Nógrád, 1988. április (44. évfolyam, 78-102. szám)

1988-04-23 / 96. szám

fi NÖGRÁD lUlatraterenyen Egyenesben Halad a szekér Egyszer fent, egyszer lent — tartja-a közmondás, s ez rendszerint be is következik, mind a személyek, mind az intézmények, szervezetek, gazdasági egységek életében. Persze —, ez a dolog termé­szete — jobban szeretünk fent lenni, mint lenn... A Mátraterenyei Zagyva­völgye Mezőgazdasági Ter­melőszövetkezet tevékenysé­gében az 1983-as esztendő végén kezdtek megmutatkoz­ni a bajok. Egyre rosszab­bul ment a közös szekere, mígnem 1985-ben végleg be­leragadt a kátyúba: 11 mil­lió forint fölötti pénzügyi hiánnyal zártak. Okait két irányból is vizsgálták: egv­A főkönyvelőből lelt elnök: Fábián Ignác részt a veszteségrendezési, másrészt a Pénzügyminiszté­rium és a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztéri­um által kijelölt bizottság. Ez utóbbi más alacsony ha­tékonyságú szövetkezetben is vizsgálódott, kellő informá­ciókat szerezvén az egyedi rendezéshez. A két bizottság párhuza­mosan végzett munkája so­rán azonos eredményre ju­tott. A jegyzőkönyvek tanú­sága szerint alapvetően a következő tényezők játszot­tak szerepet a katasztrofális működésben: lazuló munka- fegyelem, technológiai hiá­nyosságok, főképpen a szarvasmarhatartásban, az adottságoknak nem megfele­lő termelési szerkezet, az alaptevékenység gépesített­ségének elemi elmaradottsá­ga, jelentős hitelterhek, a túlzott mértékű improduk­tív létszám. A szövetkezetét az 1985-ös év lezárt mérlegével sza­nálták, s a szakembergárda megkezdte a veszteségrende­zési bizottság által előírtak megvalósítását. A megújulás tehát már akkor mutatott bizonyos jeleket, amikor Fá­bián Ignác 1986 májusában a közös gazdaság élére ke­rült. A kazári tsz főköny­velői székét cserélte fel a szomszédos mátraterenyei gazdaság elnöki székével, nem csekély belső vívódás és külső gvözködés árán. — Én ugyanis benne vol­tam, mint közgazdász, mind a két bizottságban, és megle­hetősen jól megismertem az itteni helyzetet — emléke­zik vissza a pár évvel ez­előtti időszakra a tsz-elnök. — Nyomasztó volt a pénz­ügyi hiány, és talán a me­gye legkedvezőtlenebb ter­mőhelyi adottságai itt van­nak. Kedvezőtlenek az adott­ságok a szakképzett munka­erő oldaláról nézve is, hi­szen ipari környezetben élünk, itt a Ganz-gvár, pár kilométerre Salgótarján gyá­rai csábítják az embereket. Egy szó, mint száz: egy kis­sé féltem a feladattól. Aztán mégiscsak beadta a derekát. Ennek végül is az volt az oka, hogy a már említett bizottságok együtt dolgoztak a helyi szakveze­téssel, és a leendő elnök úgy találta, hogy vannak meg­felelő szakképzettségű, egészséges törekvésű fiata­lok a szövetkezetben, olyan erők. amelyekre kellően le­het támaszkodni. Érezte a bizalmat, a segítséget a me­gyei vezetők részéről is. S az sem volt mellékes, hogy a szanálási bizottság javas­latát a szövetkezet közgyűlé­se is megtárgyalta, és némi vita után elfogadta. Az első intézkedések kö­zött szerepelt a felduzzadt improduktív — mondhat­nánk azt is: bürokratikus — létszám fokozatos leépítése. 1986-ban a 333 fős átlagot tíz százalékkal csökkentették, majd a következő évben újabb emberektől váltak meg. Némelyek elfogadták a fel­ajánlott munkahelyet, mások nem, és önmaguktól távoz­tak. Tavaly mindössze 271- en dolgoztak a közös gazda­ságban, s 15 százalékkal ma­gasabb termelési értéket pro­dukáltak a korábbinál, és az esztendőt 12,1 millió forintos nyereséggel zárták. Óriási teljesítmény ez a két évvel előbbihez képest. Az eredmények között ve­hetjük számításba a költsé­gek csökkentését. A megta­karítást elsősorban az üze­mi általános költségeknél si­került elérni, főként úgy. hogy a leépítéssel csökkent a központi irányítás bér­hányada, a szolgálati gépko­csik igénybe vétele. A költsé­gek csökkenése mellett nőtt a termelési érték, követke­zésképpen a hatékonyság. A banki kamatok 1986-ban 2 millió forinttal csökken­tek, és az előző évi hitelnek csak a felét vették fel. Ta­valy még kevesebbet, azt is jóval rövidebb időre, csupán a málnaszedés idejére. kívánt minőségű termelésre. Ennek megfelelően annyi megrendelőjük van, hogy mindenki igényét nem is tudják kielégíteni. A zsákvarrást tette könv- nyebbé Bátori Ferenc ipari ágazatvezető három évvel ezelőtti újítása, a fotocellás vezérlésű, automata szabász­gép. A kézi vezérlés meg­szüntetése a minőség javu­lásával, a hulladék csökke­nésével járt. — A mi termelésünkre nem hatott a mélypont — vallja Bátori Ferenc —, de a rossz hangulat a miénket is befolyásolta. Űgv tapaszta­Forgács Kndréné üzcmwezotö: „Szeretnek nálunk dolgozni az emberek...” A PM—MÉM bizottság az alaptevékenység műszaki fej­lesztéséhez járult hozzá anya­gi támogatással. Hatmillió forintot kaptak a szövetke­zetiek, további kettőt a me­gy etanácsi keretből. A pénzt erő- és talajjavító gépekre, eszközökre, szállító jármüvek­re fordították. A szarvasmarha-ágazatot, amely 1985-ben csaknem 5 millió forintos veszteséget produkált, felszámolták. He­lyére telepítették a törzsba- romfi-ágazatot, tenvésztojás termelése céljából. Megszün­tették a veszteségesen ter­melő varrodát, dolgozói a cipőfelsőrészt készítő üzem­ben hajtanak hasznot. A több mint 12 millió fo­rintos 1987. évi nyereség a gazdaság vezetőit is meglep­te. s maguk is keresték az összetevőit. Az. elnök elmon­dása szerint lényegében ar­ról van szó, hogy a bizott­sági tapasztalatokat haszno­sították, és jól éltek a ka­pott segítséggel. A vezetők 40 százaléka kicserélődött, a második vonalból léptek elő tehetséges szakemberek, akik kezdeményeztek, követ­kezetesen cselekedtek, meg­felelő önállósággal és fele­lősséggel rendelkeztek. Kiemelkedő eredményt ért el a műanyagüzem. amely­nek vezetője, Forgács End- réné mondja: — Szeretnek nálunk dol­gozni az emberek, és ha van munka —, s erre nincs panasz —, akkor jó a han­gulat is. Kezdettől fogva csomagoló­anyagokat gyártanak, s egy ideje már polietilénalap- anvag-gyártással is foglalkoz­nak. Egyedül a polipropilén zsákok anyagát kapják más­honnan. Gépi berendezéseik közepes színvonalúak, egye­lőre azonban még képesek a Az újító ipari ágazatvczetö: Bátori Ferenc lom, most megfelelő dolgozó­ink közérzete. Folyamato­san tudnak dolgozni, szor­galmasak és általában a számításukat is megtalálják. A 27 éves Bereczki Lajos a felszámolt szarvasmarha­telep vezetője volt, s febru­árban múlt egy éve, hogy az automata szabászgépen dol­gozik. — Itt körülbelül másfél ezer forinttal több a fizeté­sem, de azért ez mégiscsak betanított munka... Bereczki Lajos középfokú növénytermesztő és állatte­nyésztő képesítéssel ren­delkezik, most végzős a gép­ipari technikum technikusi minősítő tanfolyamán. A családos fiatalember nem­régiben vásárolta meg a tsz mátranováki szolgálati lakását, itt, helyben akar boldogulni. Valószínűleg új, gépkarbantartó- javító isme­retei révén, minthogy a meg­szűnt szarvasmarha-ágazaton kívül máshoz — például ju­hászat — „szívügy" nem íű­A szarvasi mezőgazdasági fő­iskolán végzett Szmilek Jó­zsef A műanyagüzemben 80- an tevékenykednek, a nö­vénytermesztési ágazatban sokkal kevesebben. Az a lét­szám is az időszerű tenni­valóknak megfelelően válto­zó. Az emberek a gépeket irányítják. Szmilek József a szarvasi mezőgazdasági főiskolát vé­gezte el, kilenc évig beosz­tott üzemmérnökként dolgo­zott. egy éve a növényter­mesztési ágazat vezetője. — Amióta ugrásszerűen javult az ágazat gépesítettsé­ge, azóta valamelyest javult a tevékenységünk. Jól hala­dunk a tavaszi munkákkal. Ha sikeresen befejeztük a napraforgó vetését, akkor már csak aranyat érő máju­si esőt kívánok, no meg szá­raz aratási időt... A termesztési szerkezet alaposan leegyszerűsödött: a napraforgó mellett csak őszi búza és tavaszi árpa, il­letve íeketeribizli, málna terem. Takarmány csak any- nyi, hogy a juhoknak legyen elegendő. Így az ágazat ár­bevétele a három évvel ez­előttihez képest több mint megduplázódott. A málna feldolgozására alkalmas fagyasztó 1985-ben készült el, de hogy ne csak egy, másfél hónapig használ­ják, a bizottságok javasol­ták kompletté tételét, azaz, a hűtőtároló megépítését. A múlt év júniusának végén be is próbaüzemelték, majd decemberben véglegesen munkába állították. Azóta itt is eltűnt a veszteség, sőt nyereség keletkezett. A szö­vetkezet a Ráckevei Arany­kalász Tsz-szel létesített gaz­dasági társulást, saját gesz­torságával. A baromfiágazat a múlt év októberében létesült. Na­pos korukban hozták a ba- romíikat, s jelenleg közel tízezer a számuk. Az első to­jásokat éppen húsvét vasár­nap tojták a tvúkok. — Húsz volt az aznapi mennyiség — mondja Ora- vecz Albin állattenyésztési agazatvezető. — De egy hét múlva már az állomány 11 százaléka tojt, s ez a szak­könyvek szerint is jó telje­sítmény. A csúcs egyébként — 80—85 százalék — május­ban, a baromfik 28—31 he­tes korában várható. Az állatok egyik felügye­lője Bábel Veronika, aki ta­valy végzett a szécsényi me­zőgazdasági szakközépisko­lában, s jól érzi magát éle­te első munkahelyén. Még hosszasan lehetne ír­ni az eredményes 1987-es esztendő részleteiről, arról hogy más, eddig nem emlí­tett intézkedések és üzemré­szek miként járulták hozzá a sikerhez. Taglalásuk azon­ban túllépne adott keretein­ken. Másrészt, az. eddigieket olvasva, fennáll az a veszély hogy egyesek szemében úgy tűnhet, mintha rózsásabb ké­pet festettünk volna a meg­újulásról és a kibontakozás­ról, mintha itt nem lettek volna — és ma sem lenné­nek — feszültségek, erőfeszí­tések. Ezt elkerülendő, maga az elnök, Fábián Ignác mondja: — Akadtak népszerűtlen intézkedéseink is. Korábban ugyanis nem adták ki a ház­táji földet, hanem mindenki 8 mázsa terményt kapott he­lyette. Ezt egy ilyen adottsá­gú tsz nem bírja el, ezért megszüntettük a gyakorlatot. Most az emberek a háztáji­ban maguknak termelnek, vagy, aki nem képes rá, az. megművelteti a szövetkezet­tel, és a munkadíjat megfi­zeti. Mindez, az. érintettek­nek jövedelemkiesést je­lent, egyúttal jelzi azt, hogy a tagságnak vállalnia kell a gazdasággal a közösséget, a felelősséget a kedvezőtlen helyzetekben is. Egy hold háztáji föld jár a tagnak, fél hold az alkal­mazottnak. — Mi megfizetjük inkább a tsz munkáját — tolmá­csolja a műanyagüzem asz- szonyainak véleményét Ko­vács Zoltánná varrónő. — Ezt tudjuk csinálni. Munka­helyünkön feszített a tem­pó, nem nagyon marad erőnk, időnk a háztájira, elég a ház melletti kert. A mátraterenyei terme­lőszövetkezet vezetése kö­vetkezetesen megy végig a kijelölt úton. Elégedettek le­hetnek a bizottságok. A PM— MÉM bizottságnak —, mint­hogy anyagilag támogatott — három éven át elszámolá­si kötelezettséggel tartozik a gazdaság, de ma nem ez a jó munka záloga. Hanem a szakértelem, az egymásba ve­tett bizalom, a közösségért érzett felelősség, amely tet­tekre képes, és aktivizálni tud másokat is. Szöveg: Sulyok László Kép: Bábel László Bereczki Lajos az automata szabászgépen dolgozik Az asszonyok szállítására készítik elő a műanyag zsákokat Ezt a málnát NSZK-beli exportra csomagolják Már hasznot hajtanak a baromfik

Next

/
Oldalképek
Tartalom