Nógrád, 1988. március (44. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-11 / 60. szám

2 NÓGRÁD 1988. MÁRCIUS 11., PÉNTEK ; Kormányszóvivői tájékoztató Kádár János a TOT székházában (Folytatás az 1. oldalról.) folytatni a struktúra át­alakítását is. Ügy ítélik meg — miként ezt Nagy Gábor, a Debreceni Tartó­sítóipari Kombinát vezér- igazgatója kifejtette —, hogy a tőkés- és szocialista pi­acon egyaránt az igények pontosabb feltárása növel­heti a kiviteli lehetőségeket. Burgert Róbert, a Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát vezérigazgatója a nagyüze­mek kooperációs kapcsola­tainak további szélesítésé­ben is lát tartalékokat. Bra­un József, a Pécsi Állat­forgalmi és Húsipari Vál­lalat igazgatója szerint az agrárágazat akár részvény- társaságként működtethetne kereskedőházat, amely a közös érdekeltség alapján javítaná a gazdasági egysé­gek értékesítési lehetőségeit. A szakemberek említést tettek a mezőgazdasági üze­meket foglalkoztató problé­mákról, gondokról is. Éles kritikával szóltak arról, h'ogy az év elején a pénz­hiány gátolta a munkát, és — utalva a bankok maga­tartására — a szerződéses fegyelem következetes be­tartását igényelték. Mind nagyobb gondot jelent a gazdaságoknak a technikai színvonal megőrzése is. A termelőeszközök, a gépi be­rendezések növekvő árai, Il­letve a beszűkült fejleszté­si források, a magas kama­tok nehezítik a struktúra- váltásit. A felszólalók han­goztatták, hogy a stabilabb szabályozó rendszer az egyik feltétele a tervszerű gaz­dálkodásnak. Kasuba Já­nos, a Karcagi Magyar— Bolgár Barátság Mgtsz el­nöke azt tette szóvá, hogy akaratuk ellenére növelniük kell a bürokráciát, mert a pénzügyi, munkaügyi, szám­viteli rendszer mind több munkaerőt köt le. Romlik a termelésben és adminiszt­ratív területen foglalkozta­tottak aránya. Sok szó esett a . mezőgaz­dasági dolgozók hangulatá­ról. Egyöntetű volt a véle­mény, hogy a mezőgazdasági üzemek vezetőit, dolgozóit a tenni akarás jellemzi. Az üzemek pozícióinak megőr­zését, javítását, az emberek boldogulását ésszerűbb, ha­tékonyabb munkával kíván­ják szolgálni. Kádár János, megköszön­ve a találkozó megszerve­zését, a kapott információ­kat, kifejtette véleményét belpolitikai életünk fő kér­déseiről és szólt a nemzet­közi helyzetről. A párt főtitkára hangsú­lyozta, hogy ma három kérdés áll a politikai mun­ka előterében: a gazdasági év indításának elemzése, a párt megújítása és a politi­kai intézményrendszer to­vábbfejlesztése, valamint az országos pártértekezlet elő­készítése. A pártértekezlet­tel az a célunk — mondotta —, hogy áttekintsük a szo­cialista építőmunka legfon­tosabb időszerű feladatait, meghatározzuk azokat a teendőket,. amelyeket a sta­bilizáció, a kibontakozás ér­dekében végre kell haj,ta­nunk. Kiemelte, hogy ma nehe­zebb viszonyok között foly­tatjuk a szocialista építő­munkát. Pártunk felismerte a gazdaságban és a társada­lomban lejátszódó kedvezőt­len folyamatokat, kritikusan és önkritikusan elemezte azokat. Ezt fejezi ki a Köz­ponti Bizottság 1987. júliusi állásfoglalása a gazdasági- társadalmi kibontakozás programjáról. A párt ezen új követelményeknek meg­felelően szervezi munkáját és tesz eleget a magyar tár­sadalom érdekében vállalt küldetésének. Kádár János kifejezésre juttatta, hogy társadalmi rendszerünk jobb működését elsősorban az alapintézmények megőrzésé­vel, megszilárdításával és továbbfejlesztésével érhetjük el. A társadalmi-gazdasági ki­bontakozás programja, a sta­bilizáció sikeres végrehajtá­sa a társadalom egészének közös ügye, s csak követke­zetes megvalósításával gya- rapíthatjuk. szocialista érté­keinket, őrizhetjük meg hosz- szabb távon a foglalkoztatá­si és létbiztonságot, tarthat­juk meg a keresetek, a nyug­díjak reálértékét, biztosít­hatjuk a lendületesebb szo­cialista fejlődés feltételeit. Az agrárpolitikáról szólva — egyetértve az elhangzott vé­leményekkel — hangsúlyoz­ta, hogy annak következetes folytatása biztosítja a mező- gazdaság továbbfejlesztését. Ez az épület valamikor a Népjóléti Minisztérium épü­lete volt — jegyezte meg —, ma a TOT székháza. Akár jelképesnek is tekinthetjük ezt, hiszen a mezőgazdaság is „népjóléti intézmény”, gondoskodik a magyar nép magas színvonalú élelmiszer- ellátásáról­Az MSZMP főtitkára nap­jaink nemzetközi életének meghatározó tényezőjeként szólt a Szovjetunióban és más szocialista országokban a társadalmi-gazdasági rend­szer megújítását célzó törek­vésekről, az átfogó társadal­mi reformfolyamatokról. Va­lamennyi érintett országban a nemzeti sajátosságok fi­gyelembevételével, egyönte­tűen a szocializmus megújí­tásának szándékával fogal­mazzák meg a társadalom- építés mai teendőit. Ennek a folyamatnak részese a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt, amely fennállása óta a de­mokratizálás és a folyamatos megújulás, a szükséges re­formok híve. Kifejezésre jut­tatta, hogy a. szovjet—ame­rikai megállapodás a köze­pes és rövidebb hatótávolsá­gú rakétákról ugyancsak kedvezőbb nemzetközi kör­nyezetet teremt a hazai épí­tőmunkához. Mindenekelőtt azzal, hogy javítja a béke megőrzésének esélyeit és bő­víti a nemzetközi együttmű­ködés lehetőségeit. A találkozó a késő dél­utáni órákban fejeződött be. (MTI) Újabb részletek * a szovjet gépeltérítésről A TU—154-es szovjet re­pülőgép személyzete mindent megtett az utasok biztonsá­gáért, életének megmentésé­ért. Többórás eredményte­len tárgyalások után szüle­tett meg a döntés: a géprab­lókat erőszakkal kell ártal­matlanná tenni — jelentette csütörtökön a moszkvai rá- ' dió. Mint jelentettük, március 8-án felfegyverzett bűnözők egy csoportja Leningrad kö­zeléből külföldre akarta el­téríteni az Aeroflot szovjet légitársaság Irkutszk—Kur­gan—Leningrád útvonalon közlekedő járatát. A bandi­ták lefegyverzése során az egyik utaskísérő és három utas életét vesztette, többen megsebesültek. A géprablók közül néhányat lelőttek, a többi megadta magát. A Szovjetszkaja Rosszája csütörtöki híradásában idő­rendi sorrendben ismerteti az események részleteit. A re­pülőgépet kitűnően előkészí­tették, a parancsnok erről megelégedéssel tett jelentést a repülésirányításnak. A TU —154-es moszkvai idő szerint 8 óra 05 perckor szállt fel az irkutszki repülőtérről és 11 óra 10 perckor szállt le Kur- ganban. Az üzemanyagtartá­lyod: feltöltés« után 13 óra 08 perckor indult a gép to-> vább Leningrádba. Már a repülőtér közelében repül­tek, amikor 14 óra 52 perc­kor az egyik utas egy írást adott át az utaskísérőnek, s követelte, hogy azt adja át a parancsnoknak. A papíron a következő állt; követeljük az irány megváltoztatását. Re­püljenek Londonba- Ellenke­ző esetben az utasokkal együtt felrobbantjuk a gépet. A parancsnok, a másodpi­lóta, a navigátor és a fedél­zeti mérnök összehangoltan cselekedett. Az üzemanyag- tartalék figyelembevételével további egy órát repültek és 16.05 perckor szovjet repülő­téren hajtottak végre leszál­lást. A leszállást követően a sze­mélyzet tárgyalásba kezdett a géprablókkal, javasolták, hogy tegyenek le szándé­kaikról, ne veszélyeztessék az utasek életét. A bűnözőik ka­tegorikusan visszautasították a személyzet javaslatait. Az idő múltával mind agresz- szívebben viselkedtek, elő­kerültek a fegyvereik és az utasok megölésével fenyege­tőztek. Néhány órás ered­ménytelen alkudozást köve­tően nem maradt más hátra, mint ártalmatlanná tenni a géprablókat — írja a Szcv- jetszkaja Rosszija. Jakes Berlinbe érkezett Milos Jakes, Csehszlovákia Kommunista Pártja KB fő­titkára csütörtökön egyna­pos látogatásra Berlinbe ér­kezett. Jakest a schönefeldi re­pülőtéren vendéglátója, Erich Honecker, az NSZEP KB főtitkára, az NDK Állam­tanácsának elnöke üdvözölte. (Folytatás az 1. oldalról) mérséklése érdekében fogad­tak el. Mint mondta: a Mi­nisztertanács áttekintette az adóreform miatt szükségessé vált árintézkedések végre­hajtását, és elemezte az év elején kialakult folyamato­kat- Megállapította, hogy az árrendezések döntő többségét a kormány rendelkezései sze­rint hajtották végre. Az ed­digi árváltozások az elő­irányzatoknak megfelelően, a tervezett 15 százalékos ár­színvonal-emelkedésnek mintegy kétharmadát teszik ki. Ugyanakkor a kormány határozott szándéka, hogy az árszabályokat meghaladó újabb áremelkedések veszé­lyét a vállalati magatartás megfelelő szabályozásával és egyéb állami intézkedésekkel elkerülje. A Minisztertanács ezért irányelveket fogadott el az árak növekedésének rö­vid távú mérséklése érdeké­ben. A kormány kötelezettséget vállal, hogy nem hoz a ter­vezett kereteken túlmenően inflációt növelő, közvetlen áremelő hatású, vagy költ­ségeket növelő központi in­tézkedéseket. Elvárja, hogy mindaddig a vállalatok is ön­mérsékletet tanúsítsanak, ha­tékonyságjavulással, költ­ségmegtakarítással kerüljék el áraik emelését. Ugyanak­kor utasítja a gazdaságirá­nyító szerveket, hogy az ár­emeléseknél legyenek tekin­tettel az adóreform miatti változásokra, és tanúsítsanak nagyobb aktivitást a gazda­sági erőfölényen alapuló ár­emelések mérséklése terén. Ezen túlmenően az érdekel­tek közötti árkonzultációs rendszer szélesítése, az álla­mi gazdasági intervenció erő­sítése, tartalékkészletek és esetleg import bevetése is eredményt kell, hogy hoz­zon. A kormány a kínálat bővítésének ösztönzésével is segíteni fogja az árak meg­felelő keretek között tartá­sát — zárta nyilatkozatát a szóvivő. A szóvivő ezután az újság­írók kérdéseire válaszolt. A nyugdíjrendszer korszerű­sítésére, változtatására irá­nyuló elképzelésekről (a Népszabadság érdeklődésé­re) elmondta: a kormány­ülésen széles körű vita folyt erről a témakörről. Emlé­keztetett, hogy társadal­munkban — még az illeté­kes szakemberek körében is — megoszlanak a véle­mények a nyugdíjrendszer változtatásának fő irányai­ról, céljairól. A kormány hosszú távra, 20—25 évre szeretné rendezni a nyugdíj­kérdést. A szakszervezetek­nek is ez a törekvése. A Minisztertanács úgy foglalt állást, hogy a szakértői mun­kát a szociális és egészség- ügyi miniszter vezetésével tovább kell folytatni. Ami­kor ez eredményesen befe­jeződött, a javaslatok vilá­gosabbak, pontosabbak let­— Mai kommentárunk Áz élelmiszerhegyek ellen Háromnapi kemény alkudozás után csak sikerült előre­lépniük a közös piaci minisztereknek: végre megfelelő formába önötték azt, amiről pár hete az állam- és kor­mányfők elvileg döntöttek. Megszületett a hozzávetőle­ges forgatókönyv — eztán eszerint kellene az Európai Gazdasági Közösséginek sajátos harcát vívnia saját élel- miszerhegyei ellen. A történet már eléggé ismert a magyar sajtóban» is. A nyugat-európai országok integrációja a kezdetekkor, jó harminc éve úgy állt össze, hogy az évi közös költ­ségvetés java részét a tagállamok parasztjainak támo­gatására szánták. Ez felelt meg az alapító két nagy, Franciaország és az NSZK érdekeinek, hiszen mindkét államban fontos szavazótömb a mezőgazdasággal fog­lalkozó lakosság. Csakhogy közben belépett egy harma­dik nagy, Anglia,. amely rögtön sokallni kezdte, hogy ennyi pénz folyik ki a közös pénztárcából az agrárárak támogatására. Annál is inkább, mert Nagy-Britannia — viszonylag csekély paraszti népessége miatt — a közösség olyan nagy befizetője, aki keveset kap vissza. Érthetően és joggal érvel hát sok év óta London azzal, hogy bizonyos kormányok és országrészek érdekei mi­tek, a kormány széles kö­rű, demokratikus társadal­mi vitát kezdeményez. Fel­kéri majd az Országgyűlés bizottságait, a megyei kép­viselőcsoportokat, az érdek- képviseleti szerveket, hogy vitassák meg az elképzelé­seket. Jó lenne, ha a vi­tákat főleg a szakszerveze­ték gondoznák. Ha lehetsé­gessé válik, akkor a kor­mány még idén december­ben javasolná, hogy az Or­szággyűlés első olvasásban áttekintse a tervezetet. Majd további műhelymunka után — várhatóan a jövő év közepén — kerülhetne immár a végleges törvény- javaslat az Országgyűlés elé. A nyugdíjak értékmeg­őrzésének javításéra, az ala­csony nyugdíjak emelésére — a SZOT álláspontját fi­gyelembe véve — az 1989. évi népgazdasági- tervező- munka keretében a nyugdíj- rendszer módosításától füg­getlenül is készül javaslat. A társadalombiztosítás finanszírozási rendszerének korszerűsítését szorgalmazó SZOT-állásponttal foglal­kozva (a Népszava kérdésé­re) a szóvivő utalt arra, hogy a SZOT és a kormány alapvető céljai megegyeznek, a két testület között folya­matos a munkakapcsolat. A szakszervezetek is egyetérte­nek a társadalombiztosítás finanszírozási rendszerének korszerűsítésével, ugyanak­kor azt igénylik, hogy a to­vábbfejlesztés átfogó legyen. A pénzügyi kérdéseken túl terjedjen ki az ellátási rend­szerek fejlesztésére, a szer­vezeti, jogorvoslati, hatáskö­ri kérdésék áttekintésére. Részletesen ki kell dolgozni a különböző egészségügyi ellátások anyagi feltételeit és követelményeit. A szak- szervezetek igénylik, hogy a társadalombiztosítási ellá­tások fejlesztése legyen össz­hangban elosztási rendsze­rünk egészének korszerűsíté- sével, így a bérreformmal, a szociálpolitika megújításá­val. A szóvivő kitért arra is (a Magyar Rádió kérdésére válaszolva), hogy a társa­dalombiztosítás korszerűsí­tése, a költségvetéstől való elkülönülése csak folyama­tosan, hosszabb időszakon keresztül valósítható meg. A formai különválás már 1989. január 1-jétől létre­jön. Ez azonban csak pénz­ügyi-technikai kérdés. A pénzügyi önállóság valósá­gos tartalmának meghatáro­zása, az ehhez kapcsolódó jogok, követelmények, illetve a felelősség érvényesítése fokozatosan alakulhat ki. Ugyancsak a Magyar Rá­dió munkatársának válaszol­va Bányász Rezső szólt ar­ról is: sokoldalúan vizsgál­ják annak lehetőségeit, hogy létrejöjjenek különböző al­ternatív biztosítási, társa­dalombiztosítási rendsze­rek, intézmények, szerveze­tek. Elképzelhető, hogy ezek létrejöttének megteremtőd­nek a feltételei. A szabálysértési rendelet módosításával összefüggés­ben (a Népszava érdeklődé­sére) rámutatott: ennek cél­ja egyes korábbi rendelkezé­sek korszerűsítése. A jövő­ben szabálysértésnek minő­sül például az is, ha valaki veszélyes árut, mérgező anyagot szabálytalanul szál­lít. Szigorúbb elbírálásban részesül a gáz- és riasztó- fegyverrel való visszaélés és a tiltott szerencsejáték is. Az utóbbi időben egyes sza­bálytalanul létesített táv­közlési berendezések zavar­ják az országos hírközlés rendjét. Ezek az ügyek a jö­vőben a rendőrség hatáskö­rébe tartoznak majd. A szóvivő egy kérdés kap­csán utalt arra is, hogy el­képzelhető bizonyos adójog- szabályok egyszerűsítése. A Pénzügyminisztérium meg­kezdte az adóreform beve­zetésével kapcsolatos első ta­pasztalatok összegzését; er­ről hamarosan tájékoztat­ják az országgyűlési képvi­selőket és a kormányt is. Keresik a módját annak, hogy feleslegesen ne Okoz­zanak gondot az emberek­nek. A külföldi állampolgárok ügyeivel foglalkozó állami tárcaközi bizottság felada­tait ismertetve (a Magyar Hírlap munkatársának adott válaszában) a szóvivő em­lékeztetett arra, hogy a Minisztertanács a bizottsá­got a hazánkban hosszabb ideig tartózkodni, leteleped­ni kívánó külföldi állampol­gárok jogi, munkavállalási, szociális és más hasonló gondjainak megoldására hoz­ta létre. ■ A cél az, hogy törvénye­ink szellemében, jogszabá­lyaink szerint rendezzék ezeknek az embereknek a helyzetét, segítsék beillesz­kedésüket, azt, hogy a lehe­tőségekhez mérten megfe­lelő egzisztenciát teremt­senek. A gazdasági mechanizmus továbbfejlesztésének munka- programjáról érdeklődött az MTI tudósítója: A szóvivő válaszában hangsúlyozta: a kormány határozottan elkö­telezte magát a gazdasági mechanizmus korszerűsítése mellett. A gazdasági reform soron következő lépéseit programszerűen, a gazdasági mechanizmus és a gazdaság- politika összehangolt meg­újításával, a stabilizáció és a kibontakozás érdekében kívánják megvalósítani. Munkabizottságok alakul­nak, amelyek a piaci viszo­nyok fejlesztésének összehan­golásával; a kormányzati irá­nyítás eszközrendszerének korszerűsítésével; a szerveze­ti rendszer alkalmazkodó­képességének javításával; a2 elosztási viszonyok fejleszté­sével, valamint az agrárgaz­dasággal foglalkoznak. att fölösleges, eladhatatlan élelmiszertömegek halmo­zódnak fel a raktárakban. Bizony, a híres vajhegyek és tejtavak immár tűrhetetlen konfliktusokat teremtettek a Közös Piacban. A parasztoktól garantált áron átvett élel­miszerek megvásárlása és raktározása a közös kassza java részét kimerítette. Így aztán jó egy esztendeje megindult az utolsó nagy csata a mezőgazdasági ártámogatás reformjáért. Két csúcsértekezlet és sok-sok miniszteri ülés után végre e hét közepén megszületett a majdnem kész konkrét egyez­mény. Eszerint ezután legfeljebb 20—23 milliárd dollár­nyit költhetnek egy évben az ártámogatás finanszíro­záséra. A megállapított kvótákon felül termelt hús, tej, cukor, gyümölcs nem kerülhet a közös raktárakba, azo­kat nem veszi át az EGK. Viszont támogatást kapnak azok a parasztok, akik földjüket parlagon hagyják. E kompromisszum kielégíti Nagy-Britanniát, s nem hozza elviselhetetlenül kínos helyzetbe a párizsi és a bonni kormányt saját paraszti tömegeik előtt. De hát ez még messze van a végleges megoldástól, a mindent átrendező és mindenkit kielégítő mezőgazdasági és ártámogatási reformtól. Ahhoz még nagyon sok el­lentétes érdeket kellene áthidalni, hiszen a mostani kompromisszumba sem sikerült például belefoglalni olyan fontos területet, mint a szőlő- és bortermesztés. (Avar Károly)

Next

/
Oldalképek
Tartalom