Nógrád, 1988. április (44. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-25 / 97. szám
2 NOGRAD 1988. ÁPRILIS 25. HÉTFŰ ü Wograd megyei pártbizottság ülésé (Folytatás az 1. oldalról.) H közvélemény a párttól vár iránymutatást A hozzászólások sorát dr. Sándor László, a salgótarjáni pártbizottság első titkára nyitotta meg, aki tájékoztatta a testületet a megyeszékhely kommunistái körében lezajlott viták tapasztalatairól, illetve az ott felvetődött kiegészítő javaslatokról. Ezek között említette, hogy az állásfoglalás irányelvjellegéből következően az országos pártértekezlet után célszerű- lesz kinek-kinek konkrétan is meghatároznia a helyi teendőket, Két politikai következtetést fogalmazott meg összegzésként a megyeszékhely pártbizottságának vezetője: egyrészt az eszmecsere azt bizonyította, hogy az emberek ismét a párttól várják az iránymutatást, a nehézségek, a gondok megoldásának alternatíváit, másfelől pedig miiv denki a szocialista rendszeren belül képzeli el jövőjét, ennek 'működési zavarait igyekszik kijavítani. Részletesen szólt a párt megújulásának szükségességéről és lehetőségeiről, hangsúlyozva, Hogy föl kell mérnünk mire van ereje a párttagságnak, s ennek ismeretében kell a feladatokat meghatározni. Űgv fogalmazott, hogy „a párttagot a mindennapi politikai munka főszereplőjévé kell tenni”, nem pedig a határozatok egyszerű végrehajtójává. Majd azzal zárta mondandóját, hogy jóllehet a pártértekezlettől csupán néhány hét választ el bennünket. óm a helyi teendők végrehajtásával, a fölismert hibák kijavításával nem szabad késlekedni, mert ez beláthatatan következményekkel járhat. Vajon csak a kormány és a Központi Bizottság vonatkozásában kell önkritikát gyakorolni? Helyben erre nincs szükség? — tette föl a kérdést, amelyben egyúttal a válasz is benne van, Ág- ner Gyula, a Szakszervezetek Nógrád Megyei Tanácsának vezető titkára, miközben számot adott a szak- szervezeti tagság közérzetéről, hangulatáról, az állásfoglalás-tervezettel kapcsolatos véleményéről. Fölhívta a figyelmet néhány kívánalomra, így egy reális szocia- lizmuskép ’megfogalmazására, a megkezdett viták továbbfolytatására, a személyes felelősség következetesebb érvényesítésére, egy nyitottabb pártéletre, a döntési-felelősségi viszonyok világosabb elhatárolására. A szakszervezeti munkáról szólva utalt arra a határozott törekvésre, amely a tagságon kívül valamennyi munkavállaló érdekképviseletét igyekszik felölelni. Indokoltnak tartja egy szak- szervezeti törvény megalkotását, amelyben a jogok és kötelességek mellett ezek érvényesítésének garanciarendszerét is kimunkálják. Szólt arról, hogy a mozgalomban megkezdett korszerűsítés még korántsem fejeződött be, sőt radikálisabb Változtatásokra is szükség van. Említést tett az SZMT vezető titkára a gazdasági viszonyok fejlesztésének néhány neuralgikus eleméről, így a foglalkoztatáspolitika, a bérreform és a szociálpolitika változtatási elképzelő, seiről. Ez utóbbi kapcsán hangsúlyozta, hogy nem mondhatunk le a létbiztonság, az esélyegyenlőség megteremtéséről, a családalapítók. a fiatalok helyzetének javításáról, valamint a társadalombiztosítási , ellátás reálértékének megőrzéséről. Beszédét így fejezte be: akkor lesz jó a határozat megvalósítása, ha abból mindenki a legtöbb feladatot olvassa ki a maiga számára, nem pedig a legkevesebbet. Nem sajátosan magyar jelenség, hanem a szocializmus építésének általánosan jelentkező problémái azok, melyekkel ma meg kell küz- denünk — kezdte mondanivalóját Ürmössy László A balassagyarmati pártbizottság első titkára, Forgó Imre fölhívta a figyelmet meglévő értékeink nagyobb megbecsülésére, „több jó van társadalmunkban, mint amit a közvélemény ismer” fogalmazott, hozzátéve, hogy korábban hajlamosak voltunk csak a sikereket említeni, most pedig mintha az ellenkezője történne, csak a negatívumokról beszélünk, holott valamennyi jelenséget komplexen, reálisan, jó és rossz oldalaival együtt kell megítélni. Hosszasan és önkritikusán szólt Forgó Imre a pártélet több területéről, például a testületek munkájának érdemibbé tételéről, az utánpótlás-nevelés fogyatékosságairól, a tisztség- viselőkről. Szemléletes idézetekkel támasztotta alá a jelenlegi társadalmi-gazdasági helyzet minősítését, amely leegyszerűsítve így szólt: van-e válság? Az egymásnak ellentmondó vélemények fölolvasása után foglalt állást a balassagyarmati pártbizottság első titkára, hogy félő egy olyan válságtudat kialakulása, amely lefegyverez, passzivitásra késztet. Majd hozzátette, nem is annyira maga az állapot, hanem ennek negatív mozgása a veszélyes és nyugtalanító. Kevés vállalat küzd megyénkben oly súlyos gondokkal, mint a Nógrádi Szénbányák. A vállalat vezérigazgatója, Zsuffa Miklós mégsem a segítségkérés köré csoportosította közlendőjét, ellenkezőleg’: véleménye szerint a kemény gazdasági intézkedéseket gyakran még ma is követő mentőakciók kritikus helyzetbe sodorhatják a stabilizációs program megvalósítását. Igaz, a nógrádi szénbányászatot súlyosan érintette a támogatás mérséklése, s az is nyugalmazott vezérigazgató, a MTESZ megyei szervezetének elnöke. S, hogy gondjaink súlyosbodtak, annak egyik oka kétségkívül az, hogy nem ismertük fel idejében a tudománynak, a szellemi tőkének a jövő alakításában betöltött fontos szerepét. A megye műszaki, gazdasági értelmiségének azonban az a véleménye, hogy .ebben nem tapasztalható számottevő előrelépés. Valamelyes segítség volna az is, ha az új adórendszer a kutatást, fejlesztést ösztönző elemeket fogadna magába. Végezetül elmondotta, hogy a tanácsadó testületek, bizottságok munkáját fontos lenne áttekinteni. Ötleteiket, javaslataikat vajon hasznosítják-e a döntéshozók? A mai tapasztalatok ugyanis inkább azt sejtetik, hogy e szakmai bizottságok meglehetősen öncélúan dolgoznak, javaslataik sorsáról még csak visszajelzést sem kapnak. tény, hoigy a belső fejlesztések késedelmeskedése miatt csak az esztendő végétől kezdve várható javulás a vállalat gazdálkodásában. A bányászok azonban ebben a helyzetben sem tartanak igényt elvtelen kivételezésre. Munkájuk, törekvéseik reális megítélését várják, s azt hogy a kormány legyen mindvégig következetes a program megvalósításában. A következőkben a párt egységével foglalkozott Zsuffa Miklós. Mint mondta, a gyökeres változások, az ezeket kísérő vélemények sokfélesége nyomán a párttagság egy része elbizonytalanodik, s e jelenség a pártegység rnegla- zulásáihoz vezet. A bányász kommunisták nem a vélemények változatosságát kifogásolják, hanem azt igénylik, hogy a párt vezetése az ebben képviselt álláspontját egyértelműen hozza a tagság tudomására. Egy társadalom akkor működőképes, ha. abban a humán kultúra is jelen van -» kezdte mondandóját Czinke Ferenc, grafikusművész, a Magyar Népköztársaság Kiváló és Érdemes Művésze, hangsúlyozva, hogy a társadalom „nem léphet előre szív nélkül”, szükség van a száraz racionalitás mellett az érzelmi tényezőre is. Utalt a művész arra, hogy ideológiánk lépéshátrányban van más területekkel szemben, s nem elég az események után kullogni, hanem azok előtt kell járni. Az ideológiai zavarok különösen a fiatalok körében veszélyesek, ennek illusztrálására Czinke Ferenc a közgazdaságtudományi egyetem diáklapjából olvasott fel cikkrészleteket, sürgetve azt, hogy mielőbb szükséges az ideológiai tevékenyA válságtudat passzivitásra késztet ség rangjának megfelelő „kezelése”. Szenvedélyes hangvételű hozzászólásában néhány fontosabb jelenségre hívta fel a figyelmet, szorgalmazva a pártegység, a közmegegyezés megteremtését. Majd azzal fejezte be beszédét, hogy a művészet mad feladata: nyitottság társadalmi életünk kérdései iránt, támogatva a kibontakozást, a társadalmi haladást, természetesen ezt a sajátos eszköztárával a művészi szabadság tiszteletben tartásával teheti meg. Ezeregyszáz rétsági kommunista nevében kért szót Novotni Tiborné, a Drégely- palánki Szondi Termelőszövetkezet üzemvezetője. Egyebek között elmondotta, hogy a vitákon a tagság kétharmada vett részt, s minden harmadik véleményt mondott. Sorra vette a továbbiakban a viták főbb tapasztalatait, ezek között említve, hogy úgy vélik, csökkent a párt tekintélye, s ezt csak megfeszített munkával, céltudatos tevékenységgel lehet visszaszerezni. „A rétságiakban megvan a készség arra, hogy áldozatokat is hozzanak a kibontakozás érdekében” — fogalmazta meg a tenniaka- rást az üzemvezető, majd a politikai intézményrendszer reformjával kapcsolatos nézeteket ismertette, kiemelve ezek sorából a fiatalokkal, a KlSZ-mozga- lommal való nagyobb törődést, segítségnyújtást. A helyzet átgondolt elemzését, a problémák nyílt taglalását olvastuk az állásfoglalás-tervezetben — tolmácsolta a Nógrád Megyei Állapii Építőipari Vállalat kommunistáinak véleményét Juhász János kőműves. Ugyanakkor az is kitűnt, a vállalati pártalap- szervezetek vitájából, hogy a párttagok jó néhány, eddig is megfogalmazott feladat ismétlésével találkoztak a dokumentumban. Ebből pedig nyilvánvalóan következik, hogy baj van a párthatározatok végrehajtásával. Jobb munkamegosztással, a jogkör és a felelősség egyértelmű rögzítésével, ezen minden bizonynyal javítani lehet. Szóvá tette Juhász János azt is, hogy az állásfoglalás tervezete alig^ foglalkozik a munkássággal, hiányérzetet hagyva a vállalatnál dolgozó párttagokban is. Az átmeneti nehézségek vállalása elől nem zárkóznak el a munkások, a kibontakozás alapvető feltételének tartják azonban az eszköz- rendszer felvázolását. S ami talán mindennél fontosabb : a tisztes munkának legyen újra becsületé! A pásztóiak alkalmasnak tartják az állásfoglalástervezetet — a szükséges és javasolt kiegészítésekkel együtt — a társadalmi köz- megegyezés megteremtésére, mondotta a következő felszólaló, Füssy József, a pásztói pártbizottság első titkára. Beszédében cselekvésre sürgetett, hangsúlyoz, va az öncélú kritizálás veszélyeit. Kulcskérdésnek nevezte a párt eszmei, politikai irányító munkájának korszerűsítését, egy új arculat kialakítását: „politizáló, nem pedig ügyintéző pártra van szükség”, foglalta össze frappánsan mondandója lényegét. Ehhez azonban, tette hozzá, igényes, képzett, fölkészült, modern szemléletű pártmunkásokra van szükség, s változtatni kell az apparátusok munkamódsze. rén, -stílusán is. S ezért máris meg kell tenni a szükséges lépéseket. A nagyobb nyíltsággal, az őszinte hangvétellel egyetértünk, a gyakorlás mindennapi feltételeit azonban olykor hiányoljuk — mondta Gáspár Antainé, a Budapes. ti Finomkötöttárugyár balassagyarmati gyáregységének varrónője. A demokrácia nélkülözhetetlen feltétele, hogy a dolgozók kendőzetlenül mondják el véleményüket. Ám erre csak akkor vállalkoznak, ha érzik, tapasztalják, hogy szavuk fontos, ötleteiket hasznosítják. A munkahelyi vezetők legyenek igényesebbek abban is, hogy apróra ismerjék az általuk vezetett kollektíva véleményét! A politikai munka gyakorlatának megújítását illetően ma erőteljes várakozások élnek. Ne feledjük azonban — hangsúlyozta —, hogy amit elvárunk a párttól, az ugyanolyan követelmény a pártvezetőkkel és a párttagsággal szemben is! A mátraterenyeiek körében elhangzott viták tapasztalatairól tájékoztatta a testületet Nyerges János, a Ganz mátranováki gyárának lakatosa. Javasolta, hogy a pártértekezlet fordítson nagyobb figyelmet a munkásság és a nagyüzemi parasztság helyzetének és szerepének értékelésére. Szorgalmazta a nagyobb nyilvánosságot a párt ügyeiről, több információt az ellenzéki nézetekről, hogy a tagság, a propagandisták ’ fölkészülten tudjanak érvelni a téves felfogások ellen. A jövedelmező fejlesztések kapjanak zöld utat! Általános helyzetelemzéssel kezdte mondanivalóját Devcsics Miklós, a megyei tanács elnöke. Tartósnak mutatkozó működési zavarok alakultak ki a hazai gazdaságban, társadalomban, elemi érdekünk fűződik megszüntetésükhöz. Nem csupán az egyes részeket érintő korrekciókra van szükség — a gazdaság, a társadalom egész rendszere megújításra szorul, új működési pályára állítást igényel. Nyilvánvaló azonban a tény: a pártértekezlet nem képes a felhalmozódott nehézségek azonnali megoldására. A szorító gondok enyhülése hosszabb folyamatnak ígérkezik, mintsem néhány döntéstől remélhetnénk azt. S e folyamatba nézetek, szemléletek tisztázása is beletartozik: az egyértelmű fölfelé mutogatás éppoly káros, mint az a vélemény, mely szerint a jó határozatok végre nem hajtása sodorta bajba az országot. Ma mindenki a változásokat sürgeti. Ezekhez azonban nem elégséges a szükségszerűség felismerése, a folyamatok elindulását, gyorsulását ki is kell kényszeríteni. A politikai intézmény- rendszer megújításáról szólva kifejtette a megyei’ tanács elnöke, hogy a jelentős átrendeződés várhatóan átmeneti zavarokkal, zökkenőkkel jár együtt — ezekre már jó előre számítani kell. A hatáskörök tisztázása azonban halaszthatatlan teendő, hiszen enélkül maga a felelősség is megállapíthatatlan. A politikai irányítás közvetlen módon való, napi beavatkozásokkal operáló módszere már csak azért is tarthatatlan, mert alkalmat ad a felelősség elmosására. A hatáskörök elhatárolása természetesen nem jelent egyet az anyagi eszközök gyarapodásával. A korszerű munkastílusra áttérő tanácsok példája is azt igazolja azonban, hogy a nagyobb önállóságot élvező helyi tanácsok legjobbjai viszonylag gyors átrendeződési készségről adnak tanúbizonyságot: felelősebben élnek eddig is meglevő lehetőségeikkel, merészen nyitnak a vállalkozások felé, mind eredményesebben iparkodnak területük igazi gazdájává válni. Sokféle vélemény hangzik el manapság az érdekképviseletek munkájáról. Mint Devcsics Miklós hozzászólásában elmondta, e nézetekből ugyanaz a következtetés szűrhető le: az érdekképviseletek tevékenységével sem a munkáltató, sem a dolgozó nem elégedett. A dolgozók nehezményezik, hogy érdekeiket nem eléggé differenciáltan érvényesítik, a vállalatok pedig a nivellálódás irányába való eltolódást vetik az érdekképviseletek szemére. Mindkét kifogás egyazon módon oldható fel: mindazoknak, akik érdekek képviseletére vállalkoznak, a nagyobb teljesítmény díjazását kell szem előtt tartaniuk! A gazdasági kérdések köréből a fejlesztéseket érintő gondolatokat emelte ki a megyei tanács elnöke. Korábbi beruházásainkra sokféle szempont egyidejűleg nyomta rá bélyegét. Ágazati és területi érdekeket, a lemaradók felzárkóztatását részesítettük előnyben, ahelvett, hogy a legnagyobb hozamú fejlesztések kaptak volna elsőként zöld utat. A fejlesztés várható jövedelmezősége sok tényező együttes hatása, hiszen a gazdaság térben mozog: a befektetés megtérülési idejét a szakmai tudás, a szellemi tapasztalat éppúgy lerövidítheti, mint a már meglevő gazdasági potenciál, az infrastruktúra. Az alapos döntés valamennyi körülmény együttes mérlegelését feltételezi. Az eredményekért, a munka hasznáért ma nagyon meg kell küzdeni. Ám, amint ezt Devcsics Miklós a pártértekezlet résztvevőinek figyelmébe ajánlotta, megyei tapasztalatokból merítve is joggal állíthatjuk: a siker nehéz körülmények közt is elérhető! (Folytatás a 3. oldalon)
