdaság fejlesztésében: az évezred végéig tízszeresére kell emelni az elektronikai berendezések és technika gyártását. Mihail Gorbacsov beszélt arról is, hogy a tervek nagyszabásúak, de reálisak, mivel megvan a meg-, felelő tudományos hátterük, s most kapacitásra, megfelelő káderekre van szükség teljesítésükhöz. A gyárlátogatás során az SZKP KB főtitkára kötetlen beszélgetést folytatott a dók gőzökkel. Az üzemben csaknem negyven nemzetiség képviselői dolgoznak, s ezzel összefüggésben Mihail Gorbacsov hangsúlyozta a Szovjetunió népeinek szilárd egységét. Üzbegisztán példájára kitérve szólt arról, hogy a köztársaság az egész országba szállít ter-= mékeket, s ugyanakkor minden területről kap cikkeket, a ciprusi Larnacára irányították át. Amikor a gép már Bejrút fölé érkezett, a kapitány kétségbeesetten közölte a bejrúti irányítótoronnyal, hogy a terroristák lelövik őt és társait, ha nem teheti le a gépet Bejrútban. Az irányítótorony ennek ellenére megtagadta a leszállási engedélyt. Magyar idő szerint nem * sokkal este hét óra előtt a pilóta közölte az irányító- toronnyal, hogy ha nem kap leszállási engedélyt, akkor a tengerbe ejti a gépet, néhány perccel később, a 17. kör megtételekor pedig bejelentette, hogy kényszerleszállást hajt végre a kivilá- gítatlan és eltorlaszolt kifutópályán. ☆ A Boeing este tovább repült Bejrút légteréből. Az első hírek szerint Damaszkusz felé tartott, de rövidesen Cipruson, Larnaca légikikötőjében szállt le, közép-európai idő szerint este nyolc óra nyolc perckor. A larnacai repülőteret lezárták, szükségállapotot rendeltek el, s a gépet körülvették a biztonsági őrök. Mikulics valóban Tito legközelebbi munkatársai közé tartozott. 1982-ben négyéves mandátummal a bosznia- hercegovinai köztársasági elnökség elnökévé választották. Elvállalta az 1984- es szarajevói téli olimpiai játékok szervezőbizottságának vezetését is. Ezt a feladatot olyan gondosan látta el, hogy a téli sportok kedvelői azóta sem felejtették el nevét, s leutóbb például díszvendégként meghívták a Calgary téli olimpiára. A bosznia-hercegovinai tagköztásaság 1985-ben Branko Míkulicsot küldte képviselőjének a kilenctagú jugoszláv kollektív államfői testületbe, az államenökség- be, ahol a tisztségviselők rendszeres váltakozására vonatkozó előírás szerint 1987 májusától egy éven át az államelnökség alelnöki, aztán pedig 1988. májusától ez elnöki — tehát tulajdonképpen a köztársasági elnöki — posztra került volna. többet is, mint amennyit másoknak szállít. Egy felvetésre válaszolva az SZKP KB főtitkára kitért arra, hogy a spekulációnak elsősorban a hiánycikkek adnak tápot. Rámutatott, hogy az átalakítás során nagy munkát fejtenek ki a közszükségleti cikkek gyártásának növelése érdekében. A mindennapi problémákat annak mértékében sikerül majd megoldanunk, ahogyan majd gazdaságunk fejlődik — hangsúlyozta az üzemlátogatás végén. — Az átalakítás a gazdaság egészének új pályára való átállítása, az új gazdálkodási módszerek, az új technika (alkalmazása kétségtelenül bizonyos időbe telik. A taskenti repülőtéren pénteken Rafik Nyisanov, ,az Üzbég KP KB első titkává és a köztársaság más vezetői búcsúztatták Mihail Gorbacsovot és kíséretét. Arafat a szovjet fővárosban í i Jasszer Arafat, a Palesztinái Felszabadítási Szervezet vb-elnöke, aki a szovjet kormány meghívására Moszkvában tartózkodik, pénteken közéleti személyiségekkel találkozott a szovjet afroázsiai szolidaritási bizottság által rendezett gyűlésen. Ezen az Izrael által megszállt területekről, és a palesztin nép felkeléséről volt szó. Mihail Kapica, a bizottság elnöke a Szovjetunió szolidaritásáról biztosította a palesztin nép törvényes nemzeti jogai érvényesítéséért folytatott harcát. Faruk Kaddumi, a PFSZ vb politikai osztályának vezetője a TASZSZ hírügynökség munkatársának azt mondta: Arafat utazásának célja, hogy megbeszélje és egyeztesse tevékenységét a szovjet vezetőkkel. Közölte azt is, hogy a PFSZ küldöttségében képviselve vannak a mozgalom különböző csoportjai. Ilyen körülmények között sokak számára meglepetést jelentett az, hogy az államelnökség két évvel ezelőtt Mikulicsot javasolta a szövetségi kormány élére. Ez azonban nem a véletlen műve volt. Az ország állami vezetésének legérzékenyebb posztján, a kormányelnöki feladatkörben tettrekész, határozott, fáradhatatlan, kezdeményezőkész emberre volt szükség, vagyis olyanra, mint ő, mert a nyolcvanas évek elején kezdődött gondok társadalmi-gazdasági válsággá nőttek déli szomszédunknál. Mikulics magánéletében rajong a festészetért, hobbija a horgászat és a vadászat. Szeret olvasni, és kedveli a bűnügyi regényeket is, a dohányzást orvosai tanácsára abbahagyta. Magyarországi látogatása minden bizonnyal hozzájárul a két ország baráti és jó kapcsolatainak erősítéséhez. Február 20-án, a nemzetek közötti kapcsolatok gyakorlatában országunkban eddig példátlan eset történt. Azerbajdzsán Karabah-hegyvidéki autonóm, területe területi tanácsának a tagjai szótöbbséggel úgy döntöttek: felkérik az Azerbajdzsáni SZSZK és az örmény SZSZK Legfelső Tanácsait, csatolják az eddig Azerbajdzsánhoz tartozó Karabah-hegyvidéki autonóm területet Örményországhoz. Évszázados gyökerek Első pillantásra ebben nincs semmi rossz, vagy szörnyű. Végtére is megszűntek azok az idők, amikor bármely kérdésben csak egy vélemény létezhetett. És, ha más vélemények jelentek meg, akkor miért ne vizsgálnák meg őket nyílt beszélgetésben? Karabah kérdése nem olyan egyszerű, mint első pillantásra tűnhet. Az ügynek sok évszázados gyökerei vannak. E vidék területi hovátartozása a kauká- zusontúli népek közötti kapcsolatok történetének talán legbonyolultabb kérdése. A múltban ez a kérdés számos tragikus konfliktushoz vezetett, és e konfliktusokat kiélezték a vallási villongások. Ellentmondásos megoldást nyert e terület hovátartozásának kérdése a szovjethatalom első éveiben is. Elegendő annyit mondani, hogy a Karabah- hegyvidéki autonóm terület az Azerbajdzsáni Szovjet Szocialista Köztársaságon belül csak 1923 júliusában alakult meg. Ekkor úgy tűnt, pontot tettek az ügyre. Karabaih kérdése azonban a továbbiakban még nemegyszer felmerült. Erre rendszerint olyankor került sor, amikor Örményország egyes vezetői számára kényelmes volt, hogy így vonják el a közvélemény figyelmét a számtalan megoldatlan társadalmi és gazdasági kérdésről, a pártszervezet nem megfelelő munkastílusáról és munkamódszereiről. Ilyenkor azután javaslatok hangzottak el arról, hogy az autonóm területet csatolják az Örmény SZSZK-hoz. Azzal érveltek, hogy e terület lakossága zömmel örmény, a mezőgazdasági termelés feltételei pedig hasonlóak Örményország hegyvidéki feltételeihez. Az azerbajdzsáni vezetők viszont ellen javaslatokkal léptek fel. E viták hevében, amelyek csak elidegenítik egymástól a népeket, feledésbe merültek a lenini nemzetiségi politika alapelvei. A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége megalakulásának a célja éppen az volt, hogy miközben gondosan megőrzik valamennyi nép, valamennyi nemzetiség nyelvét, •kultúráját, hagyományait, véget vessenek a nemzeti torzsalkodásoknak, az olyan kísérleteknek, amikor egyik nép megpróbálja bebizonyítani a fölényét a másik néppel szemben. Amikor kialakult a Ka- rabah-hegyvidék területi hovatartozása, az OK(b)P kaukázusi irodájának kommunistái elsősorban a legfontosabb szempontot vették figyelembe: azt, hogy ez a körzet melyik köztársaságban fejlődhet gazdasági és társadalmi vonatkozásban gyorsabban, hogy így jobb legyen az emberek élete. Ehhez Azerbájdzsán ipari és soknemzetiségű komplexumában bizonyultak kedvezőbbnek a feltételek. És ez eldöntötte a kérdést. Ezt a kérdést nem úgy tették fel, melyik köztársaságban éljenek az emberek, hanem úgy, hogyan éljenek. Annak érdekében, hogy az alapvető népesség —, az örmények — nemzeti érzései ne szenvedjenek csorbát, e terület számára autonómiát biztosítottak. Az elmúlt évtizedekben a Karabah-hegyvidéki autonóm területet ezer és ezer szál kapcsolta az azerbajdzsáni köztársasághoz. Mi legyen tehát: szakítsák meg ezeket a szálakat, rombolják le^ a már kialakult mechanizmust? Hiszen ez káros hatással lenne nemcsak a Karabah-hegyvidék és Azerbajdzsán társadalmi és gazdasági helyzetére, de az egész ország helyzetére is. És mi lesz akkor, ha más népek rovására ugyanígy más körzetek is hozzáfognak saját érdekeik kielégítéséhez? Mi lesz akkor a testvéri népek szövetségével, az ország gazdaságával? És végül mi lesz Ka.rabah-hegy- vidék nem örmény nemzetiségű lakosaival, az ő gondjaikkal és az ő igényeikkel? Vegyék semmibe ezeket az igényeket? Átgondolták-e ezeket a kérdéseket mindazok, akik a jereváni Színház téren lelkesen üdvözöltek minden szónokot, aki a Karabah- hegyvidéki at Örményországhoz csatolását követelte? Aligha. Folyik az átalakítás Ha ugyanis jobban átgondolták volna ezeket a nem éppen egyszerű kérdéseket, amelyekre nincs is egyértelmű felelet, megértették volna: az indulatok és a szenvedélyek itt semmi jóra nem vezetnek. Ma országunkban folyik az átalakítás, ez az alapvetően forradalmi folyamat, és most az átalakítás gyengítése érdekében egyesek ismét mesterséges módon szítják a nemzetiségi torzsalkodást a demokratizálás és a nyíltság ürügyén. Mint látjuk tehát, a „visszacsatolás” „nemes” eszméjének nyíltan szovjetellenes éle van. Vitathatatlan, hogy amikor a változások áprilisi szele feltámadt, ez a szél a Ka- rabah-hegyvidéket alig érintette. Tényeket említettek nekünk, amelyek azt bizonyítják, hogy a helyi kezdeményezéseket az azerbajdzsáni irányító szervek még ma is béklyóba verik, akárcsak a stagnálás éveiben. A Karabah-hegyvidéki autonóm területen az egy lakosra eső beruházások kisebbek, mint a köztársaság más körzeteiben. Bakuban önkényes felettes döntéssel megszűntették az örmény nép történetének oktatását az örmény iskolákban, és még az Örményországhoz fűződő kulturális kapcsolatok munkatervét is a köz- társasági hatóságokkal kell láttamoztatni. Ezek a problémák létező problémák. És — úgy gondoljuk — nemcsak Karabah- hegyvidéken. Sajnos, az egyes autonóm területekről 10 évvel ezelőtt elfogadott törvények távolról sem érvényesülnek teljes mértékben, sőt a köztársasági hatóságok egyes esetekben egyszerűen nem vettek róluk tudomást. És ez megint csak azt bizonyítja, hogy a kérdést komplex módon, országos méretekben kell megoldani. Karabahban és Karabah környékén eleinte a mozgolódás nem lépte túl az országban kibontakozó folyamatok kereteit, de hamarosan nacionalista megnyilvánulásokba csapott át. Ebben közrejátszott az, hogy a párt- szervezetek elszakadtak a tömegektől, a vezetők nem voltak képesek nyílt beszélgetést folytatni az emberekkel. Az ily módon keletkezett űrt pedig azonnal kihasználták olyan emberek, akik megpróbálták magukat nemzetük „vezetőinek”, „vezéreinek” megtenni; saját nagyra törő terveiket a népakarat kinyilvánításával leplezni. Demagóg féligazságokkal árasztották el hallgatóikat, önkényesen értelmezték a történelmet, ostoba mendemondákat terjesztettek, felelőtlen kijelentésekkel szították a nacionalista gyűlölködést. Vajon tudták-e mire vezethet mindez? Egyre lorróbb lett a helyzet Az első robbanásra a Karabah-hegyvidéki autonóm területtel szomszédos agdami járásban került sor. Nacionalista beállítottságú elemeknek sikerült megszervezniük egy nagyobb csoportot és elvinni a Karabah- hegyvidéki autonóm terület aszkerani járásába „rendcsinálás” céljából. Az összetűzések során ketten meghaltak, számos sebesültet pedig kórházba szállítottak. Rettenetesebb eseményekre került sor Szumgajtban. A robbanásveszélyes helyzetet kihasználva bűnöző elemek rablás céljából betörtek olyan lakásokba, ahol örmények éltek. A törvénytelenség, az erőszak, az emberek méltóságának megsértése ebben a soknemzetiségű városban rendkívül elfajult. Nemcsak az örmények szenvedtek tőle, de más nemzetiségű emberek is. A zavargásokban vétkes személyek többségét (e zavargásokban 32-en haltak meg, és több mint százan megsebesültek) letartóztatták. Mindehhez hozzá kell még tenni, hogy súlyos károk érték az autonóm terület, Azerbajdzsán és Örményország, az egész ország gazdasági életét. Végtére is minden szövetségi, autonóm köztársaság vagy terület a szovjethatalom éveiben kialakult egységes népgazdasági és politikai komplexum/ szerves része. Erkölcsi és politikai károkat szenvedtek a testvéri köztársaságok lakosai is. A Szovjetunió a mi közös otthonunk. Apáink és nagyapáink, fivéreink és nővéreink építették fel ezt az otthont. Mindenkinek kötelessége, hogy óvja, gondoskodjék róla. Ez a gondolat vörös fonalként húzódik végig azokon a leveleken, amelyek olvasóinktól érkeznek. Az ország dolgozói mély aggodalmuknak adnak kifejezést a történtek miatt. Arra szólítanak fel, hogy senki ne legyen az indulatok rabja. Józan szemléletre, megfontoltságra szólítanak fel. Cipruson szállt le az elrabolt repülőgép Vendégünk: Branko Mikulics <
