Nógrád, 1988. április (44. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-01 / 78. szám

1988. ÁPRILIS 1., PÉNTEK NOGRAD 3 Kritikus időszak Átalakul a kohászát Dz árakról, bérekről, az anyagellátás zavarairól Bútorgyári dilemmák Oláh Veronika betanítóit munkás. Márton István kárpitos. Az elmúlt esztendőben jó néhány vállalat került rend­kívül nehéz helyzetbe. Ide tartozott a Ganz-MÁVÁG, a Láng Gépgyár vagy a Péti Nitrogénművek is. Ez önma­gában ma már nem hat az újdonság erejével. Ám ki­alakult és erősödik egy má­sik tendencia is. Nemcsak egy-egy vállalat küzd egyre nagyobb pénzügyi problé­mákkal, hanem teljes ága­zatok sorsa válik kérdéses­sé, és egyben az egész ma­gyar ipar központi döntést is igénylő gondjává. A szénbányászatról az utóbbi hetekben rendkívül sokat hallani. Hozzá hasonló­an eddigi történetének egyik legnehezebb évét éli a ko­hászat is. Már nem volt veszteség A tavaly kritikus helyzet­be került két nagy cég, a Lenin Kohászati Művek és az Ózdi Kohászati Művek már hónapok óta keresi a megoldást. Más útjuk nem­igen lehetett, hiszen a ko­rábbi tevékenység folytatása a teljes pénzügyi lehetetle­nülés felé sodorta a vállala­tokat. Szerkezetváltás, a költ­ségek csökkentése, jobb mi­nőségi gyártmányok előállí­tása, ezek szerepelnek a je­lenlegi tervekben. A recept érdekes módon mindenhol megegyezik. A Élénk a tavaszi állatpiac A szokásosnál jóval élén- kebb a március végi, tavaszi állatpiac. Nagy a kereslet, je­léül annak, hogy a termelők a jelenlegi árakon megtalál­ják számításukat a sertés- hizlalásnál, és igyekeznek hozzájutni a malachoz és a süldőhöz. A fiatal állatok ára ennek megfelelően magasabb, mint tavaly ilyenkor volt, mintegy öt százalékkal töb­bet kérnek és többet is.adnak az állatokért. Feltűnő az is, hogy amíg a tavasz elején máskor a. felkínált .fiatal ál­lománynak csak felét, vagy legfeljebb 60—65 százalékát tudták értékesíteni, addig ma a kínálat 70—80 száza­léka gazdára talál. A Húsipari Központ szak­embereinek elemzése szerint a forgalmazásra ' jó hatással volt az, hogy az idény meg­emelt felvásárlási árak im­már jobban igazodnak a ter­melők kiadásaihoz. Az idén úgynevezett garantált árat alkalmaznak, ami azt jelenti, hogy egy meghatározott árszínvonal alá nem „kínálhatnak", ám an­nak nincs akadálya, hogy an­nál többet kérjenek és adja­nak a sertésekért. Jelenleg a garantált árak felett feszi ál a húsipar a hízókat; az elő­állítóknak kilogrammonként átlagosan mintegy 2 forinttal többet fizetnek állataikért, az eladók árajánlatát a húsipari vállalatok jelenleg el is fo­gadják. Ezzel sertésenként 200—250 forinttal nagyobb bevételhez jutnak a kister­melők és a mezőgazdasági nagyüzemek is, akik szintén igyekeznek javítani az ága­zat jövedelmezőségét. Az almafákon számolni kell a korai varasodás veszélyével — közli a MÉM Növényvédelmi és Agrokémiai Központja. A spó­rák fejlődése ugyanis olyan gyorsan megindult, hogy már érettek a kíszóródásra, így a fertőző spórák már az alma rügypattanásakor a levegőben lesznek. A gombának nedves­ségre van szüksége. 9 a mosta­nában elég gyakori csapadék­hullás segíteni fogja szaporodá­jelentős létszámcsökkentés mellett — az LKM-ben mint a közelmúltban bejelentet­ték, mintegy 1000 embertől válnak meg 1990-ig — szin­te minden dolgozót átképez­nek, más munkák végzésére is betanítják őket, mert hiá­ba maradnak a vállalaton belül, új munkát kell végez­niük. Az intézkedések hatása a vártnál gyorsabb volt, hi­szen az LKM és Ózd is kö­rülbelül nulla eredménnyel zárta az évet, magyarán nem lesz veszteség. Ez tehát az első lépés azon az úton, amelyre a magyar kohászat­nak, ha talpon akar marad­ni, rá kell lépnie. És talán azon sem árt elgondolkodni, hogy vajon mindezeket a változásokat — a vállalati fogyókúrát, az átalakítást — miért nem kezdték meg évekkel korábban. S külö­nösen furcsa ellentmondás ez, ha figyelembe vesszük, az LKM már az 1980-as évek eleje jita veszteséges volt. Válaszra várva De a számok azt mutat­ják, hogy most mór az em­bereket és az adott telepü­léseket nagyon súlyosan érintő intézkedések sem lesznek majd elegendőek a továbblépéshez. Az új adó­rendszer hatásait elemezve az előzetes számítások azt prognosztizálják, hogy az eddigi teljesítmény kevés nökök, technológusok szá­mára kínál mozgásteret, munkaalkalmat, a szellemi energia „szabad” hasznosí­tására lehetőséget az Alko­tó Ifjúság pályázati rend­szer. A KISZ által támoga­tott forma immár évek óta sikeresen működik a Salgó­tarjáni Kohászati Üzemek­ben. A tavaly kiírt felhívás nyomán nyolcán adták be munkáikat a bírálóbizott­ságnak — tűnt ki a közel­múltban lezajlott értékelés­ből. A szakemberekből álló zsűri ötöt javasolt jutalma­zásra, s itt érdemes meg­jegyezni, hogy a kollektív szerződésben is szerepel a díjazás mértéke. A pályázók között — ennek megfe’c tő­én — 14 ezer forintot osz­tottak szét. A legszínvonalasabb dol­gozatot Gál István, a hu­zalműi gyárrészleg techno­lógusa nyújtotta be. Java­solta a különböző huzalter­mékek ún. kéthúzós techno­lógiájának bevezetését, amely igen jelentős költség­megtakarítással jár. hiszen elmarad a környezetet is szennyező pácolás. Szíremen Rudolf, az üzem­fenntartás technológusa a berendezésekben található gördülő csapágyak üzem közben történő mérésével ért el számottevő megtaka­rítást, ami a csapágyak élet­tartam-növekedéséből ered. ötlete megvalósításával akár évi 250—300 ezer forintot spórolhat meg az acélgyár. Az anyag- és energiakölt­sát. Az atkák elleni lemosó­permetezések után most a ko­rai varasodás megelőzése a következő tennivaló az alma- fáknál. Ehhez, a rügypattanás­tól a zöldbimbós állapotig, réz- tartalmú szerek használatát ajánlják. A szőlőben, a tavalyi fertőzé­sek nyomán a korábbi évekénél erősebb atkafertőzés várható Az idén nemcsak a szőlőlévé)- atkák, hanem a szokottnál job­lesz a nyereséges gazdálko­dáshoz. Nem véletlen, hogy a kormány újból napirendre tűzi idén áprilisban a kohá­szat helyzetét, az ágazatban rejlő lehefőségek megtárgya­lását. S könnyen előfordul­hat, hogy a fennmaradáshoz újabb gyökeres átalakulásra lesz szükség. Nélkülözhetetlenek a fej­lesztések ahhoz, hogy a nye­reséges tevékenységek több árut produkálhassanak. És az sem mindegy, hogy sike­rül-e jobb minőségű vasércet beszerezni, aminek révén to­vább csökkenhet a termelés önköltsége. Az elmúlt évben a Dunai Vasmű kapott erre lehetőséget, és az eredmény igazolta a feltételezéseket. A kohászat, úgy tűnik, túljutott a legkritikusabb hó­napokon, de a jövővel kap­csolatban számos kérdés megválaszolásra vár. Példá­ul, hogy miként lehet finan­szírozni a fejlesztéseket, s erre vajon milyen feltéte­lekkel vállalkoznak a keres­kedelmi bankok, hogyan ala­kuljon a kohászati termékek ára, stb.? A gyors döntés hozzájárul­hat az ágazat teljes meg­újulásához. S az is bizonyos, hogy egy tartósan vesztesé­ges ágazatnak, vagy válla­latnak már nincs létjogosult­sága az átalakuló magyar gazdaságban. ségek csökkentésére és a munkakörülmények javítá­sára tett javaslatot pálya­művében Kállai Ernőné ve­gyészmérnök. A bátonyte- renyei feldolgozó gyáregy­ségben található csőhor- ganyzónál az ALLPLAS rendszer kialakítását sür­gette, aminek az a lényege, hogy a kád felületére szórt üres műanyag golyócskák­kal megakadályozzák a hő­veszteséget. A szeggyártás kapacitás- növelését taglalta írásában Mag Zoltán, huzalműi tech­nológus. Megvizsgálta a le­hetőségedet és kezdemé­nyezte a gyártás szűk ke­resztmetszetének kibővíté­sét, melynek révén a meg­növekedett exportigényeket is teljesíthetnék, változat­lan eszközparkkal. Végül: figyelemre méltó alkotás érkezett Bóna Béla üzemfenntartási technoló­gustól is, aki a korszerű anyagmozgatás alkalmazá­sát vetítette az acélgyári vi­szonyokra. Idén újabb ötleteket vár a szervezőbizottság, különö­sen a kormányzat által is kívánatosnak tartott téma­körökben, így: az ayag- és energiatakarékosságban, az importkiváltásban, a haté­konyságnövelésben stb. Egye­lőre 8—10 visszatérő pá­lyázó van a gyárban, de az újfajta érdekeltségi rend­szerrel többek „szürke ál­lományát” is szeretnék meg­mozgatni megyénk patinás üzemében. ban a gyümülcsfa-takácsatkák kártételével is számolni kell. A tavaly atkával .fertőzött szőlő­ben szükséges ellene a lemosó­permetezés Neopol, Bariumszul- fíd vagy Ágról felhasználásával, de a kezeléssel még várni kell a rügyek megduzzadásáig, mert a levélatkák csak akkor jönnek elő. A tavaly fertőzetlen ültet­vényekben viszont ne permetez­zenek, mert a lemosás a hasz­nos ragadozó atkákat sem kí­méli. Igazán elit társaságban, a fémipari vállalat és a ká­belgyár szomszédságában található Balassagyarma­ton, a nyugati városrészben a tőlük kisebb Ipoly Bú­torgyár. Ám a „nagyoknak” sem kell szégyenkezniük a ..'kis öccs” miatt, ugyanis jó eredményeket ér el a mindössze 180 főnyi kollek­tíva. — Tíz év alatt megdup­láztuk a termelést — mond­ja Csízek Ferenc igazgató. — Vagyis esztendőnként át­lagosan 10 százalékkal sró­foltuk feljebb az értékmuta­tót. Az idén ennek a kétsze­resét kívánjuk elérni. Kérdés persze, hogyan. Amennyiben a termelékeny­séget növelik, az feltétlenül elismerésre méltó. De ha az árakat tornásszák feljebb, annak, mi, vásárlók csep­pet sem örülünk. — Az árakat nincs szán­dékunkban emelni az első fél évben — jelenti ki az igazgató. Aztán hozzáteszi: — Holott a szállítóink koránt­sem ilyen jóakaratúak. Drá­gultak a műanyagok, a fű­részáruk, többe kerülnek a heverőbe való rugók. Drá­gább az energia is. A terve­zetthez képest már eddig másfél százalékkal, egy­millió forinttal növekedtek a költségeink. Mit tud tenni ebben a helyzetben a gyár munkás­gárdája? Egyrészt takaré­koskodik, s többek között mérsékli az anyag-, illetve a szállítási költségeket. Másrészt igyekszik mesz- szémenően kihasználni a termelőkapacitást, s csakis jó minőségű bútorokat ál­lít elő. Különösen a Buda­pesti Nemzetközi Vásáron vásári és közönségdíjjal el­ismert Columbia lux ele­mes bútorokból érdemes a le. hető legtöbbet gyártani, mert hihetetlenül megnőtt irán­ta a kereslet. Jelenleg csak négy-öt hónapos elő­rendelést vesznek fel a gyár­ban erre a bútorcsaládra. — Miért kelendő? — is­métli meg a kérdést Csízek Ferenc, majd így folytatja: — Elsősorban azért, mert beláthatatlanul nagy a bú­tor szabadságfoka. Volt, aki azt írta a hozzám küldött levelében: azért kedveli a Columbia luxot, mert legó- játék — felnőtteknek. Sza­badon szárnyalhat a fantá­zia és az alkotókedv, bár­milyen méretű lakás egyé­ni elképzelés szerint beren­dezhető. Minden évben igyekszünk két-három elem­mel bővíteni a bútorcsalá­dot, s újabban virágtartó, íróasztal, és gépíróasztal is tartozik már hozzá. Ezek után meglepődve ta­pasztaljuk az üzemben, hogy szünetel a Columbia lux- szekrények gyártása. — Elfogyott az ajtó. Az utánpótlás pedig késik Szombathelyről — adja a magyarázatot Horváth Ist­ván minőségi ellenőr, aki 38 éves léttére immár hu­szonnégy éve szolgálja a gyárat. Itt tanulta ki az asz­talosszakmát, majd kárpi­tosként is megszerezte az oklevelet. Mindemellett volt energiája leérettségiz­ni. A kisipart is kiváltotta. — Muszáj valamiből meg­élni — így a szimpatikus fi­atalember. — Mert az itt bruttóban kapott havi 5800 forint a legjobb akarattal sem nevezhető magas kere­setnek. E gondolatkörben kifejti véleményét Márton István kárpitos, a Ságvári Endre Szocialista Brigád oszlopos tagja is, aki még kisebb, 5200 forintos fizetést vall­hat magáénak. Tizenhét esztendő után... Mindezek tudatában már érthető, mi­ért kevés az igazán kiváló szakember a gyárban, mi­ért vannak többségben a betanított munkások. A szakembergárda felhígulá­sa viszont szinte nem is ér­ződik a minőségen. — Hibás bútort nem en­gedünk ki a gyárkapun — jegyzi meg" a minőségi el­lenőr. — A már kivívott jó hírnevünket minden erőnk­kel és tudásunkkal igyek­szünk megtartani. Egymás után emelik le a szalagról a Nógrád szekré­nyeket. Elnézem, amint az egyik fiatal lány, ügyes, gyors mozdulatokkal veri be az úgynevezett csúszó­szögeket, a bútorok élébe. Kérdezem tőle: elfogadna-e egyet magának az általuk összeszerelt Nógrád szekré­nyek közül? — Szívesen — bólint rá Oláh Veronika, aki öt éve dolgozik a bútorgyárban, és betanított munkásként ke­resi kenyerét. — De ha lehetne, akkor inkább már Columbia luxot választanék. Az nagyon csodás... — mo­solyog. Azt már az igazgató be­széli el, hogy bizony baj van az anyagellátással. Olykor hiányzik a habszi­vacs a heverőkbe, a kötő­elemek a szekrényekhez. A szombathelyiek késedelmes szállítására is köztudott a magyarázat: tőkésimport­ból kell beszerezni a néK külözhetetlen bevonó- és ra­gasztóanyagokat, ez aztán nem mindig sikerül. Meg­oldhatná a gondot az export. — Vannak nyugati ki­ajánlásaink az NSZK-ba, az USA-ba, a közeli-keleti or­szágokba. Nem reménytelen az üzlet megkötése, de eh­hez mérsékelnünk kellene az árainkat. Csakhogy nem tudom, meddig bírjuk „le­nyelni" a szállítók ezután is várható árnöveléseit. Amíg tehetjük, nem hárít­juk át többletkiadásainkat a vevőkre. Mi lesz utána? Majd meglátjuk. Azt már most elmondhatom: az idei nyereségünk legalább 40 százalékkal lesz kisebb a múlt évinél. Mi .lenne a kívánatos a jövőben? Ésszerűnek tűnik tovább növelni a termelés háromnegyedét ki tévő Co­lumbia lux gyártását. Ven­déglátónk váltig állítja: jó alapanyag-ellátással és a bérszabályozás megváltoz­tatásával a jelenlegi több­szörösére lehetne emelni a mennyiséget. Vajon siker koronázza-e a bútorgyáriak Kolaj László Fotó: Kulcsár József L. M. alkotó Ifjúság pályázat az SKÜ-ben a szellemi energia Különösen a kreatív mér­(—th) Növényvédelmi előrejelzés Horváth István minőségi ellenőr.

Next

/
Oldalképek
Tartalom