Nógrád, 1988. április (44. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-19 / 92. szám
NÓGRÁDI TÁJAKON... Q|> TELEXEN ÉRKEZETT... /^/ Lakásépítés Bátonyterenyén 40 Bátonytcrenyén, a Bányász Múvc- ^*Mődési Ház feletti kertváros településrészen korszerű családi házakat építenek, a bányászcsaládok részére. Eddig harminchat lakásba költözhettek be tulajdonosaik, akiknek a Nógrádi 'Szénbányák százezer és kétszázezer forint közötti összegben vissza nem térítendő támogatást, illetve hosszú lejáratú kamatmentes kölcsönt biztosított. O Az év első felében adják át a Mátra-lakótelepen a kilences jelű épületet. A négy lépcsőházas PEVA- szerkezetú házban ötvenhét család lelhet otthonra. A kivitelező Nógrád Megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozói jelenleg az épület szakipari munkáit és a külső homlokzat burkolását végzik. Sínen egy (két) élet Á „vezér", az órák és két vasutas Csöndes kis vasútállomás. Tavaszba hajló napsütés botladozik a vár kicsorbult romjain. A peronon azonban még keményen csapkod a szél. — Bocsánat — szólítok meg egy kék egyenruhást, ahogy megérkezem a nógrádi vasútállomásra. — Sleng és Vastag Miska bácsit keresem! — Én vagyok a Sleng! — mondja csöndben, büszkén, s betessékel a „forgalmi” irodába (az állomás egyetlen irodájába). Hajdan volt becsület... Amikor vasutas ismerősömtől hírt kaptam a készülő eseményről, fantáziám működni kezdett. Két kissé megtört, hajlott hátú, halk szavú embert képzeltem magam elé, akik ott állnak, immáron negyven éve a két vasszalag mellett. A valóság — megérkezve Nógrádira — egészen más képpel fogadott. Sleng Mihály határozott, szemében huncutság, szavaiban enyhe keserűség bujkál. — 1948. február 18-tól pályamunkásként dolgoztam — kezdi mesélni történetét. Megtudom, öten voltak testvérek két lány, három fiú, ők vasutasok lettek. — Szerettünk volna szakmát tanulni, de akkoriban örültünk, hogy a vasúthoz jöhettünk dolgozni... — teszi hozzá magyarázatképpen Vastag Mihály, ö is akkoriban, egészen pontosan ’47 augusztusában vette fel a sötét egyenruhát, szintén pályamunkás volt. — Azután ’53-tól vágány- gépkocsivezető — folytatja Sleng Mihály —, s öt éve vagyok iitt Nógrád állomáson váltókezelő. — Én 1951-ben pályaőri tanfolyamot végeztem, s ’62- től tartalékos térközőr (ez a hivatalos neve a sorompókezelőnek) vagyok — mondja Vastag Mihály csendesen. Igyekszem minél többet megtudni hajdani munkájukról, ám válaszaik takarékosan szűkszavúak. Tán a riporter hibája, az „okot” nem sikerül kideríteni... Unokatestvérek. Kevés idejük volt pihenni. Üdülni alig-alig jártak. — Most is szolgálatban vagyok — így Sleng bácsi. — Én takarítottam most is az állomást. Nem azért, mert a főnököt várjuk, ha én vagyok itt, mindig rend van.., Kiderül: nekik minden vonat egyforma. Kérdezem: milyen volt az első, amit vezettek. vagy amivel dolgoztak. Válasz: ki emlékszik már arra? Kissé bizony keserűek. Megkaptak mindent, amit lehetett — mondják —, most mégis, bevallva, vagy csak titokban, izgalommal várják a következő vonatot. .. Vonat érkezik... — Volt akkor különös becsülete a vasutasoknak, amikor itt kezdtek dolgozni? — próbálkozom még. — Sokkal nagyobb, mint most! — vágják rá egyszerre. .. Aztán ismét néma csend. — Mit jelent önöknek az idő? — Pontosságot! — ismét egyszerre hangzik a válasz. Sleng Miska bácsi hozzáteszi : — Mi már olyanok vagyunk, hogy éjfélkor fekszünk, s háromkor felébredünk. Utána csak forgolódunk. .. Nem álmodoznak. Erejük, idejük nincs rá. Megcsörren a „szolgálati”. Megérkezik a jelzés, s pár perc múlva a vonat is feltűnik. Utasa dr. Várszegi Gyula, a MÁV vezérigazgatója. Személyes találkozás — A célunk az, — mondja kérdésemre —, hogy ne csupán egy ünnepségen, hanem személyes találkozáson nyújtsuk át a negyvenéves, hűséges szolgálat elismerését. Az ajándék: vésett hátlapéi, MÁV-emblémás zsebóra. Alig pár percet áll csak a kocsi az állomáson. Sleng Miska bácsi leereszti a sorompót, tiszteleg. Ez a vonat is elment. Egy a sok közül. Ha a negyven évvel ezelőttiek nem is, ez azért emlékezetes marad számukra. (hlavay) FŐT figyelő szolgálat Nógrádi ártapasztalatok Az árak alakulását, az áruellátást figyelő szolgálatot működtet február óta a Fogyasztók Országos Tanácsa. A FŐT aktivistái — a népfrontbizottságok bevonásával — 18 megye 138 településén vizsgálták a helyes áralkalmazást. A tapasztalatok szerint az élelmiszer-kereskedelemben és a vendéglátóiparban az áruk jelentős részét érintő, többszöri ármódosítást követően kiegyensúlyozottá vált a helyzet. Az iparcikkeknél, különösen pedig a ruházati kereskedelemben viszont a folyamatos ármódosítások még márciusban is nehezítették a kereskedelem munkáját. Az élelmiszer-kínálat színvonala februárhoz képest javult, azonban továbbra is gyakoriak a kifogások. A tőkehúsok minősége nem áll arányban az árukkal, ugyanis a húsbontás nem felel meg a szabvány követelményeinek. A fogyasztók sérelmezik, hogy a gyengébb minőségű, rosszul bontott 'húsokat a jó minőségű termékekkel azonos árban hozzák forgalomba. Szorgalmazzák, hogy az ilyen termékeket külön kereskedelmi egységben, olcsóbban árusítsák. Kedvezőbb kép alakult ki az elmúlt hetekben az ár- feltüntetésekkel, árjelölésekkel kapcsolatban. . 'Nem javult az ellátási helyzet a tartós fogyasztási cikkek körében. Továbbra sem tudja a kereskedelem kielégíteni a hűtőszekrények, illetve a fagyasztószekrények iránti lakossági igényeket. Az ipar —, mint például Nógrád megyéből jelezték *— e termékekre nem fogad el megrendelést. A legnagyobb mértékű eltérések a szolgáltatások díjai között tapasztalhatók. Tatán például a szilárd tüzelőanyag szállításáért mázsánként 10, illetve 20 forintot számítanak fel, ugyanez a szolgáltatás Sopronban 50 forintba kerül. A férfi - és a női fodrászat díjai általában a budapesti átlag alatt maradnak 10—30 százalékkal. A személygépkocsiElektronikus menü japán módra Japánban az elektronika és az irodagépesítés feltartóztathatatlanul tör be az élét legkülönbözőbb területeire. Megjelentek pélául a csúcstechnikával felszerelt eszpresszók, amelyek lényegesen kényelmesebb „munkafeltételeket” biztosítanak, mint az irodák. A tokiói irodaházakban, a világcégeknél ugyanis általában százkétszáz ember dolgozik egy nagy terembe összezsúfolva, ahol még fogas sincs. Ezzel szemben a high- tech kávéházakban a vendég kellemes, halk zeneszó kíséretében, kényelmesen végezheti el a munkáját, előzékeny kiszolgálást élvezve, egy kávé vagy tea mellett. Rendelkezésére áll szövegfeldolgozó számítógép, amelynek a segítségével akár átjavítás költségei — motorrevízió, olajcsere elvégzése esetén — 4—500 forintos különbséget mutatnak településenként. Gyakran elégedetlenek a megrendelők a textiltisztítási szolgáltatásokkal. E téren kedvezőek a tapasztalatok Nógrád megyében, ahol a megyei Patyolat vállalat az erős forgalom-visszaesés miatt 17 forintról 16 forintra csökkentette a kilós mosás díját. Nincs elegendő tetőfedő, illetve falazóanyag, kicsi a választék kerámia burkolóanyagokból, s az ország jelentős területein nem kapható az épületüvegezéshez nélkülözhetetlen síküveg. Szegényes a fenyő fűrészáruk méretválasztéka, s a fűtési és vívezeték-szerelvé- nyekből, -berendezésekből is kevesebb van a boltokban a szükségesnél. Szolnok, Csongrád, Vas, Nógrád és Szabolcs-Szatmár megyében megnehezíti a magánépítők dolgát, hogy hiányoznak az üzletekből az olcsóbb hazai szelepek, csapok, csaptelepek. helyezheti a túlórázást az íróasztalától a presszóba. A számítógép gyorsnyomtatóval összekapcsolva alkalmas üzleti levelezés elvégzésére is. Az elektronikus kínálatban szerepel videolejátszó és monitor is, amelyen fülhallgatóval mindenki külön-kü- lön nézheti meg akár kedvenc filmjét is, ha magával hozza a kazettát. I lakáshoz jutás lehetüségiiröl Tájékoztató fiataloknak Lakásról fiataloknak címmel olyan információs kiadványt készített az Állami Ifjúsági és Sporthivatal, amely átfogó tájékoztatást nyújt az érdeklődőknek az otthonteremtéssel összefüggő kérdésekről. A Békés Megyei Ifjúsági és Sportinformációs Iroda közreműködésével összeállított útmutató a napokban jelenik meg. A kiadvány szerkesztői arra törekedtek, hogy mindenki számára érthető, áttekinthető módon mutassák be a lakáshoz jutás lehetőségeit, pénzügyi feltételrendszerét, a támogatások, a kedvezmények főbb módozatait és szabályait. Útmutatót kívántak adni mindazok kezébe, akik lakásgondjukat valamilyen formában szeretnék megoldani, vagy már meglévő otthonukat megfelelőbbre kívánják cserélni. Emellett segítheti azoknak a tanácstagoknak, lakóbizottságoknak, KISZ- bizottságoknak és más társadalmi aktivistáknak a munkáját is, akikhez gyakran fordulnak információért, tanácsért az állampolgárok lakásgondjuk megoldása érdekében. Az ÁISH-ban úgy vélték, hogy egy ilyen jellegű tájékoztató kiadásával szélesebb körben és egyszerűbben juthatnak a lakáskérdéssel kapcsolatos információkhoz a fiatalok is, jóllehet, számos településen és budapesti kerületben működik már e témával is foglalkozó tanácsadó iroda. „Te sem jössz!” A gyógyvizéről híres bükki falucskán átutazóban bosszankodva vártam, hogy végeszakadjon az egy-két hetes ismerősök érzelmes búcsúzkodásának. Ezek itt, lám, hogy odavannak egymásért a néhány együtt töltött nap után, én pedig a színét se láttam már hónapok óta a bátyámnak — 'gondoltam türelmetlenségemben. Kelletlen, szégyenlős oldalpillantással végigmértem a jó hangulatú társaságot, majd a visszafelé úton kicsit utánanéztem magamban, mivégre ez a furcsa reakció? Miért vált ki felháborodást, ellenségességet a tőlem idősebbek természetes kötődése, egymás iránti bizalma? Nem egyszerűen csak irigységről van szó? ■ Jó pár éve bölcsen magyaráztuk, hogy a városi életforma egyértelmű velejárója <az elmagányosodás, az egyedüllét. Falun azért csak át-átkiabálnak az emberek egymásnak a kerítésen; tudják, kiért kondul meg a harang, kinek lesz esküvője. Meg aztán ezek a közösségek nemigen rejtik véka alá a véleményüket, ha valaki „olyan magának való”, „senki ember barátja”. Am egy ideje a másik iránti látszatérdeklödés jött divatba itt is. Az ismerősök többnyire egy kurta köszönésfélével intézik el ,az üdvözlést, hogyisne, mikor az őszinte érdeklődésre nemegyszer egy barátságtalan félpillantás, egy odavetett, rideg kifejezés a válasz. Akik székes jó kedvvel, gyakorta hátba veregetik egymást, azok ivócimborák vagy szoknyavadászok. Persze mentségünk akad pár száz. Legtöbbünknek az orra sem látszik ki a munkából (ami természetesen nagyszerű), hazafelé a buszon az újságba, könyvbe temetkezünk (szintén méltányolandó), 's aztán a lakás vesz oltalmába a „kíváncsiskodóktól”. A nők a háztartásművészetet gyakorolják, s barátnőjük vagy a (rokonság szíves invitálását (nemritkán effajta buta megjegyzéssel hárítják el: „Nem megyek, mert te sem jössz!” Aztán feszengve próbáljuk elfogadtatni magunkkal az egyre hatalmasodó, fullasztó magányt. Van, ki <az- zal vigasztalódik, ha látja, másoknak se jobb. Erőlködésünket még meg-megszakítja néhány óvatos kitörés. Ilyenkor kocsiba ülünk, vagy nekivágunk a hegyeknek, s estére jóleső fáradtsággal a tévé elé ülünk. Szórakozás gyanánt megnézzük a kelepcébe csalt nő esetét a szórakozott férfival s ha van kivel ia fél éjszakán át azon meditálunk, miért látunk a képernyőn is folyton marakodó házastársakat, emberkerülő, unalmas főhősöket. M. J.
