Nógrád, 1988. április (44. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-30 / 102. szám
1988. ÁPRILIS 30., SZOMBAT 5 Nógrádi mesterhármas Egyedülállóan sikeres évet könyvelhet el magának az idén Nógrád megye. Lapunkban előzőleg hirt adtunk már arról, hogy a településfejlesztésben végzett társadalmi munka tavalyi eredményeiért (Salgótarjánnak, Tarnak és Pusztaberkinek nemzeti zászlót adományozott a .Hazafias Népfront országos titkársága. őszinte figyelmet keltő teljesítményről van tehát szó, ami a szülőföld szeretetét, a napi törődést fejezi ki szűkebb környezetünk ápolásában, csinosításában. Közhasznú és mégis önzetlen ez a munka, amit joggal nevezünk társadalminak, hiszen mindannyiunk értékeit gyarapítja. Vélhetően nemcsak külső megnyilatkozásaiban, de belső értékeink között is. Az alábbiakban arról számolunk be, mit is takar e három település rangos elismerése. Ötödször az elsők között Imponálóak a számok, amelyek nem forintban is kifejezik, mennyi társadalmi munkát végeztek tavaly a salgótarjániak: felhasználtak 75 tonna zúzott követ, 7800 járdalapot és 66 köbméter sódert. A lakóterületek parkosítása során elültettek 10 600 palántát, 3100 cserjét, 270 örökzöldet, elhasználtak 190 köbméter termőföldet, 676 mázsa tőzegfekált és 300 kilogramm fűmagot. Sorolhatók lennének tovább is számok, mégis talán lényegesebb az a gondolat, amit Balta Ferenc, az Ötvenezer munkanapot Salgótarjánért mozgalom szervezőbizottságának elnöke említ, amikor azt kérdezem tőle, mit tart a legkiemelkedőbb eredménynek, ha visz- iszagondol a tavalyi közhasznú tevékenységre. — Nagyon lényegesnek tartom azt, hogy az elmúlt két évben kettőszázezer négyzetméternyi zöldterületet és parkot adtunk ki szocialista megőrzésre a város üzemeinek, intézményeinek és iskoláinak. Szemmel látható, hogy javult ezeknek a zöldterületeknek a gondozása, de ennél is lényegesebb, hogy a gazdák vigyáznak is a megőrzésre kapott parkokra. Az eredményes társadalmi munkához mindenütt jó szervezésre van szükség. Ügy tűnik, Salgótarjánban már évek óta jó a szervezés, sőt azok módszerei az esztendők alatt csiszolódtak, tökéletesedtek. Mindezt azért is állíthatjuk ilyen határozottan, mert a nyolcvanas évek ezt bizonyítják. Az első években négyszer egymás után nyerte el a nemzeti zászlót a megyeszékhely, majd a következő három esztendő társadalmi munkája elismerő oklevelet hozott, és most ötödször ismét a nemzeti zászlót vehetik át a salgótarjániak. És — ismereteink szerint — az egész országban nincs még egy olyan város, amelyik ötször nyert volna zászllót. — A társadalmi munkaakciók tervezése szerves része a tanácsi tervnek — mondja Győrffy Dezső, a városi tanács általános elnökhelyettese. — A területi népfront- szervektől minden évben előre bekérjük, mit terveznek abban az évben megvalósítani társadalmi munkával, és az ennek támogatására szánt összeget pedig a tanácsi költségvetésben is szerepeltetjük. A közhasznú munkákhoz szükséges anyagok és gépi eszközök költségeinek fedezésére tavaly a tanácsi terv 1 millió 900 ezer forintot i biztosított. Csak példaként említjük meg, hogy tavaly a Kemerovo-lakótelepen és a Nagymező úton már használatba is vették a sportpályát, amit az ott élők és a fiatalok közös összefogással építettek. Az idén elkészül a pálya a Beszterce-lakótelepen is, az Eperjes-telepen pedig már megkezdték egy sportpálya építését, sőt a játszótér felújítását is vállalták. Az idei és a következő évek kiemelt helyszíne lesz majd a társadalmi munka szempontjából a tóstrandi szabadidő-központ, amely a kulturált szórakozás, pihenés lehetőségét kívánja megteremteni esztétikus környezetben, kissé távol a város gépzajától. Minden évben jelentős értékű társadalmi munkát vállalnak és végeznek a közműtársulások tagjai. Többek között a Gizella, a Néphadsereg, a Micsurin, a Schönherz Zoltán úton csak ezzel az összefogással épülhetett meg — éppen az anyagi nehézségek miatt — a gázvezeték, a Kercseg úton pedig a szennyvízcsatorna. Kövi Tibor, a Gorkij-lakó- telep fiatal tanácstagja arról beszél, hogy tavaly jól ellátták a körzetet cserjével, fákkal, és a házak környékének csinosítására el is ültették ezeket a lakók. S be- lekezdtek már a „nagy tervbe” is: új játszóteret építenek, amiben segít egy-két brigáddal a BRG, szállítással a Volán, mászókák készítésével a bányagépgyár. Itt náluk, a gorkiji körzetben, megvannak a mindennapi közhasznú munka feltételei : a tanácstagi alapból fűnyíró gépet vették. Csak legyen vállalkozó, aki kezeli, társadalmi munkában. Hogyan lett Tar „nagyközség"? Csak aki az elmúlt években nem figyelt Tarra, annak hangzik furcsán s értetlenül, hogy Tar nagyközség lett. Igaz, hogy nem állam- igazgatási rangját tekintve, de a Hazafias Népfront országos titkársága mégis ezt a rangot adta ennek a 2300 lélekszámú településnek, amikor a tavalyi társadalmi munkát értékelte. Ezzel együtt nagyobb jutalomösz- szeg is illeti meg a nagyközségi kategóriába sorolt községet. Csak annak furcsa a kimagasló társadalmi munka, aki nem ismeri Tart s az ott élő embereket. Mert megye- szerte az a hír járja erről a községről, hogy az mindig is szép és rendezett volt, tisztaság- és rendszerető emberek lakták és lakják. Vonakodik is Becze Lajos tanácselnök, amikor a rangos elismerés érdemeit vesszük számba. — Mi úgy érezzük, hogy többéves munkánk elismerése a most kapott nemzeti zászló, márcsak azért is, mert 1984-től évente egyenletesen fejlődő társadalmi munkát produkált a község. A másik pedig az. hogy Taron a porták azelőtt is rendezettek voltak. Volt egyfajta harmónia ebben, s csiak annyit kellett tenni, hogy ezt a rendezettséget kihoztuk a közterületre is — mondja a tanácselnök. Hogyan kezdődött? Mindig a tennivalók, a célok szabták meg, hová kell a lakossági összefogás. Négy éve még nagyon elhanyagolt volt a községben az árokrendszer. Nos, árkoljunk ki! — gondolták, s meg is tették. Bár igaz, e téren az Üjtelep még nincs rendben. Akikor volt az is, amikor több utca járdát kért. Igen ám, de a tanács nem tudta volna mindenütt megcsináltatni, s úgy döntöttek, csak az anyagot, a járdalapokat adja a tanács, a többi a lakók dolga. így lett meg a járda mindenütt. Aktán rendezték az elő- kerteket: virágokat, fákat ültettek, kezdődött a vízvezeték-építés. Óvodában, iskolában, a rossz állapotban lévő sírkertnél kellett a lakossági segítség. Ami nem is maradt el. De hát elégedett csak nem lehetett Tar. Nem múltak tanácstagi beszámolók, falugyűlések anélkül, hogy élesen fel ne vetődött volna az út. Egyértelmű volt a dolog: út kell. De az egész falura nincs pénze a tanácsnak. Nem baj, gondolták, épüljön az út társadalmi munkában! A lakók írásban vállalták az útépítést, elkészítették a tükörvágást, terítették a köveket, tömörítettek, A községi vezetők pedig szervezték a szállítást, a munkavégzést. — Ezt a hatvanméteres utat mi csináltuk — mutat végig Erk-i Tibor tanácstag a Toldi utcában. — Hoztak rá hat autó követ, s amikor hazajöttünk munkából, gyorsan osszeugrottunk. Mindenki kint volt az utcán, terítettük a követ. Tizennyolc- ezer forintból készült el az út, csak az anyagért kellett fizetni. Hasonló módszerrel és vezetéssel négy portalanított utca készült. A sportegvesület elnöke. Seiben Miklós mondja el, hogy ők is nemegyszer szermm Ezt az utcát a lakók építették veztek társadalmi munkát, amire mindig volt annyi jelentkező, amennyi a munkára kéllett. Az egyesület betonozott az orvosi rendelő udvarán, olajtárolót épített az iskolában, és most egy régi istálló bontásába kezdtek bele, amiből az értékesebb anyagokat a sportöltöző felépítéséhez szánják, amit nagyrészt ugyancsak társadalmi munkában építenek fel s őszre tető alá akarják hozni. Szellő Istvánná vezető óvónő .-az óvodában végzett társadalmi munkáról számol be. — összeszokott társaság a mi kollektívánk, akik második otthonuknak tekintik az óvodát. Olyan társadalmi munkákat végzünk, amelyek nevelési célkitűzéseinket szolgálják, azt, hogy a gyermekek szeressék és védjék a környezetet. Tavaly mégis az volt az egyik legjelentősebb munka, amikor az óvoda udvarában a vízvezeték hetvenméteres árkát a kollektíva fedte be. Keresem a titkot, miért ilyen aktívak a fariak az önkéntes közhasznú munkákban. Nincs titok más, mint a község szeretete. Ugyanis nincs izzadtságszaga ennek az önként vállalt munkának. f ■■ R Iff Jönnek a hivő szóra... Raskó István — balról *— a tavaszi kerti munkákat beszéli meg Csatai László nyugdíjassal. Kutat ástak a temetőben, a tavaly készült vízelvezető árók csaknem körbeérné a falut, rendbe tették az új sportpályát, bekerítették a szeméttelepet, a település több területén rendezték a környezetet. Pusztaberki — Nagyoroszi társközsége — új arcot öltött, rendezettebb lett, megszépült. A megye legkisebb települése, száz ember otthona, s a lakosság hatvan százaléka idős. Aki ott él, tudja: régóta lomhán fejlődik a valaha szebb napokat látott település. Nem mintha ezelőtt nem jöttek volna sokan a hívó szóra, ha árokásás, tereprendezés vagy éppen a művelődési ház karbantartása volt a tét. Az egyik leggazdagabb hagyományokkal büszkélkedő faluban mindig előbb fogyott el az ásó vagy a lapát, mint a szerszámra várakozó társadalmi munkások sora. fórumokon tett észrevételei, ésszerű javaslatai egyi'ke-má- sika miért nem épül be a jelen és a jövő terveibe. — A VII. ötéves tervidőszakban új beruházásról Pusztaberkin nem is beszélhettünk — mondja Árpás Károly, a háromtagú elöljáróság vezetője. — A szép fekvésű településről nagyon sokan elköltöztek, s az ittmaradtak bizonyítani' akarnak. Ez új lendületet adott a társadalmi összefogásnak is. Tavaly az önkéntes munka értéke meghaladta a 650 ezer forintot. Űgv is számolhatunk, hogy Pusztaberkin a csecsemőket és az aggastyánokat is beleszámítva fejenként több mint 6500 forinttal járultak hozzá a település gyarapodásához. — Olyasfajta szemlélet alakult ki Berkiben — kapcsolódik a beszélgetésbe Raskó István, a helyi népfront- bizottság elnöke — hogy Munkanapokon néptelen az utca. Amióta azonban Pusztaberki társközség lett, mintha az emberek és a kis község elöljárói még jobban egymásra találtaik volna. Á székhelyközség település- fejlesztési tervéhez kiegészítésképpen minden esztendőben elkészült a társadalmi teendők programja. A kívülálló szemében talán nem tűnik nagy dolognak a virágosítás, az utcák és a terek rendjének, tisztaságának fokozott védelme, az ifjúsági klub rendbetétele, vagy a kútásás, ám az Itt lakók életkörülményei javulnak ezekkel. Pedig de sok kilincselésbe került, hogy a munkához legalább anyagot adjon a közös tanács. A kérés gyakran próbára tette mindkét fél türelmét. Nem értette a lakosság, hogy a különböző mindenki azt vizsgálja: mit tehet a kisebb-nagyobb közösség a közvetlen környezetért, a faluért. Nagyon fontos, hogy nem hanyagolják el a korábban épült létesítményeket, tereket, arra gondolnak, hogy az egyszer már sok-sok áldozattál megteremtett értékek n menjenek veszendőbe. A kiemelkedő településfejlesztési eredményekért Pusztaberkit a Hazafias Népfront Országos Tanácsa által adományozott nemzeti zászlóval tüntették ki. írták: Surányi János Zsély András Fotók: Kulcsár József Bábel László Bencze Péter Sportpálya a Kemerovo-lako telepen óvoda a Besztercén
