Nógrád, 1988. április (44. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-06 / 81. szám

1988. ÁPRILIS 6., SZERDA NOGRAD 3 Nyomkeresőben Hol vannak az ifjúsági brigádok? Ifjúsági brigád után nyomozva sorra hívtam a megye mrvállalatait. Am úgy tűnik, nyoma veszett a fiatal közös- •geknek. Hol vannak hát az ifjúsági brigádok? Nálunk soha nem volt — mondták egy helyütt. Volt, de már megszűnt — így másünnen. — Megszűnt, lert az idősebb szakmunkások tapasztalata híján igen szó­dán „muzsikáltak" a fiatalok. Csappanó reményekkel tárcsáztam a Ganz Acélszerkezeti eányvállalat mátraterenyei gyárát. A vonal végén a lehe- 5 legtermészetesebb hangon közölték: náluk dolgoznak if­isági brigádók, köztük egy egészen kiváló is. A többit meg :m vártam, azonnal indultam Mátranovákra. Végső búcsú dr. Ozsvárt Józseftől A gyár munkaverseny-fe- tlőse, Koroknyai Oszkár ki- intetéseket, társadalmi lunkaakciókat sorol, majd a ágvári Endre MHSZ ifjú- gi szocialista brigádhoz ka­lUZOl. A négyes üzemcsarnokban ektromos hegesztés kékes ingja vibrál, köszörűk éles angja sivít, egy-egy kala- ács tompán zuhogó hang­ira ijedezik a látogató. A művezető, Czene István etősen halad keresztül az zemen. Egy pillanatra azért íegáll, amikor a brigádról érdezősködöm. — Szorgalmasak, jól dol- oznak — mondja. Mikor zonban észreveszi, hogy az rintettek is hallgatják, így úytatja: — A jövőben nem veretnék szólni senkinek a léretpontatlanság, minőségi ibák miatt! — ezzel tovább- ohan. — ö is a brigád tagja — éz utána a munkaverseny- jlelős, majd megtoldja: — liként én is. — De hiszen ő már egé- zen biztos, hogy túl van a 0. életévén! És ha nem té- edek, ön is — jegyzem meg salódottan. Az ifjúsági bri- ádmozgalomban való rész­étel feltétele ugyanis, hogy tagok 30 évnél fiatalabbak jgyének. — Az igaz — kontrázik íoroknyai. — Mondani is kartam még telefonon, de lyan gyorsan lerakta. Való­an ifjúsági brigádként ezdtük tizenöt évvel ez­Termelési rekordot értek nárciusíban el az Ózdi Ko- íászati Üzemek rúd-drót íengerművének dolgozói: a ervezett 36 500 tonna he- yett 39 300 tonna, kiváló minőségű, exportképes ter- néket állítottak elő. A hen- íerműben, fennállása óta ez A MALÉV és a PAN AM negállapodása értelmében ezentúl a hét minden nap­án indíthat járatot az ame- ikai légitársaság Buda- >estre. Eddig a PAN AM télen íeti három, nyáron pedig íeti négy járatot indított 3udapestre Frankfurtból. \z új szerződés szerint azo- con a napokon, amikor nem ndul PAN AM-gép Ma, ;yarországra, a MALÉV ’rankfurti járatán biztosíta. rak (maximum 30) helyet a engerentúlról érkező PAN \M-utasok részére. A két légitársaság ezzel a szerző­léssel jelentősen javíthatja versenyképességét más légi­társaságokkal szemben, hi­szen a napi csatlakozás ga- "antálásával az eddiginél jó. va‘l kényelmesebb utazási feltételeket teremtenek. A MALÉV a PAN AM-nek át. előtt. Négyen maradtunk az akkoriakból, de a távozók helyébe mindig egyre fiata­labbak érkeztek. Az ifjúsá­gi nevet hagyománytisztelet­ből tartottuk meg. Tehát ez egy „álifjúsági brigád” — fordul meg a fe­jemben. Az azonban szimpa­tikus, hogy ragaszkodnak az ifjúsági jelzőhöz. Persze, mi­ért is ne! Hiszen ahogy el­nézem a fiúkat, az átlag­életkor még így is jóval har­minc alatt van. — Mitől ez a hűség a régi névhez? — kérdem Krenács József brigádvezetőt. — Nagyon sok sikert ér­tünk el vele. Most nem pusz­tán a vállalati elismerésekre gondolok, hanem az emberi sikerekre, amelyeket csak mi tudunk, érzünk. Arra, hogy csapatunk valóban brigád, igazi közösség és nem csak reggel hattól kettőig. Sokan állunk már a reg­gelizőasztal mellett. Sorjáz­nak a történetek egymás után, az előbbiek bizonysá­gára. Szóba kerülnek a ka­lákaépítkezések, a hűvös­völgyi juniális, az üzemér­dekből áthelyezettek további ragaszkodása a csapathoz. Közben kotyog a kávéfőző, özv. Kecskés Tiborné, az egyetlen nő a ságvárisok kö­zött szorgoskodik a fiúk nagy örömére. Félszegen közeledik beszél­gető csoportunkhoz egy fiú. Mondani szeretne valamit, csak még a hozzá való bátor­ság nem született meg benne. A többiek is észreveszik, és a legnagyobb havi teljesít­mény; a korábbi rekord 36 700 tonna volt. A rúd- drót hengermű első negyed­évi 14 ezer tonnás tőkés- exporttervét is túlteljesítet­te: március végéig 21 100 tonna készterméket szállí­tottak tőkésmegrendelésre. adott helyek díjaiból növel­heti dollárbevételeit. A két légitársaság megál­lapodott abban is, hogy helyfoglalási rendszerüket összehangolják ‘a New York —Frankfurt, s a Frankfurt —Budapest közötti PAN AM. és MALÉV-járatok vo­natkozásában. Az utasnak módja van arra, hogy az ú< teljes hosszára induláskor lefoglalhassa helyét a gépe. ken. A közös üzemeltetéstől és a marketingegyüttmüködés- től a felek azt várják, hogy növelni fogják részvételü­ket a piacon. A megállapo­dás a forgalmi kapcsolaton kívül kereskedelmi koope. rációt is előirányoz, amely hosszú távon hasznosan il­leszkedik a MALÉV és a PAN AM fő tevékenységé­hez. nagy hangon invitálják: gye­re közelebb te is, Ferike, az újságírónak elmondhatod, ha valami nyomja a lelkedet. — Nem nyomja azt semmi — kap a híváson Molnár Ferenc, a brigád védence. — Megtaláltam a helyem végre a világban, a fiúk segítségé­vel. Nevelőotthonban, majd nevelőszülőknél nőttem fel. Sokat segítettek a fiúk, mi­kor idekerültem, de ma is biztosan számíthatok rájuk. — Brigádunk egyik legna­gyobb sikere volt, hogy Fe­rikét felkaroltuk — veszi át a szót Simon István csoport- vezető. — Mikor hozzánk került, nem tudott bánni a pénzzel, mivel addig nem volt dolga vele. Eleinte mi kezeltük a fizetését, megta­nítottuk beosztani, spórolni. Ma már egyedül gazdálkodik. Félretesz, ruházkodik. Észre se vettem, hogy közben elröppent az idő. Igyekezniük kell, hogy be­hozzák a lemaradást. Elsiet­ni azonban nem lehet a munkát, hiszen a brigád fő­leg exportra dolgozik, a nyu­gati vevő pedig igényes. Most Tuniszba kerülő kőszállító kocsik alkatrészeit készítik. De ők gyártották a mosonyi Duna-híd több száz méter hosszú szerelőfolyosóját, sze­relőjárdáját is. — Nem tétlenkedünk sza­bad időnkben sem — mondja a brigádvezető, mintha a gondolatomat folytatná. — MHSZ-, munka és művelődés vetélkedőket szervezünk, s a környék művelődési házai­ban is otthonosan mozgunk. Hívnak segíteni, rendezvé­nyeket szervezni, dekorációt készíteni. No meg, mint gya­korló s ülők, az oktatási in­tézményeket sem hagyjuk magukra. így fest hát egy közösség, mely csak nevében ifjúsági, amúgy viszont minden ízé­ben kitűnő kollektíva. Eny- nyivel igazán beérhetjük, nem? Szövőgépek gyáron kivüli vállalkozóknak Munkaerőgondjainak eny­hítésére újabb vállalkozók­nak ad ki szövőgépet a Pá­pai Texitilgyár. A Magyar Selyemipari Vállalat soproni üzemében 28 nagy teljesít­ményű berendezésüket állít­ják munkába, ezöken az idén csaknem egymillió négyzet- méternyi kelme készül. A selyemipar szentgotthárdi gyárát bérmunkával bízták meg; itt több mint kétmil­lió négyzetméter pamutszö­vetet állítanak elő. A szövőnőhiány enyhíté­sére nem ez az első kezde­ményezése a pápai gyárnak. Az országban elsőként ala­pítottak nyugdíjas, vagy a pályát elhagyó szövőnőkből, szövőmesterekből gmk-kat. Ezek a kis csoportok gará­zsokat, tárolókat alakítottak* át családi házukban szövő­üzemmé, s régi, felújított gépeken mintegy másfél millió négyzetméter kelmét készítettek évente. Bevon­ták a pápaiak az együttmű­ködésbe termelőszövetkeze­teket is: szövőüzemet hoz­tak létre a csetényi és a ne- messzalóki közös gazdaság­ban. A gyár többlettermelési törekvéseit a termékei iránt évek óta mutatkozó tartós kereslet indokolja. A külpia­cokon így nemcsak megőriz­te pozícióit, hanem új vá­sárlókkal is bővítette part­nereinek körét. Mély részvéttel, a gyá­szolók ezreinek jelenlétében vettek végső búcsút tegnap délután a salgótarjáni köz­ponti temetőben dr. Ozs­várt Józseftől, a megyei pártbizottság közlekedési baleset következtében el­hunyt titkárától. A gyászszertartáson ott voltak a megye és Salgótar­ján, a városok és a nagy­községek párt- és állami életének, gazdasági egysé­geinek vezetői, a társadal­mi és tömegszervezetek ve­zetői. Eljöttek a végső bú­csúzásra a Központi Bi­zottság, az állami és tö­megszervezetek országos képviselői, más megyék kül­döttei. A gyászzene hang- jai mellett a vörös drapé­riával borított ravatalra he­lyezett koporsó mellett né­ma tisztelgéssel búcsúzott az elhunyttól sok más mel­lett Kovács László, a Bá­nyaipari Dolgozók Szakszer­vezetének főtitkára, Géczi János, a megyei pártbizott­ság első titkára, Juscsák György, a Mátraaljai Álla­mi Gazdaság igazgatója, a Központi Bizottság tagjai. Lerótta kegyeletét dr. Boros Sándor, a Központi Bizott­ság osztályvezető-hélyette- se, Devcsics Miklós, a Nóg- rád Megyei Tanács elnöke, a közép-szlovákiai kommu­nisták képviseletében pe­dig Jan Gipov, a beszterce­bányai kerületi pártbizott­ság titkára. A Himnusszal kezdődő gyászszertartáson dr. Gór. dós János, a megyei pártbi­zottság titkára mondott bú­csúbeszédet. — A végső tiszteletadás fájdalmas kötelezettségének teszek eleget, amikor szere­tett családja, közvetlen hoz. zátartozói, valamint a me­gyei pártbizottság nevében búcsút veszek dr. Ozsvárt Józseftől — mondotta, majd arról szólt, hogy szűkebb pátriánk ismert politikai ve. zetője munkavégzés közben vesztette életét, s ezzel egy alkotóereje teljében levő ember pályájának íve sza­kadt félbe. A búcsúbeszéd felidézte a Zagyvarónáról indult élet. út fontosabb állomásait; a tanulás esztendeit, bekap­csolódását a munkásmozga­lomba, az acélgyárban, az öblösüveggyárban, az ingat­lankezelő vállalatnál vég. zett szakmai munkát. Ez­után a politikusként, a Sál. gótarjáni Városi Tanács el­nökhelyetteseként, elnöke, ként, a városi pártbizottság első titkáraként, majd a megyei pártbizottság titká­raként végzett tevékenysé. gét méltatta. — A jól megalapozott szakmai tudása, a magas szintű politikai felkészült­sége mellett a sok-sok üze­mi élménye, államigazgatá. si, mozgalmi tapasztalata, á megyei pártbizottságban és a végrehajtó bizottságban végzett munkája tette érde­messé Nógrád gazdaságpoli­tikájának irányítására. — Az üzemeket szolgáló mun­ka felidézése után pedig így folytatódott a búcsúzás: — Az értelmiség azon réte­géhez tartozott, amelyre kü­lönösen nagy figyelem há­rul ma a társadalmunk előtt álló tennivalók megoldásé, hoz annyira szükséges új gondolkodás, a közgazdaság, tói áthatott értékrend ki­alakításában. Dr. Gordos János megfon­tolt, kiegyensúlyozott gon. dolkodású politikus alakját idézte fel, majd dr. Ozsvárt József rendkívül széles körű kapcsolatait, az emberek ügyeinek elhivatott szolgá­latát méltatta. A szónok meg­rendítő szavakkal búcsúztat­ta az elhunytat a család ne­vében, majd ezzel fejezte be a gyászbeszédet: — Érezzük, tudjuk, keve­sebben vagyunk, kevesebben leszünk nélküled. Az értel­metlen halál okozta mély gyászunkat enyhíti, hogy életműved megtörtségében is teljes. Eredményes életpálya zárult lé, melyet magas ki­tüntetések sora is fémjelez. Utad jól példázza, hogy mi­lyen messzire juthat az em­ber, ha szélesre tárulnak a tudás kapui, ha szabadon szárnyalhatnak alkotói erői, ha nem felejti honnan jött, kik közül való, kiknek tar­tozik felelősséggel. Ravata­lodnál most arra gondolunk, hogy emlékedet, humánus örökségedet a politikust, az alkotó embert megillető tisz­telettel kell megőriznünk, ápolnunk. — „Minden halott barát / nagy feladatdkat ró ránk, / hogy befejezzük a megsza­kadt életet” — mondja a köl­tő, s mi öröködbe lépve er­re törekszünk. Dr. Ozsvárt József kopor­sóját munkásőrök vitték a temető díszsírhelyére. A bí­borpárnán ott voltak a ter­mékeny életutat elismerő ki­tüntetések, köztük a Munka Érdemrend arany fokozata, amelyet két alkalommal is megkapott. A sírnál a közvetlen mun­katársak nevében Balázs Miklós, a megyei pártbizott­ság osztályvezetője e szavak­kal kezdte a búcsúzást: — A napokban még nagy felelősséggel, az alkotó em­ber kitartásával munkálko­dott a megye fejlődését előbbre vivő elképzelések megvalósításán. Töretlen op­timizmussal hitt és bízott a nehézségek leküzdésében, a megújulásban. A változást, a megoldást kereső emberként méltatta dr. Ozsvárt Józsefet, s olyan politikusként szólt róla, mint akit az optimizmus és a bi­zakodás jellemzett olyankor is, amikor az élet nehéa helyzet elé állította. — Tisztelgünk az elvtárs, a kolléga, a munkatárs előtt, akinek véleményei irány­adóként szolgáltak a mun­kában, de aki az alkotás, az önálló gondolkodás örömét mindenkinek igyekezett meg­adni — mondotta Balázs Miklós. — Közvetlen, nyílt, őszinte ember volt, aki ak­kor tudott igazán örülni, ha környezetének, a közösség­nek is boldogulását látta. Hi­tével másokba is bizalmat tudott önteni, lelkesedésével másokat is magával raga­dott. Idézzük az embert, a barátot — mert legfőképpen ember volt. Egész lényéből eredően különös gonddal, tü­relemmel kezelte az ügyeket, önzetlenül és felelősséggel vett részt az emberi sorsok formálásában. Ezért nemcsak a közvetlen munkahelyen övezte őt bizalom és tiszte­let, hanem sok barátja volt mindenütt. A munkatárs előtt tisztel­gő szavak ezzel fejeződtek be: — Életműved tovább él a családodon keresztül, de to­vább él a megye fejlődésé­ben, gyarapodásában is. Dr. Ozsvárt József sírjára végeláthatatlan sorban vitték a munkásőrök a kiemelkedő életútra emlékeztető koszo­rúkat. A gyászszertartás az Internacionáléval ért véget. iM. Zs. Rekord az ózdi rúd-drót hengerműben Szorosabb PAN ÁH—MALÉV együttműködés

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom