Nógrád, 1988. április (44. évfolyam, 78-102. szám)
1988-04-16 / 90. szám
2 NOGRAD 1968. ÁPRILIS 16., SZOMBAT Genf—Afganisztán — kommentárok Jelentős tényező a békés rendezésben A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1988. május elsejei jelszavai 1. Világ proletárjai, egyesüljetek! 2. Éljen a marxizmus—leninizmus! 3. Éljen május elseje! 4. Éljen a magyar—szovjet barátság! 5. Erősítsük a szocializmust építő népek barátságát! 6. Éljen a kommunista és munkáspártok szolidaritása! 7. Atomfegyvermentes világot! 8. Békés jelent, biztonságos jövőt az emberiségnek! 9. Támogatjuk az európai béke és biztonság ügyét! 10. Nemzeti összefogással a kibontakozási program megvalósításáért! 11. Előre az 1988. évi népgazdasági terv teljesítéséért! 12. Köszöntjük a munkában élenjáró kollektívákat és dolgozókat! 13. Fiatalok! Tanulással és jó munkával a társadalmi haladásért! 14. A szocialista demokrácia fejesztésével a néphatalom erősítéséért! 15. Megújuló nemzeti egységgel a haladásért! 16. Előre a párt vezetésével a szocializmusért, a reformok útján! 17. Éljen a Magyar Szocialista Munkáspárt! 18. Éljen és gyarapodjon szzeretett hazánk, a Magyar Népköztársaság! Politika és nyilvánosság Országos tanácskozás Debrecenben A csütörtökön Genfben Afganisztánról aláírt megállapodáscsomag annak ellenére jelentős tényezője lehet a regionális konfliktusok rendezésének, és így a nemzetközi enyhülés előmozdításának, valamint a szovjet—amerikai viszony további javításának, hogy nem intézkedett a katonai segítségnyújtás kérdéséről — ebben foglalható össze annak a 350 újságírónak a véleménye, aki a nemzetek palotájából tudósította a világot a fontos eseményről. SEMMI BEAVATKOZÁS A történelmi jelentőségű mozzanat, amelyben itt nemzetközi sajtómegfigyelők egyértelműen a szovjet vezetésnek, személy szerint Gorbacsov főtitkárnak nagy érdemet tulajdonítanak, a szovjet fegyveres erők szabályozott, fokozatos kivonásának szerződéses vállalása. Szintén a megbékélés irányába hathat a sok millió menekült előirányzott, biztosítékokkal szavatolt hazatérésének lehetősége, ám ettől, valamint az előző tényezőtől nem különíthető el, sőt, velük elválaszthatatlanul is összefügg annak szerződéses kinyilvánítása: a továbbiakban nem engedhető meg semmiféle külső beavatkozás Afganisztán belügyeibe. Éppen ezzel összefüggésben tartja azonban kérdésesnek a genfi Le Matin és a .zürichi Neue Zürcher Zeitung tudósítója lapja pénteki számában, hogy Shultz külügyminiszter sajtóértekezletén mégis fenntartotta a jogot az Egyesült Államok számára a lázadóknak juttatott katonai segítség folytatására. Igaz, fűzik hozzá a politikai megfigyelők — enyhítésképpen az amerikai diplomácia vezetője azt is kijelentette: „önmérsékletre az Egyesült Államok is önmérséklettel válaszol”. Ez any- nyit jelentene, hogy, ha a Szovjetunió nem támogatja az általa a nemzetközi jognak megfelelően törvényesAz utóbbi hetekben, napokban sokan és sokhelyütt megfogalmazták észrevételeiket, javaslataikat a pártértekezlet állásfoglalás-tervezetével kapcsolatban. Föltették kérdéseiket is, amelyek a pártértekezlet összehívásának tényére, időpontjára, napirendjére és a pártvitára rendelkezésre álló idő szűkösségére vonatkoztak. Miért hívott össze pártértekezletet a Központi Bizottság? Miért nem volt elegendő a már megszokot* „felező” KB-ülés, vagy miért nem rendkívüli kongresszust szervezünk? Az alapvető indok: a Xllr. kongresszuson kitűzött célok megfelelnek a magyar nép érdekeinek, de a körülmények gyors és kedvezőtlen irányú változása miatt a kongresszusi határozatban megfogalmazott módon és ütemezésben nem valósíthatók meg. Új társadalmi, gazdasági, politikai feltételrendszer kialakítása szükséges. Ez azonban már meghaladja egy központi bizottsági ülés hatáskörét és lehetőségeit. Magasabb, szélesebb körű fórum döntéseire, az egész párttagság véleményét tükröző tanácskozásra van tehát szükség, amely meghatározza a teendőket a következő kongresszusig. Rendkívüli kongresszus összehívása viszont nem indokolt, mert jelenleg nem az a feladatunk, hogy ismételten teljeskörűen áttekintsünk nek tartott jelenlegi kábuld kormányt, akkor Washington is elállna a lázadók támogatásától. Meg nem erősített genfi hírek szerint, amelyeket több pénteki svájci és amerikai újság is ismertet, az Egyesült Államok és a Szovjetunió között hallgatólagos megállapodás van érvényben: a szövetségesek a szövetségeseiknek juttatott katonai segítséget — az Egyesült Államok esetében a lázadókról, a Szovjetunió esetében a törvényes kabuli kormányról van szó — fokozatosan megszüntetik, de azzal a kikötéssel, ki-ki felújítja, ha a másik félnél fegyverszállítást tapasztal. Feltűnő volt ezzel összefüggésben Shultz külügyminiszter minden egyéb kommentártól elzárkózó ama megjegyzése. a Stringer rakéták szállításának állítólagos megszüntetésére vonatkozó kérdés kapcsán, hogy Washington „írásban nem állapodott meg a szovjetekkel”. NEHÉZ PROBLÉMA Sok újságíró ez alkalommal úgy érezte, mintha Shultz külügyminiszter az írásban szóra tette volna a hangsúlyt. A Le Matin feltételezése szerint Sevardnadze szovjet külügyminiszter és Shultz csütörtök esti rövid megbeszélésén — a moszkvai szovjet—amerikai csúcs előkészítésének kérdésén kívül — valószínűleg szintén érintette a katonai segély nehéz problémáját. Sevardnadze —, mint a La Suisse című befolyásos genfi újság idézte — az amerikai segítség folytatásáról szólva kijelentette: ha Washington továbbra is fegyvereket juttat a felkelőknek, akkor ez bonyolítja ugyan a helyzetet, de nem befolyásolja azt döntő módon mindaddig, amíg Afganisztán és Pakisztán tiszteletben tartja a megállapodásokat. Az aláírt megállapodások szövegébe szintén nem került bele minden területet; helyzetünk nem is indokolja ezt. Most — a körülmények megváltozásából következően — súlyponti kérdésekre kell összpontosítanunk. A pártértékezlet tehát nem foglalkozhat a társadalmat érintő valamennyi témakörrel, a teljes körű elemzés a XIV. kongresszusra vár, de állásfoglalásával a következő kongresszusig terjedő időszak feladatait jelölheti meg, tehát nem fogja egy csapásra megoldani a magyar társadalom összes problémáit. Egy olyan vitában azonban, ahol any- ny.i gondolat, tapasztalat vá. lik ismertté, mint a pártértekezleten és azt megelőzöl en, lehetőség van a valóság tényeinek sokoldalú elemzésére. s a jelenleg lehetséges megoldások közül a viszonylag legjobb kiválasztására. R többség véleménye alapján A pártértekezletet még az első fél évben össze kellett hívni, mert ezt követően az állásfoglalás feldolgozása, a gyakorlati végrehajtás feltételeinek megteremtése, időt vesz igénybe. Az állás- foglalásban megfogalmazott feladatok végrehajtása így még ez évben, egyes feladaaz a tény, hogy — tekintettel az Afganisztánban folytatódó katonai tevékenységre — Diego Cordovez ENSZ-főtitkárhelyettes a belső afganisztáni rendezés előmozdítása céljából ingázni fog a kabuli kormány és a mudzsahideknek nevezett felkelők között. A francia kormány üdvözölte az afganisztáni rendezésről Genfben aláírt megállapodást, de hozzátette, hogy „teljes rendezést” és igazi békét óhajt. A francia külügyi szóvivő kijelentette, hogy Francia- ország támogatni fogja a menekültek visszatelepülését hazájukba és „nemzetközi akció keretében egy független és el nem kötelezett Afganisztán újjáépítését”. A francia nyilatkozat azt is sürgette viszont, hogy az afgán ellenforradalmároknak mielőbb biztosítsanak helyet az ország kormányzásában. Követelte, hogy tel-, jes jogú félként kapcsolják be őket a rendezésbe és az afgán nép, önrendelkezési jogának megfelelően, szabadon választhassa meg a törekvéseinek megfelelő kormányzatot. Kína üdvözli az Afganisztánról szóló genfi megállapodást és pozitív fejleménynek tekinti azt •— jelentette ki pénteken külföldi újságíróknak a kínai külügyminisztérium szóvivője. KULCSKÉRDÉS: A CSAPATKIVONÁS A szóvivő rámutatott, Kína kezdettől fogva arra az álláspontra helyezkedett, hogy az afganisztáni kérdés politikai rendezésének kulcsa a szovjet csapatok kivonása az országból. A kínai illetékes a genfi megállapodást az afgán nép és a nemzetközi közvélemény „jelentős győzelmének” nevezte és elismeréssel szólt az ENSZ és Pakisztán hozzájárulásáról a megállapodás létrejöttéhez. (MTI) toké legkésőbb 1989 elején megkezdődhet. Ha azt akarjuk, hogy a pártértekezlet dokumentumai híven tükrözzék a párttagság meghatározó többségének véleményét, a párt vitát a rendelkezésre ál. ló viszonylag rövid idő alatt kell lebonyolítani. Ebben nyilván segít, hogy a párt számos tagja a kérdések egy részét az előző vi-! fákban végiggondolta. Az állásfoglalás-tervezetet viszont nem lehetett előbb összeállítani, mert abban tükröződniük kellett a poli. tikai intézményrendszer átalakításáról folytatott vita eredményeinek és tapasztalatainak. A pártértekezleten a küldöttek, a párttagság képviselői vesznek részt. A delegáló pártbizottságok feladata gondoskodni arról, hogy a küldöttek képviselni tudják annak a kommunista közösségnek a többségi álláspontját, ahonnan mandátumukat kapják. Csak a pártértekezleten megvalósuló érdemi, felelősségteljes és elmélyült helyzetértékelés, a tisztázó, előremutató vita alapján töltheti be e fórum feladatát, a kibontakozás társadalmi-politikai feltételeinek megteremtését. A vita eddigi tapasztalatai azt mutatják, hogy a rendelkezésre álló rendkívül Politika és nyilvánosság címmel országos tanácskozást rendezett Debrecenben az MSZMP KB agitációs és propagandaosztálya, a Magyar Politikatudományi Társaság tájékoztatási szakosztálya, a Magyar Újságírók Országos Szövetsége és a Hajdú-Bihar megyei párt- bizottság. A kétnapos konferencián, amely pénteken plenáris üléssel kezdődött meg a megyei tanács székházának Árpád-termében, politikusok, kutatók, a saj- tóirányítás dolgozói, a tömegkommunikációs eszközök vezető munkatársai és a lapterjesztés szakemberei vesznek részt. Postás Sándornak, a Hajdú-Bihar megyei pártbizottság első titkárának köszöntő szavai után Lakatos Ernő, a Központi Bizottság agitációs és propaganda- osztályának vezetője nyitotta meg a vitaülést. Elmondta, hogy a társadalmipolitikai nyilvánosság témakörében rendezett debreceni fórum szervesen illeszkedik az országos pártértekezletet előkészítő tanácskozások sorába. Utalt arra a sokrétű munkára, amely a párt kezdeményezésére a nyilvánosság, a tájékoztatás megújítása érdekében három évvel ezelőtt kezdődött, rövid idő ellenére, a párt- szervezetek ténylegesen \s alaposan elemezték az állásfoglalás-tervezetet. Számos olyan gondolat fogalmazódott meg, amely bizonnyal beépül majd a végleges dokumentumba is. Sokan ráismertek saját véleményükre, amelyet a korábbi viták során fejtettek ki. Sokan felismerték a korábbi párthatározatok megfogalmazásait, gondolatait is, s közülük többen úgy érzik, hogy az állásfoglalás-tervezet nem tartalmaz lényeges újdonságokat. A korábban megfogalmazott, helytálló, de meg nem valósult céljainkról azonban nem feledkezhetünk meg, s amíg azok változatlanul időszerűek, feladataink között újra meg újra fel kell sorolni őket, vizsgálva egyúttal az okokat is, amelyek a végrehajtást megakadályozták. I vita a feladatokat is minősíti Az eddigi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy az állásfoglalás-tervezet vitaanyagként megfelelő. Több- helyütt megfogalmazódott azonban az a kérdés, hogy ha az állásfoglalás-tervezet az alternatív javaslatok feletti döntést tartja kívánatosnak, miért nem több váls elvezetett a mostani országos vitaülésig. A megnyitót követően Kulcsár Kálmán akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkárhelyettese tartott vitaindítót. Előadásában a politika hatékonysága szempontjából vizsgálta a nyilvánosság problémakörét, választ keresve arra, hogy a nyilvánosság miért nem adomány, vagy megengedés kérdése, miért inkább egy reális hatékonyságra törekvő politika lényegi eleme. Áttekintette, hogy a történelem során a változó társadalmakban hogyan formálódott — került előtérbe, vagy szorult vissza — a nyilvánosság. A mai hazai helyzetet elemezve, hangsúlyozta, hogy a politikai nyilvánosságot nem lehet a társadalmi folyamatokból kiragadva vizsgálni, önmagában fejleszteni : a nyilvánosság a gazdaság megújulásának és a politikai intézményrendszer fejlesztésének alapvető feltétele. A plenáris ülést követően, a tanácskozás három szekcióban folytatta munkáját. Ezekben a résztvevők „A társadalmi nyilvánosság értelmezése és szerepe a szocialista építés mai szakaszában”, „A politikai intézményrendszer és a társadaltozatban készült? A tervezet a Központi Bizottság álláspontját tartalmazza, egyelőre emellett voksol a testület, s indokait is felsorakoztatja a vitákban, így a tervezet alternatívát nem tartalmazhat. Lehetséges változatok kialakítása csak a vita során valósítható meg. A pártértekezlet elé kerülő, a most folyó eszmecsere alapján átdolgozott dokumentumtervezet a párttagság többségi véleményét tükrözi majd. Az utóbbi időben egyre inkább érzékelhető a gyakorlatban is az a munka- megosztás, amely a párt vezető testületéi és az állami szervek között alakult ki, A párt feladata a politikai irányvonal meghatározása, a politikai feltételek megteremtése, s a végrehaj. tás ellenőrzése; a kormányé a konkrét intézkedések megfogalmazása, a végrehajtás megszervezése. Mégis többen hiányolják a dokumentumtervezetből a konkrét, részletesen, számokban is megfogalmazott kapaszkodó, kát és nem elvi-politikai döntéseket előkészítő anyagnak tekintik a vitára bocsátott tervezetet. Ez azt tükrözi, hogy a megjelölt feladatelhatárolás még szokatlan, s nem vált telieskörű- en elfogadottá. Ugyanakkor mi nyilvánosság”, valamint „A tömegkommunikációs nyilvánosság szerepe napjainkban” témákban fejtették ki véleményüket. Az eszmecsere résztvevői — a konferencián rendelkezésükre bocsátott „A társadalmi, a politikai nyilvánosságról” című vitaanyaghoz, illetve vitaindítóhoz kapcsolódva kifejtették, hogy az utóbbi években mind erőteljesebbé válik a nyilvánosság bővítésének igénye. Ez összefügg a társadalomban végbemenő demokratizálási folyamatokkal, a hatalom össznépi jellegének erősödésével. A hazai tömegtájékoztatás struktúráját, irányítási és felelősségi rendszerét azonban kevéssé érintették az elmúlt évtizedek reformjai: sem a tájékoztatási rendszer felépítésében, sem belső működési mechanizmusában nem történtek érdemi változások. Mindez a tömegkommunikációs nyilvánps- ság megújítását sürgeti. A politika és nyilvánosság című országos tanácskozás szombaton a szekcióülések vezetőinek beszámolóival folytatódik, majd Berecz Jánosnak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a KB titkárának vitazáró előadásával fejeződik be Debrecenben. (MTI) többen úgy vélik, hogy ismét túl sok a végrehajtandó feladat, s nem lesz erőnk azokat megvalósítani. A párttagság körében folytatott vita során világosan körvonalazódik majd, hogy a felsorolt fontos tennivalók közül melyeket minősítik a párttagok a legfontosabbnak, s ez majd kifejezésre jut a Központi Bizottság által a pártértekezlet elé terjesztett javaslatban is. R garancia: a következetes számonkérés A viták során többen felvetik azt a kérdést is, hogy mi a garanciája annak, hogy elképzeléseinket meg tudjuk majd valósítani? Nos, ennek biztosítéka csak az lehet, hogy a párttagság egyetért a döntésben foglaltakkal és a párt valameny- nyi tagja a maga hatókörében mindent elkövet a megvalósítás érdekében. Garan. cia az is, ha a feladatok teljesítését következetesen számon kéri a kommunista kollektíva, amelynek tagja és amelynek beszámolni köteles. Ehhez a páTTtdemokrá- cia fejlesztése, a nyíltság és a nyilvánosság növelése szükséges a párton belül és a társadalmi életben is. Lányi György, az MSZMP KB osztályvezető-helyettese lfíta közben
